RÉG ÍRT LEVELEK….

Leka Aga, Mihály vajda kapitánya

A szamosújvári vár (egy 18. századi kéziratos helyszínrajzi térképen, MOL S 84 No 0087)

„ Mikor Zatarchi (Satırcı Mehmed, szerdár) megszállotta volna Váradot és Zsigmond (Báthori) Opuliából haza szökött volna, küldött volt Zsigmondnak Mihály vajda segítséget duce Leka Aga, u.m. másfél ezer oláhot, ráczot és egyéb effélét” (Szamosközi István történeti maradványai)

Ez az első hírünk Leka Agáról, aki egyike lehetett azoknak akikkel az élesszemű Basta az erdélyieket  és Mihály vajdát vigyáztatta.(1) Pár hónap múlva Mihály már sejti Leka  árulását, és „megdolgoztatta, megégetette és elzáratta amíg meg nem hal, mert nem megbízható” – írja 1599 szeptember 5-én a havasalföldi országnagyoknak Eftimie, a tergovistyei mitropolita. (2) De az albán tiztászhatta magát, mert amikor Mihály vajda, mindenkit megelőzve (a lengyelek Báthori Andrást támogatták, Bocskai otthagyta Erdélyt, Rudolf pedig vissza akarta szerezni azt) ura lett Erdélynek, Leka Agát ott találjuk a vajda tanácsadói közt (Leca consiliarius et capitaneus). A sellembergi ütközet után Báthori István (3) felesküdött Rudolf császárra, így Kővár és Szamosújvár várai (ezek védelmétől függött Kolozsvárnak és Besztercének a sorsa) Mihály kezére jutottak. A két vár kapitányságát Leka Aga kapta meg, és fennmaradt levelei alapján,  szabadidejének jórészét a saját javak beszerzése kötötte le.

 

Részletek Leka Agának Budáki Jánoshoz, Beszterce város főbírájához írt leveleiből..

„.....ím egy szolgámat küldtem Kegyelmedhez, kitől küldtem tíz forintot ötven kopjára...Ezen is kérem Kegyelmedet, Kegyelmed küldjön négy sing fájlongut (damaszt), szederjest, Kegyelmednek az árát megküldöm...

A szolga neve Pavel, kitől bársont küldöttünk

Datum ex arce Zomos Vjuar, 14 Maii 1600

Kegyelmed szömszéd barátja Lekha Agha”

„....Továbbá találta meg engemet az én jámbor szolgám, Bojti István és jelenté azt, hogy egy posta szekeres egyetmássát viite volt Kegyelmedhez Besztercére. Azért azon kérem Kegyelmedet, mint barátomat, hogy az mindenestől midjárást küldje ide Kegyelmed.... Ím drabantot is küldtem, ki mellete legyen.Vadnak ezek ott. Zab cub (köböl) 5. Egy karmasin száras csizma. Papucs kapcástól. Két pulhák (lengyel flinta) tokostól. Egy pulhák tok. Egy réz mosár. Egy borsoló sák teli borssal. Két ón palack. Egy vas fazék. Két sisak. Nyolc lóra való kötél nyergestől, pányvástól. Pokrócok. Egy paripa fékestől, nyergestől; azt penig, ha ott nem hadták Kegyelmednél, Radnán vagyon, csak Kegyelmed birtoka alatt. Adós volt a szekeresnek cum fl.2 (két forinttal).Valami buzát is igirt vinni neki, azt is megadja. Ebben Kegyelmed külömben ne cselekedjék....

Ex Zomos Vyuar, 22 Iunii anii 1600

Lekha Agha ujuari és keowari capitan”

„....Továbbá szerető bíró uram, ezen kérem Kegyelmedet, mint jó akaró uramot, hogy Kegyelmed ott az vidékin széllel kerestessen énnekem hat szekeres lovakat, igen jókat és szipeket, fejéreket; ha pedig fejéreket nem találtat Kegyelmed, akármi szőrüek legyenek, csak legyenek jók és szipek.....én mingyárást Kegyelmednek megküldöm az árát.

Költ Zamos Vijuarban, 8 die Iulii 1600

Az nagyságos Agha Lekha keowari és zamos ujuari főcapitan”

(Beszterce város levéltára)

„Mint a patkányok a süllyedőfélben levő hajóról úgy menekültek immár Mihály köréből azok az urak, kik megfelelő jutalomért eddig nemcsak buzgón szolgáltak, hanem rombolásaiban is egész kegyetlenséggel vettek részt. Csáky István kevéssel azután, hogy Mihály rendeletére Bánffy-Hunyadot július 4.-én fölperzselte, átállott a nemességhez.” (Szilágyi–Acsády:  A magyar nemzet története V.553.l) A tordai táborba gyűlt rendek feszólították Leka Agát, hogy álljon át a Mihály ellen felkelt erdélyi nemesek táborába.

