TEMPLOMOK, VÁRAK, MONOSTOROK I.

A kelmáki apátság és a Patócsiak vára

Lippától keletre, a nyugatra tartó Maros déli partján, egy régi apátság és egy várkastély romjai láthatók. Egykoron mint egy sziget emelkedtek a folyó ártere fölé. Ma a műemléki nyilvántartásban Kelmák falu (1) patrocínuma alatt szerepelnek (törzsszám: AR-I-s-B-00429), habár valamikor itt az Árpád-kori okmányokban fel-fel bukkanó eperjesi apátos monostor és az iregdi és eperjesi Patócsi família  kicsi vára állott.

A Maros Kelmáknál, a folyó szabályozása előtt, 1784-ben

(MOL, S 12 Div XIII No 0024:2 )

A kelmáki romok a jozefiniánus térképen

Az eperjesi apátság alapításának idejét ugyan nem ismerjük, homályba vész akárcsak védőszentjének neve, koraiságát mégis egyértelműen bizonyítják a meglévő szórványos adatok, és a legújabb régészeti ásatások. A bencés apátságok közé sorolják, mert 1230 körül apátja Pannonhalmán tartózkodott, és ekkor hitelesítette pecsétjével a küszéni monostor alapítólevelének átiratát.

Az eperjesi apát pecsétje, 1230 körül

(Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára, Capsa 18 R)

Az apátság első biztos említése 1177-ből származik, amikor is jószágait a Maros vidékén említi III. Béla könyvalakú privilégiuma, amely leírja az orodi káptalan Ség-i (ma Arad külvárosa), Milona-i, Cemperlaka-i és Abád-i (beolvadtak Arad városába) birtokainak határát:

“ …habent metas cum nepotibus Valteri, super rippam Morisii, que vocatur Puc; inde cum terra ecclesie de Hudust, postea cum terra abbatis de Eperÿes et sic protenditur versus septemtrionem usque ad collem et habet metas cum villa Desku; inde ad montem et sic versus orientem; et habet cum filiis ecclesie de Geled” ….a Maroson fölül Valter unokájának (földjével) határos, amit Puc-nak hívnak, innen a hudusti (Hódosmonostor) egyház földjével, azután az eperjesi apátság földjével és így terjed észak felé egészen a dombig és határos Desku faluval, innen a hegyig és így kelet felé, és (határos) a Geledi egyház fiaival….

1405-ben, Balázs orodi őr-kanonok kérésére, a csanádi káptalan átírja Béla király 1177-ben kelt könyvalakú privilégiumának a ségi birtokra vonatkozó részét.

(MOL, DL 31121).

Amikor 1219-ben II. András  az esztergomi káptalannak adományozta az “in Ultrasilvanis partibus” levő Wynchy (Felvinc) nevű földet, és Neuke vajda (2) ellentmondás nélkül be is iktatta a káptalant, ismét találkozunk  az eperjesi monostor nevével.

“Cuius terre prima meta progreditur ab eadem villa Wynchy et transit fluvium, qui dicitur Soust et fit prima meta in via iuxta metam ville Kuen, ville videlicet Sancti Regis...... et inde transit vallem et vicinatur cum ecclesia de Epres, et inde descendit ad sepulchrum sacerdotis Orod…. Et inde revertitur versus Morisium ad pratum Mycula et ibi sunt due mete, altera sancti Adalberti, altera de Eperies”……..Első határjele  magánál Wynchy falunál van, és átmegy a  folyón, melyet Soustnak mondanak, és  első határjelét Kuen falu felé állítják, tudniillik Szent-Király falunál…… honnan a völgyön át az eperjesi földekre és az orodi papok temetőjéhez …És onnan a Maroshoz fordulva a Mycula rétre, ahol két határjel vagyon, egyik a szentalberti, másik az eperjesi. 

II. András 1219-ben kelt adománylevelét 1276-ben Kun László átírja az esztergomi káptalan kérésére. (Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Ladula LXVI, fasc. I. Nr. 1)

A marosi út a sószállítás miatt már az államalapítás idején is jelentőséggel bírt (Szent Istvánnak elsősorban éppen a zavartalan sóellátás érdekében kellett Ajtonyt legyőznie, és a vidéket a maga uralma alá rendelnie), ezért itt nagyon korán, már a XII-dik század közepén kialakul egy monostorlánc.

“….a hol egy monostort találunk, ott valamely ösnemzetségünk fészkét is keressük”- mondta Bunyitay Vince, ám a bencés rend telepítése inkább királynak tulajdonítható.

Az eperjesi apátság nem lehetett jelentéktelen. II. András 3000 darab kősót engedélyezett a monostornak, és érdekes módon  földjei határosak voltak az orodi, az egyik leggazdagabb káptalan, Arad megyei és Torda környékén lévő birtokaival is. Talán alapításuk is egyidőben történt. Az 1233-ban kelt beregi egyezmény az utolsó közvetett adat ami rendelkezésünkre áll az egykori apátságról. A tatárjárás után már nem említik az oklevelek.

A történetírói hagyomány szerint az iregdi és eperjesi Patócsiak vára ennek a monostornak a romjaira épült. 2004-ben, a vár területén folytatott ásatások tisztázták a tévedést. Egy négy méter mély kutatóárkok alján elszenesedett cölöpök, és a XV-dik és XVI-dik századra besorolható régészeti anyag (edény töredékek, bronz fülbevaló) került elő. Így, a építés lehetséges időpontja egyezést mutatott a történeti adatokkal (a legkorábbi adatot a várról  az aradi káptalan 1506-dik évi protocollumában találjuk). Régészeti terepbejárással és terepkutatással sikerült az apátság maradványait is azonosítani. A falu belterületén találták meg, bejárata közelében, a 18-21-es számú házak kertjében és udvarán.

Az eperjesi apátság körölbelül 800 méterrel a Maros régi medrétől délre helyezkedett el, falai égetett, élére állított téglából voltak, és ilyen szempontból rendkivüli hasonlatot mutat a Khemeche-i monostorral (3). A kutatások mostani állása szerint nem lesz  könnyű megállapítani az apátság alaprajzát. Romjai magánterületen vannak, nagyrészét pedig már házak borítják.

A Maros folyó Kelmák környéki szakaszának szabályozása, 1785

(MOL, S 12 Div XIII No 0024:2 )

........................................

1. A mai falut a XVIII-dik század legelején alapították Olténiából  betelepült zsidó családok. Határának egy részét  “Satu’ bătrân” (Öreg falu) néven említik a helybeliek, akaratlanul is megőrizve így a középkori Kewlmeg  egykori helyét.

2. Az okiratok szerint Neuka/Nevka/Leuka 1219 és 1221 március 15-e között viselte a vajdai méltóságot. Feltehetően azonos azzal a Neucha nevű bihari ispánnal akit 1216-ban és 1217-ben említ a Váradi Regestrum (244, 208)

A bihari ispáni, majd a váradi kapitányi cím a késő középkorig ugródeszkát jelentett a vajdai méltóság elnyeréséhez.

3. Kemecse monostor romjai még láthatók a Maros mellet, Csanád és Egres között (a PP50 szivattyútelep). A Csanád-nem monostora volt. Oklevél egyetlen egyszer említi, 1256-ban, tehát valószínűleg túlélte a tatárjárást. Habár magát a monostort többé nem említik, birtokaiért még 1332-ben is pereskednek.