TEMPLOMOK, VÁRAK, MONOSTOROK I.

A kelmáki apátság és a Patócsiak vára

Lippától keletre, a nyugatra tartó Maros déli partján, egy régi apátság és egy várkastély romjai láthatók. Egykoron mint egy sziget emelkedtek a folyó ártere fölé. Ma a műemléki nyilvántartásban Kelmák falu (1) patrocínuma alatt szerepelnek (törzsszám: AR-I-s-B-00429), habár valamikor itt az Árpád-kori okmányokban fel-fel bukkanó eperjesi apátos monostor és az iregdi és eperjesi Patócsi família  kicsi vára állott.

A Maros Kelmáknál, a folyó szabályozása előtt, 1784-ben

(MOL, S 12 Div XIII No 0024:2 )

A kelmáki romok a jozefiniánus térképen

Az eperjesi apátság alapításának idejét ugyan nem ismerjük, homályba vész akárcsak védőszentjének neve, koraiságát mégis egyértelműen bizonyítják a meglévő szórványos adatok, és a legújabb régészeti ásatások. A bencés apátságok közé sorolják, mert 1230 körül apátja Pannonhalmán tartózkodott, és ekkor hitelesítette pecsétjével a küszéni monostor alapítólevelének átiratát.

Az eperjesi apát pecsétje, 1230 körül

(Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára, Capsa 18 R)

Az apátság első biztos említése 1177-ből származik, amikor is jószágait a Maros vidékén említi III. Béla könyvalakú privilégiuma, amely leírja az orodi káptalan Ség-i (ma Arad külvárosa), Milona-i, Cemperlaka-i és Abád-i (beolvadtak Arad városába) birtokainak határát:

“ …habent metas cum nepotibus Valteri, super rippam Morisii, que vocatur Puc; inde cum terra ecclesie de Hudust, postea cum terra abbatis de Eperÿes et sic protenditur versus septemtrionem usque ad collem et habet metas cum villa Desku; inde ad montem et sic versus orientem; et habet cum filiis ecclesie de Geled” ….a Maroson fölül Valter unokájának (földjével) határos, amit Puc-nak hívnak, innen a hudusti (Hódosmonostor) egyház földjével, azután az eperjesi apátság földjével és így terjed észak felé egészen a dombig és határos Desku faluval, innen a hegyig és így kelet felé, és (határos) a Geledi egyház fiaival….

1405-ben, Balázs orodi őr-kanonok kérésére, a csanádi káptalan átírja Béla király 1177-ben kelt könyvalakú privilégiumának a ségi birtokra vonatkozó részét.

(MOL, DL 31121).

Amikor 1219-ben II. András  az esztergomi káptalannak adományozta az “in Ultrasilvanis partibus” levő Wynchy (Felvinc) nevű földet, és Neuke vajda (2) ellentmondás nélkül be is iktatta a káptalant, ismét találkozunk  az eperjesi monostor nevével.

“Cuius terre prima meta progreditur ab eadem villa Wynchy et transit fluvium, qui dicitur Soust et fit prima meta in via iuxta metam ville Kuen, ville videlicet Sancti Regis...... et inde transit vallem et vicinatur cum ecclesia de Epres, et inde descendit ad sepulchrum sacerdotis Orod…. Et inde revertitur versus Morisium ad pratum Mycula et ibi sunt due mete, altera sancti Adalberti, altera de Eperies”……..Első határjele  magánál Wynchy falunál van, és átmegy a  folyón, melyet Soustnak mondanak, és  első határjelét Kuen falu felé állítják, tudniillik Szent-Király falunál…… honnan a völgyön át az eperjesi földekre és az orodi papok temetőjéhez …És onnan a Maroshoz fordulva a Mycula rétre, ahol két határjel vagyon, egyik a szentalberti, másik az eperjesi. 

II. András 1219-ben kelt adománylevelét 1276-ben Kun László átírja az esztergomi káptalan kérésére. (Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Ladula LXVI, fasc. I. Nr. 1)

A marosi út a sószállítás miatt már az államalapítás idején is jelentőséggel bírt (Szent Istvánnak elsősorban éppen a zavartalan sóellátás érdekében kellett Ajtonyt legyőznie, és a vidéket a maga uralma alá rendelnie), ezért itt nagyon korán, már a XII-dik század közepén kialakul egy monostorlánc.

“….a hol egy monostort találunk, ott valamely ösnemzetségünk fészkét is keressük”- mondta Bunyitay Vince, ám a bencés rend telepítése inkább királynak tulajdonítható.

Az eperjesi apátság nem lehetett jelentéktelen. II. András 3000 darab kősót engedélyezett a monostornak, és érdekes módon  földjei határosak voltak az orodi, az egyik leggazdagabb káptalan, Arad megyei és Torda környékén lévő birtokaival is. Talán alapításuk is egyidőben történt. Az 1233-ban kelt beregi egyezmény az utolsó közvetett adat ami rendelkezésünkre áll az egykori apátságról. A tatárjárás után már nem említik az oklevelek.

A történetírói hagyomány szerint az iregdi és eperjesi Patócsiak vára ennek a monostornak a romjaira épült. 2004-ben, a vár területén folytatott ásatások tisztázták a tévedést. Egy négy méter mély kutatóárkok alján elszenesedett cölöpök, és a XV-dik és XVI-dik századra besorolható régészeti anyag (edény töredékek, bronz fülbevaló) került elő. Így, a építés lehetséges időpontja egyezést mutatott a történeti adatokkal (a legkorábbi adatot a várról  az aradi káptalan 1506-dik évi protocollumában találjuk). Régészeti terepbejárással és terepkutatással sikerült az apátság maradványait is azonosítani. A falu belterületén találták meg, bejárata közelében, a 18-21-es számú házak kertjében és udvarán.

Az eperjesi apátság körölbelül 800 méterrel a Maros régi medrétől délre helyezkedett el, falai égetett, élére állított téglából voltak, és ilyen szempontból rendkivüli hasonlatot mutat a Khemeche-i monostorral (3). A kutatások mostani állása szerint nem lesz  könnyű megállapítani az apátság alaprajzát. Romjai magánterületen vannak, nagyrészét pedig már házak borítják.

A Maros folyó Kelmák környéki szakaszának szabályozása, 1785

(MOL, S 12 Div XIII No 0024:2 )

........................................

1. A mai falut a XVIII-dik század legelején alapították Olténiából  betelepült zsidó családok. Határának egy részét  “Satu’ bătrân” (Öreg falu) néven említik a helybeliek, akaratlanul is megőrizve így a középkori Kewlmeg  egykori helyét.

2. Az okiratok szerint Neuka/Nevka/Leuka 1219 és 1221 március 15-e között viselte a vajdai méltóságot. Feltehetően azonos azzal a Neucha nevű bihari ispánnal akit 1216-ban és 1217-ben említ a Váradi Regestrum (244, 208)

A bihari ispáni, majd a váradi kapitányi cím a késő középkorig ugródeszkát jelentett a vajdai méltóság elnyeréséhez.

3. Kemecse monostor romjai még láthatók a Maros mellet, Csanád és Egres között (a PP50 szivattyútelep). A Csanád-nem monostora volt. Oklevél egyetlen egyszer említi, 1256-ban, tehát valószínűleg túlélte a tatárjárást. Habár magát a monostort többé nem említik, birtokaiért még 1332-ben is pereskednek.

EGY KARKÖTŐ

.. valaki számára fontos lehetett.

A karkötő a nagyszebeni Brukenthal Múzeum tulajdonában van (lsz.T 227=1032), 1879 március 7-én vásárolta meg egy Schwabe nevezetű ékszerésztől 3 forintért. Semmi többet nem árul az a kis cetli ami eredetét bizonyíja.

Hét ezüstpénzből álították össze: egy V. Ferdinánd  idejéből való 10 krajcárosból és hat darab 1849-es 6 krajcárosból. A pénzérméket (huszár mellénygombhoz hasonló) félgömbbel díszített láncszemek fogják egybe. 22,02 gr.súlyú, a hossza 17,4 cm. Szélessége, a pénzérmék átmérőjéből adandóan 2,3 cm. Alig kopott állapotban vannak (a 10 krajcárost leszámítva) ami arra utalhat, hogy nem sokáig voltak forgalomban, és viselni is rövid ideig viselhették a karkötőt (a hosszából kiindulva gyermeké lehetett).

