AZ ORODI BAZILIKA II.

Arad, 1755 (Ruttkay Imre kéziratos katonai-védelmi térképe, MOL, S 11 No 0018)

Az orodi társaskáptalan és prépostság királyi patronátus alatt állott.(1) A prépost személye, az invesztitúra jogán, a király akaratától függött, megválasztására a királytól kértek engedélyt. Az kapta a préposti stallumot „aki a király kegyeit teljes mértékben bírja” (III.Ince pápa, 1204 november 25). A királyi alapítású apátságok és prépostságok csupán „ in temporabilus ”- a világiakban voltak alárendelve a királynak, a kegyuraság  tulajdonképpen a javadalmak oltalmazásából állt. Ezek leginkább üresedés idején lettek kitéve egy-egy erőszakos szomszéd hatalmaskodásának. Ilyen esetben a javadalom kezelését a kegyurak gyakorolták a választásokig, amit csaknem minden esetben komoly és hosszadalmas tárgyalások előztek meg. A javadalom előnyét is szolgállta, ha a javadalmas és a kegyúr közt bensőséges volt a viszony.(1)

  

Kezdetben az orodi prépostság a csanádi püspökséghez, majd az esztergomi érsek közvetlen rendelkezése alá tartozott. Egyre nagyobb jelentősségre téve szert, megkísérelte megszerezni a legnagyobb egyházi kiváltságot, a közvetlenül a pápa alá tartozás jogát. A koronázó templomhoz, a székesfehérvári prépostsághoz hasonlóan nullius egyháznak tekintette magát. Habár Imre király (miután rossz viszonyba keveredett Jób esztergomi érsekkel) egy időre átadta a királyi prépostságok feletti joghatóságot a pápának, a királyi társaskáptalanok továbbra is az esztergomi érsek alá tartoztak. Orod megkísérelt függetlenné válni a magyar egyházi hierarchiától. Ehhez III.Honorius pápától kapott segítséget 1225-ben. Az oklevél szerint  az orodi prépostság lelkiekben közvetlenül Rómához, anyagiakban  pedig a magyar királyhoz tartozik. Üresedés esetén a préposti stallum adományozása a pápa előjoga, és ez a jogi helyzet a társaskáptalan tekintetét is jócskán megnövelte volna (2)

Habár a Csanádi székeskáptalanhoz tartoztak, az orodi prépostság nem volt egybekötve az orodi főesperességgel. A prépostok sohasem viseltek orodi  főesperességet és nem volt jogcímük a székeskáptalani tagsághoz. A főesperes pedig nem lehetett  az orodi káptalan kanonokja. Az orodi kanonokok nem folytattak klastromi életmódot, így hamar sor került a káptalan és a prépostság javainak szétosztására (3), habár egyes birtokok és javak továbbra is közös kezelésben maradtak. Ilyen volt a sójárandóság.

Az aradi sóhivatal és raktár,  1795-ben.(MOL, S 11 No 1640:1)

Az orodi káptalan sókiváltsága irányadó volt még Pannonhalmán is. Saját szükséglete kielégítésére, minden évben, három sószállító-hajónyi sót szállíthatott vámmentesen a tordai és marosújvári bányákból. A felesleges mennyiséget azután a királyi sóhivatal vette meg, természetesen a fuvardíjt is kifizetve. (A vizen szálított sóért töményként  25 márkát kapott.) A beregi egyezségben az orodi káptalannak 2000 darab kősót ígértek (Praepositus Orodiensis cum Capitulo suo duo millia lapidum), ebből is könnyen következtetthetünk jelentőségére. A XIII. században az orodi prépostok nagy befolyással bírtak, a királyi al-kanczellársággal csak őket ruházták fel. II. András alatt Gottfried,  IV. Béla, V.István és Kun László idején pedig Benedek orodi prépost kanczellárkodott. Miklós prépost Nápolyban tanult egyházjogot, és az Anjou-udvar támogatójaként, ő kísérelte meg visszazerezni Kán László vajdától, Anjou Károly számára, a koronát.

A káptalannak több mint hatvan birtoka volt Arad (4) , Békés és Zaránd megyékben, de Erdélyben is: Szúnyogszeg a Barcaságban, Bábolna és Egyházfalva Torda megyében, a Küküllők vidékén Asszonynépe és Fugád, a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig Szelevény.

Pásztor Kata kihallgatási jegyzőkönyve. Arad megye, 1755 (5)

(MOL, Acta captivorum et malefactorum- C 28-Lad.A-Fasc1.)

A XIII. században Magyarországon, Budán kívül, csak az orodi káptalanban tartottak istenítéletet, és a káptalan jogosult volt ilyen irányú bizonyító-oklevelek kiadására is. 1222-ben, egy peres ügyben, Miska fia Márton mutatta  fel az orodi káptalan oklevelét, amely szerint a tüzesvaspróba apja javára dőlt el - „Martinus... hoc ostendit teslimonialibus lileris Orodiensis capiluli. ” A Somogy megyei Darányból való Illés fia Eusij volt a poroszló, aki a peres feleket istenítéletre Orodra kísérte. (Váradi Regestrum, 291.sz.)

