A SZENTANNAI FÖLDVÁR II.

Milyen ellenséges támadások ellen épültek a Maros alsó folyása menti földvárak ? Esetleg kerítő, védő funkciójuk volt, a sáncokkal az elkóborlástól óvták a nagy értékű állatállományt?

Folyamatosan lakott települések körül lenne indokolt a védvonal építése, ám ebbe a kategóriába, az eddigi kutatási eredmények alapján, nem sorolhatók a Maros alsó folyása menti sáncvárak.

A Nagytatársánc (légi fotó: dr.Czajlik Zoltán, 2006)

A Nagytatársánc keletkezésének titkát Banner János kezdte  kutatni még 1939-ben. Feltételezése szerint, a kevés régészeti leletre támaszkodván (1), a kelták, vagy talán a szkíták ellen készült az úgynevezet hallstatti időkben, a bronzkorból a vaskorszakba való átmenet időszakában. A szabálytalan félkör alakú kettős sánc természetes kialakulású magasabb térszínt vesz körül. E területet kettős sánc és kettős vizesárok védte. Komoly erődítmény lehetett, délkeletre néző  oldalán egy viszonylag széles vízre (a mai Száraz-ér) támaszkodott, amely valamikor a régi Maros vízrendszeréhez tartozott.

“…olyan helyen fekszik, ahonnan a szomszédos vidék uralható.” (Banner János)

A munári sáncvár légifelvételen

Felix (Bódog) Milleker, Versecz monográfusa és a verseczi múzeum megalapítója Németszentpéter és Munár közt egy trapézalakú, körülbelül 25 kataszteri hold területű, dél felől ívelt sánccal övezett magaslatról számol be 1897-ben (majd 1899-ben és 1906-ban), melyet a helybeliek Ordasdombnak (Wolfsberg) neveznek. A munári körárok-erődítmény északon eléri az Aranka medrét, kapuja pedig a magaslattól észak-nyugatra, a valamikori Bezdin pusztán volt, a bezdini monostor csőszének a házától északra, és ott jött be még a XX. század elején is a kocsiút a földvár belterületére.

Számos párhuzam fedezhető fel a munári és a Marostól északra fekvő szentannai település kerámiája között. A leletek többsége időbeli egyezést mutat, tehát feltételezhetjük, hogy a két árokerődítmény azonos korban védte a Marosvölgy kijáratát észak és dél felől.

Munári leletek

Munártól dél-keletre (légvonalban 20 km-re) találjuk Európa legnagyobb árok-erődítményét. A pozsareváci béke után (1723-1725) megszülető, úgynevezett Mercy-féle térképen tüntették fel először a zsadányi (Corneşti-Iarcuri) erődítmény körvonalát, Schantz Kierovatz megnevezéssel. Az 1760-ban  készül katonai térképen már Avargyűrű (Avaren Ring) néven szerepel.

 

 

 

A Mercy-féle térképen

A legbelső sánc

A 2007-2010 között végzet ásatások és magnetometrikus mérések  (a Fritz-Thyssen-Stiftung alapítvány biztosította az anyagi keretet) alapján a sáncbelső intenzív késő bronzkori használatról és erőszakos végről árulkodik.

Egy újabb Google Earth felvételen egy negyedik sánc körvonala is kivehető, így a zsadányi körárok hatalmas, 1722 hektáros terület foglalna magába (a hármas körárok 997 kataszteri hold kiterjedésű), ma is álló sáncokkal bír, de belsejét kutató ásatások, illetve azok eredményeinek közlése híján a sáncvár koráról és tényleges szerepéről egyelőre nem mondhatunk semmi biztosat.

Zadányi edények

Nagytopoly 

Napjainkra a nagytopolyi körárok csaknem megsemmisült az 1982-ben végzett nagyarányú talajjavító munkálatok során, amikor nagy területen a talaj felső rétegét eltávolították.

.....................................

