Castellum Eperÿes
Az orodi káptalan protokolluma (129 v, 2.sz.) felsorolja Pathochy János birtokában lévő Castellum Eperÿes tartozékait. (MOL, DL 36349)
A középkori várak gyakran
cseréltek gazdát. Örökösödés, adás-vevés, de erőszak folytán is. A várúr a
birtokába került várat vagy saját nevére keresztelte, vagy ami a leggyakrabban
történt meg, a maga neve elé a vár nevét helyezte. Így volt ez még 1511-ben is,
Vitézlő Joannis Patochy de Eperies alias de Iregd esetében is.
Eperjes
vár romjai
Vaskapcsokkal
megerősített, valaha boltozatos pincehelyiség. Háromosztatú lőrés nyílik belőle
a várfalon át.
Bár síkságon épült, a körülbelül fél
hektárnyi alapterületű várat valamikor a Maros egyik ága csaknem körbevette,
természetes vizesárokként védve azt három oldalról. A mára megmaradt falak
magassága, a járószinttől mérve, 0,5 és 3,7 méter között változik. A
legszembetűnőbb egy ÉK- DNy-i irányú, 40
méter hosszú, 3,2 méter vastag, kváderköves falazású, emplekton töltésű ( fejtett kő és kevés égetett tégla) fal düledéke, melyhez. nyugatról egy hasonlóan masszív, É – D
irányú falszakasz csatlakozik. Mind a két falban tüzifegyver hasznátárára
kialakított, K- Ny irányú lőrések vannak. Innen eredményesen lőhették a Maros völgyét.. A vár belső területén
pedig egy pincehelyiség falai és annak boltívindításai láthatóak még. Ebből a
“farkasveremből” néz nyugati irányba a fent említett háromosztatú lőrés. A keleti faltól körülbelül 3 méter távolságra egy
kövezett út vitt a Maros irányába. A vár kapuja a nyugati vagy a
déli oldalon lehetett, itt toronyépületek sarokfalainak
részeit találták. A vár építésének ideje, írott adatok hiányában kissé bizonytalan, ám a lőrések
jelenléte némi támpontot ad a régészeknek. Ezeket a falakat a tűzfegyverek használatának
elterjedése után, a török betörések kezdetekor építhették.
A keleti
falon levő lőrés
Az első biztos adat a várról
1506-ból való. Valaki valamiért szükségesnek látta bejegyezni az orodi káptalan
jegyzőkönyvébe Eperjes vár tartozékait.(1) Jó Patócsi János várúr tulajdonában (“ Bona
Johannis Pathochy castellani Eperyes cum pertinetiis suis:”) harmincegy
falu és három predia (birtok) volt.
A felsoroltak között szerepel a
még mai is létező Belothinch (Belotinţ), Hozywazo
(Hususău), Kewlmeg (Chelmac) és Zabaacz
(Zăbalţ). Kamencz elmékét a II. katonai felmérés egyik térképe
őrizte meg. Lalánc (Lalaşinţ) és Bata között jelöli a Kamenicza csárdát. Thwskew
(Tüske) a XIX-dik században már puszta hely volt Kelmáktól nyugatra, a
térképen a Dealul Spinilor (Tüske Domb) emlékeztet az egykori településre. Swlyicz
Batától nyugatra lehetett, a Szulinci Völgy (Valea Sulinţ) őrzi a nevét. Paray
valamikor a Zabálcstól (Zăbalţ) keletre lévő Paraj Dombon (Dâmbul
Parai) lehetett, Podmagora pedig a Zabálcstól nyugatra
található Măgura hegy lábánál.
Megsínylette-e a vár a Dózsa-féle
felkelést ? Nincs rá adatunk, de szorongatott helyzetben lehetett, mert Patócsi
Péter hunyadi várnagy Iregd mellett várta be Zápolya János vajda hadát, amikor
az Déván át Temesvár felszabadítására vonult. (Iregd falu Kewlmeg és Hozywazo
között volt. Nem tévesztendő össze egy másik Patócsi birtokkal, a Temesvától
északra levő Murány /Murani mellett volt Iwreghd-del).
“ Datum … prope possessionem nostram Hyregdh
vocatam anno Domini millesimo quingentesimo decimo quarto – Kelt….Iregdnek
mondott birtokunk közelében, az Úr ezerötszáztizennegyedik évében (MOL, DL
47094)
Pathochi Péter Hunyad megye
ispánja meghagyja mindenkinek, hogy támogassák a levélben felsorolt nemeseket
és familiárisait (ökröket és sertéseket is visznek magukkal), és Hunyad várába
jutásukért tegyenek meg mindent.
Marosmenti várak (Nova totius Ungariae descriptio,
Matthias Zündt, Nürnberg, 1567)
Eperjes várát 1551 szeptember
végén foglalhatta el a török. Védői feladták vagy magára hagyták és egy
biztosabb helyre, talán Lippára (Patócsi Ferenc, gyulai várkapitány, ekkor itt
tartózkodott a vajdával, Báthory Andrással) vagy Solymosba menekültek. A következő
év tavaszán, amikor Ferdinánd király a megmaradt várak élelmiszer készleteit
akarta feltöltettni az itáliai zsoldosvezér Castaldóval, az így válaszol
királyának:
“ quia Solimos, Eperjes et
alia castella super Marusium sunt in Turcarum potestate, et quibus et a quibus
haberi vel impediri possunt victualia” – mert Solymos és Eperjes és
más a Maros felett álló várak a törökök hatalmában vannak, már pedig ezekből és
ezek által szerezhetők meg vagy foghatók el az élelmiszerek. (Történeti Lapok,
Kolozsvár, III.508.l)
(Castaldo Lippa ostromát vezette,
és mint “szemtanú” ismerhette a szomszédságban álló várak helyzetét.)
