A legtöbb történész hamisítványnak tartja Vlad szultánhoz írt levelét
“(..). Drakulát, …, fogságban láttam…. termete nem magas, de izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra nagy, tág orrlyukakkal, arca viszont sovány és sápadt, tágra nyílt kék szemeit hosszú szempillák övezték, fekete és sűrű szemöldöke ijesztővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválja.... széles vállaira fekete, göndör hajfonatok hullottak..” (Niccolo di Cattaro, Modrus püspöke: Historia de bellis Gothorum)
Mátyás az Erdélybe menekült Vladot elfogatta.(1) Bonfini sem tudja miért változott meg Mátyás szándéka Vladdal szemben. „Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát,..” (Bonfini: Rerum Ungaricum decades, 3.10.285)
Okként egy áruló levél szerepel, melyet Vlad írt, és szövege szerint fejedelemsége fejében felajánlotta Erdélyt a szultánnak.
„Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot,.... vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem...
Kelt Rethelben (Rucăr) 1462. november 10-én”
Mátyás a levél másolatát elküldte a pápai udvarnak, II. Pius történeti munkájában lejegyezte a levél latin fordítását és megemlíti, hogy eredetileg bolgár nyelven írták (szlavón nyelvre gondolt?)
Mátyás az Erdélybe menekült Vladot elfogatta.(1) Bonfini sem tudja miért változott meg Mátyás szándéka Vladdal szemben. „Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát,..” (Bonfini: Rerum Ungaricum decades, 3.10.285)
Okként egy áruló levél szerepel, melyet Vlad írt, és szövege szerint fejedelemsége fejében felajánlotta Erdélyt a szultánnak.
„Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot,.... vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem...
Kelt Rethelben (Rucăr) 1462. november 10-én”
Mátyás a levél másolatát elküldte a pápai udvarnak, II. Pius történeti munkájában lejegyezte a levél latin fordítását és megemlíti, hogy eredetileg bolgár nyelven írták (szlavón nyelvre gondolt?)
Mátyás magyarázata Vlad elfogatásáról és a levél hitelessége egyaránt megkérdőjeleztehő.
Velencében némi gyanút keltett a magyar király későn induló segítség-hadjárata, mert megbízzák Tommasit, kísérje el Mátyást erdélyi útján, beszámolót kérnek tőle egy konfliktus esetleges kifejlődéséről és más fontos eseményekről.(„..dando nobis notitiam per litteras tuas quanto diligentius poteris de successibus Majestatis suae in illis partibus Valachiae et de omnibus que occurent”) Sajnos Tommasi egyetlen Erdélyi beszámolóját ismerjük csupán, a Szenátus válaszleveléből. Tomassi november 26-án értesíti Velencét Vlad Ţepeş elfogásáról. A Szenátus igazolja levele megérkezését és közli a budai követtel, hogy Mátyástól Vlad hűtlenségéről kapott levelet. („Casum retentionis Draguli olim voivode..., circa quam rem idem serenissimus Rex etiam per suas littetras nobis scripsit”) Gyanítom, hogy a velencei hatóságok, akik mindig jól informáltak voltak ( főleg azokban az eseményekben, amelyek direkt módon érinthették Velencét), tudhattak valamit Mátyásnak a törökökkel kötött titkos megállapodásáról és ezzel összefüggésben követték a Havaselvi eseményeket.(2) Az a tény, hogy Mátyás 1461-ben nem támadta meg a törököket, akik a Duna mentén gyengén védekezhettek volna az Ázsiai hadjárát miatt, csak táplálhatta a híreszteléseket egy újabb lehetséges török-magyar megállapodásról. Velece hivatalosan „kímélte” Mátyást, 1463 január 15-én a Szenátus válaszlevelében diplomatikusan sajnálatát fejezi ki a havaselvi vajda tettével kacsolatba, aki „ egy ilyen ellenséges eseményt követett el Felséged és királysága ellen” (Libuit Serenitati Regie Vestre litteris ejus super ad nos delatis, significare infestum casum Vaivode olim Valachie, qui adversus Mejstatem Vestram, regnumque vestrum tantum facimus perpetrare molitus erat..), ám már április 18-án arra kéri Giovanni Aymot, az új Budai követet, hogy mindenáron derítse ki az igazságot Vlad fogságban tarásával kapcsolatban, szerezzen információkat Mátyás és az új havaselvi vajda (Szép Radu) viszonyáról, és tudja meg ha bekövetkezett vagy bekövetkezhet egy békeszerződés Törökország és Magyarország között. Ebben az esetben kövessen el mindent ennek megakadályozására. (3) Velence egyfelől kételkedett Mátyás politikai és katonai szándékában, másfelől feltétlen