„..... Országúl azért minden rendek ide Thordához gyűltünk táborban minden tehetségünk szerint, az magyar fizetett szolgái is velünk vannak, az városok, az egész szászság, az székelyeknek is nagyobb része, az kozákok is mellettünk vannak. . Igy az úristennek kegyelmességéből azon vagyunk, az ő (Mihály vajda) törvénytelenségétől megszabaduljunk; ez ő törvinytelen  cselekedeti penig nemcsak mi rajtunk volt, hanem kegyelmeteken is azonképen. Az minemő nagy kint kegyelmeden is cselekedtetett minden ok nélkűl; jól tudjuk, ennek utána is jó szolgalatjáért ugyanazont, avagy halált várhat kegyelmed fejére tűle, kit ha akar, mostan eltávoztathat kegyelmed, ha velünk egyet akar érteni; mi kegyelmednek mindenkor jó akaratját láttuk hozzánk. Akarjuk azért megtalálni kegyelmedet, hogy mostan mutassa meg országunkhoz jó akaratját…. Retteget (falu Dés és Szamosbethlen között) penig azzal az jószággal, az mint Kocsÿar Radul birta erőkben, firúl fira kegyelmednek adjuk, és valakit az úristen ez országban fejedelmet rendel, ez mi igiretünket azzal is confirmáltatjuk ; az mellett mind éltéig kegyelmednek és maradékinak is minden jóval akarunk lenni; így ha kegyelmed mostani jó intésünket megfogadja, magának éltéig csendes és békességes életet szerez, maradékinak örökös jószágot,…

Datum ex castris ad oppidum Thorda positis. 4. Septembris 1600.”

(A levelet a rendeknek a táborban tartozkodó kapitányai és főhadnagyjai írták alá: Makó György, Tarkany István, Horuat György, Mako Gergely, Petkÿ István, Nagy Demeter, Nagy Bálint, Sotÿ Péter, Bezperemy Márton, Zekely János, Saÿgo Albert, Petkÿ Farkas, Zalay Ferencz, Swankwijtt Demeter.- eredetije a bécsi állami levéltárban)

Habár szorongatott helyzetben volt (4), az albán vacillálhatott, mert Csáky István pár nap múlva fenyegető hangú levelet küldött neki.

„..Immár egynihány rendbeli leveleinkkel találtuk meg országul Kegyelmedet, de még eddig Kegyelmed egyikre is nekönk bizonyos választ nem ira....kérem is Kegyelmedet..., ha élete kell és megmaradása, Kegyelmed hajoljon hozzánk; hiszen jobb Kegyelmednek velönk együtt az Romai császár ő felsége hívsége alatt maradni, hogy nem mint olyan Istentelen embert szolgálni....Az ő felsége hada immár benn vagyon ez országban. Az egész székelység is mind mellettünk vaguon.Kegyelmed azért jól gondolkodjék, mihez kelljen magát tartani; mingyárást bizonyos választ tegyen ez én levelemre...

Ex castris ad oppidum Torda positis, die 10 Septembris Anno Domini 1600

Chiakÿ mpr”

Leka Aga átadta Szamosújvárat, s ha nem is kapta meg ismét annak kapitányságát (Basta a saját kapitányának, Ribis Sigfridnek adta), sem Retteget falut, egy aranylánccal jutalmazták érte. (A lánc árára, 466 forint és 30 krajcárra, Rudolf császár 1602 december 31-én kifizetési meghagyást küld Hans Undterholzernek, a császári udvari kamara pénztárosának - Hofkammerarchiv, Wien, Gedenkbücher 162 fol.398) Leka Aga jóvoltából Huszt várában is Baszta parancsolt már 1600 végén. A huszti várért három Kővár vidéki, közepes nagyságú falut (Magosest, Hosszufalu und Somkut bey Keowar) kapott (5) meg 100 tallér havi jövedelmet (Hofkammerarchiv. Wien, Ungarische Gedenkbücher 411 fol. 164.)

1603 májusában még nem iktatták be a megígért birtokba, mert  Leka Aga Prágába megy és panasszal fordul Rudolfhoz. Kéri adja parancsba Székely Mihály szatmári kapitánynak, helyezze őt végre azok birtokába, hogy ne kényszerüljön ide-oda járkálnia mint “egy eltévedett birka”. (Az ügy 1603 október 8.-ig húzódott el.) Közben fizetésképtelen maradt, mert mint a császárhoz szóló beadványában írja, a Zemplény vármegyei Rákóczi Zsigmond kirabolta és mintegy 8500 forinttal megkárosította őt. A császár vizsgálatot rendelt el (1600 szeptember 10), Mátyás főherceget bízta meg: járjon el az ügyben. Rákóczi a Királyi Titkos Tanácshoz szóló beadványában azt válaszolta, hogy a szolgái által lefoglalt szekér árut Geogius Duka örmény kereskedő Mihály vajda meghagyásából szállította, értéke nem volt több 5000 forintnál s ha Leka Agának is voltak javai azon a szekéren, hát keresse azokat amerre akarja.( Mátyás főherceg Leka Aga javára döntött, és a következő év január 20-án meghagyja Barbiano Di Belgioioso kassai főkapitányak, hogy kényszerítse Rákóczi Zsigmondot, adja vissza Leka Aga elvett javait, vagy ha azok már nem lennének meg, kárpótolja őt a megfelelő pénzösszeggel.)

1603 december elején ismét Prágában találjuk Leka Agát. Nicka havasalföldi kincstárnokot kísérte el Rudolfhoz, aki címereslevelet kapott a császárnak tett szolgálataiért, főleg a “hitszegő” Székely Mózes elleni tetteiért. A Szepesi Kamara pedig megbízást kap, hogy fizessen ki Leka Agának 300 tallér előleget, utiköltség és egyébb kiadások címen, amit majd levonnak havi járandóságából. (Hofkammerarchiv. Wien. Ungarische Gedenkbücher 411 fol.312, 321)

  

 

Nicka havasalföldi kincstárnok armálisa. (A címernek csak a leírását adja meg, a címert ez alapján festette meg Köpeczi Sebestyén József)

1604 február 17-én a Szepesi Kamara értesíti Mátyás főherceget, hogy Lega Aga már másodszor kérvényezte, hogy  érdemeire való tekintettel, adják neki a hűtlenségbe esett Bánffy Istvántól elkobzott,  Szatmár városában levő házat, 200 forintért. (MOL, Magyar Kamara Archívuma / Szepesi Kamarai Levéltár) A főherceg gyorsan intézkedett, már március 25-én értesíti  Rudolf császárt, hogy a szatmári Bánffy birtok rendelkezésre áll, az albánnak adható és felterjeszti Leka Agát a „Szatmári nemes” rang elnyerésére.

Leka Aga 1606 augusztus 17-e előtt halt meg (ekkor már mint néhait említik). Utódai nem maradtak, mert 1614-ben legközelebbi hozzátartozójaként Ghinea Racotát, Miho fiát említik a dokumentumok.

............................................

1. Nem tudjuk mily módon került Mihály közvetlen környezetébe Leka Aga. Tesszáliai születésű albán volt, arbanash, „ azaz Bastaval conterranensok”- amint Szamosközi megjegyzi. Magáról azt állította, hogy Tarnowban (ma Velico Tarnovo, Bulgária) született, és ezt így is íratta be Leka armálisába Rudolf császár-király 1601 március 20-án – „te ex urbe Tarnow”.  Az anyja nevét is ismerjük egy, a havasalföldi Tâncăbeşti falura megkötött adásvételi szerződésből. Kirácának (Chiraţa) hívták. Volt egy öccse, Miho, és mostoha vagy féltestvére lehetett Nika kincstárnok, akiről Leka anyja annyit mod, hogy „lelki gyermekeként” nevelte fel.

2. Az eredeti levél Varsóban van. (Archiwum Glówne Akt Dawnych, fond Zamoyskij)

Azt, hogy Leka Aga már Várad ostromakor „hűséges” szolgálatokat tett a császáriaknak, Rudolfnak a szepesi kamarához írott leveléből tudjuk.. „Qualiter Egregius Leka Aga Arbanaz recensitis fidelibus suis servitiis in obsidione praesertim Varadiensi...” (Bécs, 1601 április 21) (Váradon akkor még császári őrség állott. Miksa főherceg 1598 október 30-án Basta generálisnak listát küldött azoknak a nevével akikben megbízhat, és intette, hogy ha Váradot a töröktől felszabadítja, magyart vagy erdélyit be ne bocsásson a várba.)

3.Báthori István lengyel király hasonnevű unokaöccse, Báthori Boldizsár és Báthori András életben maradt bátyja, Báthori Gábor fejedelem apja. Padovában tanult, IX. Károly király Franciaország követének, Pierre Lescalopiernek volt diáktársa. Nagybátja mellett tartózkodott Lengyelországban, majd annak halála után visszatért Erdélybe. 1592-ben mint váradi főkapitányt említik. Öccse elfogatásakor őt nem találták, talán már időben Lengyelországba menekült, így elkerülte a kivégzést. 1594-ben Regensburgban, majd Moldvában a lengyel seregben bukkan fel. 1599-ben tér vissza újra Erdélybe, amikor  Báthori Zsigmond kiegyezett két unokatestvérével és átjátszotta a trónt Andrásnak Mihály győzelmének a hírére Szilágysomlyó várába menekül, és a reá bizott Samosújvár, majd  Kővár várát, átadja a császáriaknak (Basta levele alapján november 15-én). 1600-ban ismét menekülnie kell, ezúttal Basta elől. Lengyelországba megy és ott hal meg a következő év február 24-én.

4. Csáky Istvánnak Dés városhoz küldött üzenetéből tudjuk, hogy Leka Agát szeptember elején a szamosújvári parasztok megtámadták és beszorították a várba. Csáky is vigyáztatta a désiekkel.

„...Értjük, hogy Aga Lékára is az paraszt népek reá támattak volt, kit Újvárban szorítottanak,...akarja egtek tőlünk érteni, ha ide jüjjön-e, vagy penig ő reá vigyázzon. Azért nekünk úgy tetszett, .....egy része ismég ott maradjon Kegtekne, mind penig az földnépének, hogy mind Aga Lékára vigyázzon...”

5. Azzal a kikötéssel, hogy 5000 forint és egy hasonló birtok felajánlásával, a kincstár bármikor visszaveheti azokat tőle vagy utódaitól.

PECSÉTEK

Magán és katonai pecsétek a kolozsvári történeti múzeumból

Bánffy János ezredes pecsétnyomója (2/2,5 cm, l.sz. M 3587)

 EZREDES BÁNFFY JÁNOS.

A szebeni térparancsnokság pecsétnyomója (1849 március 11  után készíthették)

(2,3/2,8 cm, l.sz. M 6944)

 SZEBENI TÉR PARANCSNOKSÁG

A MAGYAR NEMZ: ŐRSEREG 4 ZÁSZLÓALJA HIVAT: PECSÉTJE.

(3,8 cm, l.sz. M 3596)

TÜZÉRI FŐPARANCSNOKSÁGA

(3,5 cm, l.sz. M 3585)  

MAROSSZÉKI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI HONVÉDEK.

(2,7/3,4 cm, l.sz. M 6946)

KOLOZSVÁRI NEMZETI ÖRSEREG PARANCSNOKSÁGA.

(3/3,3 cm, l.sz. M 3592)

M. HONVÉD 69. ZÁSZLÓALJ  5. SZÁZAD

(3/3,5 cm, l.sz. M 3588)

MÁTYÁS 15-k HUSZÁR EZRED PARANCSNOKSÁGA PECSÉTJE

(3/3,5 cm, l.sz. M 3590)

A címerpajzsban I.B. monogram,  felette nyitott korona. A címerpajzs körül fegyverek, zászlók és dobok.

(2/2,5 cm, l.sz M 5428)

A MAROSSZÉKI ES MAROSVÁSÁRHELYI HONVÉD EGYLET PECSETJE 1867 

BEM JÓZSEF 1848

(4 cm, l.sz. M 6942)

MAGYAR SEGÉLYSEREG HADBIROSÁGA.

(3/3,5 cm, l.sz. M 6943)

Ferenc József császári pecsétje.(7.5 cm, M 3600)

FRANCISCUS IOS. I D. G. AUST. IMP. APOST. HUNG. ET BOH. LOMB. VEN. GAL. LOD ET ILL. REX AA. DUX LOTH. SAL. STYR. MP. TRANS. M. MOR. COM. HABS. TYR. SIGUL

AZ ORODI BAZILIKA II.

Arad, 1755 (Ruttkay Imre kéziratos katonai-védelmi térképe, MOL, S 11 No 0018)

Az orodi társaskáptalan és prépostság királyi patronátus alatt állott.(1) A prépost személye, az invesztitúra jogán, a király akaratától függött, megválasztására a királytól kértek engedélyt. Az kapta a préposti stallumot „aki a király kegyeit teljes mértékben bírja” (III.Ince pápa, 1204 november 25). A királyi alapítású apátságok és prépostságok csupán „ in temporabilus ”- a világiakban voltak alárendelve a királynak, a kegyuraság  tulajdonképpen a javadalmak oltalmazásából állt. Ezek leginkább üresedés idején lettek kitéve egy-egy erőszakos szomszéd hatalmaskodásának. Ilyen esetben a javadalom kezelését a kegyurak gyakorolták a választásokig, amit csaknem minden esetben komoly és hosszadalmas tárgyalások előztek meg. A javadalom előnyét is szolgállta, ha a javadalmas és a kegyúr közt bensőséges volt a viszony.(1)

  

Kezdetben az orodi prépostság a csanádi püspökséghez, majd az esztergomi érsek közvetlen rendelkezése alá tartozott. Egyre nagyobb jelentősségre téve szert, megkísérelte megszerezni a legnagyobb egyházi kiváltságot, a közvetlenül a pápa alá tartozás jogát. A koronázó templomhoz, a székesfehérvári prépostsághoz hasonlóan nullius egyháznak tekintette magát. Habár Imre király (miután rossz viszonyba keveredett Jób esztergomi érsekkel) egy időre átadta a királyi prépostságok feletti joghatóságot a pápának, a királyi társaskáptalanok továbbra is az esztergomi érsek alá tartoztak. Orod megkísérelt függetlenné válni a magyar egyházi hierarchiától. Ehhez III.Honorius pápától kapott segítséget 1225-ben. Az oklevél szerint  az orodi prépostság lelkiekben közvetlenül Rómához, anyagiakban  pedig a magyar királyhoz tartozik. Üresedés esetén a préposti stallum adományozása a pápa előjoga, és ez a jogi helyzet a társaskáptalan tekintetét is jócskán megnövelte volna (2)

Habár a Csanádi székeskáptalanhoz tartoztak, az orodi prépostság nem volt egybekötve az orodi főesperességgel. A prépostok sohasem viseltek orodi  főesperességet és nem volt jogcímük a székeskáptalani tagsághoz. A főesperes pedig nem lehetett  az orodi káptalan kanonokja. Az orodi kanonokok nem folytattak klastromi életmódot, így hamar sor került a káptalan és a prépostság javainak szétosztására (3), habár egyes birtokok és javak továbbra is közös kezelésben maradtak. Ilyen volt a sójárandóság.

Az aradi sóhivatal és raktár,  1795-ben.(MOL, S 11 No 1640:1)

Az orodi káptalan sókiváltsága irányadó volt még Pannonhalmán is. Saját szükséglete kielégítésére, minden évben, három sószállító-hajónyi sót szállíthatott vámmentesen a tordai és marosújvári bányákból. A felesleges mennyiséget azután a királyi sóhivatal vette meg, természetesen a fuvardíjt is kifizetve. (A vizen szálított sóért töményként  25 márkát kapott.) A beregi egyezségben az orodi káptalannak 2000 darab kősót ígértek (Praepositus Orodiensis cum Capitulo suo duo millia lapidum), ebből is könnyen következtetthetünk jelentőségére. A XIII. században az orodi prépostok nagy befolyással bírtak, a királyi al-kanczellársággal csak őket ruházták fel. II. András alatt Gottfried,  IV. Béla, V.István és Kun László idején pedig Benedek orodi prépost kanczellárkodott. Miklós prépost Nápolyban tanult egyházjogot, és az Anjou-udvar támogatójaként, ő kísérelte meg visszazerezni Kán László vajdától, Anjou Károly számára, a koronát.

A káptalannak több mint hatvan birtoka volt Arad (4) , Békés és Zaránd megyékben, de Erdélyben is: Szúnyogszeg a Barcaságban, Bábolna és Egyházfalva Torda megyében, a Küküllők vidékén Asszonynépe és Fugád, a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig Szelevény.

Pásztor Kata kihallgatási jegyzőkönyve. Arad megye, 1755 (5)

(MOL, Acta captivorum et malefactorum- C 28-Lad.A-Fasc1.)

A XIII. században Magyarországon, Budán kívül, csak az orodi káptalanban tartottak istenítéletet, és a káptalan jogosult volt ilyen irányú bizonyító-oklevelek kiadására is. 1222-ben, egy peres ügyben, Miska fia Márton mutatta  fel az orodi káptalan oklevelét, amely szerint a tüzesvaspróba apja javára dőlt el - „Martinus... hoc ostendit teslimonialibus lileris Orodiensis capiluli. ” A Somogy megyei Darányból való Illés fia Eusij volt a poroszló, aki a peres feleket istenítéletre Orodra kísérte. (Váradi Regestrum, 291.sz.)

A váradi káptalan jelenti Zsigmond királynak : Johanne filio Foris de Baak mint királyi ember, Arad megyében körüljárván megtudta, hogy venerabilis dominus Georgius Orodi prépost, a prépost és a káptalant egyforma mértékben megillető Marosköznek (Maruskez) nevezett föld használatából kizárta a káptalant. Ott kaszálót létesített, amit emberei mai nap is használnak. De ezzel sem elégedett meg: a Mikelaka birtokhoz tartozó Kootegfenek nevű erdőnek egy részét, habár az is a káptalan birtoka volt, a maga számára elfoglalta és az összes ott levő fát kivágatta. Ezenkívül, bizonyos szabad területet, ahol Arad városában a vásárokat szokták tartani és amely ugyancsak a káptanat illette, felszántatott. A közutak nagy részét kerítéssel vétette körül és saját kertjéhaz csatolta. A királyi és káptalani emberek éppen a kerítés csinálása közben találtak rá.
1431 március 26 (MOL, DL 29774)

1. A legtöbb magyarországi érsekség és püspökség, valamint az ezekhez kapcsolódó székesegyházi káptalanok, prépostságok vagy apátságok legnagyobb része királyi alapítású volt. A kegyúri jogot  gyakran eladományozták, így IV. Béla 1263-ban a kapornaki apátság kegyuraságát Pudani Gergelynek, aki az apátság állapotának a megreformálását ígérte –„ statum ipsius monasterii reformare”. III.Endre a somogyvári monostor kegyuraságát ruházra 1297-ben Márton alországbíróra és örököseire.

Márton alországbíró föggőpecsétje, 1295, szeptember 21. (MOL, DL 1359)

2. A pápa már 1224-ben, azzal a megjegyzéssel nevezte ki Capucinus János pápai subdiakónust és káplánt orodi préposttá, II. András beleegyezése nélkül, hogy más személyt nem is fog elismerni azon a széken. A király viszont Albertet tette préposttá, és az inveztitúra-harc folytatódott 1227-ig, amikor is Albert személyes lágotatást tett Rómánál, és Capucinus János lemondott kinevezéséről. Az orodi prépostság valóban gazdag javadalmakkal járt, az ország leggazdagabb egyházai közé tartozott, és kevés esély volt arra nézve, hogy ezt  a méltóságot ezután ne csupán a pápai adminisztráció tagjai töltség be. Esztergom termézetesen nem nyugodott bele, jogai csorbításának könyvelte el, és továbbra is  felügyeletett óhajtott gyakorolni Orod felett. (1235-ben  az esztergomi érsek ki is közösítette az orodi prépost.)

3. A káptalan és a prépost birtokainak elkülönítése során - amelyről az első oklevele adat 1379-ből, az utolsó pedig 1449-ből származik - nem egyszer tettlegességre, erőszakosságra is sorkerült. A dolog odáig fajult, hogy 1441-ben a  prépost  felszántatta az aradi vásárteret, bekerítette és saját kertjéhez csatolta.

Mihály orodi prépost a káptalan részéről az akkori esztergomi egyházfő perbe vonta. A királyi parancsra megtartott tanúvallatások során kiderült, hogy a prépost Arad város határában füvet kaszáló embereit 1379 jünius 16-án a Geledi-i káptalani birtok officiálisa, András, börtönre vetette. Az ügybe belekeveredtek a Szeri Pósa fiak is, a prépost jobbágyait és famulusait megtámadták, egyet közülük meg is öltek, kettőt félholtra vertek, az elfogottakat pedig Geledre hurcolták. (A megölt hulláját látták a hites személyek is.) Az évekig tartó pereskedés végül azzal zárult, hogy a prépost átengedte a kért birtokrészt a káptalannak, az viszont nem támasztott igényt a platea in civitate Orodiensi habita, Kuzepucha vocata – a Szentpál felől, a Maros mellett haladó Középutca nyugati házsoraiban lakó jobbágyokra. A Mikelakai erdő (a határjáró-oklevél szerint három napba telt amíg körüljárták) és a halastavak felett közösen gyakorolnak felügyeletet (egy kanonok a káptalanból és a prépost famulusa), a makkolt disznók után járó tizedet pedig megosztják egymás közt. A mikelakai jószág végül, Losonci László vajda jóvoltából, 1387-ben a káptalan tulajdonába megy át. 

Mihály orodi prépost és a káptalan közt, 1380-ban  létrejött egyezség (MOL, DL 29720)

4. A káptalan birtoka volt Arad Gáj nevű elővárosától északnyugatra fekvő Geled possessio.(A múlt század elején még fel-fel bukkan a hivatalos dokumentumokban Gyeled puszta néven) Valamikor, még a tatárjárás megelőzően itt monostor állt. Az aradi káptalan számára 1177-ben kiállított adománylevél említi először a Geleth-i egyház fiait. A beregi egyezmény szerint az egyháznak évente 500 darab kősó járt volna.

„Timinos de talibus salibus, quales habet monasterium de Egrus

ecclesia de Geleth 500 töményt

ecclesia de Bulch 5000.

ecclesia Titulensis 3000.

ecclesia Albensis Transiluana 2000

ecclesia Varadiensis 2000

ecclesia de Epuryes 5000„

Nem lehetett jeletékeny monostor (az 500 darab kősóból ítélve), a történészek szerint el is pusztult a tatárjárás alatt. (Kont Miklós nádor  viszont 1360 augusztus 8-án kiadott oklevelében említi az Arad megyei Geled possessiót, melyben a Szent Szűz tiszteletére monostor áll. DL 91558)

5. ”Vald meg igazán Kata, ki vitt erre a boszorkányságra..” Az Ugrán született, boszorkánysággal vádolt Pásztor Kata ügyében felvett kihallgatási és vallatási jegyzőköny. Az ítéletet 1756 február 5-én mondták ki, „ in cineres comburendam decerni”. Katát két nap múlva megégették. (Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Budapest, 1910)

AZ ORODI BAZILIKA I.

Az aradi prépostság és társaskáptalan rövid története

Öthalom/Glogowatz. A hajdani prépostsági templom romjai.

„Ez az Orodi Prépostság, a’ mostani Arad, és Ménes között fekszik, egy óra jártányi földre Aradtól, avagy talán kevesebbre is. Kik Magyar Íróink közül erről a’ Prépostságról emléközetet tésznek, soha ezeket a’ földeket nem járták.” (Dugonics András)

Öthalom/Glogowacz-i templomrom

Sajátos az aradi prépostság és káptalan története, sem alapításának pontos idejét sem székhelyét nem ismerjük biztosan. Az öthalmi romokat a szakirodalom a káptalan egykori templomával azonosítja, de ezek a romok „adtak helyet”, a közelmúltig, a bizerei kolostornak is. Márki Sándor a mai Arad területén, Savoyai Jenő várában feltételezte, a város volt Sarkad nevű külvárosában.(1) 

Némely történetírók az aradi társaskáptalan alapítását, Szent Gellért legendájának egyik szövegváltozatára alapozva, István király idejére teszik.(2) A helyi hagyomány Vak Bélának tulajdonította, aki bűnei bocsánatára templomot alapított e helyen és itt kívánt eltemetkezni. Ha ez utóbbi téves is, jól szemlélteti mennyire egybeforrt Öthalom neve II.Béla királyéval és a középkori Arad mellett tartott országgyűlés feltételezett helyével.(3) A XX-dik század elején az öthalmi  svábok között élt még a szájhagyomány, miszerint az öt halom alá „a felkoncolt urakat, az óriási vak király fiait” temették. (Ugyancsak Márki Sándor ír egy másik, a románok közt elterjed néphagyományról. Eszerint Vak Bélát Arad és Öthalom között, a mikelakai erdőben temették el, egy kövekkel kirakott üregbe)

„Annyi igaz, hogy illy nagy tekintetű templom-omladék sehol másutt megyénkben nem találtatnak; mi is legalább annyit, véleményünk szerént, bébizonyít, hogy az Orodi káptalannak tehát ezen helyen kellett egykor állnia.” (Fábián Gábor: Arad vármegye leírása, Buda 1835, 92.oldal

Oszloprészlet az orodi káptalan templomából (Aradi múzeum)

„..s a Szent-Márton tiszteletére emelt prépostsági templom apostoli kereszt formára volt építve két toronnyal és századokra szóló erős falai kívül-belül faragott négyszögű terméskövekből voltak kirakva....a nevezetes romokból egy meglehetős ép oszloprészlet, továbbá egy török korszaki golyó....találtatott..” (Miletz János, 1876)

Az orodi káptalan pecsétje 1405-ből

SIGILLVM CAPIT VLI ORODIENSIS

Vak Béla idején a káptalan már fönnállott. Töredékeiben (4) fennmaradt az orodi káptalan kiváltságlevelének  szövege, és ez alapján II.Béla királyt tekintik az orodi társaskáptalan alapítójának. Az alapítás ideje megelőzte vagy egybe eshetett az aradi országgyűlés idejével. Délkelet-alföldön, nagy területen, az orodi vár volt az egyetlen Árpád-kori erődítmény, de nem volt jeletős. Tehát amikor “regina helena . . . fecit congregationem generalem in regno iuxta Orod – Ilona királynő országgyűlést tartatott a királyságban Arad  mellett” azonkívül, hogy a király hatalmi súlyát demonstrálta ezen a vidéken, más oka is lehetett választásának. A káptalan itteni jeleléte vagy épp alapítása is szóba jöhet.

Az orodi gyűlés dátumát általában 1131/1132-re teszik, de ha alaposabban vizsgálódunk későbbi évszámot kapunk.Thuróczi szerint a gyűlés idején Bélának négy gyermeke volt, holott 1130-ban házasodván, legalább 1134-re, vagy még későbbre tolódik ki az orodi mészárlás ideje.A káptalan prépostját 1156-ban említik első ízben, ám ez nem zárja ki azt, hogy  II. Béla épp a káptalan nyújtotta biztonságot, vagy ennek alapítását tartotta szem előtt amikor Orodot választotta. Ő az első magyar király aki, a káptalan létrehozásával, jelentős szerepet adott Erdélyt az ország belső területével összekötő Maros-völgynek. Orod, mint hiteleshely,  több évszázadig jelentős kapcsolatba került a királyi udvarral és a királyi írásbeliséggel. A káptalannak elsősorban kormányzati szerepet szánhattak, ezt látszik megerősíteni az a tény, hogy templomát csak 1224-ben, Jolánta királyné fejezte be.

Amit a századok meghagytak...(www.medievistica.ro)

A román stílusban épült templomból megmaradt falak vastagsága 60–80 cm között váltakozik. Még kivehető a sekrestye falának maradványa és az ajtónyílás amelyen a szentélybe léptek. A két torony, nyugati irányban, szerves részét képezte a templom épületének. A főhajó 59.50 m hosszú volt és félkör alakú apszisban végződött. Két keskeny mellékhajó is létezett, ezeket oszlopok választották el a főhajótól. Talán altemploma is volt valamikor.

A régi plébánia templom (épült 1767-ben, leégett 1865-ben)

„Erről az Orodi Prépostságról (hagyomán gyanánt) azt mondják a’ Városnak nostani lakosai, hogy (a’ Törököknek oda jövetelök előtt) a’ Prépostság templomában levő valami alsó boltozatokba hordották minden Írásokat a’ tova-látó Papok, és mind-eddig ott is lennének el-rejtve.Én nem tudom: ha az Országnak nagyobb hasznára válna-é, ha, eme’ régi dülledéknek le-rontásával, kezei közé kaphatná azon össze-rothadott papirosokat, mint gyönyörűségére válhatna;ha azon régi nagy épületnek dülledékjeit örökre fől-tartaná.Amúgy-is eleget hordottak-el belőlle mind az új templomnak fől-építésére, mely a’Prépostság előtt áll, mind az uraságnak sok épületeire, és a’ Sváb-házaknak föl-állítására... meg-nem álhattam, hogy  rólla  emléközetöt  ne tögyek, melynek siralmas dülledékjeit magam’ szemeivel láttam 1800-dikban  Szeptembernek közepe tájjában..” (Dugonics András)

.......................................................

1. 1343 május 2-án (DL 29673) Petheu János magister, az Orod-i káptalan nevében, örökbirtokként említi Mÿkelaka-t (ma Arad egyik külvárosa) és a Kerekeghaz falu mellet fekvő Wonucz-t, ahol Boldog Márton hittvalló tiszteletére emelt temploma van - „Possessio Wonucz vocata, in qua est Ecclesia Beati Martini Confessoris Fundata”. Három Vonuz/Vonuk nevű település is létezett Arad mellet: a mai Fenlaktól nyugatra, Aradtól észak-keletre (1266-ban együtt említik Világossal), s végül Vonukháza, amely Arad Sarkad nevű külvárosának lesz része 1720 után. 1912-ben az Óvár-téren hatalmas épület alapfalaira bukkantak, ám Márki Sándor se tudta eldönteni, hogy az orodi káptalan vagy az 1781-ben lebontott templom nyomait találták-e meg.

2. Arnold Wion, mantovai szerzetes szövegében a következőt olvassuk:”Csanadinus comes in currum suum imponens in dioecesim Chanadini duxit et primo quidem in loco Strasius dicto, ubi monasterium in honore beati Georgi aedificabat, eos collocabat- Csanád ispán tulajdon szekerére rakva a barátokat, a csanádi egyház megyéjébe vitte őket, először a Strasiusnak mondott helyen, ahol boldog György vértanú tiszteletére monostort épített, letette őket” Na, ebből a Strasius-ból olvasták ki egyesek Arad nevét, habár az egész középkoron át a várost Orodnak nevezik, és a mondseei kódex egyértelműen „Orozlanos”-t ír.