1. Egy pecsét alakú fejjel rendelkező bronz tű és egy agyagedény a belső sáncból (Banner János:A hódmezővásárhelyi Nagytatársánc. Dolgozatok 1939, 105 oldal)

A SZENTANNAI FÖLDVÁR I.

A földhányások ma is jól kivehetők, már attól függően, hogy a szántások hol mennyit tüntettek el belőle

A Solymos-Lippai völgyszoros kijáratánál elterülő aradi síkságnak a Maros és a Fehér Körös közötti része, valamikor a negyedidőszakban, a Maros folyó deltavidékének adott helyet. A XVIII-dik század dereka táján kezdődő szabályozások ig szilfákkal sűrűn benőtt, erdős-lápos térség volt ez, melynek központi, magasabban fekvő része (Szokodor-Szentanna-Szombathely-Arad) védve volt az áradásoktól. A szentannai földvárat ideális helyen emelték, ezen a magaslaton, csaknem 20 kilométerre a Maros mai medrétől. Megálmodóinak a múltban sem kellett áradástól vagy elmocsárosodástól tartaniuk, és kitűnően ellenőrizhették innen a Maros völgyét és a Világosi dombokat.

Tövestől kitépett szilfa Arad vármegye címerében (és az 1741-ki országgyűlésen használt pecsétjén)

A földhányások ma is jól kivehetők, magasságuk 30 centimétertől 2 méterig változik, már attól függően, hogy a szántások hol, mennyit tüntettek el belőle. Ezt nevezik ma a szentannaiak “Die Schanzen”-nek vagy “La Varbă”-nak. Ez volt a „Földvár”. Jól látható a szentannai templomtól délnyugatra, a Zimándra menő út mellett, ahol a vasúti őrház állt régen. Ettől kb. 800 méterre van a legbelső kör, a „Schanzhügel”, a halom (az 1882-es mérés idején 4 méter magas volt).

Legelőször a Jozefiniánus térkép említi ( XXIV/XXX. – alte Schanz), majd 1835-ben Fábián Gábor: egy nagy, régi sánc amelyet Földvárnak vagy Varbának neveznek, közel 50 holdnyi területet ölel át (mai mérések alapján 78 hektár alapterületű).

A körárok széle mentén talált égetett parittya-kövek. Miletz János is írt róluk 1876-ban (Aradi Múzeum, leltárszám 13456-13461)

Márki Sándor két munkájában is foglalkozik a szentannai körárokkal és a zsadányival (ma Corneşti, Temes megye) való hasonlóságával. Területét 203 kh-ra becsülte ( 1), véleménye szerint avar gyűrű ( 2) és a Nagy Károlytól elszenvedett vereség után épülhetett, majd összefüggésbe hozta a Bánságon és a Körösöktől délre eső területen végighúzdó sánc-árok-erőd („Ördögárok”) rendszerrel. Az első feljegyzett lelet 1888 április 21-én került elő a Nagyváradot Araddal összekötő vasút munkálatai során, amikor két helyen is átvágták az árkot. Egy elnagyoltan kidolgozott temetkezési urnát, benne emberi csontokat és egy 23 darabból álló aranykincset találtak. Az urna közvetlen közelében zsugorított testhelyzetű csontvázas, mellékletet nem tartalmazó sír volt. A mentési munkálatokhoz kiküldött Török Aurél további két (egy gyermek és egy felnőtt) melléklet nélküli sírt tárt fel. Az aranykincs az Aradi és Csanádi Egyesült Vasutak tulajdonába ment át, tőlük vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum. ( 131 gramm súlyú arany tárgyat, akkori leltárszám: 71/1889/1-14)

A vállalkozó vasúti társaság levele az aradi Kölcsey Eglethez a szentannai aranytárgyak ügyében

A szentannai aranylelet egy része (Magyar Nemzeti Múzeum)

1952-ben Dörner Egon végzett ásatásokat, az előkerült leletek későbronzkorinak és korai vaskorszakinak bizonyultak. Komolyabb feltárást 1963-ban végeztek, a régi vasúti őrház mellett, viszont az ásatási eredményeknek  csupán egy töredékét közölték 1999-ben. Ezek alapján a leletek döntő többségét a tiszapolgári kultúrához tartozó rézkori agyagedények töredékei alkották.