Newe siebenbürgische Victorien mit Lippa, Temeswar
und anderen Orten, 1596
( Német nyelvű röplap az
erdélyieknek Lippánál, Temesvárnál és más helyeken aratott győzelemről)
1595-ben a Maros mentén ismét
fellángoltak a harcok. Az öreg és tapasztalt karánszebesi bán, Borbély György,
augusztusban bevette Facsádot és Lippa ellen vonult. Ennek hallatára a törökök
a kissebb erősségeket önként otthagyták. Eperjes várát felgyújtották.
Az 1595-ös év nyomai
Eperjesen
“ Devictis in hunc modum
Barbaris, dum nostri Lippam contendunt, Turcae, qui Eperjesi errant, metu
eorum, quae Facziadensibus evenisse audiverant, igne tectis iniecto castellum
inflammant, ipsique ex eo profugiunt.” – Ily módon legyőzve a
barbárokat, míg a mieink Lippára igyekeztek, a törökök, kik Eperjesen voltak,
félelmükben, hallva, hogy Facsád elesett, meggyújtva tetőzetét, felgyújtották a
várat, maguk elmenekültek. (Baranyai Decsi János Magyar Históriája, Pest, 1866,
198.l)
Kelmák község pecsétje 1835-ből
KELMÁK KÖZSÉGNEK PETSETIE TEM.VGYE.
1602-ben Eperjesen már nincs se
vár se Patócsiak.( 2) Július 16-án, Szebenben, Basta generális
Szentlászlói Kamuti Farkasnak és Balázsnak adja az elpusztult vár helyét, azért
a tízezer magyar forintért melyet ezek az erdélyi kincstárnak kölcsön adtak.
“ Georgius Basta…s.caes. Maiestatis in Transylvania generalis
Capitaneus…totale et integrum fundum castelli Eperjes nuncupati cum totalibus
adiunctis sibi possesionibus, portionibusque suis possessionariis ac praediis
in comitatu Orodiensi existentibus…Volfgango et Blasio Kamuthy….inscriptionis
titulo dandas, obligandas esse duximus” – Georgius Basta, ő
császári Fölségének erdélyi kapitánya… az Arad vármegyében fekvő, Eperjes nevű
kis vár egész és teljes telkét a hozzá tartozó falvakkal, falurészekkel és pusztákkal
együtt zálog címen adtuk és lekötöttük Kamuthy Farkasnak és Balázsnak (Haan
Lajos: Békés vármegye hajdana, II, 211-212.l)
..................................
1. A margón megjegyzés:
legate textum (hagyatéki, örökségi szöveg), de adásvétel vagy zálogba adás is
történhetett.
2. Dr.
Ioan Haţegan, a Maros-menti középkori helységekről szóló könyvében (Cultură şi
civilizaţie medievală la Mureşul de Jos, Timişoara, 1995) két tévedést is
találok.
a) A szerző Eperjes várát az Evliya Çelebi
által leírt Vefras erődítménnyel azonosítja. A török “világutazó” (végig
portyázta és rabolta Erdélyt és Magyarországot akárcsak a többi török katona)
nagyon pontosan leírja Vefras helyfekvését, ám ez távolról sem egyezik Eperjes
vár helyével.
“…s Lipova alatt hajókra ülve a
Maros folyón átmentünk és az átelleni oldalon, e nagy folyó partján levő Radna
palánkára értünk (Máriaradna) …Innen elindulván, a Maros folyó partján keleti
irányban egy óráig mentünk s Vefras várához értünk….Vefras vára. A Maros
folyó radnai oldalán egy magas dombon fekvő kőépületű erődítmény….parancsnoka
és hetven katonája van, háromszáz szép ház van benne; szőlője és kertje sok
van.”
Lippa és Kelmák a Maros déli
oldalán vannak. Radna és - a leírás szerint Vefras - az északin.
Vámbéry Armin, a Seyahatnâme fordítója szerint, a Verfas megnevezés az adott
hely nevének elírásából származik, és feltételesen a Maros-völgyi Odvossal
azonosítja. Odvos 14 km-re keletre van Radnától, és ez a távolság ügetésben,
ami közepes tempót jelent, egy óra alatt megtehető volt. Ballagi
Aladár említ egy Odvosnál volt várat (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap,
1872/dec./21), azonban e romokat még nem kutatta senki. Ha viszont Evliya Çelebi
tévedett és nyugatnak mentek (utazásai során ez többször előfordult), Radnától
ugyanilyen távolságra, Kovászi (Covăsânţ) mellet is volt egy vár. Fent, a magas
dombon vannak Tornya romjai.
b) 1607-ben Rákóczi Zsigmond
valóban adományoz újadományként egy Eperjes nevű birtokot, ám nem a
Szentlászlói Kamuthi fívéreknek hanem a Borosjenői Szentandrási testvéreknek.
Tovább bonyolódik a dolog, mert ez a Zaránd megyei Eperjes nem a Maros menti
Eperjes, és különben is csak possessio (falu). Ha lett volna vára ezt az
adománylevél említené. Ha egy birtokon vár, kastély, malom vagy egyébb nagyobb
épület volt, az okiratok mindig ezeket említették elsőként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése