KURUCZ VEZÉNYSZAVAK

 

I. Lipót király hatvan pontból álló hadi cikkelyeit Palocsay György huszárkapitány fordította magyarra. Az őrnagyok, századosok, a zászlótartók és a közkatonák esküformuláit is megírta.

„Az zászlótartó előadása és szükséges tudománya.

Ő Felsége, Kegyelmes Császár urunk, és ő Felséginek hadi tanácsa parancsolatjábúl adom Kglmeteknek zászlótartó uraiméknak is az levegő (lebegő?) zászlonkat, illyenformán, vagy okbúl, hogy Kglmetek fogadja és esküszszék, hogy kész leszen Kglmetek ezek az zászlók mellett az életit feltenni úgy, hogy ha jobb kézen, a mely az zászlót tartja Kglmetek, meglövettetnék vagy megsebeséttetnék: azon zászlót Kglmetek bal kézben fogja venni; ha pedig azon is lövés esnék, azon zászlót szájában fogja venni, és tehetsége szerint nem engedi, fogja; hogyha pedig az ellenségtül meggyőzettetnének és ezen zászlókat meg nem tarthatná: abban magát bétakarni, és a mellett utolsó pihenésig életét nem fogja hadni”

Keseregve írja Károlyi Sándornak 1708 április 28-án megbízhatatlan seregéről panaszkodva:

„Adta volna az Isten, az ördögök testestűl-lelkestűl ragadtak volna el inkább akkor, mikor Edélyországba beléptem; én magam sem szántam volna fáradságot ötvened-magammal is portára menni által az Marson, ha láttam volna módját, és lött volna kivel: mert az ollyan nem első dolgom; ha Impériumban bé mertem menni Francziaországba harmincadmagammal ötven mérföldnyire, holott nyertem, rabot hoztam, annálinkább itt, de hogy én ollyanakkal menjek, a kik ott hagyjanak, avagy rossz lovok miatt magára az ellenség földén maradjak, bölcsen megitélheti Exciád”

Exercitium Militare.

Lábhoz a’ Fegyvert.
Tegyétek a’ Főldre.
Nyissátok fől az Londingot.
Vegyétek fől a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Legyetek készen.
Tegyétek a Pofátokhoz.
Vegyétek le a’ Pofátukrul.
Huzzátok a’ Sárkányt helyíre.
Ereszétek balra a’ Karabinyt.
Vegyétek ki a’ tőltést.
Porozzátok fel.
Zárjátok be a’ serpenyőt.
Jobra fordicsátok a’ Karabinyt: Tőltést (hiányos) Nyujjatok a’ Veszszőhöz.
Háromszorra huzzátok ki a veszszőt.
Rőviden a’ Mellyedhez. Tegyétek a Csévében.
Adgyatok a tőltésnek három ütést.
Háromszorra huzzátok ki az Veszszőtt.
Rőviden az melledhez tegyétek az előbbeni helyére.
Fől a fegyvert: állyatok az előbbeni helyre.
Fél jobra
Balra.
Egészlen Jobra.
Egészlen viszsza balra.
Egészlen balra.
Egészlen viszsza Jobra.
Temetésre fordicsátok a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Eső ellen főddgyétek bé a’ fegyvert.
Karotokra az Fegyvert.
Lábhoz a’ fegyvert.
Térdepőllyetek le.
Kellyetek fől.
Karotokra az fegyvert.
Első klid egészben jobra. Márs.
Tegyétek bal lábhoz a’ fegyvert: Ereszszétek bal karotokra a’ fegyvert.
Vegyétek elől az Farmatringot. A’ Fegyvert kezében.
Vessétek vállotokra az farmatringot.
Tegyétek el a’ farmatringot. Azonnal job lábhoz a’ fegyvert.
Karotokra az fegyvert.
Az első klid egészlen balra.
Két klidbűl formállyatok hármat. Czuggal fél jobra, fél balra vagy Contra mars.
Jobrul, balrul sasérozzatok.
Három klidbűl formállyatok kettőt. Jobrul, balrul.
Hátulso klid előre, r... (hiányos) Márs.
Hátulso klid légyen készen (hiányos) Tüzet.
Az első klid légyen készen - Tüzet egészen.
Plátony szerint Tüzet. Karabinnyal és Pisztollal.
Aufmasérozzatok.
Abmasérozzatok Czugreisz.
Balrul, vagy jobrul Contramasérozzatok.
Czuggal aráncsérozzatok.
Czuggal retirállyatok.
Jobrul, balrul formállyatok Flankot Mars.
Formállyatok Svadronyok Carét.
Hátulso klidek Legyenek készen.
Helyben svingollyatok, és formállyatok két Treffet, Svingollyatok Jobra vagy balra Mars.
Két Trefbűl formállyatok négyet. Mars. Svingollyatok.
Négy Trefbűl formállyatok kettőt, Mars. Svingollyatok.
Két Trefbűl formállyatok edgyet Mars. Svingollyatok.