A rétegek elemzézéből kitünt, hogy az első védősánc 3,5 m széles és 3 m mély lehetett, a sáncból kitermelt földet a magasításhoz használták, ami több különböző helyről összehordott földdel keveredett. A sáncok falait agyagágyba lefektetett gerendákkal és terméskövékkel alapozták, az erősítő cölöpök 40-50 cm átméretőek voltak, és transverszálisan egymáshoz  erősítették őket.

Egy meg nem határozható korban a körárok nagy károkat szenvedhetett, mert faszerkezete teljesen leégett (narancsvörös égett föld jelzi a cölöpök helyét) Az árkot ezután vagy betemették vagy a beomló föld temette be, és ezt követően egy sokkal szélesebb árkot emeltek (25 m széles és 2,5 m mély) amit ugyancsak vastag (0,50-0,60 cm átmérőjü) vertikális cölöpökkel erősítettek meg. Az új erődítmény sem lehetett hosszú életű, az alján lerakódott talaj vastagsága nem érte el a 0,50 cm.magasságot. A cölöpök mentén talált narancsvörös, sok helyütt lilára égett földréteg (4 méter szélességben és 0,80 cm vastagságban) rendkívüli pusztításról árulkodik. A harmadik újraépítés során hatalmas mennyiségű, más helyről hordott sárgafölddel magasították meg a sáncokat, és a cölöpökkel és horizontális gerendákkal megerősített árok falát 42 méterenként elhelyezett oszlopok tartották. Ez a „vár” már nem esett a tűz martalékává, fokozatosan pusztult el, miután lakói elhagyták.

A védősánc

Eddig csupán a második gyűrűn belül találtak lakásra utaló nyomokat (edénytöredéket, észak-dél tájolású lakóházra utaló nyomokat – Hallstatt A.). Spirál végű bronz karperecek, sarlók, lándzsahegyek és egy konkáv, kétlukú gomb került még elő erről a területről, anélkül, hogy valamivel összefüggésbe hozhatók lennének (az eke vasa vetette a felszínre).

Temetkezésekre ennek a második gyűrűnek a külső, keleti oldalán bukkantak, a mai járófelülettől 1,30 méter mélységben. A halottak zsugorított helyzetben voltak, a melléklet (két ép állapotban elhelyezett agyagedény, bronz csipesz) formára tekintve Hallstatt B volt.

A második gyűrűn belüli kulturális lerakódás rétege 2,70 és 3 méter közötti és 5 szint (Papokhalma).  A legalsó (szürke-világos barna) kb 1 méter, elszigetelten előkerült kerámia maradványokat tartalmaz (eneolitikum, Tisza), hasonló az otomani és pécskai leletekhez. Ebből a régegből került elő egy zsugorított csontvázas sír, 5 agyagedénnyel (összeilleszthető állapotban) a Tisza III kultúrából.

Az eddig talált legreprezentálisabb lelet egy aranyozott bronzöv (87 cm. hosszú és 10 cm széles lehetett, kb. egyharmada hiányzik). Ívsorok, cikk-cakk vonalak, háromszögek, körök, pontok, szimpla és dupla horgony szerű motívumok díszítik. A legrégebbi, a bronz aranyozására utaló lelet a mai Románia területén. (M.Rusu: Bemerkungen zu den grossen Werkstätten und Giessereifunden aus Siebenbürgen, Studien zur Bronzezeit, Mainz, 1988, 30.szám, 388 oldal.) 

..................................

1. A nagyobbik kör 2 kilométer átmérőjű, a kissebbik 1 kilométer. A külső harmadik alig észlelhető.

2. Habár a nyelvészek a környező települések neveit (Zimánd, Simánd, Varsánd, Zaránd) avar eredetűnek tartják, Márki mégis elhárítja ezt a „kiskaput”, nem lép az etimológia csúszós talajára.