Oldalak

Keresés ebben a blogban

2010. december 8., szerda

VOLT MAROSVÁRT

akkoriban egy Achtum nevű nagyon hatalmas úr….


Ajtony országa




A bizánci-magyar viszony 958-ban ellenségesre fordult. Az ausburgi kudarcot követően a magyarok Dél-Európában folytatták portyáikat, Makedóniában és Thrákiában, egészen Thesszalonikéig nyomultak előre. (Thesszaloniké vidékéről a magyarok ötszáz görögöt „hajtottak el” magukkal - jegyezte fel Luitprand cremonai püspök, aki mint I. Ottó császár követe volt Byzantionban). Ennek következményeként a szerzetesi „utánpótlás” akadozhatott, és ez visszavetette a magyarországi keleti hittérítést, ami ha nem is szünt meg teljesen, de elszigetelődhetett.

Az arabok ellen védekező Bizánc követelte I Péter bolgár cártól, hogy hiúsítsa meg a magyaroknak a Dunán való átkelését, ám a bolgárok egyedül nem voltak képesek feltartóztatni vagy visszaverni a magyarok seregeit, és kiegyezésre vitték a dolgot. „ A minap kértem tőled segítséget, és nem adtál: most miután akaratom ellenére békét kötöttem, azt kívánod, hogy bontsan fel azt és fegyvert fogván szerencséltessem magam”-írta I. Péter 965-ben II. Nikephoros Phokas császárnak. A magyar-bolgár kapcsolatok kedvezően alakulhattak az elkövetkező időkben, hisz a bolgárok követei magyar területen keresztül jutottak el Quedlinburgba, Ottó „zsinatjá”-ra 973-ban, és az időközben visszafejlődőtt térítési kisérletek is újra megindulhattak.

A bizánci birodalom és a bolgárok között zajló hosszú háború kimenetele az lett, hogy az Al-Duna vidéke és Kelet-Bulgária görög fennhatóság alá került, Vidin elfoglalását követően pedig a Bizánci Birodalom közvetlen területi érintkezésbe került a Bánsággal.

















I. Péter bolgár cár plombája (1)


A történettudomány Géza fejedelemhez köti a kereszténység fölvételét, a krónikák és a legendák pedig arról szólnak, hogy a magyarság Adalbert prágai püspöktől és a német papoktól vette át a kereszténységet, viszont nyelvünk egyházi terminológiája másról „árulkodik”. Habár Géza udvarában nyugati papok is serénykedtek, a kereszt (krbst), a malaszt (milost), a zsolozsma (služba), a szövétnek (svetnik) és a karácsony (kračun) szavunk a görög szertartású szláv népek közvetítésével honosodott meg a magyar nyelvben (Melich János: Szerb jövevényszavaink). Itt keleti orientációt, a keleti kereszténység szerinti térítés időben való elsőbbségét érezhetjük, és az orodoxiának azt a sajátosságát, hogy a térítés és a szertartások a nép nyelvén, esetleg egy „keverék”nyelven folyhattak, és így ezek a szavak könnyebben kerültek be a beszélt nyelvbe.(2)















Térítés a IX.században. Miniature.(Kopasz Károly második bibliájának nevezett kézirat) 
Párizsi Nemzeti Könyvtár

Géza országa a kezdeti keleti térítés réven Bizánchoz kapcsolódott, sajátos geopolitikai helyzetében viszont Nyugat-Európára volt utalva, és kénytelen volt valamennyi szomszédos tartománnyal béketárgyalásokba kezdeni, feloldani a harcos politika okozta ellenséges hangulatot, „noha azelőtt sosem telt kedve ilyesmiben”. (Szent István nagyobbik legendája) Nyugat felé fordulása alapvetően politikai kérdés volt, ám ez együtt járt a latin rítusú kereszténység vállalásával.

Géza fejedelem esetében pertinensebb ha különbséget teszünk térítés és megtérítés között, valamint számba vehesszük azt is, hogy az egyházi hatás keleti formája utat talált ugyan Géza országába, ám a nyugatiak Géza „passzív” szerepét és a keleti rítust „pogány”-nak értékelték már a római és a bizánci egyházak között megtörtént szakadás előtt.(3) Ez beilleszthető abba a versenyszellembe (vagy inkább „mérkőzésbe”) ami a latin és a görög egyházak között élt.











































Krisztus megáldja VII. Konstantinos császárt.
Elefántcsont. Puskin Múzeum.

A keleti kereszténység további térhódításának bizonysága a Maros vidéket birtokló nagyúrnak, Ajtonynak a görög szertartás szerinti (bemerítéses) megkeresztelése. (4) Ajtony származását tekintve Anonymus keveset mond (5), mint Glad vezér ivadékát említi (aki nem lehetett sem kun, sem bolgár vagy blak, mert ezek a népek csupán segítették harcaiban Gladot) A Gellért-legendának köszönhetően sem tudhatunk meg többet Ajtonyról, csupán dominiumát és megkeresztelkedését írja le. A Körösök vidékétől, egészen az erdélyi részekig, egészen Bodonyig, a Szörénységig minden az ő hatalma alatt végződött-„ Serviat namque eidem viro (Achtum) terra fluvio Keres usque ad partes transilvana et usque in Budin et Zeren, quae omnia sub sua potestate concluserat.” Ajtony, az önnáló politikát folytató úr, megkeresztelkedik (ritum Graecorum in civitate Budin fuerat baptizatus), hatalmat kap a görögöktől és Marosvára előtt, Keresztelő Szent János tiszteletére monostort épített, „s abba apátot helyezett görög szerzetesekkel az ő törvényük és szertartásuk szerint - constituens in eodem Abbatem cum monachis Graecis juxta ordinem et ritum ipsorum”(6) (Szent Gellért nagyobb legendája) A monostor építésével, a görög szerzetesek támogatásával Ajtony saját és domíniuma számára igyekezett biztosítani a görög pártfogást, nem beszélhetünk megtérésről, csupán politikai számításról. II Vazul görög császár segítségével még jó ideig ellenállhatott István monarchikus egyesítési törevéseinek





























Csanád vára 1697-ben. Marsigli rajza

Ajtony váráról (7) és kolostoráról nagyon kevés információ maradt. A Gellért-legenda szerint a görög szerzeteseket Csanád vezér áttelepíti, a monostorba pedig latin szerzetesek érkeznek. Hogy miért terjedt el a köztudatban az áttelepítessel kapcsolatban Oroszlámos neve, nem tudom. A legenda szövege szerint a keleti szerzetesek Crasanum-ba költöztek, ez pedig a Krassó vidék.

1868-ban, a XIII.századtól oklevelesen említett csanádi székesegyház alapjai alatt, Rómer Flóris egy X. századi, belső karéjokkal tagolt görög rítusú rotonda alapjait fedezte fel. Az 1987-es ásatások kiderítették, hogy egy hatkaréjos bizánci eredetű körtemplomról van szó, ami a közelben épült kiszombori templommal mutat hasonlóságot.


 



















A kiszombori rotonda metszete



Ugyancsak Rómer Florisnak köszönhető az alámerítéssel történő keresztelésre alkalmas keresztelő medence feltárása is (ez a mai plébánia templom szentélye alatt van).(8) 1030-ban, amikor Gellért püspök az ország különböző monostoraiból való szerzetesek kisértében megérkezett Marosvárra, ezt a rotondát használhatta missziós munkájához, majd a rotondától délre felépítette a Szent György-monostort (a legenda így nevezi) feltehetően 1036 és 1042 között.



























A csanádi templom alaprajza.(Középen-Nx és p: az Ajtony korabeli keresztelő medence)

A régészeti bizonyítékok arra mutatnak, hogy amikor a magyarság hivatalosan is felvette a nyugati kereszténységet, az új egyházi szervezetek tulajdonképpen a már meglevő, keleti rítusú alapítások folytatásai lettek. (Ez a mondatom rendkívül rokonszenvetlen lesz egyesek számára. A magyarság többsége hajlamos a görög-keleti szláv kereszténység értékeit a feledés süllysztőjébe rakni, és ennek forrása elsősorban az, hogy egyes román történészek rendkívül agresszívan és célzatosan hangoztatják a kontinuitás elméletet.)

................................

1. A plomba egy bőrből készült pénzeszacskón volt, amelyben I. és II. Romanos valamint II. Konstantinos bizánci császárok pénzeit találták meg. Feltehetően egy uralkodói kifizetést eszközöltek volna vele. 22,8 mm átmérőjű pecsét előlapján az IhSuS XPI felirat látható, a hátlapon Peter cár és felesége Eirine portréja látható.

