AZ ORODI BAZILIKA II.

Arad, 1755 (Ruttkay Imre kéziratos katonai-védelmi térképe, MOL, S 11 No 0018)

Az orodi társaskáptalan és prépostság királyi patronátus alatt állott.(1) A prépost személye, az invesztitúra jogán, a király akaratától függött, megválasztására a királytól kértek engedélyt. Az kapta a préposti stallumot „aki a király kegyeit teljes mértékben bírja” (III.Ince pápa, 1204 november 25). A királyi alapítású apátságok és prépostságok csupán „ in temporabilus ”- a világiakban voltak alárendelve a királynak, a kegyuraság  tulajdonképpen a javadalmak oltalmazásából állt. Ezek leginkább üresedés idején lettek kitéve egy-egy erőszakos szomszéd hatalmaskodásának. Ilyen esetben a javadalom kezelését a kegyurak gyakorolták a választásokig, amit csaknem minden esetben komoly és hosszadalmas tárgyalások előztek meg. A javadalom előnyét is szolgállta, ha a javadalmas és a kegyúr közt bensőséges volt a viszony.(1)

  

Kezdetben az orodi prépostság a csanádi püspökséghez, majd az esztergomi érsek közvetlen rendelkezése alá tartozott. Egyre nagyobb jelentősségre téve szert, megkísérelte megszerezni a legnagyobb egyházi kiváltságot, a közvetlenül a pápa alá tartozás jogát. A koronázó templomhoz, a székesfehérvári prépostsághoz hasonlóan nullius egyháznak tekintette magát. Habár Imre király (miután rossz viszonyba keveredett Jób esztergomi érsekkel) egy időre átadta a királyi prépostságok feletti joghatóságot a pápának, a királyi társaskáptalanok továbbra is az esztergomi érsek alá tartoztak. Orod megkísérelt függetlenné válni a magyar egyházi hierarchiától. Ehhez III.Honorius pápától kapott segítséget 1225-ben. Az oklevél szerint  az orodi prépostság lelkiekben közvetlenül Rómához, anyagiakban  pedig a magyar királyhoz tartozik. Üresedés esetén a préposti stallum adományozása a pápa előjoga, és ez a jogi helyzet a társaskáptalan tekintetét is jócskán megnövelte volna (2)

Habár a Csanádi székeskáptalanhoz tartoztak, az orodi prépostság nem volt egybekötve az orodi főesperességgel. A prépostok sohasem viseltek orodi  főesperességet és nem volt jogcímük a székeskáptalani tagsághoz. A főesperes pedig nem lehetett  az orodi káptalan kanonokja. Az orodi kanonokok nem folytattak klastromi életmódot, így hamar sor került a káptalan és a prépostság javainak szétosztására (3), habár egyes birtokok és javak továbbra is közös kezelésben maradtak. Ilyen volt a sójárandóság.

Az aradi sóhivatal és raktár,  1795-ben.(MOL, S 11 No 1640:1)

Az orodi káptalan sókiváltsága irányadó volt még Pannonhalmán is. Saját szükséglete kielégítésére, minden évben, három sószállító-hajónyi sót szállíthatott vámmentesen a tordai és marosújvári bányákból. A felesleges mennyiséget azután a királyi sóhivatal vette meg, természetesen a fuvardíjt is kifizetve. (A vizen szálított sóért töményként  25 márkát kapott.) A beregi egyezségben az orodi káptalannak 2000 darab kősót ígértek (Praepositus Orodiensis cum Capitulo suo duo millia lapidum), ebből is könnyen következtetthetünk jelentőségére. A XIII. században az orodi prépostok nagy befolyással bírtak, a királyi al-kanczellársággal csak őket ruházták fel. II. András alatt Gottfried,  IV. Béla, V.István és Kun László idején pedig Benedek orodi prépost kanczellárkodott. Miklós prépost Nápolyban tanult egyházjogot, és az Anjou-udvar támogatójaként, ő kísérelte meg visszazerezni Kán László vajdától, Anjou Károly számára, a koronát.

A káptalannak több mint hatvan birtoka volt Arad (4) , Békés és Zaránd megyékben, de Erdélyben is: Szúnyogszeg a Barcaságban, Bábolna és Egyházfalva Torda megyében, a Küküllők vidékén Asszonynépe és Fugád, a mai Jász-Nagykun-Szolnok megyében pedig Szelevény.

Pásztor Kata kihallgatási jegyzőkönyve. Arad megye, 1755 (5)

(MOL, Acta captivorum et malefactorum- C 28-Lad.A-Fasc1.)

A XIII. században Magyarországon, Budán kívül, csak az orodi káptalanban tartottak istenítéletet, és a káptalan jogosult volt ilyen irányú bizonyító-oklevelek kiadására is. 1222-ben, egy peres ügyben, Miska fia Márton mutatta  fel az orodi káptalan oklevelét, amely szerint a tüzesvaspróba apja javára dőlt el - „Martinus... hoc ostendit teslimonialibus lileris Orodiensis capiluli. ” A Somogy megyei Darányból való Illés fia Eusij volt a poroszló, aki a peres feleket istenítéletre Orodra kísérte. (Váradi Regestrum, 291.sz.)

A váradi káptalan jelenti Zsigmond királynak : Johanne filio Foris de Baak mint királyi ember, Arad megyében körüljárván megtudta, hogy venerabilis dominus Georgius Orodi prépost, a prépost és a káptalant egyforma mértékben megillető Marosköznek (Maruskez) nevezett föld használatából kizárta a káptalant. Ott kaszálót létesített, amit emberei mai nap is használnak. De ezzel sem elégedett meg: a Mikelaka birtokhoz tartozó Kootegfenek nevű erdőnek egy részét, habár az is a káptalan birtoka volt, a maga számára elfoglalta és az összes ott levő fát kivágatta. Ezenkívül, bizonyos szabad területet, ahol Arad városában a vásárokat szokták tartani és amely ugyancsak a káptanat illette, felszántatott. A közutak nagy részét kerítéssel vétette körül és saját kertjéhaz csatolta. A királyi és káptalani emberek éppen a kerítés csinálása közben találtak rá.
1431 március 26 (MOL, DL 29774)

1. A legtöbb magyarországi érsekség és püspökség, valamint az ezekhez kapcsolódó székesegyházi káptalanok, prépostságok vagy apátságok legnagyobb része királyi alapítású volt. A kegyúri jogot  gyakran eladományozták, így IV. Béla 1263-ban a kapornaki apátság kegyuraságát Pudani Gergelynek, aki az apátság állapotának a megreformálását ígérte –„ statum ipsius monasterii reformare”. III.Endre a somogyvári monostor kegyuraságát ruházra 1297-ben Márton alországbíróra és örököseire.

Márton alországbíró föggőpecsétje, 1295, szeptember 21. (MOL, DL 1359)

2. A pápa már 1224-ben, azzal a megjegyzéssel nevezte ki Capucinus János pápai subdiakónust és káplánt orodi préposttá, II. András beleegyezése nélkül, hogy más személyt nem is fog elismerni azon a széken. A király viszont Albertet tette préposttá, és az inveztitúra-harc folytatódott 1227-ig, amikor is Albert személyes lágotatást tett Rómánál, és Capucinus János lemondott kinevezéséről. Az orodi prépostság valóban gazdag javadalmakkal járt, az ország leggazdagabb egyházai közé tartozott, és kevés esély volt arra nézve, hogy ezt  a méltóságot ezután ne csupán a pápai adminisztráció tagjai töltség be. Esztergom termézetesen nem nyugodott bele, jogai csorbításának könyvelte el, és továbbra is  felügyeletett óhajtott gyakorolni Orod felett. (1235-ben  az esztergomi érsek ki is közösítette az orodi prépost.)

3. A káptalan és a prépost birtokainak elkülönítése során - amelyről az első oklevele adat 1379-ből, az utolsó pedig 1449-ből származik - nem egyszer tettlegességre, erőszakosságra is sorkerült. A dolog odáig fajult, hogy 1441-ben a  prépost  felszántatta az aradi vásárteret, bekerítette és saját kertjéhez csatolta.

Mihály orodi prépost a káptalan részéről az akkori esztergomi egyházfő perbe vonta. A királyi parancsra megtartott tanúvallatások során kiderült, hogy a prépost Arad város határában füvet kaszáló embereit 1379 jünius 16-án a Geledi-i káptalani birtok officiálisa, András, börtönre vetette. Az ügybe belekeveredtek a Szeri Pósa fiak is, a prépost jobbágyait és famulusait megtámadták, egyet közülük meg is öltek, kettőt félholtra vertek, az elfogottakat pedig Geledre hurcolták. (A megölt hulláját látták a hites személyek is.) Az évekig tartó pereskedés végül azzal zárult, hogy a prépost átengedte a kért birtokrészt a káptalannak, az viszont nem támasztott igényt a platea in civitate Orodiensi habita, Kuzepucha vocata – a Szentpál felől, a Maros mellett haladó Középutca nyugati házsoraiban lakó jobbágyokra. A Mikelakai erdő (a határjáró-oklevél szerint három napba telt amíg körüljárták) és a halastavak felett közösen gyakorolnak felügyeletet (egy kanonok a káptalanból és a prépost famulusa), a makkolt disznók után járó tizedet pedig megosztják egymás közt. A mikelakai jószág végül, Losonci László vajda jóvoltából, 1387-ben a káptalan tulajdonába megy át. 

Mihály orodi prépost és a káptalan közt, 1380-ban  létrejött egyezség (MOL, DL 29720)

4. A káptalan birtoka volt Arad Gáj nevű elővárosától északnyugatra fekvő Geled possessio.(A múlt század elején még fel-fel bukkan a hivatalos dokumentumokban Gyeled puszta néven) Valamikor, még a tatárjárás megelőzően itt monostor állt. Az aradi káptalan számára 1177-ben kiállított adománylevél említi először a Geleth-i egyház fiait. A beregi egyezmény szerint az egyháznak évente 500 darab kősó járt volna.

„Timinos de talibus salibus, quales habet monasterium de Egrus

ecclesia de Geleth 500 töményt

ecclesia de Bulch 5000.

ecclesia Titulensis 3000.

ecclesia Albensis Transiluana 2000

ecclesia Varadiensis 2000

ecclesia de Epuryes 5000„

Nem lehetett jeletékeny monostor (az 500 darab kősóból ítélve), a történészek szerint el is pusztult a tatárjárás alatt. (Kont Miklós nádor  viszont 1360 augusztus 8-án kiadott oklevelében említi az Arad megyei Geled possessiót, melyben a Szent Szűz tiszteletére monostor áll. DL 91558)

5. ”Vald meg igazán Kata, ki vitt erre a boszorkányságra..” Az Ugrán született, boszorkánysággal vádolt Pásztor Kata ügyében felvett kihallgatási és vallatási jegyzőköny. Az ítéletet 1756 február 5-én mondták ki, „ in cineres comburendam decerni”. Katát két nap múlva megégették. (Komáromy Andor: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára, Budapest, 1910)

AZ ORODI BAZILIKA I.

Az aradi prépostság és társaskáptalan rövid története

Öthalom/Glogowatz. A hajdani prépostsági templom romjai.

„Ez az Orodi Prépostság, a’ mostani Arad, és Ménes között fekszik, egy óra jártányi földre Aradtól, avagy talán kevesebbre is. Kik Magyar Íróink közül erről a’ Prépostságról emléközetet tésznek, soha ezeket a’ földeket nem járták.” (Dugonics András)

Öthalom/Glogowacz-i templomrom

Sajátos az aradi prépostság és káptalan története, sem alapításának pontos idejét sem székhelyét nem ismerjük biztosan. Az öthalmi romokat a szakirodalom a káptalan egykori templomával azonosítja, de ezek a romok „adtak helyet”, a közelmúltig, a bizerei kolostornak is. Márki Sándor a mai Arad területén, Savoyai Jenő várában feltételezte, a város volt Sarkad nevű külvárosában.(1) 