[Közölte Thaly Kálmán 1873-ban]

A MURÁNYI VÉNUSZ DÉVÁN

A vajdahunyadi kastélyt és Déva várát Bethlen Gábor 1620. március 3-án unokaöccsének, ifjú Bethlen Istvánnak adományozta, aki 1627-ben feleségül vette Széchy Máriát. 

                                           

                                           Magoss Déva várát hogy felépittenék.......


A házasság rövid volt, 1632 decemberében az ifjú Bethlen István meghalt. Holttestével 1633 márciusában indultak el Ecsedről Gyulafehérvárra. Az „öreg templomban”, Bethlen Gábor mellé temették „nagy solemnis pompával”(Szalárdi János).

„Generoso domino Ioanni Sulyok de Leczyke etc.domino mihi observandissimo.

Az én özvegy árva állapotom szerint való szolgálatom ajánlásának utánna kívánok Istentől Kegyelmednek kévánsága szerint való sok jókat megadatni.

Mivel az nagy kegyelmes és bölcs cselekedető Istennek az emberi nemzet felől való megváltoztathatatlan rendelésébűl az halhatatlanságra eltávoztathatatlan út az halál, melyre bizonyosan noha bizonytalan órában mindeneknek reá kell menni; így az én szerelmes uram is az néhai tekintetes nagyságos iktari gróf ifiabbik Bethlen István úr halandó szüléktől és mulandó világra adatván, az halhatatlan állapotra egyéb módon által nem juthatott, hanem az szabados cselekedetű Isten az ő elvégzett meghíhatatlan rendelése szerint cselekedék vele. Tudniillik idejének legkedvesebb virágzó állapotiában az szomorú halál útjára szólítván, ez elmúlt esztendőben Karácson havának 23. napján lelkét testétől felette igen csendesen elválasztá, nekem szegény gyarló özvegy asszonyiállatnak koporsómig való keserűségemre. Holott penig az test első eredet szerint földbül való és oda vissza térendő, ez okon atyámurammal ő nagyságával az tekintetes és nagyságos öregbik Bethlen István urammal egy értelembül úgy tetszett hogy tovább az föld szinén fen nem tartván, az ő földi hajlékában az keresztényi szokás szerint behelyeztetnők, melyre végeztük ez jelen való bőjtmás hónak 24. napját az fehérvári templomban, a hová idvezült szerelmes urunk minden Erdélyben levő atyjafiai és jóakarói annál inkább reá érkezhessenek hideg tetemének is bátorságosabb helyen való nyugodalma lehessen. Hogy azért én is szegény árva özvegy asszonyiállat atyám urammal ő nagyságával együtt Istenben elnyugodt szerelmes uramnak utolsó tisztessége megadására becsületesebben reá érkezhessem és az Kegyelmed jelenlétével is tiszteltessék, kérem Kegyelmedet mint bizodalmas uramot, hogy ezen hónak 16. napján tíz órakor legyen jelen Thasnádon, hogy Kegyelmed is az én idvezült szerelmes uramnak hideg tetemének temetésének helyére való késérésében lehessen együt velünk mind Fejérvárig, hogy őt is az ő földbe való nyugodalmának annyival tisztességesebben adhassuk meg; melyet én is szegény özvegy állapotom szerint szolgálhassak meg Kegyelmednek. Tartsa meg Isten Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.
Datum in arce Eczyed 2.die Martii anno 1633.

Kegyelmednek árva állapotia szerint szolgál néhai Tekintetes és nagysádos ifjabbik gróf Bethlen István uram megkeseredett özvegye

Szechi Mária m.pr.”

[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264] 

 

Mária apósa, a hatalmas főúr, idősebb Bethlen István, valamint sógora Bethlen Péter még a temetés előtt rendezte az elhuny férj hagyatékát. 1633 március 1-én Ecseden családi egyezményt kötöttek. Széchy Mária lemondott Ecsed váráról és annak uradalmi birtokáról, újabb házasságáig megtarthatta Vajdahunyad várát és a bábolnai udvarházat, élete végéig tulajdonában marad Déva vára és a tasnádi, valamint a váradi ház, amit Mária hozományán vettek.

                                      Széchy Mária záloglevele. Kelt 1665 április 6-án Murány várában.  

 A gyászév leteltével férjhez ment Kun István rozsályi köznemeshez.

„Generoso domino Joanni Suliok de Lekche etc. domino mihi confidentissimo.

Generose domine mihi semper confidentissime
Servitiorum meorum paratam commendationem.

Az úristen Kegyelmedet kedves javaival áldja meg és minden kedvesivel sok esztendeig éltesse. Istentől szívem szerint kévánom.

Mivelhogy az felséges Istennek az emberekre elejétől fogva igen nagy szorgalmatos gondjaviselése volt, az mely szent Istennek atyai kegyelmes gondviselését minden jó ítéletű emberek magokon lenni könnyen megesmerhetik, holott az felséges úristen isteni bölcsességéből még az első teremtésnek idején elrendelte volt, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hanem igen szükséges kinek-kinek az emberek közül egy törvény szerint való segétő házas társának lenni. Minekokáért én is az én kegyelmes Istenemnek felőlem való kegyelmes atyai gondviselését mind ez ideiglen egynehányszor tapasztalhatóképpen eszemben vöttem, a kire nézve nem akartam az felséges Istennek parancsolatját és szép s jó szent rendelését megvetnem, hanem azon szent Istennek kegyelmes rendeléséből és ez világi nagy úri méltóságában helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és nemzetség szerint való fő jóakaró uraimnak és atyánfiainak értelmekből és ebbeli tetszésekből az keresztény anyaszentegyháznak szép régi szokása, rendelése és rendtartása szerint ennek előtte nehány napokkal jedzettem volt el magamnak jövendőbeli házasságra az néhai tekintetes és nagyságos ifjabbik iktari gróf Bethlen István uramnak meghagyatott özvegyit, az tekintetes és nagyságos rima-széchy gróf Széchy Mária asszonyt. Az melynek az régi szokás szerint, menyeközői lakodalmának és ebbeli solemnitásának celebrálását azon felül megírt nagy úri méltóságban helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és jóakaró atyámfiainak értelmekből rendeltük és végeztük diem vigesimum primum affuturi mensis Novembris anni modo praesentis azaz in festo praesentationis Beatissimae Mariae virginis, Erdélyben Déván lenni, Kegyelmedet mint jó akaró uramat igen nagy szeretettel való bizodalommal kérem, ne neheztelje ebbeli fáradságát felvenni, hanem ezen felül megírt November 14. napján legyen jelen az én monai házamnál mind asszonyommal és Kegyelmed kedveseivel együt, hogy onnét másod napon  jó idején indulván, naponkint utunkat követhessük velem levő becsületes jó akaró atyámfiaival együtt és mehessünk az felül megírt napra Dévára, hogy akkori solemnitasunk az kegyelmed jelen létével ékesíttessék meg. Az mely Kegyelmed ebbeli fáradságát életemnek folyásában minden illendő alkalmatossággal meg ügyekezem szolgálnom. Kegyelmedtől ezen levelemre kedves válaszomat is várom.

Eandem generosam Dominationem Vestram stb.
Datum ex Mono, die 18.Mensis Octobris 1634.
Generosae dominationis Vestra

Stor semper paratissimus
Stephanus Kun de Rosali m.pr.”