A Szent Gellért legenda 1597. évi, legelső nyomtatott kiadása

 3. “Vármegye az Orodiai, melly a’ Békesi mellett vagyon.Ebben vagyon az Orod város, holott az vak Béla Királynak koporsöja vagyon.” (Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknak dolgairól)

Az 1975-ben kezdődött régészeti feltárások bizonyították, hogy itt, a mai Arad központjától körülbelül hét kilóméterre volt az Árpád-kori Orod (vagy ahogy legelőször említik,Vrod) ispáni vára. A vár tisztviselőiről a legkorábbi feljegyzés 1213-ból maradtak ránk: Bosu hadnagy, Nuhu, Bayr, Belche és Kelemin századosok nevét őrizték meg a dokumentumok. Az első orodi ispánról, Kelemenről, 1214-ből van adat.(DL 72) A XIV-dik század legelejéig még vannak feljegyzések, hellyel-közzel, az orodi vár birtokairól, várőrző nemeseiről, jobbágyairól (Kollár Ádám: Historiae iurisque publici Regni Hungariae Amoenitates. Vindobonae. 1783, 76.l), de ezt követően nincs több adat. Feltehető, hogy már a tatárjárást megelőzően, vagy rögtön ezt követően megszünt a szerepe. Arad új várát Kászon bég 1553-ban kezdte építeni, de már a mai város területén, a Maros ingoványa között.

(”...circa templum Orodiense fortalitium aliquod Kazon Bassa facere coeperat...” írja 1554 január 19-én a harcos Zabardy Mátyás váradi püspök, s már szalasztotta is a gyulai kapitányt, Mágocsy Gáspárt, hogy  a várépítést megakadályozza, de a terv nem sikerült.)

 4. Imre királynak 1197. határjáró oklevelében, Zsigmond király 1300.május 3-i (DL 29450) és az erdélyi káptalan 1405-i (DL 31121), oklevelében. Több mint kilenc, különböző korból származó átirata ismeretes.

1386-ban az aradi káptalan procuratora (Tamás őrkanonok) bemutatta Bebek Imre országbíró előtt „quoddam privilegium domini Bele[secundi – a szót a sor felett, pótlólag, az oklevél írója írta be] olym [Geyse regis filii... ad modum - Fejérpataky László kiegészítése] libri anno domini M^mo.....  egykori [második] Béla úr, a volt [Géza király fiának..] könyv [alakú] kiváltságlevelét, az Úr ezer....-dik évéből.” 

ERDÉLYI FEHÉRVÁR

Gyulafehérvári ásatások

A Gyulafehérváron most folyó ásatások nyomán, a székesegyház bejáratától 24 méterre egy XVII. századi kút, majd egy félkörös apszissal ellátott épület alapfalának egy része került napvilágra, körülbelül 1 méteres mélységből. A sajtótájékoztatón Daniela Marcu-Istrate, az ásatásokkal megbízott cég vezetője elmondta, hogy valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomára bukkantak, melyet Gyula fejedelem építetett a 950-es években, és Hierotheus püspök székhelye lehetett. „Ez a széles, nyomott félköríves apszis nagyon korai, bizánci hatású templomot sugall...A templomnak csupán a keleti oldala látható, a templomhajók a föld alatt vannak.... Két sír is van amelyekben 1200-ra datált, kör alakú övcsatot találtunk. Ezeket a kolonisták vagy a Közép-Európából jött mesterek viselték. Például a szász kolonisták viselték ezeket. A Székesegyház körül a székesegyház építésében résztvevő nyugati kolonisták kis temetője van.....Az 1000-dik év körüli pillanat egybeesik Szent Istvánnak Rómában történt megkeresztelésével, tehát akkor kezdődhetett a római katolikus székesegyház építése...(Daniela Marcu-Istrate)

 A régész asszony szemlélete és munkamódszerei erős kritikát kaptak Dr.Adrian Andrei Rusutól, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történészétől.

„A hasonló értékelések nem igazolhatók bizonyítás nélkül. Ám egyelőre, az egyetlen biztos dolog, egy apszisos  alapfalnak a jelenléte. Pillanatnyilag azt sem lehet állítani, hogy templomról lenne szó. A középkoriak nem játszottak a templomok ide-oda hurcolásával, amennyiben az oltárt már felszentelték. Változatlan maradt, minden további munkálat ehhez az álló ponthoz viszonyult. A csekély mélységű lelőhely egy olyan építményért szól, ami látható volt a nagyon késői történelmi korokban is........úgy tűnik a régészek előre tudták mit kell felfedezni. Egyetlen jóhiszemű történész sem mert volna, egy még teljesen fel nem tárt épületet egyenesen „bizánci” templomnak besorolni.....Honnan az, hogy Gyula templomot építetett ? Honnan ez a bizonyosság,....a kerek övcsatokat nem lehet egyetlen évszázadra leszűkíteni....A magyar hívők hova temetkeztek, ha csupán kolonistákat találtak? (Dr.Adrian Andrei Rusu)

A kolozsvári régész-történész egyéb, mások által figyelmen kívül hagyott hibákra is kitér. Nagyon fontos, diszítményes faragvány-töredékek is napvilágra kerültek, amelyek időrendileg besorolhatók, de „A lényeges régészeti leleteket a sors szeszélyére vagy az amatőr gyűjtők kényére hagyják. Viszont az összes cseréptöredékeket, féltően, zacskókba rakták