A VLAH

aki fejezetet erőszakolt ki magának Erdély történetében.

A török ellen elért sikerei, no meg a Báthoriak kiszámíthatatlan politikája, korán Mihály vajdára irányította VIII. Kelemen pápa és Rudolf császárkirály figyelmét, és a vajda egyre jobban előtérbe lépett. Róma Havaselvét stratégiai poziciójából adandón be szerette volna vonni a török ellenes koalícióba, Bécs pedig, mert terjeszkedését nyugaton Franciaország, keleten a lengyelek akadályozták, egyre szorgalmasabban tekintgetett Európa délkeleti részére. Ezen kívül megpóbálta Bocskai Istvánon és Mihály vajdán keresztül megakadályozni, hogy az erdélyi rendek az elhúzódó törökellenes háború okán az Oszmán Birodalommal megegyezésre jussonak A Habsburgok és a Porta közt kilakult akutt rivalizálás során mind a két fél vezető szerepre törekedett közép és kelet Európában.

Egidius Sadeler: Michael Waivoda Walachiae Transalpinae

Származásáról nagyon keveset tudunk.1601-ben prágai tartózkodása során Egidius Sadeler portrét készített róla, és ezen feltünteti Mihály életkorát “Életének 43-dik évében“ [Aet(atis).XLIII]”, tehát valamikor 1558-ban született. A Román Tudományos Akadémia birtokában levő “Râmnic-i lajstrom”( lsz.2530, 382.lap) (1) bejegyzése szerint Drăgoieştiben (Vâlcea megye) született. Anyja Teodora a Cantacuzino (bizánci) családból származott, és Szamosközi István történeti maradványaiban azt olvashatjuk, hogy “égettboros kufárasszony volt.” A legenda szerint Pătraşcu vajda törvénytelen fia, ám vannak adatok amellyek ezt kétségessé teszik. Pătraşcu vajda 1557-ben halt meg („anno MDLVII die XXIV Decemb., in oppido valachiae Bokoresd moritur”) és kevés a valószínűsége, hogy életének utolsó hónapjaiban szerelmi viszonyba keveredett ( habár a rosszmájú krónikák úgy tartják, hogy egyszerre 10-12 szeretőt is tartott), mert hosszant betegeskedett, többször is orvost kért a szebeniektől.(2). Más forrás szerint a Buzescu fivérekkel volt féltestvér. Ez talán azért terjedt el, mert uralkodása idején velük volt legbensőségesebb a kapcsolata, és kenyeres pajtásainak nevezte őket.(3) Mihály fiatal koráról is Szamosközinél olvashatunk: “..nyilván vagyon, hogy igen szegény állapotban nevekedett fel, áros ember is volt, túl a Dunán kereskedett, Moldvában, Havaselföldében széllyel..” és talán az így szerzett pénzen vette meg első rangját 1588-ban, a mehediczi báni címet, viszont valószínűbbnek tűnik, hogy második felesége, Stanca segítette a felemelkedésben.(4) 1593-ban craiovai bán, a fejedelemség második embere, de magasabbra tört. Lázadást szított fejedelme ellen, majd a megtorlás elől Erdélybe, Báthori Zsigmond udvarába menekült.

Báthori Zsigmond fejedelem 1589 november 29.-én megerősíti Báthori Kristóf kiváltságlevelét, melyet a Kászon vidéki székelyeknek adott. Báthori Zsigmond és Kovacsóczy Farkas kancellár aláírásával. (Gyulafehérvári Múzeum)

 

”...mondják, hogy az oláh nagyon erős és tervei sikereivel együtt nőnek.”( IV.Henrik francia király)

 

Mihály “Érdélben két hétig lappangott Zsigmondnál, Báthori Boldizsár forgatta minden dolgát. Itt Érdélben levén, Báthori Zsigmond írt volt mellette az portára Szénán basának, hogy neki adják az havaseli vajdaságot; mert Zsigmondnak akkoron nagy hitele volt az portán, írt volt Zsigmond az angliai követnek is Edoardus Bartonusnak, hogy mindenképpen legyen azon, hogy Mihály legyen vajda Havaselföldében." (Szamosközi)

Mihály 1593 szeptemberében, hetvenezer tallér évi adó fejében, megkapja a már katasztrofálisan eladósodott Havaselve fejedelmi székét.(5) A következő év augusztusában Báthori Zsigmond csatlakozott a Keresztény Ligához (6). Mihály is azonnal felajánlja szolgálatait. ”…nem akarom, hogy a törökök ereje seregeimmel növekedjék, saját akaratomból csatlakoztam a Ligához..”-írja II.Rudolfnak, és 1594 november 13-án leöleti a Bukarestben állomásozó török helyörséget. Ez volt Mihály első törökellenes megmozdulása. Segítséget kér Báthoritól, és Makó György székelyeivel feldúlja Szilisztriát majd Şerpăteştinél (Bukarest mellett) rajtaüt a Győr bevétele után haza igyekvő tatárokon, Király Alberttel pedig a Duna vonalát tisztítattja meg a töröktől. Mihály megtorlásra számíthat, ezért 1595 május 25-én leteszi Báthori Zsigmond előtt a hűbéresküt. Nehéz feltételeket vállal, de segítségre szorult és minden bizonnyal ideiglenesnek is könyvelte el azokat.(7)

Báthori Zsigmond házasságát ünnepelte amikor megérkezett a hír, hogy a török a Dunához érkezett. “...üzenetet küldött szét egész Erdélyországban, és összegyűjtötte minden hadait. És a keresztény császárhoz is követet küldött, aki segédhadakat indított hozzá, hogy a töröknek ellen tudjon állni. Mielőtt azonban Báthori Zsigmond fejedelem segítsége megérkezett volna… egész Havasalföld lángban állt” (a Buzeştiek krónikájának nevezett töredék) 

 

Augusztus 9/19.-én Szinán pasa átkelt a Dunán és a Giurgiu-i úton elindult Bukarest felé.

A Călugăreni-i csatát (augusztus 13/23) Mihály kevesebb mint 17.000 emberével és 12 ágyúval (ezek Király Albert parancsnoksága alatt voltak) nyerte meg. A székely különítmény vezére Király Albert viszont “ott rosszul forgódott...,mert egynehány boerok voltanak, kik elátatták Király Albertot, hogy ne menjen az harcba...Ha itt Király Albert és az boerok mind egyaránt fogták volna Mihállyal az dolgot, nem szükség volt volna azután Zsigmond fejedelmnek által menni nagy haddal Havasalföldébe.” (Szamosközi)
 

A Călugăreni-i csata menetéről semmi korabeli feljegyzés nem maradt, a legtöbb amit biztosan tudunk, az a török had hozzávetőleges létszáma. Mihály a csatát követően így válaszol Stanislav Zolkiawski lengyel kancellár levelére:

“ Io. Mihály, Isten kegyelméből, Havaselve örökös palatinusa,

Írt Számunkra Kegyelmességed, hogy tudassuk a török seregről. Tehát tudja meg, hogy megverekedtünk a törökkel ezelőtt három héttel a saját hazánkban Călugăreni-nél…Saját magunk hagytunk nekik szabat utat, mert seregünk nagyon megfogyatkozott. Most Mehmed Pasa 10.000 emberrel Bukarestben erődöt épít. Szinán Pasa és Hasszán Pasa ma elindult 30.000 emberrel Târgovişte felé. Az egész had nem több 40 ezernél. Harcosok alig vannak tizenkétezren, mert tudjuk, hogy a janicsárok csak ezerkétszázan vannak, ha beleszámítjuk a regrutákat is. Magam természetesen mindennél jobban szeretnék ismét az ellenségre rontani, de úgy ítélem, meg kell várnom a többi keresztény segítségét.
A Dâmboviţai táborból, 1595 szeptember 12.-én”

Mihály visszahúzódik Stoeneştibe, és bevárja Báthorit. (8) Október 18.-án Tîrgoviştét, 20.-án Bukarestet üríti ki Szinán basa, majd a visszavonuló török had utóvédjét augusztus 25.-én Bocskai Isván Giurgiunál megsemmísíti.