A váradi káptalan jelenti Zsigmond királynak : Johanne filio Foris de Baak mint királyi ember, Arad megyében körüljárván megtudta, hogy venerabilis dominus Georgius Orodi prépost, a prépost és a káptalant egyforma mértékben megillető Marosköznek (Maruskez) nevezett föld használatából kizárta a káptalant. Ott kaszálót létesített, amit emberei mai nap is használnak. De ezzel sem elégedett meg: a Mikelaka birtokhoz tartozó Kootegfenek nevű erdőnek egy részét, habár az is a káptalan birtoka volt, a maga számára elfoglalta és az összes ott levő fát kivágatta. Ezenkívül, bizonyos szabad területet, ahol Arad városában a vásárokat szokták tartani és amely ugyancsak a káptanat illette, felszántatott. A közutak nagy részét kerítéssel vétette körül és saját kertjéhaz csatolta. A királyi és káptalani emberek éppen a kerítés csinálása közben találtak rá.
1431 március 26 (MOL, DL 29774)

1. A legtöbb magyarországi érsekség és püspökség, valamint az ezekhez kapcsolódó székesegyházi káptalanok, prépostságok vagy apátságok legnagyobb része királyi alapítású volt. A kegyúri jogot  gyakran eladományozták, így IV. Béla 1263-ban a kapornaki apátság kegyuraságát Pudani Gergelynek, aki az apátság állapotának a megreformálását ígérte –„ statum ipsius monasterii reformare”. III.Endre a somogyvári monostor kegyuraságát ruházra 1297-ben Márton alországbíróra és örököseire.

Márton alországbíró föggőpecsétje, 1295, szeptember 21. (MOL, DL 1359)

2. A pápa már 1224-ben, azzal a megjegyzéssel nevezte ki Capucinus János pápai subdiakónust és káplánt orodi préposttá, II. András beleegyezése nélkül, hogy más személyt nem is fog elismerni azon a széken. A király viszont Albertet tette préposttá, és az inveztitúra-harc folytatódott 1227-ig, amikor is Albert személyes lágotatást tett Rómánál, és Capucinus János lemondott kinevezéséről. Az orodi prépostság valóban gazdag javadalmakkal járt, az ország leggazdagabb egyházai közé tartozott, és kevés esély volt arra nézve, hogy ezt  a méltóságot ezután ne csupán a pápai adminisztráció tagjai töltség be. Esztergom termézetesen nem nyugodott bele, jogai csorbításának könyvelte el, és továbbra is  felügyeletett óhajtott gyakorolni Orod felett. (1235-ben  az esztergomi érsek ki is közösítette az orodi prépost.)

3. A káptalan és a prépost birtokainak elkülönítése során - amelyről az első oklevele adat 1379-ből, az utolsó pedig 1449-ből származik - nem egyszer tettlegességre, erőszakosságra is sorkerült. A dolog odáig fajult, hogy 1441-ben a  prépost  felszántatta az aradi vásárteret, bekerítette és saját kertjéhez csatolta.

Mihály orodi prépost a káptalan részéről az akkori esztergomi egyházfő perbe vonta. A királyi parancsra megtartott tanúvallatások során kiderült, hogy a prépost Arad város határában füvet kaszáló embereit 1379 jünius 16-án a Geledi-i káptalani birtok officiálisa, András, börtönre vetette. Az ügybe belekeveredtek a Szeri Pósa fiak is, a prépost jobbágyait és famulusait megtámadták, egyet közülük meg is öltek, kettőt félholtra vertek, az elfogottakat pedig Geledre hurcolták. (A megölt hulláját látták a hites személyek is.) Az évekig tartó pereskedés végül azzal zárult, hogy a prépost átengedte a kért birtokrészt a káptalannak, az viszont nem támasztott igényt a platea in civitate Orodiensi habita, Kuzepucha vocata – a Szentpál felől, a Maros mellett haladó Középutca nyugati házsoraiban lakó jobbágyokra. A Mikelakai erdő (a határjáró-oklevél szerint három napba telt amíg körüljárták) és a halastavak felett közösen gyakorolnak felügyeletet (egy kanonok a káptalanból és a prépost famulusa), a makkolt disznók után járó tizedet pedig megosztják egymás közt. A mikelakai jószág végül, Losonci László vajda jóvoltából, 1387-ben a káptalan tulajdonába megy át. 

Mihály orodi prépost és a káptalan közt, 1380-ban  létrejött egyezség (MOL, DL 29720)

4. A káptalan birtoka volt Arad Gáj nevű elővárosától északnyugatra fekvő Geled possessio.(A múlt század elején még fel-fel bukkan a hivatalos dokumentumokban Gyeled puszta néven) Valamikor, még a tatárjárás megelőzően itt monostor állt. Az aradi káptalan számára 1177-ben kiállított adománylevél említi először a Geleth-i egyház fiait. A beregi egyezmény szerint az egyháznak évente 500 darab kősó járt volna.

„Timinos de talibus salibus, quales habet monasterium de Egrus

ecclesia de Geleth 500 töményt

ecclesia de Bulch 5000.

ecclesia Titulensis 3000.

ecclesia Albensis Transiluana 2000

ecclesia Varadiensis 2000

ecclesia de Epuryes 5000„

Nem lehetett jeletékeny monostor (az 500 darab kősóból ítélve), a történészek szerint el is pusztult a tatárjárás alatt. (Kont Miklós nádor  viszont 1360 augusztus 8-án kiadott oklevelében említi az Arad megyei Geled possessiót, melyben a Szent Szűz tiszteletére monostor áll. DL 91558)

5. ”Vald meg igazán Kata, ki vitt erre a boszorkányságra..” Az Ugrán született, boszorkánysággal vádolt Pásztor Kata ügyében felvett kihallgatási és vallatási jegyzőköny. Az ítéletet 1756 február 5-én mondták ki, „ in cineres comburendam decerni”. Katát két nap múlva megégették. (Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Budapest, 1910)