[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264] 
 
A házasság nem volt sikeres. Széchy Mária nemsokára faképnél hagyta a férjét, aki bepanaszolta őt (eredménytelenül) a fejedelemasszonynak, Lorántffy Zsuzsannának.
„Az elmúlt héten Kun Istvánné Vinczre ment volt lóháton, két pisztolya feltekerve, szablya a nyeregfőben, béllelt süveg a fejében, abban medáj, előtte két vezeték ló, azon is pisztolyok; egyetlenegy asszonyember vagy leány nem volt vele, csak mind férfiak. Többet is írhatnék felőle, de máskorra hagyom” – írja feleségének Segesvárról 1637 december 1-én Rákóczi György.

Rozsályi Kun István uram mit tehetett egyebet, kétszázötven lovasával egy éjszaka a bábolnai udvarháznál rátámadt a feleségére, aki viszont felmenekült Déva várába és „lövöszerszámokkal” visszaverte férje támadását.

Széchy Mária 1640-ben eladta Déva várát (6000 tallérért) a fejedelemnek és Tasnádra költözött

 

II. RÁKÓCZI FERENC TOKAJBAN KELT PÁTENSE

 

Jacques Callot (1592 – 1635): Cigánytábor

(II Rákóczi Ferenc fejedelem udvari cancelláriájának 1703-1706-dik évi jegyzőkönyvében levő egykorú másolat - közölte Thaly Kálmán 1880-ban.)

“Midőn a Czigány Nemzet, mely eleitül fogva a Nemes Országban Nemzetünk szárnya alatt, természet szerint gyakorlani szokott életének modalitásit continuálta, mind az Haza értetlen, törvéntelen lakositul, mind pedig hadainktul ottan-ottan igazságtalanul s törvénytelenül impetáltatván nem lévén oly bizonyos tiszti, melyhez való regressusával maga dolgainak orvoslását secundálhatná - szabadosan kiki hurczolná, injuriálná s károsítaná, mind penig maga mind egy, mind más helytelen oppressióban manutentióját consequálhatná sőt maga is természeti inclinatiója szerint alattomban gyakorlani szokott csalárdságival mindeneket elkövetne; akartunk azért az eddig a Nemes Országban practicált jó rend és szokás szerint minden rendrűl irántok kegyelmesen disponálnunk Mely végre is rendeltük és praeficiáltuk a Dunán-innen levő egész Czigány Nemzetnek Fő-Vajdájának (fennhagyván mindazonáltal akármely földesúrnak is maga czigányi iránt való jussát), Nemzetes Vitézlő Ilosvai Ábrahám Palotás-Kapitány hívünket; aminthogy parancsoljuk is serio minden hűségünk alatt lévő vármegye-, város-, s falubeli akármely névvel nevezendő híveinknek, úgy hadi-tiszteinknek s hadainknak is: ismérvén ez pátens-levelünkben deciaráit hívünket a Dunán-innen lévő Czigányságnak Vajdájának lenni, - senki is kemény animadversiónk alatt, említett hívünk parancsolatja s akaratja ellen a megnevezett Czigányságot háborgatni s annyival is inkább károsítani ne merészelje; hanem ha kirül mi panaszsza, kára, vagy egyéb injuriája lehetne: megnevezett Vajdájukhoz recurrálván kinek-kinek tartozik irántok igazságot szolgáltatni, véllek eleget tétetni. Nemkülönben parancsoljuk az egész Dunán-innen való Czigányságnak: (ha mit) Ország szolgalatjára tartozó dolgokban mint Fő-Vajdájok fog parancsolni, - tartozó engedelmességgel függeni, mindenekben parancsolatihoz magokat alkalmaztatni, a szerint is azt véghez vinni el ne múlassák. Külömben adunk, engedünk említett hívünknek oly hatalmat, hogy a kik vagy engedetlenek, vagy engedetlenségekért, vagy egyéb természeti csalárdságok szerint elkövetni szokott rósz cselekedetekért vétkeseknek találtatnak, szabadossan megfogattathassa és érdemes büntetésekkel is megbüntettethesse. - Költ Tokaj alatt lévő táborunkban, die 1. Januarii Anno 1704.”