Báthori következetlen politikája folytán az elkövetkező években Rudolf egyre jobban mellőzi a fejedelmet és a török elleni háborúban a vezérszerepet lassanként a havaselvi vajda kezébe adja.

Mihály erős fizikai alkata célratörő lélekkel párosult, elért sikerei egyre növelték elbizakodottság és bizantismusát.

"...és Erdély határa. Az óhaj mit óhajtottam. Mihaiu voevoda” 

(Mihály sajátkezű bejegyzése egy 1600-ból keltezett, a császári biztosnak küldött dokumentum hátoldalán)

Zsigmond megkísérelt ha nem is alkut kötni, de legalább kaput nyitni a törökkel való tárgyalásokhoz már a havaselvi hadjáratot követően. Ez derül ki Hasszán pasának a fejedelemhez 1597 január 7.-én írott leveléből.

„ Mikor én Ratzgrado valék, jrta vala Nagyságod ennékem Mihaly Waida hiréuel, hogy Nagyságod az hatalmas cziaszar ellen nem igyekézet vétenj, hannem mind erre Szjnan Basza adot volna okot. Azerth jmar eömegh holt, es az minemw hiwséggel és engedelmességgel az fényes portahoz voltatok, ez utan-is az hatalmas cziaszarnak feiet haituan, azon hiwseggel legyetek hoza, és az kik eö hatalmassaga ellenségj, azoknak ellenségj, es baratjnak baratj legyetek.”

Az alku nem járt eredménnyel, és a mezőkeresztesi vereség ( 1596, október 26) fölélesztette Erdélyben a törökbarát politikát. Carillo atya (Zsigmond jezsuita diplomatája) a lengyelekhez való közeledést szorgalmazza, és Báthori Zsigmond harmadszor is lemond a fejedelmi címről, ez alkalommal viszont nem Rudolf császár, hanem Báthori András javára, akinek érdekében mind Krakkó, mind a moldvai vajda közbenjárt Stambulban. Ezzel Erdély lengyel-török befolyás alá került.

A törökellenes erők csapatokat gyűjtöttek, Bocskai István a Tiszántúlon, a császár pedig Giorgio Basta-t bízta meg Erdély visszaszerzésével. Minkettőt megelőzve, Mihály 1599. október 5-én, II.Rudolf tudtával megindult Báthori András, a "nagy szegény ártatlan pap” fejedelemsége ellen. Október 28-án Schellenberg falunál (Szeben mellett) Kornis Gáspár főkapitány vereséget szenvedett Mihálytól, akinek seregét a hozzá csatlakozó székelyek jócskán megnövelték. Báthori András Moldva felé menekült de Csíkszentdomokos közelében a székelyek megölték, a hagyomány szerint ” Tsíkban Ördög Balás nevü ember által. Mellyért Száz eztendei böjtölésre szententziázta vólt a Római P.a Tsíki Székeyeket” (9)

November 1-én Mihály bevonul Gyulafehérvárra.

„..Így november elsején, Mindenszentek napján birtokomba vettem mint győztes Fehérvárt, az erdélyi uralkodók székét....
Gyulafehérvárott, november 4.-én, az Úr 1599. évében.”
-írta II Rudolfnak.

A kormányzaton külsőleg nem változtatott. A kancellária megmaradt Napragi Demeter püspök kezében .Az okiratokat és adományleveleket latinul iratta meg és latinul írta alá, az erdélyi románságnak nem szánt politikai szerepet, az erdélyi hadakat Csáky István főkapitány (majd Barcsai András) vezette, de a székelyeket külön parancsnokság alatt tartotta. Kornis Farkas (10) és Székely Mózes mellett havaselvi bojárjai elég „tisztázattlan” hatáskörrel voltak jelen udvarában. A székelyek támogatására szüksége volt, ezért már november 3-án szabadságlevelet állított ki a kézdiszékieknek, majd november 28.-án Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Udvarhely-, Maros-, Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszéknek is általános szabadságlevelet adott.

Azt, hogy Mihály milyen „ hangnemben” uralkodott jól példázza egy, a beszterceieknek küldött levele melyben bort rendel Kővárra.

„ Hagyjuk azért tinektek: ez mi levelünk látván, az mikor az mi ott való kővári kapitányunk szolgáját ez mi levelünkvel odaküldi, mindjárást húsz hordó bort az mi ottvaló borainkban vitessetek Kővárban ; erre több levelünket ne várjátok. Secus non facturi.
Dátum Albae Juliae. die 20. mensis Januarii, anno d. 1600.
Mihaiu voevoda m. “

Nemcsak a székelyek támogatása fordította szembe vele a magyar nemesség nagy részét (11), Mihály elkövette azt a hibát, hogy a megyei és széki szervezetek ellenőrzését havaselvi kapitányokra bízta. Ezen intézkedései kiváltották a hitet, hogy a magyar nemességet ki akarja irtani, és lassan ellenzék alakult ki. Jól tükrözi az ellene kezdődő szerveszkedést egy 1600 januárjában vagy februárjában kelt névtelen levél szövege.

“Higyje meg kgd, hogy én mindenkoron kgd jóakaró barátja voltam, kdnek ezt bizonyosképpen jelenthetem, hogy az fejedelemnek minden szándékja és akaratja, hogy az mennyi kulcsos város vagyon Erdélyben, mindazokban oláhokat szállítson. Azért kgtek viseljen oly gondot, hogy mód nélkül ne engedje kgtek, mert az ország avagy töröké leszen, avagy lengyelé, avagy mindéltig Mihály vajdáé leszen. Jó volna kgdnek az több várasoknak is értésére adni. Én sem megyek ki az országbúl mód nélkül. Kdnek szorgalmatos gondja legyen ezekre.” ( az íráson arany porzó volt)

“..,hogy Erdélyből kezemet kivegyem és annak in toto renunciáljak”

Egy 1600 augusztus 19.-én kelt velencei jelentésben olvashatjuk: ”...Augsburgon keresztül más levelek is jöttek Bécsből azzal a hírrel, hogy oda érkezett Erdélyből, a császári udvarba tartó követ, akit a vlach küldött, jelentést tenni a császárnak (Mihály) szándékáról, miszerint Őfelsége jóváhagyásával megtámadja Moldvát...A lengyel király kijelentette Ő császári felségének, ha a vlach újabb támadást indít Moldva ellen, a lengyelek válaszként fegyverrel indulnak Erdély és Szilézia ellen.”

Mihály májusban egész Moldvát elfoglalta, és már nem lehetett határt szabni követeléseinek. 1600 június 11-én találkozik Dr. Bartholomeus Pezzen császári tanácsossal, és közli vele szándékát, hogy hivatalosan is Havaselvéhez csatolja Erdélyt és Moldvát. Fejedelmi címet és örökös adomány gyanánt erdélyi városokat kér a császártól. Pezzen csak a kormányzói titulust igérheti a vajdának, és ugyancsak elmarasztaló jelentést ír Mihályról: ”...a vajda hitegeti úgy a törököt mint Őfelségét, és magának akarja megtartani az országot,...saját uralma alá vonni a három provinciát” (12)

Mihály tervei azonban nem állottak arányban lehetőségeivel. 1600 őszére a Tordán összegyűlt erdélyiek mozgolódása már nyílt lázadásba ment át, és Báthori is beakart jönni az országba. Basta júliusban Kassáról levelet írt Spinelli prágai nunciusnak és Ungnád Dávid királyi biztosnak, amelyben kifejti, hogy egyre kevésbé bízik Mihályban, de mivel a lengyel kanczellár sereggel készül megtámadni Erdélyt, a császár érdekében kész vele kibékülni. Kéri, tudassák ezt a vajdával. Mihály nemcsak Zsigmond visszatértéről, de a nemesek mozgolódásáról és Csáki Isvánnak az elégedetlenkedőkhöz való átpártolásáról is értesül a beszterceiek által elfogott levelekből. Augusztus 2.-án kéri Basta generálist, hogy siessen seregével Tasnád felé. Basta szeptember elején megérkezik a Majtényi táborba, ahonnan értesíti Mátyás főherceget és San Clemente prágai spanyol követet, miszerint az erdélyi viszonyok arra kényszerítik, hogy Mihály vajda ellen lépjen fel. Az erdélyi nemesség a császárhoz való hűségéről biztosította a generálist, és mert amúgy is gyűlölte a vajdát, Basta a felkelők pártjára állt. Remélte, a vajda elhagyja az országot és Erdélyt megszerezheti a császárnak. 