Némely történetírók az aradi társaskáptalan alapítását, Szent Gellért legendájának egyik szövegváltozatára alapozva, István király idejére teszik.(2) A helyi hagyomány Vak Bélának tulajdonította, aki bűnei bocsánatára templomot alapított e helyen és itt kívánt eltemetkezni. Ha ez utóbbi téves is, jól szemlélteti mennyire egybeforrt Öthalom neve II.Béla királyéval és a középkori Arad mellett tartott országgyűlés feltételezett helyével.(3) A XX-dik század elején az öthalmi  svábok között élt még a szájhagyomány, miszerint az öt halom alá „a felkoncolt urakat, az óriási vak király fiait” temették. (Ugyancsak Márki Sándor ír egy másik, a románok közt elterjed néphagyományról. Eszerint Vak Bélát Arad és Öthalom között, a mikelakai erdőben temették el, egy kövekkel kirakott üregbe)

„Annyi igaz, hogy illy nagy tekintetű templom-omladék sehol másutt megyénkben nem találtatnak; mi is legalább annyit, véleményünk szerént, bébizonyít, hogy az Orodi káptalannak tehát ezen helyen kellett egykor állnia.” (Fábián Gábor: Arad vármegye leírása, Buda 1835, 92.oldal

Oszloprészlet az orodi káptalan templomából (Aradi múzeum)

„..s a Szent-Márton tiszteletére emelt prépostsági templom apostoli kereszt formára volt építve két toronnyal és századokra szóló erős falai kívül-belül faragott négyszögű terméskövekből voltak kirakva....a nevezetes romokból egy meglehetős ép oszloprészlet, továbbá egy török korszaki golyó....találtatott..” (Miletz János, 1876)

Az orodi káptalan pecsétje 1405-ből

SIGILLVM CAPIT VLI ORODIENSIS

Vak Béla idején a káptalan már fönnállott. Töredékeiben (4) fennmaradt az orodi káptalan kiváltságlevelének  szövege, és ez alapján II.Béla királyt tekintik az orodi társaskáptalan alapítójának. Az alapítás ideje megelőzte vagy egybe eshetett az aradi országgyűlés idejével. Délkelet-alföldön, nagy területen, az orodi vár volt az egyetlen Árpád-kori erődítmény, de nem volt jeletős. Tehát amikor “regina helena . . . fecit congregationem generalem in regno iuxta Orod – Ilona királynő országgyűlést tartatott a királyságban Arad  mellett” azonkívül, hogy a király hatalmi súlyát demonstrálta ezen a vidéken, más oka is lehetett választásának. A káptalan itteni jeleléte vagy épp alapítása is szóba jöhet.

Az orodi gyűlés dátumát általában 1131/1132-re teszik, de ha alaposabban vizsgálódunk későbbi évszámot kapunk.Thuróczi szerint a gyűlés idején Bélának négy gyermeke volt, holott 1130-ban házasodván, legalább 1134-re, vagy még későbbre tolódik ki az orodi mészárlás ideje.A káptalan prépostját 1156-ban említik első ízben, ám ez nem zárja ki azt, hogy  II. Béla épp a káptalan nyújtotta biztonságot, vagy ennek alapítását tartotta szem előtt amikor Orodot választotta. Ő az első magyar király aki, a káptalan létrehozásával, jelentős szerepet adott Erdélyt az ország belső területével összekötő Maros-völgynek. Orod, mint hiteleshely,  több évszázadig jelentős kapcsolatba került a királyi udvarral és a királyi írásbeliséggel. A káptalannak elsősorban kormányzati szerepet szánhattak, ezt látszik megerősíteni az a tény, hogy templomát csak 1224-ben, Jolánta királyné fejezte be.

Amit a századok meghagytak...(www.medievistica.ro)

A román stílusban épült templomból megmaradt falak vastagsága 60–80 cm között váltakozik. Még kivehető a sekrestye falának maradványa és az ajtónyílás amelyen a szentélybe léptek. A két torony, nyugati irányban, szerves részét képezte a templom épületének. A főhajó 59.50 m hosszú volt és félkör alakú apszisban végződött. Két keskeny mellékhajó is létezett, ezeket oszlopok választották el a főhajótól. Talán altemploma is volt valamikor.

A régi plébánia templom (épült 1767-ben, leégett 1865-ben)

„Erről az Orodi Prépostságról (hagyomán gyanánt) azt mondják a’ Városnak nostani lakosai, hogy (a’ Törököknek oda jövetelök előtt) a’ Prépostság templomában levő valami alsó boltozatokba hordották minden Írásokat a’ tova-látó Papok, és mind-eddig ott is lennének el-rejtve.Én nem tudom: ha az Országnak nagyobb hasznára válna-é, ha, eme’ régi dülledéknek le-rontásával, kezei közé kaphatná azon össze-rothadott papirosokat, mint gyönyörűségére válhatna;ha azon régi nagy épületnek dülledékjeit örökre fől-tartaná.Amúgy-is eleget hordottak-el belőlle mind az új templomnak fől-építésére, mely a’Prépostság előtt áll, mind az uraságnak sok épületeire, és a’ Sváb-házaknak föl-állítására... meg-nem álhattam, hogy  rólla  emléközetöt  ne tögyek, melynek siralmas dülledékjeit magam’ szemeivel láttam 1800-dikban  Szeptembernek közepe tájjában..” (Dugonics András)

.......................................................

1. 1343 május 2-án (DL 29673) Petheu János magister, az Orod-i káptalan nevében, örökbirtokként említi Mÿkelaka-t (ma Arad egyik külvárosa) és a Kerekeghaz falu mellet fekvő Wonucz-t, ahol Boldog Márton hittvalló tiszteletére emelt temploma van - „Possessio Wonucz vocata, in qua est Ecclesia Beati Martini Confessoris Fundata”. Három Vonuz/Vonuk nevű település is létezett Arad mellet: a mai Fenlaktól nyugatra, Aradtól észak-keletre (1266-ban együtt említik Világossal), s végül Vonukháza, amely Arad Sarkad nevű külvárosának lesz része 1720 után. 1912-ben az Óvár-téren hatalmas épület alapfalaira bukkantak, ám Márki Sándor se tudta eldönteni, hogy az orodi káptalan vagy az 1781-ben lebontott templom nyomait találták-e meg.

2. Arnold Wion, mantovai szerzetes szövegében a következőt olvassuk:”Csanadinus comes in currum suum imponens in dioecesim Chanadini duxit et primo quidem in loco Strasius dicto, ubi monasterium in honore beati Georgi aedificabat, eos collocabat- Csanád ispán tulajdon szekerére rakva a barátokat, a csanádi egyház megyéjébe vitte őket, először a Strasiusnak mondott helyen, ahol boldog György vértanú tiszteletére monostort épített, letette őket” Na, ebből a Strasius-ból olvasták ki egyesek Arad nevét, habár az egész középkoron át a várost Orodnak nevezik, és a mondseei kódex egyértelműen „Orozlanos”-t ír.

A Szent Gellért legenda 1597. évi, legelső nyomtatott kiadása

 3. “Vármegye az Orodiai, melly a’ Békesi mellett vagyon.Ebben vagyon az Orod város, holott az vak Béla Királynak koporsöja vagyon.” (Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknak dolgairól)

Az 1975-ben kezdődött régészeti feltárások bizonyították, hogy itt, a mai Arad központjától körülbelül hét kilóméterre volt az Árpád-kori Orod (vagy ahogy legelőször említik,Vrod) ispáni vára. A vár tisztviselőiről a legkorábbi feljegyzés 1213-ból maradtak ránk: Bosu hadnagy, Nuhu, Bayr, Belche és Kelemin századosok nevét őrizték meg a dokumentumok. Az első orodi ispánról, Kelemenről, 1214-ből van adat.(DL 72) A XIV-dik század legelejéig még vannak feljegyzések, hellyel-közzel, az orodi vár birtokairól, várőrző nemeseiről, jobbágyairól (Kollár Ádám: Historiae iurisque publici Regni Hungariae Amoenitates. Vindobonae. 1783, 76.l), de ezt követően nincs több adat. Feltehető, hogy már a tatárjárást megelőzően, vagy rögtön ezt követően megszünt a szerepe. Arad új várát Kászon bég 1553-ban kezdte építeni, de már a mai város területén, a Maros ingoványa között.

(”...circa templum Orodiense fortalitium aliquod Kazon Bassa facere coeperat...” írja 1554 január 19-én a harcos Zabardy Mátyás váradi püspök, s már szalasztotta is a gyulai kapitányt, Mágocsy Gáspárt, hogy  a várépítést megakadályozza, de a terv nem sikerült.)

 4. Imre királynak 1197. határjáró oklevelében, Zsigmond király 1300.május 3-i (DL 29450) és az erdélyi káptalan 1405-i (DL 31121), oklevelében. Több mint kilenc, különböző korból származó átirata ismeretes.

1386-ban az aradi káptalan procuratora (Tamás őrkanonok) bemutatta Bebek Imre országbíró előtt „quoddam privilegium domini Bele[secundi – a szót a sor felett, pótlólag, az oklevél írója írta be] olym [Geyse regis filii... ad modum - Fejérpataky László kiegészítése] libri anno domini M^mo.....  egykori [második] Béla úr, a volt [Géza király fiának..] könyv [alakú] kiváltságlevelét, az Úr ezer....-dik évéből.” 

ERDÉLYI FEHÉRVÁR

Gyulafehérvári ásatások

A Gyulafehérváron most folyó ásatások nyomán, a székesegyház bejáratától 24 méterre egy XVII. századi kút, majd egy félkörös apszissal ellátott épület alapfalának egy része került napvilágra, körülbelül 1 méteres mélységből. A sajtótájékoztatón Daniela Marcu-Istrate, az ásatásokkal megbízott cég vezetője elmondta, hogy valószínűleg Erdély legrégibb keresztény templomára bukkantak, melyet Gyula fejedelem építetett a 950-es években, és Hierotheus püspök székhelye lehetett. „Ez a széles, nyomott félköríves apszis nagyon korai, bizánci hatású templomot sugall...A templomnak csupán a keleti oldala látható, a templomhajók a föld alatt vannak.... Két sír is van amelyekben 1200-ra datált, kör alakú övcsatot találtunk. Ezeket a kolonisták vagy a Közép-Európából jött mesterek viselték. Például a szász kolonisták viselték ezeket. A Székesegyház körül a székesegyház építésében résztvevő nyugati kolonisták kis temetője van.....Az 1000-dik év körüli pillanat egybeesik Szent Istvánnak Rómában történt megkeresztelésével, tehát akkor kezdődhetett a római katolikus székesegyház építése...(Daniela Marcu-Istrate)

 A régész asszony szemlélete és munkamódszerei erős kritikát kaptak Dr.Adrian Andrei Rusutól, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történészétől.

„A hasonló értékelések nem igazolhatók bizonyítás nélkül. Ám egyelőre, az egyetlen biztos dolog, egy apszisos  alapfalnak a jelenléte. Pillanatnyilag azt sem lehet állítani, hogy templomról lenne szó. A középkoriak nem játszottak a templomok ide-oda hurcolásával, amennyiben az oltárt már felszentelték. Változatlan maradt, minden további munkálat ehhez az álló ponthoz viszonyult. A csekély mélységű lelőhely egy olyan építményért szól, ami látható volt a nagyon késői történelmi korokban is........úgy tűnik a régészek előre tudták mit kell felfedezni. Egyetlen jóhiszemű történész sem mert volna, egy még teljesen fel nem tárt épületet egyenesen „bizánci” templomnak besorolni.....Honnan az, hogy Gyula templomot építetett ? Honnan ez a bizonyosság,....a kerek övcsatokat nem lehet egyetlen évszázadra leszűkíteni....A magyar hívők hova temetkeztek, ha csupán kolonistákat találtak? (Dr.Adrian Andrei Rusu)

A kolozsvári régész-történész egyéb, mások által figyelmen kívül hagyott hibákra is kitér. Nagyon fontos, diszítményes faragvány-töredékek is napvilágra kerültek, amelyek időrendileg besorolhatók, de „A lényeges régészeti leleteket a sors szeszélyére vagy az amatőr gyűjtők kényére hagyják. Viszont az összes cseréptöredékeket, féltően, zacskókba rakták

KICSI SZEKEREK, KEREKEK

Temetkezések, ünnepi szertartások, mágikus rítusok kultikus tárgyai voltak.

