Oldalak

Keresés ebben a blogban

2010. május 13., csütörtök

KENYÉR MEZEJE

A’ csata, az a’ dicső, az a’ nagy 1479.octób.13d mene véghez. (Kazinczy Ferenc:Erdélyi levelek.XI)


A kenyérmezei csata emlékműve

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1862 január 29-diki ülésszakán Nagy Lipót közlésre ajánlotta a kenyérmezei csatáról és ennek a tiszteletére állított emlékoszlopról szóló kéziratának szövegét (1). Az egyesület Tudományos Tanácsa még azon év december 17-én visszautasította ezt a javaslatot. Nagy Lipót rövid, nyolc oldalas kézirata a hely geográfiai leírásával kezdődik, majd a felállított emlékmű szimbolikáját ecseteli és rámutat az 1479-ben itt elért gyözelemről szóló történeti írások rövidre fogott és rendkívül hiányos voltára. Mindezek arra késztették, hogy összegezze a csatára vonatkozó összes fellelhető adatot, és rekonstruálja a hadi események menetét (2). Ez volt Kenyérmező első monográfiája. Kézirata legvégén Nagy Lipót indítványozza egy új emlékmű felállítását, és az ehhez szükséges összeghez 10 forinttal járul hozzá. Nem jártak sikerrel sem ő sem az erdélyi püspökség. Csaknem egy évszázad fog eltelni míg 1929-ben, a zsibóti (Alkenyér) vasútállomás közelében leleplezik a ma is álló emlékművet. Egy páncélos lovag mellszobrát ábrázolja, leeresztett rostélyú sisakban, keresztbe rakott lándzsával, buzogánnyal, jogarral és kettőskereszttel.


A kelneki vár

1479 tavaszán erős török hadmozgás kezdődött, majd júliusban újabb seregek érkezetek Havaselvére.  A Dubnici Krónika feljegyzése szerint a török Vég-Szendrőnél (Belgrád mellett) gyülekezett, majd Havaselvén át október 9-én, a kelneki vár alatt jutott el Királyföldre. Báthory István vajda   Kinizsi Pált, az Alsó Részek főkapitányát, Vuk Branković szerb despotát (Zmaj Ognjeni Vuk), valamint a Jakšić-fivéreket (3) hívta segítségül. Hozzájuk csatlakozott egy (Bonfini szerint “vasba öltözött“) kontingenssel a volt Havaselvi vajda, Öreg Basarab, és október 13-án megtámadták a Kenyérmezőn táborozó, már visszavonulni készülő Ali Kodca Bey (és a vele levő “Kysbazarad“- Ţepeluş vajda) seregét. 


Kenyérmező ( Nemes Ödön rajza nyomán, Vasárnapi Újság,1867, 11.szám)


“Akkora öldöklés támadt mindkét részről, hogy a mező közepén folyó patakocskáról azt hallottam azoktól, akik e csatában ott voltak, hogy vérrel keveredett..(4) “

A kenyérmezei diadalról hamarosan egész Európa hallott. Mátyás október végén levélben értesítette IV.Sixtus pápát, Ferdinánd nápolyi királyt, Ernő szász választófejedelmet, és a Rómában lakó bíbornokokat a boldog sikerről, amikor az isteni kegyeletbe vetett hitüket legutóbb az ellenséggel összemérték. A nemrég küldött sereg, Báthori István országbíró és Kinizsi Pál legfőbb kapitány vezetése alatt, visszafoglalták a töröktől korábban megszállt hegyaljai részeket.

Ad cardinales,
Benevolentia et affection, quam erga reverendissimam dominationem vestram gerimus specialem, cogit nos, ut paternitati vestre reverendissime, successus felices, quos nobis divina pietas contra hostes fidei novissime contulit, litteris nostris scriberemus, ut cognitis hiis, que apud nos agantur, sciret bono Christianitatis gratulari. Miseramus nuper copias nostras sub conductu fidelium nostrorum magnificorum comitis Stephani de Bathor judicis curie ac etiam Pauli Kinysy summi et generalis capitanei gentium nostrarum ad recuperandas partes Transalpinas, in quibus jam pridem Turci dominari ceperant. Qui capitanei nostri collectis omnibus copiis nostris.”


(töredék, közölte: Fraknói Vilmos, 1893)



A Mátyás alapította pozsonyi egyetem horoszkópja 1467-ből. Készítette Martin Bylica d’Olkusz (vagy d’Ilkusch), sziléziai asztronómus. (Wien, Österreichische Nationalbibliothek 24, f. 212 v°)


Talán már a győzelen napján szárnyra keltek a legendák és az első vitézi énekek Kinizsi tetteiről, melyeket Erdélyben még a XVI században is hallani lehetett (Liszthy János veszprémi püspök feljegyzései).

“………………………………
Íme azonközben kémek megjutának
Az Erdélyországban Báthori Istvánnak,
És Vég-Temesvárban jó Kinizsi Pálnak
Megbeszéllék török szándéka mi volna…
……………………………………
Azonközben pedig az Vég-Temesvárnak
Az ő ispánjának:jó Kinizsi Pálnak
Izene Báthori mint jó szomszédjának:
Oltalmára jőne az Erdélyországnak!
……………………………………..
Azonközben török egy falura ére
Mely a mező közepén áll: Kenyérre,
Mitől neveztetik Kenyérmezőnek-
Ott lőn szállások mind a töröknek.
…………………………………….
-Jó Báthori István és az Kinizsi Pál
Eképpen vívának meg a pogányokkal
Bőv Kenyérmezején az Erdélyországban,
Az böjtelő hónak tizenöted napján.
……………………………………..
-Ezeket versekben a ki berendelte
Temesvári István deák az ő neve,
Hogy Telegden laknék scholamesterségben
Ezerötszáz hatvankilenc esztendőben
” (5)




Valerius Corvus és egy gall harca, 1370 körül (Párizs, Bibliothèque Sainte Geneviève, ms 777, f. 119 v°)

A legendán túl, bizonyos, hogy az elesett törökverők emlékére Báthori István fogadalmi kápolnát építtetett, Alkenyéren. A patak partján “ a postaház áll, ’s mellette még látszanak a’ kápolna’ kövei…”(Kazinczy Ferenc) A kápolna karbantartása a mindenkori szászvárosi magistratus feladata volt (évenként 100 forintot utaltak ki erre). 1696 május 9-én a kápolna már nagyon rossz álapotban lehetett, mert Apor Péter erdélyi kincstartó parancsoló hangú levélben kéri fel Szászváros vezetőit az emlékmű helyreállítására. 1780-ban Eperjesi Gergely királybíró lebontatta és köveiből hidat építtetett a mezőt átszelő patakon. 1818-ban egy szerényebb, kőből emelt emlékművel pótolták a kápolnát. A felirat szövege “Locul cladis Stephani Bathori et Pauli Kinisi turcis datae “ volt, a talapzatára pedig I Ferenc császár és II. Bánffy György erdélyi gubernator nevét valamint az 1818-az évszámot vésték. A kezdeményező Nagy Sándor református lelkész volt, aki 1818 február 6-án levélben kérelmezte a guberniumnál az emlékmű felállításához szükséges engedélyeket. Bánffi György ugyanazon év március 12-én megadta az engedélyt és a közben megépült emlékmű felállításához 1820 május 19-én Bécs is hozzájárulását adta. Sajnos ez az emlékmű megsemmisült az 1848-1849-es harcok során.



Az 1818-ban álltott emlékoszlop rajza (Kővári László: Erdély régiségei, 1856)



 
A Báthori-kápolna rajza (XIX.század)

A szájhagyomány szerint a kenyérmezei csata keresztény áldozatai Bencenc mellet, a “Kenderesek helyé”-nek nevezett domb alatt nyugszanak, és a harc emlékére itt Kinizsi Pál “faragott képét” is felállították. (Gheorghe Pavelescu gyűjtése, 1933-ból) A temesi ispán e feltételezett középkori ábrázolásáról semmi dokumentum nem maradt fenn, viszont nagyon érdekes toponim adatokat találunk az Alkenyér környéki egyházi földekre vonatkozó, 1844-1868 között kiadott aktákban. “La Chipu Rendu Belti - a Képhez a Belti sorban”, “In Hotaru din Szusz La Tyipu- Alkenyér határában a Fent a Képhez…” vagy “ Holda in Rindu Tyipului – a Képhez sorban levő tábla” (6) Ha figyelembe vesszük, hogy a “Kenderesek helye” és a “Fent a Képhez” részek telekkönyvi nyilvántartási száma közeli, feltételezhetjük, hogy a néphagyományban valóban egy, még a középkor végén állított emlékmű képe él tovább.


……………………………….

1.Jelenleg a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tulajdonában van Nagy Lipót: A kenyérmezei emlékszobor történelme című írásának kézirata. A szerzőről nagyon keveset tudunk. A család a Hunyad megyei Branyicskáról (Brănişca) származik, és a XVIII.század folyamán települtek Szászvárosba. Nagy Lipót (Leopold) 1816-ban született, a város református kollegiumában tanult, majd tanított (latint és történelmet). Hunyad-, Szeben-, és Kolozsmegyékben jogászként dolgozott. 1848-1849-ben aktívan részt vett a szabadságharcban, amiért kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de az ítéletet később száműzetésre enyhítették. A Dráva mellett élt 1854 április 24-éig, amikor is visszatérhetett Kolozsvárra.

2. Nagy Lipót munkája szolgált alapul az első nagyobb szabású, a kenyérmezei csata eseményeit taglaló történelmi íráshoz, Ioan Horia Ursu 1913-ban kiadott dolgozatához (Revista pentru Istorie, Arheologie şi Filologie”, IV, 1, Bucureşti), s azóta is jobbára ezen az íráson alapszik minden, az 1479-es csatát leíró mű.

3.Jakša fiai, István és Demeter (Dmitar) Mátyás hívására Magyarországra jönnek. Megkapják Nagylakot, ahol egy karósánccal megerősített kastélyt építenek. A királytól Csanád, Kolozs, Temes és Arad vármegyékben több mint 80 uradalmat kaptak. István az Alsó Részeken, míg Demeter a Felső Magyarorsági területeken vett részt Mátyás hadjárataiban.

4. " Szászváros városától, melynek családunkban öröklődő elöljárói tisztét most testvérem, Oláh Máté tölti be (szép termékeny helyen fekszik, és a közelében fekvő folyó miatt kellemes a benne lakás), nem messze van egy mérföldre északra egy falu, melynek neve Kinyér, latinul Panis. Mellette fekszik egy azonos nevű sík mező, mely emlékezetes a nagy török-magyar öldöklés miatt. Mátyás király korában, mikor Báthori István állt Erdély élén, a törökök Bali bég vezetésével átkeltek a havasokon, s a hagyomány szerint hatvanezer lovassal betörtek Erdélybe. Ezekkel István, miután összegyűjtött hirtelen minden lehetséges haderőt Erdélyből, s még a temesi grófot, Kinizsi Pált is megnyerte segítségnek, a törökök számítása ellenére megütközött ezen a mezőn. Akkora öldöklés támadt mindkét részről, hogy a mező közepén folyó patakocskáról azt hallottam azoktól, akik e csatában ott voltak, hogy vérrel keveredett. Bali bég néhány emberrel nagy nehezen kijutott a havasokon keresztül, a mieink nagyrészt elestek." (Oláh Miklós)

5. A költemény címe: „Histórás ének az jeles győzelemről, mint verte meg Mátyás király üdöjében Báthori István vajda a király hadával és az erdéli és magyarországi hadával az Ali-béget hatvanezer törökkel Erdélben a Kenyérmezőjén, mikoron irnának 1479. Szent Kálmán napján. - A Cyrusnak nótájára”
Nyomtatásban 1574-ben jelent meg Kolozsvárott, (Heltai Gáspár: Cancionale)


6. Dévai Állami Levéltár Igazgatósága: A szászvárosi görög-katolikus esperességi alap, iratcsomó No.4/1868, 5-6. lap – iratcsomó No.3/1855.6-7.lap – iratcsomó No.2/1844,8-26 lap.







2 megjegyzés:

  1. Kedves Forráskutató!
    Ez is pompás. Közben látom, hogy már 13.-án megtisztelt a blogomban egy megjegyzéssel. Köszönöm a figyelmét.
    Annak utánanézett, hogy Ez a Thaly Kálmán-közlés eredeti-e vagy netán ez is Thaly saját gyártmánya, mint elhíresült kuruc versei?
    Nagy selyma ez a Thaly Kálmán, Döbrenteivel együtt...

    VálaszTörlés
  2. Nyomtatásban 1574-ben jelent meg Kolozsvárott, Heltai Gáspár: Cancionale

    VálaszTörlés