 

A miriszlói csata térrajza. Achille Tarducci hadmérnök rajza.

1600 szeptember 18-ikán Mihály vajda Miriszlónál vereséget szenvedett. „Örömmel jelentem, hogy a Wallachen-t e hó 19-án d.u. 2 órakor az erdélyi nemesség seregeivel együtt a miriszlói mezőn megvertük s a csata részleteiről Felségedet az egyidejűleg útnak indított gróf Thomas Cavrioli útján kívántam tájékoztatni, kivel a csatatér térrajzát is küldöm, kérve, kegyeskedjék elöadásának hitelt adni.”- írja Giorgio Basta a császárnak.

A generális engedékeny, békét köt Mihállyal, aki lemond Erdélyről és visszatér Havaselvére. Engedékeny, mert mint az illyefalvi táborból Prágába írja, a vajda kikergetésével két tűz közé került és veszedelemben van. A lengyelek betörtek Havaselvére, megverték Mihályt és félő, hogy Zamojski elfoglalja azt, majd segít Báthori Zsigmondnak visszaszerezni fejedelemségét.(13) A nemesség halogatta a császárhoz való hűségének esküvel való megerősítését, és jó szokásához híven több pártra szakadt, míg végre elhatározták magukat, és a császár beleegyezését meg sem várva, fejedelemmé választották Zsigmondot. Bastát váratlanul érte a hír és azonnal elhagyta Erdélyt.

Ez idő alatt Mihály vajda Bécsben időzött, de a császár hallani sem akart személyéről, az erdélyi események hírére viszont Prágába rendelte, tárt karokkal fogadta, és Erdély ellen küldte. Ám Mihály többet szerett volna elérni mint Erdélyt a császár kezébe adni, és puhatolózni kezd a szultánnál. Giorgio Basta és a vajda egyesült serege Goroszló mellett 1601 augusztus 3.-án vereséget mért az erdélyi hadseregre. Mindketten bosszúra vágytak. Basta mert Zsigmond megválasztásával távozásra kényszerült Erdélyből, Mihály mert az országot akarta. Kertelés nélkül megírta a császárnak „ ami erdélyi Zsigmondot illeti, vele épp oly röviden fogok elbánni mint vérrokonával” (Quod ad Sigismundum Transylvanumattinet, cum ipso non aliter, quam cum consangvineo suo brevi actum iri existemo”) (Hurmuzaki, Documente IV.)

Mihály felgyújtatta Tordát, mert ,,az császárnak elég országa vagyon, nem szűkölködik Erdély nélkül” és embereit Gyulafehérvárra küldi fosztogatni. (Ekkor semmisítik meg Hunyadi János sírját) Basta felszólítja a vajdát, térjen vissza Havaselvére, de Mihály válaszából kicseng, hogy nem a császárnak szánta Erdélyt.(„ más traktátusom volt ez országok felől..”) Basta augusztus 18-án este haditanácsa véleményét kéri Mihály megfékezéséről, és másnap vallonjai megölik a vajdát.

Mátyás főherceg levélben kérte meg Giorgio Basta császári generálist, juttassa el hozzá a halott Wallachen hátaslovát.(14)

...................

 

1.A hajdani Ungro-Valachia püspökségeként 1370-ben megalakul a Szörénységi püspökség, ami 1375-ben Strehaiara költözik, majd onnan Râmnicre. 1503 és 1515 között Új Szörénységi Püspökség néven átszervezik.

2. Az a változat miszerint Pătraşcu váratlanul, mégezés következtében halt meg (non sine veneni suspicione), sokkal később 1580 körül terjed el. Pătraşcu fia jelenti ki a francia diplomata San Bonnet előtt, kérve, hogy tájékoztassa erről I Erzsébet angol királynőt akihez Bonnet küldetésbe indult. Ugyancsak Pătraşcu fia, Petru ajálja a szultán figyelmébe egy Mihályt, akiről “azt mondják valamelyik oláhországi fejedelem testvérének a fia”, ám a valóságban ” a kamarilla egy szolgája, aki apró dolgokkal foglalkozik”.

3. Radu, Preda és Stroe Buzescu. Stroe intézte Mihály diplomáciai ügyeit.” Mikor az vajdaságot Mihálra atták volna,…Mihály vajda Ztroiát küldötte el előjáróban ki elfoglalaja az vajdaságot Mihálynak” (Szamosközi)

Stroe Srejeşti falui udvarháza megvolt egészen 1990-ig. Akkor a helybeliek egy év alatt széthordták, és tégláiból építkeztek. A gyulafehérvári bevonulás után széthúzás alakult ki köztük. A Buzescu fivérek az erdélyi nemesség teljes eltávolítását és vagyonuk elkobzását kérték (saját részükre), amit Mihály politikailag megengedhetettlennek tartott.

4. A Măgura-i birtokot 1561-ben említik először, akkor Stanca családja birtokolta, majd 1591-ben Mihály tulajdonába megy át, a Călugăreni-i csata előtt csapatai itt táboroztak. Egy 1593-ból való feljegyzés szerint 40 birtoka volt Stanca hozományával együtt.

5. A krónikák 400 ezer forintnak megfelelő adósságról beszélnek. A görög, zsidó és török hitelezőktől felvett összegekkel Mihály maga is jócskán hozzájárul ehhez. Az adósságot sajátos módon törlesztette. A drinápolyi és konstaninápolyi hitelezőket levéllel magához rendelte és levágatta őket.

6. VIII. Kelemen pápa szervezte törökellenes szövetség. A spanyol és osztrák Habsburgok, a toszkánai nagyhercegség és a ferrarai hercegség vett részt benne. Hozzájuk csatlakozik Báthori Zsigmond és Áron moldvai valamint Mihály havaselvi vajda. Lengyelország Báthori István óta megkísérelt véget vetni a tatár betöréseknek, és olyan törökellenes politikát folytatni, amit az ország érdekei még elbírnak, ám a Habsburgok nélkül. Isztambul sem akarta a lengyeleket Rudolf szövetségesének látni, és angol közvetítéssel egyengette a legnagyobb lengyel-török problémát, a tatár kán hadseregének lengyel területen való áthaladását. Barton angol követ erről így ír 1594 február 3.-án: “…legkönnyebb átjárójuk a lengyelországi Podólián át lenne, de ahogy szintén értesítettem méltóságodat arról, hogy a lengyelek huszonötezer katonát szereltek fel, hogy határaikat védelmezzék, és megtiltsák a tatárok átkelését azon az úton. Erről most a tatárok értesítést küldtek és panaszkodtak a lengyel király ellen, és most általános tanácskozás lesz arról, hogy a tatároknak merre is kell venniük az útjukat." Lengyelország visszautasított minden eggyüttműködést a Keresztény Ligával. Ám, hogy ne lehessen törökbarátnak nevezni, a Ligába való belépését a Habsburgok által elfogadhatattlan feltételekhez kötötte: annektálhassa a két román fejedelemséget. Báthori Zsigmond fejedelmi címét sem ismerte el, annál kevésbé a moldovai Áronét és Mihályét.

7. Havasalföld az Erdélyi Fejedelemség joghatósága alá kerül. Mihály címében nem használhatja a “Dei gratia” kifejezést (a lengyel és török levelezéseiben használta !), és csak a családi pecsét illette, a “Nagy pecsét”, az országpecsét használata Báthori joga volt. Küldhetett követeket az erdélyi országgyűlésbe, ám az itt megállapított adót köteles volt befizetnie. A tisztviselők Báthorié voltak, Mihály követeket idegenbe csak a fejedelem tudtával és engedélyével küldhetett, cserében Báthori hűbéresének védelmezésére kötelezte magát (habár ezt a védelmet későbbi közös hűbérurukra, Rudolfra bízta volna), és felvette a “Regnorum Transylvaniae, Moldavie, Valachie transalpinae et Sacri Romani Imperii Princeps” címet.

8. Augusztus 17/27.-én Báthori Zsigmond 4000 emberrel elhagyja Gyulafehérvárat és Szászsebesnél majd Feketehalomnál (Brassó mellett) bevárja a székelyeket (14755 személy, ebből 9200 puskás, a többi lándzsás és nyilas) Az erdélyi nemesek 13 ezer harcost állítottak, a porosz Johann Veuither 1.600 teutonnal (minden embere egy puskával, egy kréklakatos pisztollyal és íjjal rendelkezett), Lengyelország 80 kozákot küldött (Báthorinak magának is volt 300 kozákja), Bocskai István 800 lándzsást, 1.200 muskétást hozott Váradról. A szászok 4000 gyalogos puskást ( a feketébe öltözöttek a szebeni, a kékek a brassói, a zöldek a medgyesi, a vörösök a besztercei szászoktól) Moldvából 2.000 gyalogos, 800 lovas és 22 ágyú érkezett. Rucărnél csatlakozott hozzájuk 1.600 mellvértes és 150 kozák Kassáról, valamint 75 firenzei lovag Hozzájuk csatlakozott Mihály kevesebb mint 8.000 megmaradt emberével.Báthorinak Stoeneştinél hozzávetőlegesen 62.000 embere és 76 ágyúja volt

9. VIII. Kelemen pápa szemrehányó levelet írt Rudolf császárnak, Malaspinát, a pápai nuntiust kegyvesztéssel büntette. „Az egész Csíkban pénteket és szombatot a vajas ételtől is megböjtölni parancsolá”(Csík-szt.-királyi Bors János krónikája.)

10. Udvarhelyszék legbefolyásosabb emberét védte és maga mellett tartotta,
„Miérthogy Székely Mózes uramnak, mi generaliss kapitányunknak,
Kornis Farkasnak és több ez országbeli fü-füembereknek feleségek
gyermekek Zekel-Vásárhelyt vadnak, megengedtük nekik, hogy
senki oda, se kozák, se rácz, se magyar, se oláh, se akármi rendbeli
hadunk és seregünk ne menjen és az városba be ne szálljon. . “
ami nem akadályozta meg abban, hogy a miriszlói csata után ki ne végeztesse.

11. Egyfelől azért mert a székely jobbágyok felszabadítása károkat okozott a nemességnek, másrészt azért, mert a székelyek bosszút álltak az 1596-os “véres farsangért” - A Giurgiu-i ütközetből visszatérő közszékelyeket a földesurak, Bathori Zsigmond igéretével ellentétben nem szabadították fel, ezek felkelést robbantottak ki, amit az erdélyi nemesség Bocskai István vezetésével a „véres farsang” során levert. A székelyekben annyira bízott Mihály, hogy havaselvi kapitányt nem is nevezett ki melléjük.

12. „Az provinciákat, Erdélyt és Moldvát, sajátul örökösképpen nem adhatni, bizonyos okoknak ellenkezésiért..”- olvashatjuk a császári biztosoknak Mihály követelésére adott válaszában (R esponsum pro Michaelis vaivodae legatis - Prága 1600) Mihály saját és leszármazottjai örökös tulajdonába kérte Görgényt, Gyalut, Vécset, Fogarast, Husztot és Kővárt. Igényt tart Temesvárra, Felnakra, Csanádra és Becskerekre, ha sikerül visszaevennie őket a töröktől. Kéri a császárt, hogy Bihart, Középszolnokot, Máramarost, Zarándot és Krasznát (a Partiumot) minden várával csatolja Erdélyhez.

“Az minem titulust adott fge Báthori Sigmondnak, olyant adjon ngának is.” (Az erdélyi császári és királyi biztosok jelentése) A fejedelmi cím fejében Mihály titokban szövetségi ajánlatot tett egyidejűleg a lengyeleknek, Boris Godunovnak és a szultánnak is. Ajánlatára egyedül a szultán reagál, 1600 februárjában levélben figyelmezteti a lengyel királyt, hogy a vajda és fia a szövetségese. Az oláh „ condottiero” a szultán beleegyezésével támadta meg 1600 május 5.-én Moldvát. A kárvallott Habsburgok kénytelenek voltak ideiglegesen szemet hunyni Mihály tette felett, hogy ne veszélyeztessék az Esztergomért a törökkel folytatott béketárgyalásokat

13. Basta és Ungnád többször is felszólította Zamojskit, azonnal hagyja el Havaselvét „mely szintén a császáré” és Erdéllyel ne ” törődjön”, nehogy a jóbarátság megszakadjon.

14. Erről Basta válaszleveléből tudunk. „ Nell altra poi del primo di Settembre, toccante al cavallo, che 1' Altezza V. Ser ma havea donato al Valacho, detto cavallo é in mio potere e Io mandarò a V. Altezza con la prima occasione”

DRAGULIA III.

Beteges agresszivitásával Draguleanak sikerült becsapnia az időt

Vlad 1466-ban. Esterházy-kastély, Forchtenstein

Vlad őrizetének vagy fogságának pontos helyét nem ismerjük. Bonfinihez hasonlóan Leonardus Hefft szerint is Budára vitte Mátyás („Anno 1462. Dracole wajda, dux Majoris Balachiae, per dominum Ysgra gubernatorem regni Hungatiae captivus Budam ductus usque hodie bona custodia reservatur”), és fogságát inkább házi őrizetnek kell elképzelnünk.(1) Fogvatartása idejéből nagyon kevés adat van Vladról. Tudjuk1463–1464-ben találkozott a modrusi püspökkel, aki II. Pius követeként tartózkodott Budán, és 1466-ban ugyancsak Budán lefestették (a képről még két másolat készült)

Szabadon bocsátásáról először Gáspár székesfehérvári prépost leveléből értesülünk. Mátyás követeként írja Besztercéről, 1475 iunius 25-én a Moldvai vajdának, hogy a király Draculia-t in facto (valóban) kinevezte Havaselve vajdájává (2), ezt közölte a bojárokkal, akik utódlagosan elfogadták az „új kapcsolatot”.

Florius Reverella 1475 július 18-án Budáról értesíti Ferrara hercegét, miszerint Mátyás visszaadta Vladnak összes rangját, méltóságát és jogi helyzetét Havaselvén. Fegyvereseket, pénzt és ajánlóleveleket is kapott. A király Dragulától múltbeli törökellenes tetteihez mérhető cselekedeteket vár el.
„...restuito Laszlao Dragula alle protine sue dignità in Valachia, factolo vaivoda et restituito al suo stato, datoli gente d' arme, dinari etbone lettere, si che se especta el dicto Dragula farà gran facto contra li Turchi, com altrevolte fece...,.és Őfelsége megbízta Erdély parancsnokát bocsájtsa az említett Dragula rendelkezésére annak országát”

Vlad, habár törvényesen kinevezett vajda, a következő év augusztusában még Erdélyben tartózkodott, Báthory István táborában, aki Mátyás parancsára Moldvába készült.

Vladislaus Dracula. Dél-német miniatűr, 1600 körül. (Stuttgart)

A török Moldva elfoglalására indul, és II. Mehmed szultánt „perfidum Bosorad” havasalföldi vajda és a tatárok is támogatták. A Războieni-i csatában legyőzték Ştefan moldvai vajdát, aki ismét segítséget kért Mátyástól. (Magáról a csatáról Thuróczi számol be.) Fennmaradt egy jelentés az akkori moldvai helyzetről.

„Laus Deo MCCCCLXXVI die 7. Augusti hora 22
Draculia vajda bizalmasa, László a múlt éjjel jött Moldvából, ahonnan 10 napig tartott az útja és ezt jelentette.
Primo. A Török az egész haddal Moldvára tört és 4 napi járásra van Románvásártól, ami Moldva közép részén van, a Szeret folyó mellett, amitől egy olasz mérföld távolságban van még egy erőd, ahonnan elindulásáig nem kapott újabb híreket..... Elindulása előtt két nappal a Török végigszáguldott a tartomány legnagyobb részén, felégetve és lerombolva mindent.....és megtámadták Moncastro-t (Cetatea Albă) és Kiliát”....A küldött beszámol arról is, hogy Stephanus vaivoda 6000 emeberével a hegy tetején álló Nemz várába húzódott (3), 60 ezerre becsüli a török sereget, 10 ezer tatárt említ és a havaselvi Bozarad vaivoda (Basarab Laiotă) 9 ezer enberét......”A nap nyolcadik órájában Meggyesre, Erdélyi helységbe ment (László), ahol viszontlátja Báthory Istvánt, a király kapitányát és urát Draculia vaivodát, aki ott időzik..”

Báthory Moldvába indul Mátyás parancsára a török sereg utódvéd csapatai ellen. Feltételezhetjük, hogy Vlád is vele tartott. Az országbíró augusztus 25-én már az Ojtozi-szoroshoz ért, innen értesítí Mátyást a fejleményekről.

„....Most ugyancsak valódi újdonságokról írok Felségednek....Mi jelenleg itt vagyunk, tudniillik a Bereczki úton, hogy mint Felséged mondta Moldvába behatoljunk, miként, ha hirtelen annak ura Stephano vaivodae meghódolt, mához egy napra képesek leszünk behatolni.... .Tudja meg azt is Felséged, az emilített Bozorád tettét, hazájából eltávozott, minden népével Moldvai utunkat figyelve, tüstént belépett a Barcaságba, de mi cselvetését megfigyeltük, minthogy legkissebb fogadalmát sem töltötte be (4).....

Ex castris gentium Vestrarum regalium prope Bereczk
predictis sexto die festi Beati Regis Stephan. Anno 1476
Comes Stephanus de Bathor”

A moldvai hadjáratot követően Báthory újra sereget gyűjt, most a havaselvi expedícióhoz, visszahelyezni Vladot a trónjára. Mátyás szeptember 6-án felszólítja a szebenieket, hogy a Moldvából hazatért harcosok azonnal Báthory táborába menjenek és „szófogadók” legyenek mert másképp megfosztja őket vagyonuktól („Cum eodem comite Stephani de Bathori ad partes regni Transalpinae transire, et omnia ea, quae idem comes Stephanus vobis dixerit facienda facere...)

Vlad 1476 novemberében foglalhatta el ismét Havaselve trónját. Báthory elűzte Basarab Laiotă-t és Vlad uralmának megszilárdítása céljából a bojárokkal is tárgyal. A Havaselvi helyzetről november 11-én Bukarest mellől számol be a szebenieknek (...his novitatibus avisare possumus, quod deo nobis propitio perfidum Bosaras de regno Transalpino expulimus...). Kettő kivételével minden bojárt Vlad pártjára állított („az a kettő is eljő nemsokára”), és megerősítette Târgovişte várát. (Az ellátás nem lehetett valami „fényes”, mert Báthory arra is kéri a szebenieket, hogy haladéktalanul kenyeret és zababot küldjenek utána.)

Vlad (feltételezett) dukátja

Av. IWBЛAДbBOHBOДAГNb
Rv. IWBЛAДbBOHBOД

Decemberben Basarab Laiotă török segítséggel visszatér és harcba bocsátkozik a trónért. Vladot 1477 januárjában ölhették meg. Leonard Botta 1477 február 1-jei levelében jelenti Milánó hercegének, hogy a törökök ismét bementek Havaselvére és Vlad Ţepeşt, a Király kapitányát „darabokra vágták”(..hanno tagliato al pezzi Dracuglia capitaneo del dicto R.) csaknem négyszáz emberével együtt. A hagyomány merényletről beszél, de a fennmaradt dokumentumokat elemezve is erre a következtetésre jutunk.

Két forrásból tudjuk, hogy vele együtt moldvai testőreinek nagyrészét is lemészárolták. Matei Miechowski (Chronica Polonorum) és Ioan Ţamblac (6986/1478 május 8-án, az egész velencei Szenátus előtt), Moldva velencei követe is arról számolnak be, hogy egy hűtlen szolga gyilkolta meg ,amikor Vlad egyedül volt, és a Basarabbal való összeütközésből alig 10 embere menekült meg.(5) Jacob Unrest (Chronicon Austriacum) is egy felbérelt szolgát jelöl meg merénylőként. Eufrosin krónikája (6) így írja le Vlad halálát:

”XVIII. Az ő vége így történt. Élt Oláhországban és jöttek a törökök és rabolni kezdtek. Ő rajtuk ütött és a törökök elfutottak. Dracula serege szánalom nélkül vágta és elkergette őket. Dracula örömében felment egy dombra, hogy lássa hogy vágják le a törököt és eltávolodott csapatától. A közelálló bojár nemzetség töröknek vélte és, mondják, egyikük lándzsával leszúrta. Őt sok lándzsával szúrták le, és így halt meg.”

Ez az egyetlen szöveg ami egy apró toponim adatot tartalmaz a helyre nézve ahol Vladot megölték. A hagyomány szerint Bukarest mellett történt, és a Snagov-i kolostorban keresik a sírját. De az a környék teljesen sík, és csak Bukarestből Giurgiu felé haladva válik lankássá a vidék, és ha erre felé gyilkolták meg, akkor valószínűbb, hogy a legközelebbi, általa 1461-ben alapított Comana kolostor templomába temették el. A régi templom már nincs meg. A 70-es években végzett ásatások alkalmával előkerültek az alapok. Egy nagyon pici, 10x10 méteres templomocska volt, mellette három apró remete cellával. Talán épp ezért keresik a fejedelmi Snagov kolostorában, mert túl szerénynek tünt az utókor számára ez a templom, semmint hogy  Draculia végső nyughelye legyen.

...........................................................

1.Hefft szavai szerint „folytonosan kedvező őrizetet tartott fenn számára”. Azt is tudjuk, hogy Mátyás 200 arany forintot rendelt ki Vlád számára segítségként.”Mathias Laslao Drakulya vaivodae Transalpino CC florenos pro subsidio dari iubet”. Valószínű nem egyszeri támaszról van szó, mert 1475 februárjában az offenbányai (Baia de Arieş) jövedelméből fizet Vladnak ugyancsak 200 aranyat.

Eufrosin szlavón nyelvű krónikájában is ezt a változatot olvashatjuk.”Egy házat adott néki Pesten, Budával szemben. A király magával vitte a magyarok országába (Vlad) hugát és két fiát. Az egyik fia a váradi püspök mellet volt és az én időmben halt meg. A harmadik fiát, Mihályt, itt láttam Budán, a török császártól szökött a királyhoz.” Ez a fia (Mihnea, a Rossz) később katolikus hitre tér és uralomra jut Havaselvén 1508 és 1509 között, de a Craioveşti család elkergeti, majd 1510 március 12-én meggyilkolja Jaksics Demeter torontál megyei nemes; a merényletet követően meglincselték. Az eseményről részletesen beszámol a szemtanú és Mihnea-rokonságába tartozó Oláh Miklós.( Oláh Miklós: Hungária 1536 ). Vlad Ţepeş fiát a szebeniek temették el, saját templomukban! A szászoknak ez a gestusa megerősíteni látszik azt a hagyományt, miszerint Mihnea anyja egy brassói szász lány, a szép Katharina Siegel volt, és Vlad élete végéig gondoskodott brassói családjáról (összesen 3 gyermeke született Katharinától) Ebből az ágból származott az a Vladislau (Lászlao) aki 1535-ben „benősűlt” a Czegei Vass családba.

2. Vladnak visszaadta mindazokat a jogokat amit Alexandru (Jó Sándor) és Mircea (az Öreg) kaptak a magyar királyoktól. „...quam Vlad Transalpinum secondum privilegia Alexandri et Myrse utriusque partis Vayvodatus a regibus obtenta confirmamus”

3. László közvetlenül a Fehérvölgy-i (Războeni) csata után indulhatott, ez július 26-án volt. A beszámoló szerint Báthory ekkor 30 ezer emberrel állomásozott Meggyesen. Piatra Neamţ várát Ştefan megvédi, de ezután visszahúzódik Galiciába. Egy Sznyatin-i fogadóban, pár bojár társaságában látta őt ebédelni öt fiatal genovai. Ştefan galiciai tartózkodásáról Balthasar de Piscia IV. Szixtusz pápa küldötte számol be 1476 szeptember 16-i levelében Rómának.. „Ipse Stephanus tandem cum quindecim vel viginti equitibus in Sinathin castrum Regis Poloniae se recepit, ibique, qui talia mihi narravit, dixit se Dominum, Stephanum cum paucis vidisse in quandam taberna comedentem. Ex post ipsi adolescentes, in Colonia existentes audiverunt, Stephanum ad opidum Camezizze venisse, quod Regi Polonie ut dixi pertinet, ibique exercitum congregare..”
A moldvai vajda innen Kamenicába (Kamianets-Podilskyi) megy sereget gyűjteni.

4. Szép Radu 1472-ben halt meg (to leato 6980/1472 umrè Radul voevoda Vlaşky) Ekkor Ştefan lengyel segítséggel Basarab Laiotă-t teszi meg Havaselve vajdájává. 1476 augusztusában de facto még Basarab az úr Havaselvében. Már 1476 február 22-én megfenyegeti a szebenieket, mert vele szemben Vladot támogatják.

5. Beatrix királynőnek az 1480 iúlius 9-ei levelében felbukkan egy, a törököknek engedelmes „Cypelles vayvoda”, de ez minden bizonnyal a fiatal Basarab Laiotă-ra, Ţepeluş (kis Ţepeş) vajdára vonatkozik. Vladot egyedül a törökök nevezték Kazîklî (Karóbahúzó) vajdának, minden más korabeli szövegben Dracula vagy Dragulia névvel szerepel.

6.”6994/1486 február 13-án írta Ghideon, az előttem volt. Azután 6998 január 28-án, szlavón nyelven tolmácsoltam én, Eufrosin, a bűnös lélek, III. Iván Vaszilievics, Moszkva nagyfejedelme használatára, aki tanulni szeretné, hogy erősítse meg trónusát az ellenség levágásával.”

DRAGULIA II.

A legtöbb történész hamisítványnak tartja Vlad szultánhoz írt levelét

Vlad Ţepeş képe a tiroli Ambras kastélyban 

“(..). Drakulát, …, fogságban láttam…. termete nem magas, de izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra nagy, tág orrlyukakkal, arca viszont sovány és sápadt, tágra nyílt kék szemeit hosszú szempillák övezték, fekete és sűrű szemöldöke ijesztővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválja.... széles vállaira fekete, göndör hajfonatok hullottak..” (Niccolo di Cattaro, Modrus püspöke: Historia de bellis Gothorum)

Mátyás az Erdélybe menekült Vladot elfogatta.(1) Bonfini sem tudja miért változott meg Mátyás szándéka Vladdal szemben. „Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát,..” (Bonfini: Rerum Ungaricum decades, 3.10.285)

Okként egy áruló levél szerepel, melyet Vlad írt, és szövege szerint fejedelemsége fejében felajánlotta Erdélyt a szultánnak.

„Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot,.... vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem...
Kelt Rethelben (Rucăr) 1462. november 10-én”

Mátyás a levél másolatát elküldte a pápai udvarnak, II. Pius történeti munkájában lejegyezte a levél latin fordítását és megemlíti, hogy eredetileg bolgár nyelven írták (szlavón nyelvre gondolt?)

Niccolo di Cattaro: Historia de bellis Gothorum

Mátyás magyarázata Vlad elfogatásáról és a levél hitelessége egyaránt megkérdőjeleztehő.

Velencében némi gyanút keltett a magyar király későn induló segítség-hadjárata, mert megbízzák Tommasit, kísérje el Mátyást erdélyi útján, beszámolót kérnek tőle egy konfliktus esetleges kifejlődéséről és más fontos eseményekről.(„..dando nobis notitiam per litteras tuas quanto diligentius poteris de successibus Majestatis suae in illis partibus Valachiae et de omnibus que occurent”) Sajnos Tommasi egyetlen Erdélyi beszámolóját ismerjük csupán, a Szenátus válaszleveléből. Tomassi november 26-án értesíti Velencét Vlad Ţepeş elfogásáról. A Szenátus igazolja levele megérkezését és közli a budai követtel, hogy Mátyástól Vlad hűtlenségéről kapott levelet. („Casum retentionis Draguli olim voivode..., circa quam rem idem serenissimus Rex etiam per suas littetras nobis scripsit”) Gyanítom, hogy a velencei hatóságok, akik mindig jól informáltak voltak ( főleg azokban az eseményekben, amelyek direkt módon érinthették Velencét), tudhattak valamit Mátyásnak a törökökkel kötött titkos megállapodásáról és ezzel összefüggésben követték a Havaselvi eseményeket.(2) Az a tény, hogy Mátyás 1461-ben nem támadta meg a törököket, akik a Duna mentén gyengén védekezhettek volna az Ázsiai hadjárát miatt, csak táplálhatta a híreszteléseket egy újabb lehetséges török-magyar megállapodásról. Velece hivatalosan „kímélte” Mátyást, 1463 január 15-én a Szenátus válaszlevelében diplomatikusan sajnálatát fejezi ki a havaselvi vajda tettével kacsolatba, aki „ egy ilyen ellenséges eseményt követett el Felséged és királysága ellen” (Libuit Serenitati Regie Vestre litteris ejus super ad nos delatis, significare infestum casum Vaivode olim Valachie, qui adversus Mejstatem Vestram, regnumque vestrum tantum facimus perpetrare molitus erat..), ám már április 18-án arra kéri Giovanni Aymot, az új Budai követet, hogy mindenáron derítse ki az igazságot Vlad fogságban tarásával kapcsolatban, szerezzen információkat Mátyás és az új havaselvi vajda (Szép Radu) viszonyáról, és tudja meg ha bekövetkezett vagy bekövetkezhet egy békeszerződés Törökország és Magyarország között. Ebben az esetben kövessen el mindent ennek megakadályozására. (3) Velence egyfelől kételkedett Mátyás politikai és katonai szándékában, másfelől feltétlen szüksége volt az egyre növekvő török fenyegetés miatt a pápai segítségre és egy Magyarországgal kötendő szövetségre, ezért nem kerülhette meg Mátyást, nem kereshetett közvetlen kapcsolatot Vladdal. Hajlandó volt elfogadni Mátyás érveit és magyarázatát, habár erősen kételkedett ezekben. Mátyást viszont Közép-Európa „érdekelte”, és ajánlatosabbnak ítélte meg, hogy az Oszmán Birodalom határán egy kiegyensúlyozott katonai helyzetet és területi-politikai statu quo-t tartson fenn. Havaselve rendkívül korlátolt politikai és katonai képességével szemben Magyarország európai nagyhatalom volt, a Pápa és Velence elsősorban tőle vártak egy  törökellenes védekező politikát és támadó katonai tetteket. (4) 

A lübecki ősnyomtatványt díszítő, Vlad Ţepeşt ábrázoló metszet

A szultánhoz írt levél hitelességének megítélésében különböző vélemények vannak. A legtöbb történész hamisítványnak tartja. Véleményem szerint erre nem a szlavón nyelv használáta (5) hanem a levél dátuma a legjobb bizonyíték. Szép Radut a szultán már június végén beiktatta - „az ország kormányzását- zászlóval, karddal és övvel együtt ..... Radu vojvodának adta" (Tursun bég) – s habár az új vajdához hű bojárokkal Vlad még szeptember 8-án megütközik, októberben már Erdélybe megy, segítséget várva Mátyástól. A levélnek értelme csupán Radu beiktatása előtt lett volna, novemberben Vladnak már semmi esélye sem volt kiegyezni a szultánnal.

Kevéssé ismertek a Havaselve és Moldva között ekkor fennálló kapcsolatok. Egyrészt, mert nagyon kevés írott dokumentum áll rendelkezésre, másrészt mert különböző nemzeti és politikai motivációk nem is feszegetik ezeket, megkímélve a román olvasó érzékenységét Moldvának Havaselvével szemben tanusított akkori poziciójának negatív vonásaitól. Ştefan cel Mare ( István, a Nagy ) 1457-ben Vlad csapataival foglalta el Moldva trónját, ami idővel odavezetett, hogy Havaselve Moldvát egyfajta protektorátusként kezelte, amitől Ştefan cel Mare megszabadulni igyekezett. 1462-ben közvetett segítséget nyújtott a törököknek Vlad ellen. Június 22-én megtámadta Vladot, ostrom alá vette Kilia várát, és Chalcocondyles elbeszélése szerint a havaselvi vajda csapata egy részét a törökök zaklatására hátrahagyva, maga indult Ştefan ellen, ám vereséget szenvedett. Így helyzete még esélytelenebb lett. Amennyiben a Rethel-i (Rucăr) levél hamisítvány, Moldvának is érdeke fűződött ahhoz, hogy Mátyás Vladot ne helyezze vissza Hasaselve trónjára.

Mátyás tudhatott a levél kétes eredetéről, mert nem ölette meg Vlad Ţepeşt (6), és ütőkártyaként tartotta úgy Moldva mint az új Havaselvi fejedelem ellen.

A Târgşor-i ( Prahova megye) templom bejárata fölötti felirat.

„Mltie bjiee Vlad voevoda i gdnu văs[i] [z]emii uggrovlahiiscoi, snu Vlad velicago voevoda, sazda i săvrăşi [să]i hram iunia 24, vlet 6969 „ - Isten kegyelméből, Io Vlad vajda, egész Ungrovalachia ura, a nagy Vlad vajda fia építettem és végeztettem el ezt a templomot a 6969-dik év (1461) iunius 24-én”

...............................

1.Vladot a Rucărtől 5 km.-re levő Oratea vára mellett fogta el Jan Jiska, 1462 december 2-án Mátyás elhagyja Brassót, és Vladot magával viszi Budára.

2. Velence információit nemcsak Budáról szerezte be, így a valósághoz nagyon közeli képet alkothatott az Al-Dunai események kibontakozásáról. Bécsben november 9-én már tudnak a magyar-török egyezmény megújításáról (1452,1457,1462) „Nich lanngt an, wie sich, nein gnädiger Herre (Johann von Mergenthal, császári kancellár) der König zu Hungern mit dem Turcken fünff Jär die nächsten, in Besicht vertragen habe, und in die Walachey zuziehen in Furnemen angetzogen sey, das ich euch zu verkunden nicht verhalten kan wollen”

3. ” Studiosus eris intelligere conditiones regni illius et in specie volumus, quod nos advises, qualiter se habuit negocium Dragulli Vallachie, dando etiam nobis administrationem de illo, qui in presentiarum reperitur Vaiovoda in partibus illis et qualiter se intelligit aut non intelligit cum Rege Hungarie. Significabis quoque nobis provisiones factas, etque de cetero fient in Regno illi. Et si sentires, quod teneretur aliqua praticha, vel tractatus pacis, aut sufferentiarum inter Regem et Turcum diriges spiritus et cogitamina queque tua ad obviandum et turbandum tractatus hujusmodi per omnes illos prudentes, bonos et acommodator modos, qui videnbuntur tibi”

4. A Pápa mindent megtett egy, Mátyás és III. Frigyes közötti megegyezés létrejöttéért (a békeszerződést Vitéz János és Geronimo Landus, Kréta püspöke és pápai nuncius dolgozták ki 1462-ben, aláírására a következő év július 19-én került sor.), Jajca visszafoglása után Mátyás hosszú időre beszüntette a törökellenes harcokat, majd lefoglalta Podiebrad ellen viselt háborúja (II.Pál pápa biztatására, hisz volt szövetségese és apósa már eretnek és az ellensége).

5. A Havaselvi vajdák a szultánnal folytatott levelezéseikben általában a török vagy a latin nyelvet használták.

6. Valamilyen oknál fogva Mátyás engedte elterjedni Erdélyben azt a hírt, hogy Vladot kivégeztette, és ez a török krónikákba is bekerült. Vlad Ţepeş kivégzéséről számol be a Brassói Krónika („1464 Mathias Rex Dracolam Wayvodam capit.”) és a Névtelen török történetíró is így zárja Iflak-oglu történetét 1468-ban.

DRAGULIA I.

Trapezunt 1461-es kapitulációja után Vlad Ţepeş és a Magas Porta konfruntációja elkerülhetetlen lett.

Vlad Ţepeş mint Pilátus.1463

Havaselve 1459-ben beszüntette a sarc és a devsirme fizetést (csak a harácsot fizette), ám a vajda (1) került minden más összetűzést a szultánnal. (2) Mehmed Nesri török történetíró szerint Vlad csak Trapezunt eleste után provokálta ki a török támadást.

„Mondják, hogy amikor Mohammed szultán a trapezunti hadjáratból Isztambulba visszatért,..Iszhák pasa panaszt emelt Iflak-oglu (3) ellen......Iflak-oglut a portához hivatta (a szultán)....nem sejtve a gyaur fortélyát...Hamza bég csakirdsi basit, aki Nigeboli szandsákbégje volt odaküldte....a Duna partjára ment és ott letáborozott......Kazîklî (nyársba húzó) vojvoda nevű átkozott éjfélkor átkelt a jégen és megtámadta Hamza béget. Sok muszlimot levágtak. Hamza béget elfogták, Junis béget vértanúvá tették. Hamza bég fejét...Magyarország királyához külte, ilyen üzenettel: „Tudd meg, hogy ellensége lettem a töröknek” Igy az egész világ megtudta, hogy ez a hitetlen ellensége lett a padisahnak”

Nem hiszem, hogy borzalmas vérmérséklete vitte volna Vladot a törökökkel való háború kikényszerítésébe. Nagyon rosszkor jött számára ez a háború, egy olyan pillanatban amikor az oszmán birodalom semmiféle kivülről jövő nyomásnak sem volt kitéve. Az 1459 őszén megtartott mantovai kongresszus sikertelen maradt, a perzsa-türkmén uralkodó, Uzun Hasan kisérlete, hogy európai szövetségeseket szerezzen kudarcba fulladt. Mátyás ekkor még kerülte a törökökkel való összetűzést, lefoglalta III. Frigyessel való konfliktusa és nyugati törekvései. A magyar király egyedüli konkrét intézkedése Erdély védelmének a megerősítésére irányult.

1460 októberében Vlad kiegyezett a szászokkal, és ezt a kiegyezést minden bizonnyal Szilágyi Mihállyal vagy Mátyással kötött szövetség előzte meg.(4) Ekkor jegyzi fel Chalcocondyles, hogy a szultán megtudta, Vlad „új dolgok után járna” és szövetséget kötött a magyarokkal.

„Minthogy ő a legyőzhetetlen Porta teremtménye volt, e cselekedete büntetendő vétekként rovatott fel” (Tursun bég )

A Magas Porta nem tűrte meg tovább a ”rebellis” vajdát, és Vladnak nem volt más választása, mint tiszta erőből támadni, válogatás nélkül kárt okozni a szultánnak.

 

 

Vlad Ţepeş mint Aegeas kormányzója. XV.századi festmény.

1462 március 4-én Pietro Tommasi  közli a velencei államtanáccsal, hogy Budán való tartózkodása alatt olvasta Vlad Ţepeş februári levelét (5), melyben a havaselvi vajda beszámolt Mátyásnak az oszmán hadaknak okozott komoly veszteségekről, és a magyar király Velecétől “denarii per subventione”-t kér a harcok folytatásához, majd május 27-én vázolja az Al-dunai helyzetet, és figyelmezteti Velencét egy el nem kerülhető szultáni támadásról. Tommasi II.Mehmed seregét kétszázezerre becsüli, és a támadás lehetséges irányát is megemlíti: Havaselve, Erdély vagy Nándorfehérvár. A szultán háromszáz hajót vonultatott fel a Dunán az álkelés meggyorsítására. Vlad intézkedéseit is taglalja. A Duna menti településeket kiürítette és felégette, a nőket és a gyerekeket a hegyekbe küldte, maga és csapatai a folyót vigyázzák. Még Budán is feltűnést keltett - írja a velencei követ, hogy Vlad senkitől sem kért segítséget.(6)

Tomassi állításának ellentmond Vlad februári levele, amiben Mátyás segítségét kéri, igaz ez jobbára figyelmeztetésnek hangzik. Havaselve elestével Erdély is számíthat a török támadásra. Veseni Lászlónak a dózséhoz írt leveléből is tudjuk, Vlad csaknem mindenhonnan kért segítséget, mert egyedül nem volt képes feltartóztatni a török hadat. (Vajvoda quotidie hic sollicitat ut adjuventur, quia solus tantos impetus sustinere non valet)

Domenico Balbi (Velence Konstantinápolyi követe) július végén csaknem teljes beszámolót küld Velencének II. Mehmet havaselvi hadjáratáról, Vlad portyázásairól, és arról, hogy a török had lakatlan, felégetett területre érkezett. A szultán visszavonulásra kényszerült, és július 11-én már Drinápolyban érkezett. Vlad a bojár ellenzék elől Erdélybe menekült.

„ Akkor, a 866-dik év (1462) tavasza beköszöntött, a győzedelmes zászlókat Iflak irányába lobogtatták....hadbontó lándzsás vitézek a Duna nagy vizén.....átkelvén, Iflak földje a szultán jelenlétével ékeskedett.....A kissebb rész amely megmenekült a dög vezérrel Magyarországba futott......Miután a bosszút végrehajtotta a hódító sah az ország kormányzását- zászlóval, karddal és övvel együtt az aljas nyomorult testvérének Radu vojvodának adta, aki kedvence vala” (7) (Tursun bég)

.............................

1.Történelmileg nem igazolható, csupán társítás alapján feltételezik, hogy Vlad 1428 és 1431 között született Segesvárott, a Paulini-házban. Itt lakott apja (mint havaselvi fejedelemjelölt) aki Luxemburgi Zigmond szolgálatában az Erdély és Havaselve közötti átjárókat felügyelte. Ezt a brassói tanácsbeliekhez írott szlavón nyelvű leveléből tudjuk. „ Io Vlad, vajda és úr. Írja Kegyelmességem, sok egészséget Brassó tanácsosainak. Ti is tudjátok, a Chezar (császár) megbízott, hogy őrizzem ezeket a széleket.” Zsigmond király 1431-ben bevete a Sárkány Lovagrendbe, és 1433-1437 között engedélyezte részére, hogy Segesvárott magyar királyi denárokat veressen. A haszonból a későbbi II. Vlad udvartartásának költségeit fedezhette. A dokumentumok három törvényes és egy törvénytelen fiát említik. Mirceat, Vladot (Ţepeş) és Radut (a Szép) valamint Dragomirt (Szerzetes Vlad), aki később trónkövetelőként lép fel.

Leszámítva egy korábbi kísérletét, Vlad Ţepeş 1456 április közepe után kezdte meg uralkodását.

(II.Vadislav megtámadta Fogaras várát, és Vlad csapatot kap Hunyadi Jánostól a havaselvi vajda megfékezésére. Ez április 6-a után történhetett, miután V. László a szebenieket Vlasdislav ellen küldte. Egy adománylevél bizonyítja, Vladislav április 15-én még életben volt, később a Târgşori harcokban vesztette életét vagy kivégezték. A krónikák szerint kard által halt.)

Vlad július 3-án már mint uralkodó biztosítja a brassóiakat, hogy megvédi őket egy esetleges török támadástól, szeptember 6-án pedig szerződésben hatázozza meg, a brassóiak védelmükért cserében, veszély esetén oltalmat nyújtanak számára. A barcasági szászok viszont már a következő év elején oltalmat Vlad trónkövetelő féltestvérének Dragomirnek (Caloger ille Dragomir) és pártütő bojárjainak adtak. Vlad Ţepeş március 14-én levélben kéri a szebeni patriciusokat és Budát, vonják meg Dragomirtól a támogatást. Feltehetően nem kapott igenlő választ, mert ekkor a barcasági szászokra szabadítja a poklot. Brutális büntetési módszere hamarosan hírhetté tette nevét. 1459-ben egy másik trónkövetelő, Dan (II. Vladislav öccse) is Erdélyben tartózkodik, Földvárról (Feldioara) írt levelében először használja a román DRACUL (az Ördög) megnevezést Vladdal kapcsolatban. „ ..ő az Ördög, akit Vlad vajdának mondanak...”

A Paulini ház. Segesvár

2. A szultán az adófizetés elmaradását nem biztos, hogy Vlad ellenséges magatartásaként ítélte meg, és ezért nem támadott azonnal. Mivel Mátyás titkos tárgyalásokba bocsátkozott a törökkel Don Juan de Carvajal, Sant Angelo püspöke révén, fennáll a lehetőség, hogy Vlad barcasági betörései a törökök szemében Mátyásra gyakorolt nyomásnak minősült és nem kívánt megtorlást.

3. Havaselvét nevezték a törökök Kara Iflak-nak.

4. Budáról a brassóiakhoz írt levelében (1458) Szilágyi Mihály kiváló úr-nak nevezi Vladot, és feddi a szászokat, mert számtalan provokációval váltották ki megtorlásait. Figyelmezteti őket, békében éljenek vele és embereivel, mert ha még támadják Vladot „mi nem fogunk közbelépni”.(A szászoknak Mátyással, de főként Szilágyi Mihállyal szemben kimutatott ellenégeskedései is szóba jóhetnek.)

5. „ Férfiakat és nőket, öregeket és fiatalokat öltem, Oblucica és Novoselo lakosait, ahol a Duna a tengerbe folyik, egész Rahovaig, amely Chilia mellett van, a Duna alatt egészen Samovit és Gigen helyekig. Megöltem 23.884 törököt és bolgárt, nem számolva akik házaikban égtek vagy azokat akiknek a fejét katonáim levágták.....Tehát Felségednek tudnia kell, hogy megbontottam a békét vele (a szultánnal).” (Giurgiu,1462 február 11)

6. Itt a velencei követ összetéveszt két támadást, éspedig Mahmud pasa májusi bevezető támadását és a tulajdonképpeni szultáni támadást. Mátyás nem igyekszik, július 15-én még Budán van, és csak november elején ér Brassóba. Ekkora a török hadjárat már véget ért és Vladot a pártütő bojárok elűzték.

7. Chalcocondyles szerint II Mehmet szerelmes volt Szép Raduba.”Cum amore ardens puerum vocaret ad coitum...Non multo post rediit in januas Regis eiusque concubinus factus ets”