2. Arról, hogy a szertartások és a prédikációk nyelvét a tömeg is megérthette egy kései, nagyon rövid, ám nem elhanyagolható mondat tanúskodik. Az úgy nevezett Szent István tövény (I.19.) kimondta, hogy aki a templomban beszélget és nem hallgatja a Szentírás fölolvasását, az idősebbeket kikergetik, a fiatalokat megostorozzák és lenyírják a hajukat. Ha figyelni kellett az elhangzottakra, a prédikáció mindenki számára érthető, élő nyelven szólhatott. A szláv nyelvű liturgia X. századi használatára vonatkozó megerősítés Szent Gellért püspök egyetlen ránk maradt latin nyelvű művének szövegéből (IV. fejezet) is kiolvasható.” Nam quorumdam, nisi fallor, intentio est, quo ecclesiastica virtus, suffragantibus Metodianistis, atque dignitas apud nos circa hereticorum libitum tota quandoque infirmetur - Vannak egyeseknek, ha jól értem, akiknek az a szándékuk, hogy a metodianisták segítségével az egyház érdeme és méltósága nálunk az eretnekek kedve szerint teljesen elerőtlenedjen.” Gellért püspök Deliberatio Gerardi Morisenae Aecclesiae Episcopi Supra Hymnum Trium Puerorum ad Isingrimum Liberalem című műve jelenleg a Müncheni Nemzeti Könyvtár tulajdona (CLM 6211).

3. A quendlingurgi gyűlést 973. „X calendae April”(március 22-én) husvétján tartották, ekkor 12 magyar küldött is megjelent.Ezt a követjárást Géza talán jelnek szánta, a római egyház javára a görög egyháztól való elfordulása jelének. Ám a császár már „Nonis Mai” meghalt Magdegurgban, és ezután a vallási vonatkozásában nagyon aktív Theophanu, II. Ottó császár felesége tartott húsvéti gyűléseket, de magyar küldöttek megjelenéséről többé egyetlen esetben sem esik szó. Géza térítő püspöke, Bruno is elhagyta az országot, a „barbar” magyarok meg be-be törtek, a keresztény egyházak javai fosztogatták. Egy korabeli forrás a mersenburgi Thietmar Krónikája (hozzávetőlegesen 1008 táján) Satoltra hárítja a görög szertartás szerinti kereszténység megalapítását ”....vezetése alatt kezdődött el a keresztény hit, de pogánysággal vegyült össze a beszennyezett vallás, és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen és bágyadt kereszténység”, és Géza feleségét Beleknegini néven említi „Uxor autem eius Beleknegini, id est pulchra domina slayonice dieta – „ azaz szlávul mondva szép úrasszony, pedig mértéktelenül ivott, és katona módjára ülve meg a lovat egy embert hirtelen haragjának túlzott hevességében megölt. Jobban tenné e beszennyezett kéz, ha orsót forgatna, s őrjöngő lelkét türelemmel megfékezné." Egy szász krónikaíró miért használt volna szláv melléknevet egy magyar asszonyra vonatkoztatva?. Géza keresztény lengyel-szláv feleségére érthette? „ Mesco habuit sororem nomine Adilheidem, quam Yesse rex Ungariae accepit in uxorem, que cum esset christiana, virum suum Yesse convertit ad fidem Christi.”(Breve Chronicum Silesiensis)

4. Az újabb térítési hullámot nem társíthatjuk egyedül Ajtony nevével és az általa bírt területekkel, az ország egyébb részein, későbbi korokhoz köthető görög rítusú kolostorok is léteztek. A visegrádi kolostort görög szerzetesek számára alapítja I.Endre, és Honorius pápa a veszprémi püspökhöz szóló levelében megemlíti, hogy itt ”.. Graecos habet monachos et habuit ab antiquo – a görögöknek volt monostora és bírták azt ősi időktől”. A bizánci térítés eredményeképpen keletkeztek az apostagi, a gerendi, a szávaszentdemeteri, az oroszkői keleti rítusú szerzetesházak.

5. Anonymus krónikájában Ajtony neve Ochtum formában jelenik meg.. A következő századokban is felbukkan mind az Achtum-Achtun mind az Ochtum-Ochtun változat, ami az „a” magánhangzónak a leírásából adódhatott. (Lehet a nyelvészek most felszisszennek, de megfigyelésem szerint az „a” hangot nem ismerő újlatin anyanyelvűek, pl. a románok a „A” helyet mindig O-t és még véletlenül sem Á-t mondanak) Pécska határában, a Maros mellett található Ajtonymonostor. Neve egy 1329 iúniusából való, Zohay Simon és Demeter fia Beke peres ügyét tárgyaló dokumentumban mindkét alakban megjelenik (Hohrunmonustura és Ahtonmonostura). Megjegyzem ezt a helységet az okirat egy Sirian nevű település közelében említi, nem azonos a marosvári görög monostor területével.

6. Mivel a Gellért legenda szövege a szerzetesek „törvényét” is említi bizonyára baziliták lehettek, a keleti egyháznak ugyanis csak ez az egy szerzetesrendje van, és Nagy Szent Bazil (329-379) nevéhez fűződik.Ugyancsak az ő nevéhez kötődik az ortodox egyház legerősebb ördögűző (az ördögöt elátkozó) szertartásának a tisztító szövege.

7. Ajtony marosvári vára egy fa-föld szerkezetű erődítmény lehetett, és elpusztult a tatárjárás idején. Az 1995-ben végzett ásatások alkalmával, a város középkori erődítvényeinek vonalát követve, a kutató árkok mélyéről elszenesedett famaradványok és két hullámban épített földerődítmény nyomai kerültek elő. Egy tűzvészt követően a régi földsáncot ledöngölték, rá új, szélesebb palákvárat építettek. A sáncon belül nagyon sok XIII.-XIV. századi cseréptöredéket találtak. Ez lehetett a dokumentumokban említett, Albert csanádi püspök utasítására emelt várfal. A hódoltság idején a várat jeletősen átalakították. Evliya Çelebi 1664-ben így ír róla:” Kőépítkezésű, négyszögű, erős vár. A belsővárnak kettős erős vaskapuja és mély, földalatti börtöne. A középsővár tömésfal kerítésű palánk, a nyugati oldalon egy kapuja. Külső nagy városa tágas, tömésfala palánk.” A karlócai békekötés után több végvárat leromboltak. Ekkor készített a csanádi várról rajzott Marsigli hadmérnök.

8. Az 1987-es ásatások alkalmával a rotonda délnyugati apszisában egy opus mixtum-on, bizánci eredetű falazaton (7 sor = 25 cm.) nyugvó kőoszlop lábazatának északi fele került elő, ezenkívül az addig ismert három karéjon kívül, északi irányban előkerültek még egy apszis alapjai, így feltételeztető, hogy az eredeti rotonda hat karéjos volt, akárcsak a kolozsmonostori és a kiszombori kápolnák. A nyugati oldalon egy enyhén dél felé ívelő faragott kő bukkant elő, ami a bejárat egy apszidiolája (kisebb alárendelt apszis) lehetett. A statigráfia elemzés is kevesett mutatott ki. Az eredeti, antik humuszig (a mai járószinttől 2,75 m.mélyen) egy 0,5 m. vastag épitkezési törmelék réteget, ez alatt földdel kevert cseréptöredékeket (többségük cserép bogrács maradvány), majd 2,6 m mélységben (ebben volt a rotonda alapja) hat NY-K tájolású sírt találtak. A sírgödrök két réteget vágtak át. A XI. századra datálható sírok egyikében (M.1) egy gyermek nyugodott. Négy darab ezüst hajkarikával temették el.

















A kolozsmonostori rotonda kettős tartóoszlopának lábazata


A FEKETE VAJDA

Egy szemtelen besenyő Oláhországban 


























A Fekete Vajda. Sziklarajz Árgyasudvarhely mellett.



A Fekete Vajdáról szóló monda szerint valamikor régen egy vitéz, kijött Fogarasból és legényeivel átkélt a Déli-Kápátokon. Útjukat egy parlagi sas mutatta, és vezette őket egész a szászok lakta Câmpulung (Langenfeld, Hosszú-Mező) városáig, ahol a fekete Vajda leszálott lováról (1).

Ezt az áttelepülést bizonyos előjogok korlátozása, vagy megszűntetése idézhette elő. Fogaras vidékén a XIII.század elején éltek már letelepült besenyők, akik Hátszeg és a fogarasi részeken privilegizált határőrök voltak. Beszivárgott románok is letelepedtek itt.(2) Ezt bizonyítja II. Endre király 1224-iki kiváltságlevele, amely jogot ad a barcasági szászoknak, hogy használják a vlachok és besenyők erdejét (silvam Blacorum et Bissenorum), tehát az itt élő románoknak és besenyőknek valamelyes önállóságuk volt, közös használatra kapták meg ezt a területet, de rendelkezési joguk nem volt a birtok felett.

A besenyők már 1075 körül szabadságot (libertas) kértek. Mentességet, etnikai kiváltságot szerettek volna kapni. Mint harcias pásztornép, a korabeli államhatalom számára értékes gazdasági és katonai elemet alkottak. A tatárjárás után Fogaras földjét és királyi birtokát a Kárpátokon túlról jött kunországi románokkal népesítették be. Ők valószínűleg már ott találták a korai besenyő határőröket, akik a Havaselvére vezető szorosokat őrizték. A telepítő vajdák vagy bojárok (boyarones) egy-egy földterületet, erdőrészt kaptak azzal a kötelezettséggel, hogy azt benépesítsék. Ennek fejében némi szabadságot nyertek, és csak a szokásos illetéket kellett leróniuk a föld urának. Ám a király engedelme nélkül 1293-ig nem lakhattak csak királyi birtokon.(Így jön létre a „nova plantatio terrae Fogaras”, amit később hűbérként kapnak meg a havaselvi vajdák.)

