TEMPLOMOK, VÁRAK, MONOSTOROK III.

“Pap Mező Vár el pusztult,…”

 

XIII. Lajos francia király 1502-ben engedélyezi Telegdy István kincstatónak, hogy címerét a Szent Mihály-rend jelvényével övezze  (MNL, Dl 71522)

A történetírás nem volt valami túl kegyes a  Telegdiek várával. Csupán általános tanulmányokban bukkan fel itt-ott Papmező neve. Talán mert  16-dik századnál régebbi  írásos emlékek nem szólnak róla, s habár egyszer-kétszer említik oklevelek, az önnáló erdélyi fejedelemséggel együtt a vár is megszünt létezni.

Papmező a Bihar-hegységhez tartozó Királyerdőtől délre, a Hollódi-patak partján fekszik. A község délkeleti határában állt a Telegdiek várkastélya. Egy megerősített, négyzetes elrendezésű, várral rokon nemesi udvarház volt, sarkainál inkább dekoratív mint védelmi célt szolgáló bástyával. A “végvári időkben” Szentjobb és Sólyomkő mellett Várad egyik mellékvárának számított.

Rómer Flóris így ír a romokról: “Hiában intéztünk kérdéseket magához a minden jellemzőtől megfosztott nagyszerű építményhez, melyet egészen az újabb ideig, birtokosai csak jövedelmes kőbányának tekintettek. (...) Storno úrral a mindentűl megfosztott és csak a kerítő falakkal bíró, de nem egészen keletelt várt kezdtük mérlegelni. (...) Az egésznek fő alakja egy délről északnak nyúló hosszúkás négyszög, Keleten négyszögű, nagy kiugrással.(...) Az egész mély vízároktól volt körülvéve és jelenleg is részben vízzel bővelkedik; a délnyugati szögletben pedig most is egy kerek torony nyomaival bír.

A várkastély alaprajza Storno Ferenc a helyszínen felvett vázlata után

(...) alul és közepett is a délkeleti falban van egyenes, tágasabb lőrézs, melyet ferde ugyanazon tágas űr felé nyúló, de szűkebb lyukak oldalaznak."

Egy lőrés a várfalban

1508. május 22-én Telegdy István, II. Ulászló kincstartója, új adományt (nova donatio) kap az összes addig öröklött és szerzett birtokaira (csak Bihar vármegyében 82 helységre), köztük Papmezőre is. Nem sokkal később Papmező az ebből a birtokállományból leválasztott váruradalom központja lesz.

II.Ulászló adománylevele Telegdy István részére. 1508.május 22. (MNL, Dl 21841)

Telegdi István reneszánsz sírköve a mezőtelegdi plébániatemplomban

Papmező várát 1558-ban említik először. Ekkor jelenti a váradi Szent-István káptalan Izabella királynénak, hogy parancsára Babolchay György kanonok személyesen találkozott Telegdy Miklóssal annak papmezői kőből épült (castrum lapideum) várában.

A mezőtelegdi templommal egyidőben, vagy kevéssel utána épülhetett. A község egyik házából illetve telkéről előkerült, és eredetileg a kastélyhoz tartozó reneszánsz ajtó és ablakkeret töredékei hasonlóságot mutatnak a telegdi templom kőfaragványaival. Az sem kizárható, hogy ugyanazok a mesterek dolgoztak mindkét építményen.

Nyíláskeretek a papmezei kastélyból (Emődi Tamás reconstrukcíós rajza)

A reformáció állandó viszálykodást teremtett az 1514. évi parasztháborúban kegyetlenül meggyilkolt Telegdy István két fia között. A Telegdy család tagjai előszeretettel pereskedtek egymással, háborgatták és pusztítgatták egymás birtokait. Miklós  fanatikusan üldözte a katolikusokat. Feldúlta a szentjobbi kolostort és hét frátert meggyilkolt, amiért  Ferdinánd király elkobozta Miklós  összes Csanád megyei birtokát.

Telegdy Mihály belekeveredett  Bekes Gáspár mozgolódásába, és 1575. augusztus 6-i szentenciában Báthory István szemrebbenés nélkül, Bekes Gáspár után elsőként a rokont ítéli családjára is kiterjedő fő- és jószágvesztésre. Mihálynak sikerült ugyan a királyi országrészbe menekülnie, de erdélyi nótáztatása folytán bihari jószágait elszedték tőle. Papmező kicsi várát a kincstár lefoglalta. 1589-ben Báthory Zsigmond váradi familiárisának, Fynthay Szabó Mártonnak adta a várat, majd 1595-ben Kornis Gáspár huszti főkapitány és főgenerális kapta meg a fejedelemtől. Gyulaffi Lestár feljegyzése alapján Papmező vára is belekapcsolódott az 1604.évi hadjárat történetébe. Kornis Gáspáré volt ugyan, de Bocskai megszerezte. Fel is tűnik  Bocskai István végrendeletében: “Úgymint Botskai Miklós Eötsénket, a’mint immár kezébe adtuk Erdéllyben Görgényt, Vétset, Sajót, most is nékie hagyjuk…Pap Mező is penig nálla maradjon örökben.”

Nem maradt. Visszakerült a Kornisokhoz.

“……totalibus et integris arce Pap Mező…..”-t amelyek mind Bihar megyében feküsznek, amelyeket a néhai Somlyói Báthori Istvántól vettek el 1595. április havában a három nemzet által Gyulafehérvárott tartott országgyűlésen annak hűtlensége folytán, mint aki a fejedelem élete ellen áskálódott és összeesküvést szőtt. A tőle elvett javakat ugyanazon az országgyűlésen átadták Ruszkai Kornis Gáspárnak, a fejedelem tanácsosának, Huszt vára kapitányának és Maramaros megye comesének, különösen azon szolgálatai fejében, amelyeket ezekben a zavaros időkben tanusitott. “

Erre az oklevélre hivatkozott 1633-ban a kolosmonostori konvent előtt Kornis Zsigmond, és lett a várkastély tulajdonosa. Papmező ezután a Kornis-házaspár fő lakóhelye lett. Ott is temették el őket. A „papmezei házánál" levő  kápolnában. Feleségét, Pálffy Ilonát, majd 1648-ban Kornis Zsigmond is itt, az általa építtetett " kistemplomban" lelt végső nyughelyet. Szalárdi János szerint „öccse Komis Ferenc ... igen nagy pompával és solennitással, sok költséggel készülvén, Papmezőre kivitte volt és a magátul újonnan építtetett kápolnába levő rakott temetőhelyébe tisztességgel temettette vala."

Papmezői várában tarotta gondos őrizet alatt Kornis Zsigmond a homoródi Kornisoktól megöröklött “Anjou-kárpitot”, egy vörös bársony antependiumot, melyet a családi hagyomány szerint Mária királynő, Nagy Lajos leánya adományozott a göncruszkai pálosoknak.

Bihar katolikusait a török foglalás előtt, a kisszámú plébános mellett a conventuális ferencesek gondozták, a katolikusok házaiban miséztek és kereszteltek. (Habár az erdélyi állam megteremtője, Fráter György, pálos szerzetes volt, ezen a vidéken a pálos missziók nem tudtak megmaradni.) A ferencesek Kornis Zsigmond váradi  házában is folytattak katolikus hittérítést, amiért Torma János váradi requisitor panaszt is tett Bihar vármegye nevében a katolikus főúr ellen. 1643-ban a sziciliai Bonaventura da Taormina működött a papmezői várban, és részletes beszámolót küldött a Hitterjesztés Szent Kongregációjának a Kornis Zsigmond védelme alatt folyó katolikus hittérítésről.

Nagyvárad, 1803. A vár, Váralja és a Kornis-kert. (MNL, S 11 Kamarai térképek)

Bihar vármegye a 16-dik század derekától kezdve szenvedett a portyázó török hordáktól  és nemsokára megkezdődött a hódoltatása is. Elesett Jenő, 1660 augusztus 25- én  Várad, maga után vonva  a kissebb kiszolgáló végváraknak is a török kézre kerülését. Már az 1660.év elején Bihar- és Zarándmegye föllázadt román jobbágysága csapatokká szervezkedve izgattak földesuraik ellen, kik Borosjenő bukása óta jobbára Váradra húzódtak. Várad török kézre kerülését követően pedig a partiumbeli jobbágyság azonnal felajánlotta önkéntes behódolását. Ali pasától hitlevelet kaptak, és vakon engedelmeskedtek a töröknek. 

“Castellum Papmező; helyőrsége (mely oláhokból állt) önként behívta a törököt. Sólyomkő vár;  a hely papja (vagy inkább testet öltött ördöge) fogadta be a törököt. Szentjobb; a parasztság őrizetére bízták, az át is adta.” (Bethlen János: Rerum Transylvanicorum, 1663) 
Papmező várát ekkortájt látta Evlia Celebi: “Papmező vára. Vára a Papmező hegy szélén, síkságra néző, négyszögalakú erődítmény. Ez a vár Erdélyben van s lakosai Várad elfoglalása után félelemből önként meghódoltak. Lakosai engedelmes ráják.“ 

1660 novemberében a zsolddefter szerint Papmező várában 150 főnyi török katonaság volt, 1432 akcse zsolddal:

dzsámi szolga: 3

müsztahfiz (várvédő gyalogos): 20

topcsi (tüzér): 10

fárisz (várvédő lovas): 70

aszab (gyalogos): 47

Papmező község 1880. évi pecsétjének lenyomata

Papmező Váraddal együtt szabadult fel.1692 júniusában vonulnak ki belőle a törökök. Az egyezség amelyet Häusler császári tábornok Várad visszafoglalásakor a törökkel kötött, többek között kimondta, hogy a törökök kötelesek: " 4. És hogy a kötés után való nap a két erős hely, Papmező és Szalonta, Kis Várdával együtt, úgy mint amely mindenkor Nagy Várad erőssége kormányától függőtt, átaladassék”. Így  a szalontai palánkból és Papmező várából is  bántatlanul elvonulhattak az azt védő katonák.

A török uralom után az osztrák következett.

1704-ben: „Pap Mező Vár el pusztult, németek el vivén belölle lövő szerszámokat, minden némü municiót 18 szekérrel vittel el, ugymint 4 sereg bontot, sok Taraczkot es szakallosokat, orat is után Császár udvarbirák vittek el, az után egyeb vasbul a hol volt, holmi épületekbe Hajduk el prédálták. Volt körül árak és halas Tó is volt; kapu felől volt edgy Malom ket kőre, az is el pusztult, csak a’ helye vagyon. Szőlő hegy is vagyon, de el pusztult, ha müvében volna, termene 30 cseber bort, Vár körül hegy allyáig Nagy Rétek, ha a gaz fel nem vötte volna, erdővé nem let volna, termene harom szaz Szekér széna. Két kapu között volt edgy szép kapolna, melette Pater Háza, de csak puszta kő falak álnak el romladozva. Varhoz valo földek volnanak, de nem sok, mert szoros a hely, és az többire a gaz nűtte fel.” (MOL, UC 168 : 40)

1735-ben: Castellum, mely egykor a Kornis családé volt. A hosszabb ideig itt lakó törökök és a Rákóczi-rebellio következtében elpusztult, olyannyira, hogy csak igen nagy költséggel lenne helyreállítható. A castellum mellett katholikus templomocska, melyet jelenleg sörfőzőnek használnak. (MOL, UC 80 : 6 /a)

1752-ben: A vár sarkain bástyával, évszázadokkal ezelőtt épült, széles árokkal sáncolva, belső romos épületeit most reparálják. Az uradalomnak a következő épületei vannak  bent: a vár közepén pince, nehogy a felette építendő ház ráomoljon, boltozatokkal erősítették meg. Kornis családé volt azelőtt a helység, már a fiscusra szállt. A családnak emeletes kastélya van itt, használhatatlan állapotban van, romos, egyik oldalszárnya még valamennyire ép. A kastély romjaitól mintegy száz lépésnyi távolságra újabb romok, az egykori katolikus templom maradványai. (MOL, UC 190 : 11)