Megálltam ennél a karkötőnél mert elgondolkodtatott. Mi késztette a szász múzeumot arra, hogy megvásárolja ?  Sem a pénzérmék kora, sem pedig ritkaságuk nem jöhet szóba, és végképp nem tekinthető a XIX-dik századi szász ötvösök egyik számottevő alkotásának.

Az 1842-es 10 krajcárosból körülbelül 71.000 darabot vertek ( Colin R. Bruce, II, George Cuhaj, Thomas Michael: Standard Catalog of World Coins 2001 – Date, p.534) Igaz, a 6 krajcárosokból feltehetően nem készült sok (Nagybánya viszonylag rövid ideig volt a forradalmi magyar hatóságok ellenőrzése alatt), a Szabadságharc bukása után pedig a magyar feliratos érméket hivatalosan bevonták, így még kevesebb maradt belőlük. De nem ritkaságok.

A karkötő elkészítéséhez felhasznált nemesfém súlya, a belefoglalt érmék súlyához viszonyítva, jelentős. Ha a 10 krajcáros súlyát és minőségét vesszük alapul, akkor az elkészítéshez felhasznált nemesfém súlya megegyezik 5,66 darab ilyen 10 krajcároséval, tehát körülbelül 57 krajcár értékű. A megmunkálás költségeivel kiegészülve (ami a végső ár 50%-a is lehetett) a karkötő értéke viszonylag magasnak mondható (függetlenül  attól, hogy a belefoglalt pénzérmék értékét elsodorták a politikai események, de az ezüst árának az ingadozásától is).

 

 

A karkötő nem sokkal az elkészítése után került a múzeum tulajdonába. Nem jellegzetes a szász viseletre, de még a dél-erdélyi románok vagy cigányok viseletére sem. Azt is kizárnám, hogy kegytárgynak készült volna (a 10 krajcáros hátlapján levő Szűz Mária ábrázolás ezt is sejtetheti). Egyébként a karkötő megmunkálásának a minősége azt mutatja, nem falusi vásárokra készült termék. Az értékéből kifolyólag is, inkább a városi középréteg soraiban kell keresnünk a megrendelőt. Minden bizonnyal emléktárgynak szánták, az 1848-1849-es viharos idők emlékére. Figyelemre méltó, ha a szimbólumok világában is kutakodni akarunk, hogy 7 darab pénzérméből állították össze, és ezeknek a hátlapjai képezik a karkötő viseléskor látható felületét. Magyar személy rendelhette, aki jól ismerte a Honfoglalás eseménysorát, azt hogy Szűz Mária a magyarok Nagyasszonya is, és talán a magyar címer látványa segített neki hű maradni a forradalmi eszmékhez.

Nem osztom egyes muzeológusoknak azt a magyarázatát, miszerint csak a kiegyezés után készülhetett, és egy, a 48-as eseményekről való megemlékezés kapcsán juthatott a múzeumhoz. (Még ők sem tudnak róla, hogy az erdélyi Szászországban ilyesmire sor került volna)

Esetleg mementónak szánták Nagyszeben március 11.-i  bevételére, vagy csak volt ott valaki aki számára fontos lehetett.

RÉG ÍRT LEVELEK….

Gróf Grassalkovich Antal, a pozsonyi királyi kamara elnöke, és egy ördögűzés históriája.

(Történelmünkhöz tartoznak az ilyen adatok is.)

Az ungvári várkastély tervrajza, 1765 (MOL S 11 No 0208) 

Furcsa kérelemmel fordultak gyaraki gróf Grassalkovich Antalhoz az ungvári prefektusi ház ügyében az 1767-es esztendőben. A levél küldője Majerszky Pál, ungvári kamarai kormányzó volt.

A Majerszky család címere

 “ Nagyméltóságú Gróf, Fő Camarae Praeses Úr, Kegyelmes Uram, Protectorom!

