FONTES HISTORIAE: KICSI SZEKEREK, KEREKEK

Temetkezések, ünnepi szertartások, mágikus rítusok kultikus tárgyai voltak.

Stilizált vizimadarakkal díszített kultikus szekér a bronzkorból. Bujoru község (délkelet Munténia)

Eurázsiai középső, füves pusztai területein élő nomádok hatalmas életterű és gyors mozgású népek voltak. Így a kerék és a szekér mint mozgató eszköz, igaerővel vontatott, fogatolható mozgó hajlék befolyással volt a családos útrakelésre, a népvándorlásra. Az utóbbi évek alatt a szaktudomány mindinkább felismeri, hogy a ló háziasítása valahol Észak-Kazahsztán és az Ural keleti része között kezdődött, ezáltal felmerül az a lehetőség, mely szerint a szekér eredete is az ázsiai sztyeppékhez köthető (ami nem zárja ki azt, hogy a világ több pontján is külön-külön megtörtént ).

A Dereivkában (Ukrajna ) és Botajban (Kazahsztán) feltárt, Kr.e. 3500-ból származó lófogak zabla és kantár használatára utaló elváltozásokat mutatnak. (1) A ló a gyors mozgást jelentette, elsődleges szerepe a vadászatból, az állatterelésből, a vándorló életmódból és a harcmodorból adódott. A szekér használata is ekkor, a Kr.e.IV.-III. évezredben kezdődhetett, és nemcsak a mindennapi életben használatos tárgy volt. Gyakran olyan fontosságot tulajdonítottak neki, hogy beépült a temetkezési szertartások közé, eltemették a halottakkal. Így biztosított volt azok számára a túlvilágon is az „úton levés”.

Néha az egész szekeret elhelyezték a sírban, máskor csupán részeit, kerekeit. Jelképesen, mint „pars per toto”. Előkerültek sírmellékletként a valódit tökéletesen utánzó miniatűr, agyag vagy bronz szekerecskék, kerekek, amelyeknek rendeltetése minden bizonnyal egy temetkezési szokás beteljesítése, a valódi tárgy szimbólikus helyettesítése volt. A szekér drága tárgy lehetett a fában szegény vidékeken, így mindig előkelő, magas rangú személlyel tették végső nyugovóra. A bronzkorra jellemzőek a masszív, tömörkerekű, szarvasmarha vontatású szekerek, de találtak küllős ( 8-10-12 küllős) kerekű, könnyű szekereket is a Kr.e.II. évezred első feléből, az Urál és a Volga közötti területeken. (Egy Tri Brata-i kurgánban a szekérrúd és a járom maradványait is megtalálták.)

Bytyn-i szekerecske ( Postdam, Lengyelország)

A Fekete- és a Kaszpi-tenger vidékén kialakult Majkop kultúrából származó Konstantinovskoe-i kicsinyített modell, vagy a Kubán vidékén talált két szekér azt mutatja, hogy Európa legkeletibb részén Kr.e.3500-2900 között már használtak négykerekű járműveket. Az Urál és a Duna közt feltárt gödörsíros, a Jamnaja kultúrához tartozó temetkezéseknél a legtöbb szekér maradványa, illetve kicsinyített mása a Bugeac-i sztyeppéről (Basarabia), a Prút középső szakaszáról és Dobrodzsa déli részéről származik. Európa keleti részén mindig férfiak vagy kisgyermekek ( fiúk?) sírjából kerültek elő, egyedül a bulgáriai Placidolban találtak női sírban ökrös szekeret. A Jamnaja sírok melléklete nagyon egyszerű és szegényes, csupán a szekér jelenlétéből következtethetünk az elhunyt magasabb társadalmi rangjára.

Európa északi részén a Kr.e.IV.évezred második feléből van közvetett bizonyíték az igásállattal vontatott szekér használatáról. Egy lengyelországi agyagedényen levő rajz a szekér legrégebbi Európában talált ábrázolása, a Potsdam-i bronz ökrös szekér pedig ugyan ebből a korszakból, a Tricheterbecher kultúra népének az alkotása. A legtöbb négy küllős kerékkel ellátott, kétkerekű szekér (harci szekér?) ábrázolást a Skandináv-félszigeten találjuk. A Svédországban feltárt bronzkori sírban egy falfestményen megjelenített szekér mellett több ember és állat ábrázolás is kivehető. A jelenet egy ceremóniát, esetleg a harcos arisztokrácia életének egy pillanatát örökítette meg, mert a sír egy férfié volt, akit kardjával együtt helyeztek örök nyugalomba.

Agyagedény (eneolitikum), szekeret ábrázoló díszítéssel. Bronocice ( Lengyelország)

A szekeres temetkezések nyomait megtalálhatjuk Európa legnyugatibb részein is. Angliában, Fraciországban és Európa lápvidékein, elsősorban Hollandiában (2).

Kelet Yorkshire- i szekeres temetkezés (vaskorszak) Érdekessége, hogy a halottat keleti szokás szerint felhúzott térdekkel helyezték a sírba.

Katonai vezető szekeres sírja ( La Téne kultúra) La Gorge-Meillet, Franciaország

Közép-Európában, a svájci Alpokban is zömével 2 vagy 3 darabból készült tömör kerekeket találtak. Előkerült egy 1,20 m. hosszú kocsitengely is, és befogott ökröket ábrázoló „kisplasztika” a zsinórdíszes kerámiák korszakából. Érdekes csoportja a kicsinyített szekér ábrázolásoknak a Badeni kulturához ( korai brozkorszak) tartozó darabok. A budakalászi és a szigetszentmártoni ivóedények különleges, mágikus temetkezési kultuszról tanúskodnak. Az itt csupán sejthető szimbólum, a víz és a kerék kapcsolata, sokkal erőteljesebben fog megjelenni később a Halstatti (vaskorszak) kultúrában.

Svájci „ökrösfogat”

Nagyon különleges, kicsinyített kultikus szekerek is fennmaradtak. Érdekes, ám csaknem annyira nehezen megfejthető jelképvilág titkos bölcsességét hordozzák, a szó szoros értelmében. A közös szimbólumok két szálon futnak. Egyfelől a mozgás - víz egy nagyon régi tesszáliai mágia, az esőcsinálás elemei. Észak-Görögországban a kocsikerék keltette zaj, ami a mennydörgést jelképezte, és a vizimadarak részei voltak az esőcsinálás ceremóniájának. A másik jelkép-együttesben a szibériai és a sumér mitológia nyomaira bukkanunk. A vizimadarak tartják a kapcsolatot a víz és a szárazföld között, így jelképezhetik a valós és a túlvilág átjárhatóságát.

Rituálét bemutató szekér a Peccatel tumuluszból. Mecklembourg

Jugoszláviában talált rituális szekér (Saint-Germain-en-Laye-i múzeum)

Bécsi szekér

Dupljajska kolica (Dupljaja-i szekér) Szerbia

A kerék gazdag jelentéskörrel rendelkezik. A világ kereke az örök körforgás, a megújulás, az idő függvényében alakuló sorsváltozások jelképe. A perpetum mobile, azaz örökmozgó.A küllős kerék soláris szimbólum és az egész ősi világban ismert és használt jelkép volt. Talán ilyen értelemben helyeztek el, apró kerekeket (agyagedénybe rejtve) a Gyulavarsándon, Érszalacson vagy a „Várdombon” (Harghita megye) talált sírokban.

1. Sajnos a dereivkai lelet radiokarbonos vizsgálatának az eredményei nem egyértelműek.
2. Itt csaknem mindig kultikus emberáldozatokról beszélhetünk. A lápvidéken is közlekedtek szekérrel. 2-3 m széles, félbevágott gerendából építettek átvezető utakat.