Stilizált vizimadarakkal díszített kultikus szekér a bronzkorból. Bujoru község (délkelet Munténia)

Eurázsiai középső, füves pusztai területein élő nomádok hatalmas életterű és gyors mozgású népek voltak. Így a kerék és a szekér mint mozgató eszköz, igaerővel vontatott, fogatolható mozgó hajlék befolyással volt a családos útrakelésre, a népvándorlásra. Az utóbbi évek alatt a szaktudomány mindinkább felismeri, hogy a ló háziasítása valahol Észak-Kazahsztán és az Ural keleti része között kezdődött, ezáltal felmerül az a lehetőség, mely szerint a szekér eredete is az ázsiai sztyeppékhez köthető (ami nem zárja ki azt, hogy a világ több pontján is külön-külön megtörtént ). 

A Dereivkában (Ukrajna ) és Botajban (Kazahsztán) feltárt, Kr.e. 3500-ból származó lófogak zabla és kantár használatára utaló elváltozásokat mutatnak. (1) A ló a gyors mozgást jelentette, elsődleges szerepe a vadászatból, az állatterelésből, a vándorló életmódból és a harcmodorból adódott. A szekér használata is ekkor, a Kr.e.IV.-III. évezredben kezdődhetett, és nemcsak a mindennapi életben használatos tárgy volt. Gyakran olyan fontosságot tulajdonítottak neki, hogy beépült a temetkezési szertartások közé, eltemették a halottakkal. Így biztosított volt azok számára a túlvilágon is az „úton levés”.

Néha az egész szekeret elhelyezték a sírban, máskor csupán részeit, kerekeit. Jelképesen, mint „pars per toto”. Előkerültek sírmellékletként a valódit tökéletesen utánzó miniatűr, agyag vagy bronz szekerecskék, kerekek, amelyeknek rendeltetése minden bizonnyal egy temetkezési szokás beteljesítése, a valódi tárgy szimbólikus helyettesítése volt. A szekér drága tárgy lehetett a fában szegény vidékeken, így mindig előkelő, magas rangú személlyel tették végső nyugovóra. A bronzkorra jellemzőek a masszív, tömörkerekű, szarvasmarha vontatású szekerek, de találtak küllős ( 8-10-12 küllős) kerekű, könnyű szekereket is a Kr.e.II. évezred első feléből, az Urál és a Volga közötti területeken. (Egy Tri Brata-i kurgánban a szekérrúd és a járom maradványait is megtalálták.) 

Bytyn-i szekerecske ( Postdam, Lengyelország)

 A Fekete- és a Kaszpi-tenger vidékén kialakult Majkop kultúrából származó Konstantinovskoe-i kicsinyített modell, vagy a Kubán vidékén talált két szekér azt mutatja, hogy Európa legkeletibb részén Kr.e.3500-2900 között már használtak négykerekű járműveket. Az Urál és a Duna közt feltárt gödörsíros, a Jamnaja kultúrához tartozó temetkezéseknél a legtöbb szekér maradványa, illetve kicsinyített mása a Bugeac-i sztyeppéről (Basarabia), a Prút középső szakaszáról és Dobrodzsa déli részéről származik. Európa keleti részén mindig férfiak vagy kisgyermekek ( fiúk?) sírjából kerültek elő, egyedül a bulgáriai Placidolban találtak női sírban ökrös szekeret. A Jamnaja sírok melléklete nagyon egyszerű és szegényes, csupán a szekér jelenlétéből következtethetünk az elhunyt magasabb társadalmi rangjára. 

Európa északi részén a Kr.e.IV.évezred második feléből van közvetett bizonyíték az igásállattal vontatott szekér használatáról. Egy lengyelországi agyagedényen levő rajz a szekér legrégebbi Európában talált ábrázolása, a Potsdam-i bronz ökrös szekér pedig ugyan ebből a korszakból, a Tricheterbecher kultúra népének az alkotása. A legtöbb négy küllős kerékkel ellátott, kétkerekű szekér (harci szekér?) ábrázolást a Skandináv-félszigeten találjuk. A Svédországban feltárt bronzkori sírban egy falfestményen megjelenített szekér mellett több ember és állat ábrázolás is kivehető. A jelenet egy ceremóniát, esetleg a harcos arisztokrácia életének egy pillanatát örökítette meg, mert a sír egy férfié volt, akit kardjával együtt helyeztek örök nyugalomba.

Agyagedény (eneolitikum), szekeret ábrázoló díszítéssel. Bronocice ( Lengyelország)

A szekeres temetkezések nyomait megtalálhatjuk Európa legnyugatibb részein is. Angliában, Fraciországban és Európa lápvidékein, elsősorban Hollandiában (2).  

 

 

 

Kelet Yorkshire- i szekeres temetkezés (vaskorszak) Érdekessége, hogy a halottat keleti szokás szerint felhúzott térdekkel helyezték a sírba.

Katonai vezető szekeres sírja ( La Téne kultúra) La Gorge-Meillet, Franciaország 

Közép-Európában, a svájci Alpokban is zömével 2 vagy 3 darabból készült tömör kerekeket találtak. Előkerült egy 1,20 m. hosszú kocsitengely is, és befogott ökröket ábrázoló „kisplasztika” a zsinórdíszes kerámiák korszakából. Érdekes csoportja a kicsinyített szekér ábrázolásoknak a Badeni kulturához ( korai brozkorszak) tartozó darabok. A budakalászi és a szigetszentmártoni ivóedények különleges, mágikus temetkezési kultuszról tanúskodnak. Az itt csupán sejthető szimbólum, a víz és a kerék kapcsolata, sokkal erőteljesebben fog megjelenni később a Halstatti (vaskorszak) kultúrában. 

 

Svájci „ökrösfogat”

Nagyon különleges, kicsinyített kultikus szekerek is fennmaradtak. Érdekes, ám csaknem annyira nehezen megfejthető jelképvilág titkos bölcsességét hordozzák, a szó szoros értelmében. A közös szimbólumok két szálon futnak. Egyfelől a mozgás - víz egy nagyon régi tesszáliai mágia, az esőcsinálás elemei. Észak-Görögországban a kocsikerék keltette zaj, ami a mennydörgést jelképezte, és a vizimadarak részei voltak az esőcsinálás ceremóniájának. A másik jelkép-együttesben a szibériai és a sumér mitológia nyomaira bukkanunk. A vizimadarak tartják a kapcsolatot a víz és a szárazföld között, így jelképezhetik a valós és a túlvilág átjárhatóságát.

Rituálét bemutató szekér a Peccatel tumuluszból. Mecklembourg

Jugoszláviában talált rituális szekér (Saint-Germain-en-Laye-i múzeum)

Bécsi szekér

  

Dupljajska kolica (Dupljaja-i szekér) Szerbia

A kerék gazdag jelentéskörrel rendelkezik. A világ kereke az örök körforgás, a megújulás, az idő függvényében alakuló sorsváltozások jelképe. A perpetum mobile, azaz örökmozgó.A küllős kerék soláris szimbólum és az egész ősi világban ismert és használt jelkép volt. Talán ilyen értelemben helyeztek el, apró kerekeket (agyagedénybe rejtve) a Gyulavarsándon, Érszalacson vagy a „Várdombon” (Harghita megye) talált sírokban.

1. Sajnos a dereivkai lelet radiokarbonos vizsgálatának az eredményei  nem egyértelműek.
2. Itt csaknem mindig kultikus emberáldozatokról beszélhetünk. A lápvidéken is közlekedtek szekérrel. 2-3 m széles, félbevágott gerendából építettek átvezető utakat. 

 

A tölgyfa gerendákból készült mocsári út. Corlea, Írország.