szüksége volt az egyre növekvő török fenyegetés miatt a pápai segítségre és egy Magyarországgal kötendő szövetségre, ezért nem kerülhette meg Mátyást, nem kereshetett közvetlen kapcsolatot Vladdal. Hajlandó volt elfogadni Mátyás érveit és magyarázatát, habár erősen kételkedett ezekben. Mátyást viszont Közép-Európa „érdekelte”, és ajánlatosabbnak ítélte meg, hogy az Oszmán Birodalom határán egy kiegyensúlyozott katonai helyzetet és területi-politikai statu quo-t tartson fenn. Havaselve rendkívül korlátolt politikai és katonai képességével szemben Magyarország európai nagyhatalom volt, a Pápa és Velence elsősorban tőle vártak egy törökellenes védekező politikát és támadó katonai tetteket. (4)
Velencében némi gyanút keltett a magyar király későn induló segítség-hadjárata, mert megbízzák Tommasit, kísérje el Mátyást erdélyi útján, beszámolót kérnek tőle egy konfliktus esetleges kifejlődéséről és más fontos eseményekről.(„..dando nobis notitiam per litteras tuas quanto diligentius poteris de successibus Majestatis suae in illis partibus Valachiae et de omnibus que occurent”) Sajnos Tommasi egyetlen Erdélyi beszámolóját ismerjük csupán, a Szenátus válaszleveléből. Tomassi november 26-án értesíti Velencét Vlad Ţepeş elfogásáról. A Szenátus igazolja levele megérkezését és közli a budai követtel, hogy Mátyástól Vlad hűtlenségéről kapott levelet. („Casum retentionis Draguli olim voivode..., circa quam rem idem serenissimus Rex etiam per suas littetras nobis scripsit”) Gyanítom, hogy a velencei hatóságok, akik mindig jól informáltak voltak ( főleg azokban az eseményekben, amelyek direkt módon érinthették Velencét), tudhattak valamit Mátyásnak a törökökkel kötött titkos megállapodásáról és ezzel összefüggésben követték a Havaselvi eseményeket.(2) Az a tény, hogy Mátyás 1461-ben nem támadta meg a törököket, akik a Duna mentén gyengén védekezhettek volna az Ázsiai hadjárát miatt, csak táplálhatta a híreszteléseket egy újabb lehetséges török-magyar megállapodásról. Velece hivatalosan „kímélte” Mátyást, 1463 január 15-én a Szenátus válaszlevelében diplomatikusan sajnálatát fejezi ki a havaselvi vajda tettével kacsolatba, aki „ egy ilyen ellenséges eseményt követett el Felséged és királysága ellen” (Libuit Serenitati Regie Vestre litteris ejus super ad nos delatis, significare infestum casum Vaivode olim Valachie, qui adversus Mejstatem Vestram, regnumque vestrum tantum facimus perpetrare molitus erat..), ám már április 18-án arra kéri Giovanni Aymot, az új Budai követet, hogy mindenáron derítse ki az igazságot Vlad fogságban tarásával kapcsolatban, szerezzen információkat Mátyás és az új havaselvi vajda (Szép Radu) viszonyáról, és tudja meg ha bekövetkezett vagy bekövetkezhet egy békeszerződés Törökország és Magyarország között. Ebben az esetben kövessen el mindent ennek megakadályozására. (3) Velence egyfelől kételkedett Mátyás politikai és katonai szándékában, másfelől feltétlen szüksége volt az egyre növekvő török fenyegetés miatt a pápai segítségre és egy Magyarországgal kötendő szövetségre, ezért nem kerülhette meg Mátyást, nem kereshetett közvetlen kapcsolatot Vladdal. Hajlandó volt elfogadni Mátyás érveit és magyarázatát, habár erősen kételkedett ezekben. Mátyást viszont Közép-Európa „érdekelte”, és ajánlatosabbnak ítélte meg, hogy az Oszmán Birodalom határán egy kiegyensúlyozott katonai helyzetet és területi-politikai statu quo-t tartson fenn. Havaselve rendkívül korlátolt politikai és katonai képességével szemben Magyarország európai nagyhatalom volt, a Pápa és Velence elsősorban tőle vártak egy törökellenes védekező politikát és támadó katonai tetteket. (4)
A szultánhoz írt levél hitelességének megítélésében különböző vélemények vannak. A legtöbb történész hamisítványnak tartja. Véleményem szerint erre nem a szlavón nyelv használáta (5) hanem a levél dátuma a legjobb bizonyíték. Szép Radut a szultán már június végén beiktatta - „az ország kormányzását- zászlóval, karddal és övvel együtt ..... Radu vojvodának adta" (Tursun bég) – s habár az új vajdához hű bojárokkal Vlad még szeptember 8-án megütközik, októberben már Erdélybe megy, segítséget várva Mátyástól. A levélnek értelme csupán Radu beiktatása előtt lett volna, novemberben Vladnak már semmi esélye sem volt kiegyezni a szultánnal.
Kevéssé ismertek a Havaselve és Moldva között ekkor fennálló kapcsolatok. Egyrészt, mert nagyon kevés írott dokumentum áll rendelkezésre, másrészt mert különböző nemzeti és politikai motivációk nem is feszegetik ezeket, megkímélve a román olvasó érzékenységét Moldvának Havaselvével szemben tanusított akkori poziciójának negatív vonásaitól. Ştefan cel Mare ( István, a Nagy ) 1457-ben Vlad csapataival foglalta el Moldva trónját, ami idővel odavezetett, hogy Havaselve Moldvát egyfajta protektorátusként kezelte, amitől Ştefan cel Mare megszabadulni igyekezett. 1462-ben közvetett segítséget nyújtott a törököknek Vlad ellen. Június 22-én megtámadta Vladot, ostrom alá vette Kilia várát, és Chalcocondyles elbeszélése szerint a havaselvi vajda csapata egy részét a törökök zaklatására hátrahagyva, maga indult Ştefan ellen, ám vereséget szenvedett. Így helyzete még esélytelenebb lett. Amennyiben a Rethel-i (Rucăr) levél hamisítvány, Moldvának is érdeke fűződött ahhoz, hogy Mátyás Vladot ne helyezze vissza Hasaselve trónjára.
Mátyás tudhatott a levél kétes eredetéről, mert nem ölette meg Vlad Ţepeşt (6), és ütőkártyaként tartotta úgy Moldva mint az új Havaselvi fejedelem ellen.
Kevéssé ismertek a Havaselve és Moldva között ekkor fennálló kapcsolatok. Egyrészt, mert nagyon kevés írott dokumentum áll rendelkezésre, másrészt mert különböző nemzeti és politikai motivációk nem is feszegetik ezeket, megkímélve a román olvasó érzékenységét Moldvának Havaselvével szemben tanusított akkori poziciójának negatív vonásaitól. Ştefan cel Mare ( István, a Nagy ) 1457-ben Vlad csapataival foglalta el Moldva trónját, ami idővel odavezetett, hogy Havaselve Moldvát egyfajta protektorátusként kezelte, amitől Ştefan cel Mare megszabadulni igyekezett. 1462-ben közvetett segítséget nyújtott a törököknek Vlad ellen. Június 22-én megtámadta Vladot, ostrom alá vette Kilia várát, és Chalcocondyles elbeszélése szerint a havaselvi vajda csapata egy részét a törökök zaklatására hátrahagyva, maga indult Ştefan ellen, ám vereséget szenvedett. Így helyzete még esélytelenebb lett. Amennyiben a Rethel-i (Rucăr) levél hamisítvány, Moldvának is érdeke fűződött ahhoz, hogy Mátyás Vladot ne helyezze vissza Hasaselve trónjára.
Mátyás tudhatott a levél kétes eredetéről, mert nem ölette meg Vlad Ţepeşt (6), és ütőkártyaként tartotta úgy Moldva mint az új Havaselvi fejedelem ellen.
„Mltie bjiee Vlad voevoda i gdnu văs[i] [z]emii uggrovlahiiscoi, snu Vlad velicago voevoda, sazda i săvrăşi [să]i hram iunia 24, vlet 6969 „ - Isten kegyelméből, Io Vlad vajda, egész Ungrovalachia ura, a nagy Vlad vajda fia építettem és végeztettem el ezt a templomot a 6969-dik év (1461) iunius 24-én”
...............................
1.Vladot a Rucărtől 5 km.-re levő Oratea vára mellett fogta el Jan Jiska, 1462 december 2-án Mátyás elhagyja Brassót, és Vladot magával viszi Budára.