Ajánlom engedelmes, alázatos szolgálatomat Excellentiádnak! Nagy félelemmel és orcám pirulásával, de kéntelen vagyok írni mert egészségemben s életemben jár a dolog, mint magamnak, mint cselédjeimnek, mély  alázatossággal és könyörgéssel Excellentiádnak alázatosan jelentem, tudniillik: ez ungvári praefectoralis ház melyben lakom, még Horváth uram birodalma alatt is többször jó vagy rossz lélektül, a mint bizonyosan hiteles emberek által tudósítattam, nyughatatlanná tétetett, mely Praefectus Névery (Névery Ignác ungvári kincstári prefektus) uram, mint bizonyítják, többször tapasztalta; az én idejövetelemtől pedig (addig az egri püspöki birtoktest jószágkormányzója), jóllehet nékem nem jelentették, de embereim gyakorta tapasztalták olyantén léleknek nyughatatlanságát, éjszaki nagy zörgéseit és infestációját (fertőzését), kivált ezeken a múlt egynéhány napokon, nem csak az magam embereimet, de még nálam lévő homonnai Páter Quardiánt, (a ferences kolostorfőnök) szerzetes Páter társával együtt, kiknek az ebédlő házamban, itt nálam lévén, éjszaki szállást adtam nyugodalomra, de azért nyughatatlanságot adott az infestans (fertőző) lélek, mert fél tizenegy óra tájban elsőbb az ajtókon kopogván, annak utána egész éjfél után egy óráig meg nem szünt az ablakok alatt zörgetni s csattogni, mely miatt szegény Páterek egész éjszakát nyughatatlan félelemmel töltötték; minémű zörgést és csattogást más éjszakán is a diákjaim (patvaristák, ügyvédbojtárok) szállásán is elkövetett.

A néhai Horváth Ádám szolgabíró lakóháza és gazdasági épületek  (MOL, S 11 No 1508:2 )

Erre való nézve kéntelenítettem benedicáltatni (megszenteltetni) és exorcisáltatni  az egész épületet egy tisztelendő Páter Servitával. Megmutatja az jövendőség, lessen-e utána szünete, vagy sem? Kegyelmes Uram! Nem is csudálom ezen a helyen  efféle történeteket; mert, a mint az emberek vallják közönségesen, múlt seculumban (évszázadban) temető hely vala, mely új épületet tétetett Névery praefectus uram, ott is a fundamentumokbul két vagy három koporsót ástak ki, és sok embercsontot; én is, hogy az új pincébül a vizet kivitethessem, csatornának valót ásattam, csak azon a helyen is, két koporsót ástak ki embercsontokkal; mely kis veteményes kert vagyon a ház mellett, kapálásának alkalmatosságával holt emberek koponyáit, lába és keze szárait kapálták ki. Esedezem ezért térden állva, mély alázatos könyörgéssel Excellentiád kegyelmességénél, ne kénytelenítessem még életemben temetőhelyen a holtak között lakni, kivált a léleknek infestatiójával; mert reménységem sincs, hogy ezen a helyen egészségem szolgáljon: hanem méltóztasson kegyelmesen megengedni, hogy volt Orosz Ferencz uram házában, a hol még is három szobácska vagyon, oda átalhordozkodni, és ott jövendőben, a mint Exed. kegyelmesen megengedni méltóztatik, praefectusnak szükséges épületeket tétetni; a fundus (telek) jó tágas, egyenes helyen vagyon, akármely succesorom (utódom) is megelégedhetik vele. Ezen ház ugyan az arendátor (bérlő) zsidónak contractualiter (szerződés szerint) vagyon adva, (….). Ezen Orosz Ferencz uram házában az arendátor nem lakik, hanem a serházban (sörfőzde), más zsidóknak adta árendába, a zsidók synagógája is azonkivül ottan vagyon, de ezeknek, a hol most lakom, mint synagógára, mint pedig az árendátornak, amnnak helyébe, hogy kart ne valljon, talán oda lehetne adni, és így a dominium (uradalom, birtok) jövedelmében semi fogyatkozás nem történnék. Mi illeti az új épületet – elvárom buzgó óhajtással Exed. Kegyes rezolúcióját, mert készen leszek akármilyen árendás házban ismét kimenni, annak árendáját fizetni, mintsem egészségemnek avagy életemnek nyilván való történhetésével a mostani praefectorális épűletben lakni. Meddig is magamat Exed. Tapasztlt kegyes malasztiban nagy alázatossággal ajánlom, és még élek, maradok Kegyelmes Uram, Excellentiádnak, Unghvár, 7. Junius 1767.eszt.engedelmes szolgája. Majerszky Pál m.p.”

Erre a felterjesztésre a pozsonyi kamara már júliusban kedvező határozatot hozott.

( A level szövegét először Podhradczky József közölte 1858-ban)