XIII.században a királyi adományozások lecsökkentették a királyi birtokok arányát, az államszervezés a birtokviszonyokat jelentős mértékben átalakította, és a földesurak javai kerültek többségbe. A vármegyék eladományozása, a királyi hatalom gyengülése veszélyt jelentett a királyi vitézek (serviens), a királyi adománnyal rendelkező kisbirtokosok, harcosok számára. Ez elégedetlenséget, önállósodási kísérletek sorozatát indította meg. Ugyanerre az időre, a XIII. század végére teszik a havaselvi krónikás hagyományok a fekete Vajda áttelepülését.

A történészek nagy többsége a Fekete Vajda alakját vagy meghagyja legendának vagy I.Basarab fejedelemmel, apjával Thocomerivel, esetleg I. Raduval (1377-1385), Basarab unokájával azonosítja. Ez a monda még ma is nagyon eleven él Rucăr ( Tölcsvár-Rucăr-Câmpulung ) térségében, ahol tulajdonképpen született. Családi kapcsolataim révén sokszor jártam Árgyas megyében, és tudom, hogy a monda régi formája (még mielőtt a történészek belemagyaráztak volna) nem említi a Fekete Vajda elődeit vagy utódait. Csak a Vajdáról, csapatáról, letelepedésükről és csatározásaikról szól. (3) Rucăr nevét legkorábban Nagy Lajos 1377 november 19-iki, a szászoknak adott, diplomája említi. (4) A korai dokumentumokban német nevén szerepel, Rucăr formában egy 1623 aprilis 17-iki okmányban jelenik meg. A helység neve minden bizonnyal türk eredetű (5), de jelentését nem a „ kő” vagy „ szikla” szavakból kellene eredeztetni, hanem a mai török nyelvben is meglevő rica etmek (igényelni), ricat etmek (elvonulni) vagy a ricacı (olyan személy aki mások közé megy) kifejezések gyökereiből.  

































A Basarabok Olténiából csatlakoztak a fekete Vajdához.



Annak ellenére, hogy a történészek „gyorsan leszámolnak” velük, a besenyők beolvadása tarthatott a leghosszabb ideig. A Barcaságban és Fogarasban egy csoportban éltek vagy katonáskodtak, ami megnehezítette a népi különállás-tudat elmosódását. Még a XIV.században is viseltek nem keresztény nevet, és ha fel is vették a kereszténységet, vallásukban a keleti keresztény irányzatok játszhatták a vezető szerepet. A kerci monostor birtokait ért támadásokkal kapcsolatos dokumentumok 1352-ben a szkizmatikusok és a tudvalevően nem katolikus románok (schismaticorum et olachorum) törvényellenes tetteiről számolnak be. Tehát Erdély déli részén a katolikus és ordodox népesség mellett élt egy más vallású vagy „ szokású” csoport is. (6) Itt első sorban a besenyőkre gondolhatunk ( a kunok döntő többsége ekkor már katolikus volt), akik jogaik vagy önnálóságuk korlátozása miatt települtek át a Kárpátokon túlra, és vittek magukkal más elégedetlenkedőt is.

A XIII.század végén Rucăr és Câmpulung között létrejöhetett egy, főleg áttelepült besenyőkből álló kolónia, önálló hatalmi alakulat, amit a környező hely- és víznevek is nagyban alátámasztanak.(7) A kezdetleges állam létrejöttében szerepet játszott a vérségi kötelék, a szokások összeforrásából kialakuló jogviszonyok, és mint hatalmi tényező a személyi tekintély is. A Fekete Vajda az önálló államiság csíráját hozta létre Munténiában (az Olt, a Déli-Kárpátok és az Alduna közti terület). Már ekkor megkezdődött és folyt az a „hadjárat” amit az itt megalakult hatalmi alakulatok a szászok birtokai ellen indítottak, és ami Nagy Lajos után már okiratokban is szerepel (8)

Az egyetlen írásos emlék amely megőrzi a monda eredeti vonalát, az a Cantacuzino Krónika. A Fekete Vajdát nem azonosítja a Basarab-dinasztia egyik tagjával sem, sőt népének cselekedeteit is külön ismerteti.

„ Mikor az Ádámtól számított 6798-dik esztendő (1290) vala, a Magyarok Országában élő vajda, .....felkele egész házanépével,...leereszkedett a Dombovica vizére, és új országot teremtett ott.... Akkor a Basarabok és az összes bojárok, akik az Olton túl éltek, felkerekedvén a Vajdához jöttek meghajolva neki, hogy az ő parancsa alatt legyenek, és csak ő legyen mindannyiuk felett.....mert még nem fenyegette a török, haláláig uralkodott, az Árgyasudvarhelyi templomban temették el, és 24 évet uralkodott. Innen más uralkodók története kezdődik, akik a fekete Vajda után jöttek „

Azért, hogy a havaselvi Basarab-dinasztia „belekevedetett” a Fekete Vajda mondakörbe, szerintem nemcsak Nicolae Iorga (1871-1940) történész elmélete (ő vetette fel először a Basarabok kun származását) és Neagu Djuvarának a kun Thocomeriusról szóló könyve a ludas. A fekete jelzőnek a geográfiai és politikai jelentését is kellene elemezni, főleg azért mert ez a jelző jobbára türk népek esetében jelentkezik ( fehér-fekete hunok, kunok, magyarok), és nem biztos, hogy színre vonatkozik (arcbőr, víz, termőföld). Az arab krónikák egy terület adminisztratív-politikai helyzetének a leírásakor gyakran használták a “QARYA” kifejezést a “rész”, terület”,”vidék”,”táj” megjelölésére. Ez változhatott KARA-ra, amit azután nagyon könnyen feketének lehet fordítani. A XIX. századig a török irásokban mind a két román vajdaság nevében megjelenik a KARA előtag: KARAIFLAK (Fekete Vlahia) és KARABOG (Fekete Bogdánia). Igy értelmezve, mivel sem a hun sem a kun nép nem volt szerecsen, minden bizonnyal az általuk lakott területre vonatkozik a QARYA-ból kialakult FEKETE megnevezés. De a turk nyelvekben a KARA jelzőnek van még egy jeletése. Olyan országot, népet jelez, amelyik mai szóval élve nem szuverén.

A Cantacuzino krónika szövege szerint nem volt vérségi kapcsolat a Fekete Vajda és a Basarabok közt. I Basarab, Thocomeri fia választással kerülhetett a havaselvi fejedelmi székbe.

................
1. A mondában szereplő „ descăleca”, szó szerinti fordításban, azt jelenti: leszállni a lóról, megállapodni, letelepedni. A dáko-román folytonosság elmélet hívei egyszer sem elemzik hogyan került be a román nyelvbe ez a kifejezés, ami bizony nem helybeliségre, de vándorlásra utal.

2. “Átkelve a Dunán, megálltak Szörénytornyánál; mások bementek a magyarok országába, az Olt vizétől a Maros vizéig, egészen Máramarosig.” Így írja le a Cantacuzino Krónika a románok bejövetelét.

3. 
“A fekete Vajda s legényi,
Széles arcú vitézei,
Fütykössel és buzogánnyal
Szélben lobogó hajával.
Megmássza a hegyeket,
A megőszült hegyeket,
S eljutva a határra
Vitézinek kiáltja,
……………………….
Jázmin virág mezején,
A nap már alkonyához ér,
Ők egymást megölelik,
A földet hatalmukba veszik.”
(népballada)
…………
4...”Item spondemus quod si deo volente terra Transalpina ut speramus ad manus nostras deveniet ex tunc tributum iuxa Riffam arborem(= Rucăr) pro nostra maiestate dare consuetum circa castrum exigi committemus...” A későbbi dokumentumokban is a német nevén szerepel: Rudbom, Rothel 

5.Pál Binder, Antecedente şi consecinţe sud-transilvănene ale formării voievodatului Munteniei (sec. XIII-XIV) (I-II), în: Acta 1995.

6. Nem kizárt, hogy a besenyőkről van szó, akik ismerhették a nesztoriánus kereszténységet.

7. Izin völgy, Besimbák (a német Bissen-bach-ból), Boitza (Boycza) falu, Peceneagul tó, „ Rivulum qui dicitur Arpas ” Besineu hegy, Serkaia , Ucea - mind turani toponímek.

8. 1393-ban bilkei fegyveresek ( armatis manibus et potentiariis) elűztek birtokáról egy Ardo nevű nemest.

2010. december 7., kedd

ČERNI JOVAN

Egy “nagyon aljas rácz” története


A lippai török bazár




1526-ban a Dózsa György-féle parasztháború borzalmainak, és a Szapolyai által elrendelt megtorlásoknak az emlékei még éltek a humanisták emlékezetében. Johannes Sommer felháborodva ír a kivégzésekről: “Lycaon barbár legendája elnémul amikor keresztények így lakomáznak”. Paolo Giovio szerint a keresztényeknek még gondolatban is távol kellene maradniuk az ilyen szörnyűségektől.

A mohácsi csata után az országban kialakult kaotikus állapotok viszont elősegítettek egy újabb lázadást, és Černi Jovan “cárságának” létrejöttét. A Magyarországot végigdúló török kivonulása után a nemeseket erőik egységesítése helyett a királyválasztás foglalta le. A székesfehérvári országgyűlés Szapolyai Jánost, a Mohács után életben maradt Habsburg-párti nagybirtokosok és főpapok Pozsonyban Ferdinándot emelték a trónra. Szapolyai egyezkedett Ferdinánddal, a török is beleszólt, és az ország három részre szakadt. A nemesek pedig lavíroztak, hol Szapolyai, hol Ferdinánd pártjára álltak. Ilyen körülmények között nem volt nehéz a biztos célkitűzés nélküli elégedetlenkedőket összegyűjteni, és ez a „mozgolódás” csakhamar olyan méret öltött, hogy a nemeseknek az 1514-es parasztháború megismétlődésétől kellett tartaniuk.
























Sigillum - Lippa 

Černi Jovan Nenad, a “fekete ember” Lippánál egy paraszthadat toborzott össze, melynek zömét a török elől menekült délvidéki szerbek képezték. Csapata egy részével innen Tokajra megy Szapolyai támogatására, majd dél felé veszi az útját, hogy csatlakozzon a temesi gróf, Petrovich Péter (1), Ferdinánd ellen szervezett hadával. A Fekete Ember serege egyre duzzadt, mind több és több “ felkelő” csatlakozik hozzá, elfoglalja Szabadkát Török Bálinttól (2), és 1526 októberében kikálltja “cárságát”. Így Bácskában a török portyázása mellet Jovan Cár csőcselék seregei is pusztítanak. Jovan elpártolt Szapolyaitól (3), de mivel a Ferdinándtól várt zsold elmaradt, bevonul a Bánságba fosztogatni. A hátszegi szerbekkel is bővűl serege, és 1527 március 13-án csapatai már a Temesközbe értek. Macedóniai Miklós (4) a szebeniekhez szóló levelében olvashatunk Jovan és emberei által elkövetett gaztettekről. Elrettentő híresztelések jutottak el hozzá -írja- a Fekete Ember (alias Iwan Czar) és csavargó, hajléktalan embereinek kegyetlen támadásairól, Csáky László lefejezéséről. “Iam dominus Lasislaus Csaky capite truncatus ac decolatus est”.






 
















 Macedóniai Miklós levele (MOL,DL 48772)


Hieronymus Ostermayer szász krónikás beszámol a Fekete Ember további útjáról. Iovan elfoglalja Hátszeget, és Gulafehérvárnak indul, egyidejűleg Havaselvéről nagyszámú románság csatlakozik hozzá. ”Eodem anno (1527) hat sich ein Ratz im Hatzak oder Karan-sebes, den man den Schwarzen Mann genant, auf geworfen und bis drei Meil von Weissenburg kommen”

Erdély belsejében a rác hada egyre nő, mert ahogy Perényi Péter vajda írja “Quoniam Walachos in Transilvania multo plures quam Rascianos in Hungaria fore percepimus,qui cum Rascianis unam et eandem sectam profitentur” (Erdélyben sokkal több a román mint Magyarországon a rác, mint ahogy a köztudatban van, és ezek a rácokkal egy és ugyanazon felekezetiek)

Iovan Nenad szabadságot, az urak és nemesek elnyomása alóli felszabadulát ígér szerbeknek, bolgároknak és románoknak. Gosztonyi János püspök nagyon sötét színben írja le a felkelők és “a nagyon aljas rácz” (vilissimus Rascianus) tetteit a szebeniekhez és a brassóiakhoz intézett levelében. “Rettenetes erőszakkal és hallatlan ádázsággal viseltetik ez a keresztény ember más keresztények iránt, sem oltárt sem templomot, kort és nemet sem kímél.” 


















Gozthon-i János erdélyi püspök levele (MOL, DL 36383

Perényi Péter sem fukarkodik a beszterceieket felvilágosítani az őket fenyegető veszélyről. Azokat akik a felkelők kezeik közé kerülnek felnyégyelik, kibelezik, feleségeiket nyilvánosan meggyalázzák. (Quosdam in quatuor partes desecasse, aliorum viscera, quod est horrendum, extraxisse, uxores etiam, liberos in publicum usum redigere) A veszély nem volt elhanyagolható, hisz parasztmegmozdulások ütötték fel a fejüket már Észak-Erdélyben is. A vermesi (Beszterce megye) parasztok elűzték urukat birtokáról, és a vajda rendreutasító levelét elégették. Erre Perényi olyan büntetést ígért nekik, amit utódaik utódai is megemlegetnek mindörökké.



















Perényi Péter erdélyi vajda levele, 1527 március 11. 
(Arhivele Statului Sibiu, Medgyesi káptalan levéltára, U 1253)


Szapolyai, Perényi és Gerendi Miklós kétszégbeesetten próbáltak ütőképes hadsereget toborozni. “Perényi Péter hópénzt kiáltatott ki, a lovasoknak három forintot, a gyalogosoknak kettőt, átadta nekik a nagy aranyos zászlót, amelyet a király adott neki Székesfehérvárott az erdélyi vajdasághoz. És emidőn sok hadinépe volt, megindult Jován cár ellen.”(Szerémi György)

A legsúlyosabb büntetés terhe alatt követelték a szebeniektől, a brassóiaktól, a beszterceiektől és a székely székektől, hogy késedelem nélkül jőjjenek a sebesi táborba, gyalogsággal, lovassággal és “harci gépezettel”. A Perényi Péter vajda vezette nemesi sereget Černi Jovan Csigérszőlősnél (Arad megye) szétverte 1527 májusában. “..Azután hallottuk, hogy Perényi Péter Gyulán kihirdette a háborút a fekete ember ellen, szabad zsákmányra...... Midőn hadát áttette a Maroson, Szöllős mezővárosnál tábort ütött; nemesek és nem nemesek voltak a vajda úrral..... Ahol a kétezer magyar gyalogos állott, azokra támadtak, s nagy mészárlást és pusztítást vittek véghez, úgyhogy, mint mondják, a kétezer emberből nem maradt több ötven gyalogos férfinél. Azután a lovasokra törtek. Bizony sokat leterítettek azokból a nemesekből, akiket a királyi felség udvarából ismertem, mint például Kerei Pált és Ábránffy Györgyöt; és így más nemesek is sokan elestek. Úgy mondják, vajon elpusztultak-e annyian Mohácsnál.... Perényi Péter elfutott a lován, de nem tudta, hová fusson, mert azt a földet nem ismerte. Azután egy rác, Jaksith Márk nagyságos úrnak a szolgája igazította el Nagylak felé a révhez. Bátran utána futottak a rác katonák; s keresték őt: – Hol láttátok Perényi Pétert? – Egy lovat adott neki Mehmed bég ajándékba. Fehér ló volt, szeplős, ahogy én láttam. Nagyságos Jaksith Márk a várból a korláton át megismerte külsejéről, amint Perényi Péter a Maros folyó partján állt. Rögtön megparancsolta szolgáinak, hogy tutajon szállítsák át a Maros folyón. S mikor megérkezett a vajda Márk úrhoz Nagylakra, ott titokban egy héten át pihent. Mert a magyarok rác mágnásai maguk sem tudták elviselni, hogy a fekete ember uralkodjék; inkább nevették őt, és azt mondogatták, hogy végül elfogy a magyarokkal szemben. Ezek után Perényi Péter, megcsúfolva és megveretve a rácoktól, hazasietett Füzérvárra. „ (Szerémi György)

Ekkor Czibak Imre (5) Bihar és Zaránd vármegyékben győjtött sereggel Perényi segítségére jött, és Szépfalunál (6) július 25.-én legyőzte a parasztsereget. Černi Jovan megsebesül és megmaradt embereivel visszahúzódik Szegedre, ahol a polgárok szembeszálltak csapatával, őt meglövik, embereit pedig kiverték a városból. Szerémi György leírása szerint Černi Jovan sebesülten Tornyosra menekül, ahol Török Bálint megöli (vagy már halott volt !).

“És Jovan cár skarlátszínű, azaz szederjes ruhában volt. Amint a vajdák látták, hogy halálosan meg van sebesülve, Szegedről rögtön egy faluba, Tornyosra vitték .. És vele kevesen maradtak… És hogy ezt meghallotta Török Bálint, azonnal háromszáz lovasával ellovagolt azon az éjszakán Tornyosra. Nagy három mérföldet tettek meg. És amikor Török Bálint megérkezett a házához, még azok a rácok is, akik még néhányan ott maradva vele megszálltak, mindjárt elszaladtak, s urukat egyedül hagyták ágyban fekve, még félig élve… Amint Török Bálint látta, hogy már halálra váltan fekszik hanyatt az ágyban, mindjárt levágta fejét;testét otthagyta, és fejét magával vitte Szabadkára. Nem sokat időzött Tornyoson. A fejet a Fekete Ember egy zászlajával mindjárt elküldte János királyhoz Budára.”
(Szerémi György)

Szapolyai Te Deum laudamust énekeltetett a templomokban, és állítólag Krakkóban is meghúzták a harangokat.

……………
1. Szapolyai János rokona, Szerémi György ezt írja róla: „Petrus Petrouit erat carnaliter frater, hoc est attyafy germek erat cum Rege”- talán atyai ágú rokonra gondolt. Maga Szapolyai egy 1530-as levelében azt írja, hogy „vér szerint van vele összekötve.”(„Petrum Petrovics, qui nobis sanguine junctus est”.)
2. A nagyúr hiába kért jogorvoslatot, maga indított hadat Szapolyai szolgálatában álló rác ellen. Hamarosan vissza is foglalta Szabadkát.
3. Ferdinánd egy Bótus Márton nevű pécsi kereskedővel ajándékot küld Iovannak, Rácország despotaságát és magyarországi várakat, uradalmakat igér neki
4. Macedóniai Miklós, Bátori nádor temesi alispánja és vicefőkapitánya.
5. Temesvár kapitánya és Temes vármegye főispánja, Várad püspöke.
6 A “Sződi csata”. Aradtól 12 km.-re, a bizerei apátság szomszédságában állt Sződ ( Zewdy) vára. 1479-ben említik először az okiratok, amikor Garai Jób eladja Bánffy Miklósnak a hozzátartozó 15 faluval együtt.
 

2010. december 6., hétfő

AZ EMBERHALÁSZ FÍVÉRE

 András apostol Dobrudzsában






























“...Andrásnak Skuthia [eilechen] jutott…Ezeket Origenes mondja Kommentárok a Teremtéshez című III. könyvében…” - így ír Eusebios Ekklésiastiké historia (III K.I,1) című könyvében arról a vidékről ahol András apostol térítő tevékenységét végezte. Az eilechen szónak több jelentése is van :„megkapni”, „elnyerni” (pl.sorshúzással), „kiérdemelni”. Eusebios nem mond többet, és ez is csupán a hagyomány szava. Nem tudjuk, hogy az apostolok milyen kritériumok alapján osztották fel egymás között a missziós területeket.

Nagyon nagy kiterjedésű területet értettek abban az időben Skytia alatt, a Fekete-tenger északi vidékétől a Kaukázusig, bizonytalan északi határokkal, Scythia Minor névvel pedig az Al-Duna vidékét, a mai Dobrudzsát illették, valamint Moldovát a Dnyeszter folyóig. Az ortodox hagyomány úgy tudja, hogy a protokletosz (1) András egy ideig a Fekete-tenger partján, Dobrudzsában hirdette az igét az itt élő őslakosságnak, valamint a görög és a római kolonistáknak .Nem messze az ókori Tomistól (ma Konstanca), Corvin Iános község határában van egy kis barlang, amiről a nép úgy tartja, hogy ott élt András apostol míg ezen a területen térített. 
























A Szent András barlangtemplom

K.u.180 körül írja meg “Autolic-hoz” című három hitvédelmi munkáját Antiohiai Teofil, de még nem tesz említést András térítői munkásságáról. A kereszténységnek a szarmaták, a dákok és a szkíták körében való korai elterjedéséről (2) Tertullian a II.század végén ír (Adv. Judaeos,7), de őt ebben a kérdésben sokan megkérdőjelezték, mert írásai apologetikus (hitigazoló) karakterrel bírnak, és ezáltal szélsőséges jellegűek. Ezt a nézetet látszik megerősíteni az a tény, hogy Origenes a Máté Evangéliumához írt kommentárjában, ami körülbelül ugyanebben az időben született, ezeket a népeket úgy említi, mint akik még nem ismerik az Evangéliumot.(3) András apostoli munkásságáról több apokrif írás-emlék is fennmaradt. (Egy Andrásnak tulajdonított Evangéliumot már a VI. századtól apokrifnek tekintettek). Az András Cselekedetei nagyon sok részletet közöl az apostol életéből, de ezek történeti hitelessége kérdéses. Ezt írta át, kihagyva belőle azokat a részeket amiket eretneknek ítélt, Tours-i Szent Gregoriusz (538—597) “Liber de miraculis Beati Andreae Apostoli”című könyvében. De olyan írás is napvilágot látott, amelyik Adrás és Mátyás apostolokat a kannibálok (myirmidonik) és fantasztikus események közé helyezi.

Ami ma egyedül hitelesnek látszik az Eusebios vallomása, és ez alapján ítélve kevés a valószínűsége annak, hogy András apostol eljutott Dobrodzsaba. De az igehírdetés igen. Az első hiteles említést keresztény szkítákról ugyancsak Cézáreai Eusebiosnál találjuk. Konstantin császár életrajzában megemlíti, hogy a niceeai zsinaton (K.u.325) résztvevők közül “a szkíta sem hiányzott”. A nevét sajnos nem említi. Az első tomisi szkíta püspök, akinek a nevét (4) ismerjük I.Teotim (K.u.390-407). Hermias Sozomenus azt írja róla, hogy hosszú hajat viselt és úgy élt mint a filozófusok. Szent Jeromos is megemlékszik róla. (5)

A kereszténység korai századaiból sok régészeti lelet, főleg sírfelirat került elő Dobrodzsában. A nevek után ítélve a legtöbb keresztény görög volt, de sok a római és gót is. Még turáni eredetű neveket is találunk (6)

A III.század első feléből fennmaradt görög nyelvű felirat arról tanuskodik, hogy a lakosság körében lassan terjedt a kereszténység. Voltak családok amelyeknek nem minden tagja vette fel a kerestséget. Egy Hylas nevű férfi arról kesereg, hogy fiát, Hermogene-t eltemette, de felesége nem nyugodhat a fiuk mellett mert megváltoztatta a szokását (doxa). A IV.századtól már nagyon elszaporodnak a keresztény szimbólumok. Galambot, halat, Krisztus monogramot, pálmalevelet láthatunk nagyon sok sírkőn, de gyakran megjelenik a feltámadás ígérete is. ”Crux mort(is et) resurect(ionis)" – A halál és a feltámadás keresztje- .


András apostol kereszthalálának emlékét őrzi az "andrás kereszt", viszont a templomi festészetben a X formájú kereszt csak a VII. században jelenik meg, a vallásos irodalomban pedig még később, a XIV.században.

……………………………………
1. Elsőként elhívott

2. Tertullian - “Et Gallarum diversae nationes et Brittanorum inaccesa Romanis loca, Christo vero subdita, et Sarmatarum et Dacorum et Germanorum et Scytharum et abditarum multarum gentium et provinciarum et insularum multarum nobis ignotarum et quae enumerare minus possumus"

3. Origenes – “ Quid autem dicamus de Brittianis aut Germanis, qui sunt circa Oceanum, vel apud Barbaros, Dacos et Sarmatos et Scythia, quorum plurimi nondum audoerunt Evanghelii verbum, audituri sunt autem in ipsa saeculi consumatione?”

4. Teotim a szerzetesi neve volt, az eredeti nevét nem ismerjük

5. “ Theotimus, Scythiae Tomorum episcopus, in morem dialogorum et veteris eloquentiae breves commaticosque tractatus edidit. Auio eum et alia scribere “ De viris illustribus, CXXXI .

6. Egy keresztény szimbólummal ellátott síkő “Tzeiuk és fia Atala” nevét őrzi

"EN VIOLON" IDOLOK

Románia területén a Bodrogkeresztúr-kultúra legszebb fellelt tárgyi emlékei az “en violon” idolok. 



































A moigrádi ( Szilágy megye) nagy idol.
Többrétegű aranylemez, hossza 31,1 cm.,szélessége 24,1 cm. és 764,40 gr.súlyú




A bodrogkeresztúri kultúra (középsõ rézkor) elterjedési övezete jól behatárolható. A Kárpát-medence alacsony síkságán összpontosul, létezik egy “főtengelye” (a Tisza) és egy “oldalági” tengelye (a Maros). Délnyugatról a Duna, keletről a Szeret, északnyugatról pedig Budapest dombos vidéke határolja. Észak Erdélyben kevésbé érezteti jelenlétét, itt még a késői Tiszapolgár-kultúráknak (Réty, Kovászna megye) jut fontos szerep. 




















Nem tudni egyértelműen, milyen kultikus vagy rituális szerepük volt a csüngőknek, de bizonyos, hogy nem a profán életben használták őket. Értelmezésük továbbra is hipotetikus, kevés az esély, hogy az eddig felvetett magyarázatok bármelyike is igazolódni fog egyszer, hisz  valódi jeletésük évezredekkel ezelőtt elveszett. A hegedűre emlékeztető formájuk miatt “en violon”-nak nevezett csüngőket a női idolok végletekig leegyszerűsített válozatának tekintik, és mint minden női szobrocskát (sokszor a leletkörnyezeti kontextust figyelmen kívül hagyva) gépiesen a Föld-Anyának, a termékenység- vagy a szaporaság-kultusz kifejezőjének tekintik. Léteznek bátrabb és árnyaltabb magyarázatok is, alaposan kitéve a „klasszikus” nézetet vallók kritikájának.


















Gumelniţa-i csüngők 

















Traian-i lelet. Cucuteni A- kultúra

A domború csüngőkön formált lyuk esetleg kaput szimbolizál, átjárást két világ között, a terhes nő hasát, köldökét, a szülést jelképezi. Nincs erotikus jellege; az életet óvó anyai testet elhagyó és a feltétlen védelemre szoruló ember amulettje. Ugyancsak a „tápláló-védelmező” funkciója felől közelíti meg a csüngők szerepét Fettich Nándor (La trouvaille de tombe princière hunnique a Szeged-Nagyszéksós-"Arhaeologia Hungarica”, 1953), amikor a női mell stilizált ábrázolását véli felfedezni bennük. Valószínűleg védelmező, apotropaikus szerepük volt. Ezeknek a tágyaknak, függetlenül attól hogyan használták (esetleg hordták) őket, fontos szerep jutott az eneolitkum emberének hitvilágában. 











































A Beersheba-i Vénusz, Izrael
Az „en violon” idolok pán-kulturális jelleggel bírnak. A különböző rézkori kultúrák egyesülési folyamata figyelhető meg rajtuk keresztül. Amikor egy közösségi csoport lélekszáma megemelkedett, életterük leszűkűlt, a kevesebb tulajdonnal rendelkezők feltehetően ”kirajzottak”. Közelebb vagy távolabb új telepeket hoztak létre, az emberi közösségek is változtak, és egy-egy „erősebb” csoport saját kultúráját kiterjeztette környezetére, gyakran igen nagy távolságra.




 

















Vărăşti-i csüngő, Boian B-kultúra. Egy serdülő fiú sírjában találták (M100) a contváz nyaki részén. 2,4 cm. átmérőjű, 1,96 gr.súlyú. 



 























A tiszasőlősi kincs csüngője (Bécsben van) 















Várnai csüngők ( 36.sír) in situ. Karanovó kultúra



A függő ékszerek termésaranyból, trébeléssel (au repoussée technikával) kialakított lemezből készültek, amelyeket azután a kívánt formára vágtak ki. Felületük fényezett és domború.

Sajnos még nem létezik tudományos módszer annak megállapítására, hogy az aranyat amiből egy tárgy készült mikor bányászták, de hol, a föld mely szegletében, az megállapítható. A Nyugati Érchegység termésaranya meglehetősen sok ezüstöt tartalmaz, eléri a 30% -ot (electrum), és nagyon kevés rezet, ez nem haladja meg a 0,5%-ot. Ónt pedig gyakorlatilag egyáltalán nem tartalmaz. Ez szabad szemmel is látható, az arany szín csaknem fehérbe hajlik.

Az en-violon függők elemzése (PAA) során kiderült, hogy a csüngőkhöz felhasznált nemesfémet Románia mai területéhez képest távoli helyeken bányászták, így felmerül annak a valószínűsége, hogy a tárgyak sem helyben készültek.

A Duna menti idolok 2 és 7% közötti ezüst, és magas réz (1,2%), valamint ólom tartalmát figyelembe véve az arany nyugat Anatólia folyóiból származhat. Ilyen alapon a mai Olténia és Munténia területén előkerült aranyleletek esetében az arany forgalmazásában kimutatható egy közvetitő vonal Trója - a régi Hellász és a Duna menti területek között, és ez más prehisztórikus korból származó aranytárgy esetében is jelen van.

A Perşinari-i (Munténia- kőkorszakinak keltezett) tőrök aranya ugyancsak anatóliai eredetű. 

















11 arany tőr és egy arany kard képezi a Perşinari-i “kincset”. ( bronkor, Kr.e.kb 1500-ból) 


















A Kárpátok déli vonulata mintegy zárvonalat képez a balkáni közvetítés előtt, mert az északra eső területeken az anatóliai “hatás” megszünik, és egy északnyugati vonal jelentkezik. A mográdi leletek esetében ez még összetettebb. A lelet darabjai több korszakból származnak. Míg az “en-violon” és a “ T “ csüngők rézkoriak, három karperec a Kr.u. IV-V.századból, (gepidák?) idejéből való. Az arany viszont mindkét esetben, habár évezredek teltek el (így az újrafelhasználás is szóba jöhet) Németországból vagy Írországból származik.

A mojgrádi “T” idolok egy része

Ugyanez a helyzet az Erdélyi-medencében előkerült többi prehistórikus aranylelet esetében is. Az aranyosivánfalvi (Cacova Ierii, Fehér megye) hallstatt-kori lelet darabjainak elemzésekor a kutatók kimondottan Írországot jelölték meg származási helyként.



























Aranyosivánfalvi lelet.

Az Érkáváson (Căuaş, Szatmár megye) talált aranytárgyak és a magyarbényei (Biia, Fehér megye) csupor sem helyi aranyból készültek. Alacsony ezüst és magas réz, valamint óntartalmuk (1,1%) más aranylelő zónából (pontos eredetét nem tudták megállapítani) származnak. A nagyapoldi (Apoldu de Sus, Szeben megye) leletre (Wietemberg – közép bronz korszak) és a Tótiban (Tăuteu, Bihar megye) talált aranytárgyakról viszont egyértelműen kimutatták, hogy a készítésükhöz felhasznált arany Németország északi részéről való.





















A magyarbényei csupor (datálása: korai Hallstatt) (1) Kr.e. 1800-1700..

Visszatérve a mojgrádi kincsre (2), a román történészek is egyre gyakrabban érintik annak a lehetőségét, miszerint a mojgrádi idolok, a karperecek, és a maga nemében Európában egyedülálló pentadent (ötágú aranyszigony) tulajdonképpen a tiszaszőlősi kincs része. (Nem Mojgrádon találták, a leletek eredete ismeretlen, elnevezésük megegyezés alapján született. Nem eredetieskednek a románok, Márki Sándor már rég felvetette ennek lehetőségét.)  

A mojgrádi arany pentadent rajza ( Fettich Nándor elmondása alapján) Bukaresti Nemzeti Múzeum (nincs kiállítva) A szigony 2 mm vastag aranylemezből készült, 750 gr.súlyú

…………………….

1. A magyarbényei csuporral egy arany karperecet is találtak, ezt Bécsbe vitték. Rendkívül hasonlít a pipei (Pipea, Maros megye) karperecre. Ez Budapesten van.
























Hampel, Arheológiai Értesítő XIV, 1880. XXXIII, XXXIV

2. A mojgrádi kincs 1944-től 1950-ig a Magyar Nemzeti Múzeumba volt, ekkor visszadták Romániának (Kolozsvárnak), majd 1976-ban a múzeumokra vonatkozó Ceauşescu-féle rendeletnek megfelelően az értékesebb darabokat Bukarestbe szállították.


2010. november 27., szombat

“ÖKUMENIZMUS”

Ha időrendi sorrendbe rakjuk a rendelkezésünkre álló (rendkívül kevés) írásos emléket, és egy monda töredékeit is figyelembe vesszük, kirajzolódik, hogy a XIV. században a havaselvi Basarab-dinasztia  tagjai  vallásfelekezeti hovatartozásukat a széljárásnak  megfelelően változtatták, vagy két vallást gyakoroltak egyszerre.
 
 





















Egy fejedelem sirköve

A havaselvi fejedelemség központjának számító Árgyasudvarhelyen (Curtea de Argeş), a XIV. század közepén alapított Fejedelmi Templom padozata alatt, 1920-ban Virgil Drăghiceanu régész egy érintettlen fejedelmi sírt tárt fel.

”... vékony homokrétegen egy fejedelem csontváza nyugodott, az arckoponya kissé jobbra fordult. Egy selyem szemfedő maradványa borította mellkasát, a lábcsontok mesztelenek voltak. A jobb vállon egy gesztenyeszínű hajtincs, az áll körül sötét, kócos szálak tömege szakáll látszatát kelti, de a Grigoriu doktor által elvégzett mikrószkópos vizsgálat haj és selyem szálak egyvelegét mutatta ki. A szemfedél maradékán középütt átcsillog a gyöngyökkel díszített öv; a kéz ujjain gyűrűk láthatók, amelyeket azonnal kiemeltem, remélve, hogy megfejthetem a nevét; a nyakánál egy rombuszokkal díszített bordürt láttam, de ez valójában egy, a fejről lecsúszott diadém volt. Lapos gombok voltak a tunika mellrészén és az ujjak könyökrészén; a tunika ujját gyöngyös hímzés szegélyezte “- írja naplójában Drăghiceanu.

A középcombig érő, 30 gombbal záródó testhez símuló bíborszínű tunika ujját, a könyékrésznél és a szegélynél aranyszálas és gyöngyös hímzés díszitette. A bőrből készült, aranycsilagokkal díszített, bársonnyal bélelt és ugyancsak gyöngyös hímzésű öv egy arany csattal záródott. A tunika alatt viselt mellényből csupán az elején és a nyakrésznél levő gyöngyhímzéses bordűr maradt meg. Sajnos Drăghiceanu nem részletezi a mellényen talált R O I iniciáles gombok sorrendjét.. A megmaradt csipke inggallér selyem és ezüstszálas, „pointe de Venise” technikával készült. A nadrág és a lábbeli valószíníleg elporladt. A mellen összetett kézfejeket gyöngydíszítésű kesztyű fedte. Nem temettek vele sem kardot sem fejedelmi jelvényt. Az aranyszálas-gyöngyös diadém talán a halotti koronát helyetesítette, vagy süveget szegélyezett.

A mellékletek közül a legfigyelemre méltóbb tárgy egy építészeti részletekkel gazdagított arany övcsat, ami feltünő hasonlatosságot mutat azzal az ötvösmunkával (palástcsat), amit Nagy Lajos nevében Henrik pilisi apát 1367-ben az Aacheni káptalannak adományozott (és Visegrád mai címerére is ráismerhetünk). 
 




















Az árgyasudvarhelyi övcsat (cIMEC)
























Az aacheni palástcsat


Az övcsat egy gótikus portált ábrázol, háttérben a donjon (öreg torony), egy kék zománc bevonatú ezüst hattyú, a portál két oldalán levő oszlopon pedig egy lovag és egy hölgy látható. (A hattyú francia és lengyel-litván családok címerállata volt). Az övcsat alján levő növény-motivomok közt megjelenik az Anjou-liliom (fleurs-de-lys). Ezek a részletmegoldások a Nagy Lajos korabeli magyar udvari ötvösmunkák sajátos elemei.
 






















A sírról készült foto 


A sírban talált, és a tunikát díszítő 30 darab zománcozott aranygomb egyszer hasított, jobb felén ( zölddel és ezüsttel) nyolcszor vágott címerpajzsot ábrázol. A XIII.század végen keletkezett Wijbergen-i címerkönyben szerepel egy blacqui királyi címerpajzs, ami viszont tízszer vágott arany-vörös sávos (az arany szín heraldikai neve OR, és a rendfokozatok legmagasabb színe), a XVI. századi portugál „Livro do Armeiro Mor” pedig ugyanezt a címert nevezi Vlachia (Havaselve) blazonjának. 
 















Címerpajzsos gombok a fejedelmi sírból (cIMEC)


A mellényen levő aranygombok ugyancsak zománcozott aranyból vannak, viszont ezek feliratozottak, az R, O és az I iniciálék láthatók rajtuk.























Iniciálés gombok  (cIMEC)



A ROI szó franciául királyt jelent, és ugyancsak a francia Anjou családot juttatja az eszembe A sírkőn ( ha valóban az ott nyugvó személyt ábrázolja) egy nem túl idős, szakállas férfit látunk, fején diadémot, vállán hermelin gallért visel (tíznél több bojtot lehet rajta megszámolni) ami uralkodói apanázs volt, tehát nem beszélhetünk hecegről vagy trónörökösről. Az itt eltemetett személy uralkodott. Az egyedüli XIV.-XV. századi havaselvi fejedelem akit hermelin gallérral ábrázoltak az I.Basarab fia, Nicolae-Alexandru volt, őt viszont még Câmpulungon temették el.
.
A sírban talált négy gyűrű közül három feliratos.Egyiken az AL-MA iniciálék láthatók (eljegyzési gyűrű ?), és a IESUS AUTEM TRANSIENS PER MEDI (UM ILORUM IBAT) latin szöveg (Lukács 4:30) A másik kettőt fekete gyémánt díszíti, és a HILF GOTH valamint az AVE MARIA GRACIA PLENA szöveg olvastató rajtuk, ezért pestis ellen oltalmazó amulettek is lehettek (a pestis-oszlopokon is megjelenik ez a szöveg), és katolikus hitre utaló elemekként is értelmezhető.















„Ave, Maria, gracia plena - Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes ” (cIMEC)


Mit keres egy katolikus fejedelem Munténiában, és főleg ki az akinek a tulajdonában voltak ezek a tárgyak?



A Basarab-dinastia nyugat és kelet között


Ha időrendi sorrendbe rakjuk a rendelkezésünkre álló (rendkívül kevés) írásos emléket és egy monda töredékeit is figyelembe vesszük, kirajzolódik, hogy a XIV. században a havaselvi Basarab-dinasztia tagjai vallásfelekezeti hovatartozásukat a széljárásnak megfelelően változtatták vagy két vallást gyakoroltak. XXII. János pápa 1327 február elsején, Avignonban kelt levelében dominikánus szerzeteseket ajánl I. Basarab pártfogásába, akiket az eretnekek (1) megfékezésére küld Munténiába, miközben a fejedelmet hűséges katolikus hercegnek nevezi (princeps devotus catholicus). Károly Róbert Visegrádon kelt oklevele (1331.július 30.), melyben a Zagyva folyó melletti Tyukodot István mesternek ajándékozza a Basarab ellen folytatott hadjáratban (Posada-i ütközet) tanusított hősiességéért (egy nyíllövéstől sebesült meg) még csupán hűtlennek nevezi a havaselvi fejedelmet.

“Nos Karolus Dei gratia rex Hungariae…… Bazarab notorium nostrum infidelem…”

1332 november 26-i oklevelében, zarándi Lőrinc tisztességét méltatva, már Basarab vallási “hűtlenségét” is felemlíti.

”..confinia nostri, que in terra Transalpina per Bazarab filium Thocomerii scismaticum infidelis Olahus nostris”

VI Kelemen pápa franciskánusokat küld Munténiába, és 1345 október 17-én kelt levelében odaadó katolikus hitéért megdícséri Alexandro Bassaratit. Ez Sándor, Basarab fia volt, aki valószínűleg már 1343 után társuralkodó lehetett. Itt lép be a történelembe a fekete Vajda mondája. Câmpulung mellett, Kőhollóson van egy két főoltáros sziklatemplom.(2) A hagyomány úgy tartja, hogy a templomot még Basarab alapította, felesége Marghita (Margit ?) katolikus volt, és az ő számára vésték ki az ÉK-i oltárt.






 











Corbii de Piatră ( Kőhollós) Két főoltáros sziklatemplom

A XIII. század végén Câmpulung környékén a katolikus közösségnek erős gyökerei voltak, már 1300 előtt volt itt teploma. A Jakab templomban van a város legrégebbi epigrafikus dokumentuma, Lőrinc ispán (3) sírköve.

“Hic sepultus est comes Laurencius de Longo-Campo, pie memorie, anno Domini MCCC."
- Itt nyugszik a kegyes emlékű Hosszú-Mezei Lőrinc ispán, anno Domini 1300”-

1345 körül épül fel egy dominikánus kolostor is, a Kloster (4), amit a monda szerint Basarab felesége a “napnyugatról “ érkezőknek adott ajándékba, és ugyancsak az ő kezükbe adta a város pecsétjét is. A valóság az, hogy a katolikus feleségek erős befolyással rendelkezhettek, mert történelmi tény, hogy Câmpulungon a XVIII. századig a bírói funkciót mindig szász vagy magyar katolikusok töltötték be, az ő kezükben volt a sigillum (pecsét) és a várost érintő dokumentumok nagyöbbsége.

1344. június 15-én Basarab fia, Alexandru  elismeri Nagy Lajost hűbérurának (neve után ítélve ekkor még katolikus volt) magánlevelezést folytat a pápával (5), és második házassága ennek a kiegyezésnek az idején jöhetett létre. Felesége Dobokai Klára a Kwkenes (Kökényes) nemzetségből származó Mikud szörénységi bán unokája volt (6), aki megtartotta katolikus hitét és támogatta a katolicizmus elterjedését Havaselvén. Alexandru, első feleségétől született Erzsébet nevű leánya pedig oppelni László nádorispán felesége lesz (ami egyike lehetett a Lajossal való megegyezés következményeinek) (7). Alexandru és Nagy Lajos kapcsolata megromlik, 1359 augusztus 29-én Lajos király arról tesz említést, hogy Demeter váradi püspök többször járt a feledelmnél, visszatéríteni azt a magyar korona hűségére, és Alexandrutól engedélyt kapott püspöki teendőinek az elvégzésére (a câmpulungi templomban papot szentelt fel). 1359-től a szlavón nyelvű okiratok már kettős névvel (Miklós Sándor), és önnálló fejedelemként említik (samodrjavnii-Isten kegyelméből uralkodó) Alexandrut. Ekkor térhetett a pravoszláv hitre, és még ugyanebben az évben, 1359-ben, áthozza Iachint mitropolitát a konstantinápolyi pátriárka beleegyezésével Dobruzsából Munténiába. Valamilyen vallási hintapolitikába kezd. Erről értesül a pátriárka, és az ügy “ kivizsgálását” kezdeményezi. Küldötte, Daniil Critopulos, jelentésében “ az ortodox törvényeket lenéző és áthágó, a katolicizmus felé hajló” dolgokról számol be. Alexandru halála után fia Lajk (Vlaicu,1364-1377) kisérletet tesz a Magyar koronától való politikai elszakadásra.Elfoglalja a bodonyi (Vidin) bánságot, de a harcoknak vallási jellege is lehetett, mert a városban állomásozó ferencesek közül ötöt lemészárolnak. Lajk végül meghódól Lajos királynak, 1372-ben természetes urának (Dominus noster naturalis) nevezi és nyugati egyházi hatás éreződik az esküjében emlegetett magyar szentek felsorolásából. „fiat super talem, aut tales furor et indignatio Dei, B. V. Mariae, omnium Sanctorum indignatio, Sanctorum Regum Stephani, Ladislai et Emerici „

Jutalom és lekötelezés céljából Vlaicu megkapta Fogaras megyét hűbéri birtokul

”Dei et regis Hungariae gratia Vojvoda Transalpinus, banus de Zeurinio et Dux novae plantationis et terrae Fogaras" - Az Isten és Magyarország királyának kegyelméből Havasalföld vajdája, Szörényi bán, az új telepítés és Fogaras hercege.(8)
 
De 1374-ben már a törökkel szövetkezik. Az utolsó dokumentum ami még életében említi 1374 július 6.-án keltezett. Lajkot testvére Radu követte a fejedelmi székben. Rövid uralkodása idejéből maradtak fent a nyugatias műveltség első elemei.

A XIV.-XV. században Magyarország nagyhatalomnak számít, és Munténia fejedelmei nem térhettek ki politikai és katonai hatalma elől..Gazdasági, társadalmi téren is fontosak voltak ezek a kapcsolatok, habár a muntén állam ezt a függőséget más hatások segítségével semlegesíteni próbálta.. Ügyelt, hogy kapcsolatai a Magyar állammal ne váljanak „egyoldalúvá”, amiben geopolitikai helyzete is segítette. Nagy Lajos udvara Középeurópa egyik művelődési központja volt, és a magyar hűbérhatások erejének köszönhetően Munténia legelőkelőbb rétege is elindult a nyugatias, lovagi életforma felé. XIV. század második felében Havaselve két nemzetközi kereskedelmi út védelmét is biztosította, vásár- és vámjövedelme igen tekintélyes bevételi forrás volt, és az aktív kereskedelmet pártoló politika eredményeként is erősödött a gazdasága. Kialakul egy főúri réteg, amely rendi kiváltságai és kötelezettségei révén szoros érintkezésbe jutott Magyarország sajátosan latin kultúrájával, és feltörekvési ambícióból utánozni kezdte azt, főleg külsőségekben.













Nagy Lajos. Képes Krónika 


Az Árgyasudvarhelyi sírban eltemetett fejedelem díszes öltözete pompakedvelő udvarra vall. Az első következtetés amit a tárgyakról levonhatunk, hogy a fejedelem, ruháját és ékszereit tekintve bátran kiállhatott kora bármely európai uralkodója mellé. A XIV. század végi muntén udvart nem a visszamaradottság, az egyszerű vagy kulturálatlan megjelenés jellemezte, ahogy eddig a történészek ezt vallották, hanem a fény, a pompa, a csillogás.

Viselettörténeti adatokat és összehasonlítási alapot kerestem az egykori oklevelek hitelesítését szolgáló pecsétek, a sírkövek, korabeli falfestmények, krónikák ábrázolásaiban.
 























Charles of Blois tunikája XIV.század, Lyoni Múzeum

A XIV század közepétől változás figyelhető meg az európai divatban, jellegzetes vonássá lesz, hogy a többrétegű felsőruha követi a test vonalát, szűkebb és rövidebb lesz. A tunika térd fölött végződött, csípőig szorosan a testhez simult, azon alul enyhén bővült, és gombokkal vagy zsinórral biztosították. Az öv funkcióját veszti, elsősorban díszítő szerepet tölt be, és a derékról a csípőre került (pártaöv). A lábszárakat szines harisnya (nadrág) fedte. A lábbeli hosszú orrú, csőrős volt.( Itt, a nadrág és a cipő esetében nincs összevetési lehetőség) Továbbra is “dívik” a hosszú, bokáig érő “időtlen” felsőruha, a köntös, ami a kunoknak is jellegzetes viseletük volt. Az ékszereknek reprezentációs szerepet is szántak, a pompa legfontosabb jelképe volt. Egy részük a ruha rögzítésére szolgált, illetve a ruhaanyagra varrt díszítőelem volt: gombok, csatok, heraldikus motívumok. A csipkés inggallér jócskán kilóg a sorból, az ing ebben az időben egyszerűbb volt, és még így is a legnagyobb fokú fényűzésnek számított.
 






















Az árgyasi fejedelmi palota temploma.  

I Radu (Lajk testvére), illetve katolikus felesége nevéhez kötődik az árgyasi fejedelmi palotához tartozó templom is, amelyiken még észrevehető a magyarországi sajátos templomtípus, a félköríves építészet nyomai. Itt volt az 1381 május 9.-én létrejött árgyasi katolikus püspökség székhelye is. A XIV.század végén még rendelkezhetett befolyással, amit IX. Bonifác pápának az árgyasi püspökhöz intézett levele bizonyít. 1394 március 9.-én a pápa felkéri az árgyasi püspököt, hogy korlátozza a szkizmatikus tanok terjesztőinek sikerét.(9) Târgovişten (Oláhország későbbi fővárosa) is alapítottak egy Szűz Máriának ajánlott katolikus templomot. Thomasius Gabriel 1660-ban még látta a romjait: „nagy templom ez, melynek falai még állnak, teteje azonban nincs, s a mostani zűrzavarok megakadályozzák újjáépítését”

Az ekkoriban épült havasalföldi kolostorok falfestményei a fejedelmet korabeli lovagi öltözetben ábrázolják. „Valóban, a Curtea de Arges-en, az elsõ havasalföldi vajdák székhelyén végzett régészeti ásatások bizonyítják, hogy az anyagi jellegű civilizáció szempontjából a románság sokkal közelebb állott Budához és Krakkóhoz, mint Konstantinápolyhoz. Magyarország és Lengyelország a 14–15. század románjai számára sokkal ismerősebb volt, mint a távoli Bizánc, amellyel egyébként semmiféle közvetlen kapcsolatuk sem volt ”– írja erről a korszakról Vlad Georgescu történész.

Nagy a valószínűsége, hogy az árgyasudvarhelyi sírba I Radut temették. Sokat tehetett a fejlettebb ízlés meghonosításáért. A néphagyomány is reá, a Fekete Radura vetíti a csodálatos építmények, a mindenkori művészi pompa mítoszát a Manole mesterről szóló népi balladában, mely a Kőműves Kelemen és a Ikarusz legenda nagyon szép egyvelege.
 
................
1.Nem pogányokról, de eretnekekről beszél a pápa, így a Balkán közelsége miatt, elsősorban a bogumilekre, paulánusokra (pavlikenik). Nestoriánusok kevesen jutottak el Munténiába. Az eretnek mozgalmak helyi jellegűek lehettek, és a pápa ezek integrálását szerette volna elérni.

2.A két főoltár két védőszent létezésére is visszavezethető (mint a X. századi Bizáncban).Tipológiailag a Kappadochiai sziklatemplomokkal rokon, de az a sajátossága, hogy a két oltár egy hajóhoz csatlakozik, Románia területén egyedivé teszi. Falait XIV.századi frekótöredékek díszítik. A monda szerint a templom közelében látható romok helyén állott Wojknak, Hunyadi János apjának a vára.

3. A városnak 1300 előtt már volt közigazgatási, katonai, bírói hivatala. A templomot a népnyelv Bărăţia-ként ismeri, ami a “ barát” szóból ered, a templom a XVII.század elején a minorita szerzeteseké volt.

4.1656-ban a kolostornak csak a romjai vannak meg, helyének tulajdonjogáért a ferencesek csaknem ötven évig pereskednek a várossal. A XVIII.-dik századból két hírünk is van a kolostorról. Egy Sultzer nevű utazó látta a romokat és egy latin betűs feliratot. A firenzei Anton Maria del Chiaro az 1700-as évek elején még felismeri a harangtorony maradványait “i framuenti di una chiesa col suo campanile” és egy sírkő feliratát is feljegyzi. "hic requiescit in pace generosus dominus Iohannes P..huius saxoni ecclesia custos, qui obiit MCCCLXXIII"- Itt nyugszik békében a nemes Iohannes P…őrzője ennek a szász templomnak, meghalt 1373-ban”

5. VI. Kelemen pápa 1345. október 17-én Avignonból írt levelét, aminek címzettei közt Alexandru is szerepelt, a király emberei elkobozták a ferencesektől, és az nem jutott el Basarab fiához.

6. Mikud bán IV.Lászlótól 1279-ben kapta meg a Doboka várához tartozó földet. Klára fivére László, Alexandru fiának, Lajknak az oldalán harcol, és ennek kedveményezetje lesz. 1372-ben Dobokai László és örökösei a fogarasi Sárkányt és a hozzátartozó falvakat kapják adományba Lajktól.(Nicolau, filius ipsius Ladislai Dobka aut filia,que post ipsum in vita remanserint,seu alter ipsorum et ab ipsis in posterum venientibus genitura predictum forum videlicet Scherkkengen, villas et possessions supra nominates debent iure hereditario successorie perpetue possidere)

7. Nagyváradon, a püspöki katedrálisban temették el.

8. E békének egyik feltétele volt, hogy Vlaicu országában a katolikus vallás terjesztésében közreműködjék. Nagy Lajosnak volt egy rendelete, mely szerint a királyi adományos jószágot a katolikus hit felvételéhez kötötte. Ezt Zsigmond 1428-ban megszigorítja.Csupán találgathatunk, hogy színlegesen felvette-e Vlaicu a katolikus vallást.

9. IX.Bonifác pápa egy másik, 1399 december 15.-en kelt leveléből megtudhatjuk, hogy ebben az időben Brassó környéken még folytak bálványimádási szertartások.