2. Velence információit nemcsak Budáról szerezte be, így a valósághoz nagyon közeli képet alkothatott az Al-Dunai események kibontakozásáról. Bécsben november 9-én már tudnak a magyar-török egyezmény megújításáról (1452,1457,1462) „Nich lanngt an, wie sich, nein gnädiger Herre (Johann von Mergenthal, császári kancellár) der König zu Hungern mit dem Turcken fünff Jär die nächsten, in Besicht vertragen habe, und in die Walachey zuziehen in Furnemen angetzogen sey, das ich euch zu verkunden nicht verhalten kan wollen”
3. ” Studiosus eris intelligere conditiones regni illius et in specie volumus, quod nos advises, qualiter se habuit negocium Dragulli Vallachie, dando etiam nobis administrationem de illo, qui in presentiarum reperitur Vaiovoda in partibus illis et qualiter se intelligit aut non intelligit cum Rege Hungarie. Significabis quoque nobis provisiones factas, etque de cetero fient in Regno illi. Et si sentires, quod teneretur aliqua praticha, vel tractatus pacis, aut sufferentiarum inter Regem et Turcum diriges spiritus et cogitamina queque tua ad obviandum et turbandum tractatus hujusmodi per omnes illos prudentes, bonos et acommodator modos, qui videnbuntur tibi”
4. A Pápa mindent megtett egy, Mátyás és III. Frigyes közötti megegyezés létrejöttéért (a békeszerződést Vitéz János és Geronimo Landus, Kréta püspöke és pápai nuncius dolgozták ki 1462-ben, aláírására a következő év július 19-én került sor.), Jajca visszafoglása után Mátyás hosszú időre beszüntette a törökellenes harcokat, majd lefoglalta Podiebrad ellen viselt háborúja (II.Pál pápa biztatására, hisz volt szövetségese és apósa már eretnek és az ellensége).
5. A Havaselvi vajdák a szultánnal folytatott levelezéseikben általában a török vagy a latin nyelvet használták.
6. Valamilyen oknál fogva Mátyás engedte elterjedni Erdélyben azt a hírt, hogy Vladot kivégeztette, és ez a török krónikákba is bekerült. Vlad Ţepeş kivégzéséről számol be a Brassói Krónika („1464 Mathias Rex Dracolam Wayvodam capit.”) és a Névtelen török történetíró is így zárja Iflak-oglu történetét 1468-ban.
2. Velence információit nemcsak Budáról szerezte be, így a valósághoz nagyon közeli képet alkothatott az Al-Dunai események kibontakozásáról. Bécsben november 9-én már tudnak a magyar-török egyezmény megújításáról (1452,1457,1462) „Nich lanngt an, wie sich, nein gnädiger Herre (Johann von Mergenthal, császári kancellár) der König zu Hungern mit dem Turcken fünff Jär die nächsten, in Besicht vertragen habe, und in die Walachey zuziehen in Furnemen angetzogen sey, das ich euch zu verkunden nicht verhalten kan wollen”
3. ” Studiosus eris intelligere conditiones regni illius et in specie volumus, quod nos advises, qualiter se habuit negocium Dragulli Vallachie, dando etiam nobis administrationem de illo, qui in presentiarum reperitur Vaiovoda in partibus illis et qualiter se intelligit aut non intelligit cum Rege Hungarie. Significabis quoque nobis provisiones factas, etque de cetero fient in Regno illi. Et si sentires, quod teneretur aliqua praticha, vel tractatus pacis, aut sufferentiarum inter Regem et Turcum diriges spiritus et cogitamina queque tua ad obviandum et turbandum tractatus hujusmodi per omnes illos prudentes, bonos et acommodator modos, qui videnbuntur tibi”
4. A Pápa mindent megtett egy, Mátyás és III. Frigyes közötti megegyezés létrejöttéért (a békeszerződést Vitéz János és Geronimo Landus, Kréta püspöke és pápai nuncius dolgozták ki 1462-ben, aláírására a következő év július 19-én került sor.), Jajca visszafoglása után Mátyás hosszú időre beszüntette a törökellenes harcokat, majd lefoglalta Podiebrad ellen viselt háborúja (II.Pál pápa biztatására, hisz volt szövetségese és apósa már eretnek és az ellensége).
5. A Havaselvi vajdák a szultánnal folytatott levelezéseikben általában a török vagy a latin nyelvet használták.
6. Valamilyen oknál fogva Mátyás engedte elterjedni Erdélyben azt a hírt, hogy Vladot kivégeztette, és ez a török krónikákba is bekerült. Vlad Ţepeş kivégzéséről számol be a Brassói Krónika („1464 Mathias Rex Dracolam Wayvodam capit.”) és a Névtelen török történetíró is így zárja Iflak-oglu történetét 1468-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése