aki fejezetet erőszakolt ki magának Erdély történetében.
A török ellen elért sikerei, no meg a Báthoriak kiszámíthatatlan politikája, korán Mihály vajdára irányította VIII. Kelemen pápa és Rudolf császárkirály figyelmét, és a vajda egyre jobban előtérbe lépett. Róma Havaselvét stratégiai poziciójából adandón be szerette volna vonni a török ellenes koalícióba, Bécs pedig, mert terjeszkedését nyugaton Franciaország, keleten a lengyelek akadályozták, egyre szorgalmasabban tekintgetett Európa délkeleti részére. Ezen kívül megpóbálta Bocskai Istvánon és Mihály vajdán keresztül megakadályozni, hogy az erdélyi rendek az elhúzódó törökellenes háború okán az Oszmán Birodalommal megegyezésre jussonak A Habsburgok és a Porta közt kilakult akutt rivalizálás során mind a két fél vezető szerepre törekedett közép és kelet Európában.
Egidius Sadeler: Michael Waivoda Walachiae Transalpinae
Származásáról nagyon keveset tudunk.1601-ben prágai tartózkodása során Egidius Sadeler portrét készített róla, és ezen feltünteti Mihály életkorát “Életének 43-dik évében“ [Aet(atis).XLIII]”, tehát valamikor 1558-ban született. A Román Tudományos Akadémia birtokában levő “Râmnic-i lajstrom”( lsz.2530, 382.lap) (1) bejegyzése szerint Drăgoieştiben (Vâlcea megye) született. Anyja Teodora a Cantacuzino (bizánci) családból származott, és Szamosközi István történeti maradványaiban azt olvashatjuk, hogy “égettboros kufárasszony volt.” A legenda szerint Pătraşcu vajda törvénytelen fia, ám vannak adatok amellyek ezt kétségessé teszik. Pătraşcu vajda 1557-ben halt meg („anno MDLVII die XXIV Decemb., in oppido valachiae Bokoresd moritur”) és kevés a valószínűsége, hogy életének utolsó hónapjaiban szerelmi viszonyba keveredett ( habár a rosszmájú krónikák úgy tartják, hogy egyszerre 10-12 szeretőt is tartott), mert hosszant betegeskedett, többször is orvost kért a szebeniektől.(2). Más forrás szerint a Buzescu fivérekkel volt féltestvér. Ez talán azért terjedt el, mert uralkodása idején velük volt legbensőségesebb a kapcsolata, és kenyeres pajtásainak nevezte őket.(3) Mihály fiatal koráról is Szamosközinél olvashatunk: “..nyilván vagyon, hogy igen szegény állapotban nevekedett fel, áros ember is volt, túl a Dunán kereskedett, Moldvában, Havaselföldében széllyel..” és talán az így szerzett pénzen vette meg első rangját 1588-ban, a mehediczi báni címet, viszont valószínűbbnek tűnik, hogy második felesége, Stanca segítette a felemelkedésben.(4) 1593-ban craiovai bán, a fejedelemség második embere, de magasabbra tört. Lázadást szított fejedelme ellen, majd a megtorlás elől Erdélybe, Báthori Zsigmond udvarába menekült.
Báthori Zsigmond fejedelem 1589 november 29.-én megerősíti Báthori Kristóf kiváltságlevelét, melyet a Kászon vidéki székelyeknek adott. Báthori Zsigmond és Kovacsóczy Farkas kancellár aláírásával. (Gyulafehérvári Múzeum)
”...mondják, hogy az oláh nagyon erős és tervei sikereivel együtt nőnek.”( IV.Henrik francia király)
Mihály “Érdélben két hétig lappangott Zsigmondnál, Báthori Boldizsár forgatta minden dolgát. Itt Érdélben levén, Báthori Zsigmond írt volt mellette az portára Szénán basának, hogy neki adják az havaseli vajdaságot; mert Zsigmondnak akkoron nagy hitele volt az portán, írt volt Zsigmond az angliai követnek is Edoardus Bartonusnak, hogy mindenképpen legyen azon, hogy Mihály legyen vajda Havaselföldében." (Szamosközi)
Mihály 1593 szeptemberében, hetvenezer tallér évi adó fejében, megkapja a már katasztrofálisan eladósodott Havaselve fejedelmi székét.(5) A következő év augusztusában Báthori Zsigmond csatlakozott a Keresztény Ligához (6). Mihály is azonnal felajánlja szolgálatait. ”…nem akarom, hogy a törökök ereje seregeimmel növekedjék, saját akaratomból csatlakoztam a Ligához..”-írja II.Rudolfnak, és 1594 november 13-án leöleti a Bukarestben állomásozó török helyörséget. Ez volt Mihály első törökellenes megmozdulása. Segítséget kér Báthoritól, és Makó György székelyeivel feldúlja Szilisztriát majd Şerpăteştinél (Bukarest mellett) rajtaüt a Győr bevétele után haza igyekvő tatárokon, Király Alberttel pedig a Duna vonalát tisztítattja meg a töröktől. Mihály megtorlásra számíthat, ezért 1595 május 25-én leteszi Báthori Zsigmond előtt a hűbéresküt. Nehéz feltételeket vállal, de segítségre szorult és minden bizonnyal ideiglenesnek is könyvelte el azokat.(7)
Báthori Zsigmond házasságát ünnepelte amikor megérkezett a hír, hogy a török a Dunához érkezett. “...üzenetet küldött szét egész Erdélyországban, és összegyűjtötte minden hadait. És a keresztény császárhoz is követet küldött, aki segédhadakat indított hozzá, hogy a töröknek ellen tudjon állni. Mielőtt azonban Báthori Zsigmond fejedelem segítsége megérkezett volna… egész Havasalföld lángban állt” (a Buzeştiek krónikájának nevezett töredék)
Augusztus 9/19.-én Szinán pasa átkelt a Dunán és a Giurgiu-i úton elindult Bukarest felé.
A Călugăreni-i csatát (augusztus 13/23) Mihály kevesebb mint 17.000 emberével és 12 ágyúval (ezek Király Albert parancsnoksága alatt voltak) nyerte meg. A székely különítmény vezére Király Albert viszont “ott rosszul forgódott...,mert egynehány boerok voltanak, kik elátatták Király Albertot, hogy ne menjen az harcba...Ha itt Király Albert és az boerok mind egyaránt fogták volna Mihállyal az dolgot, nem szükség volt volna azután Zsigmond fejedelmnek által menni nagy haddal Havasalföldébe.” (Szamosközi)
A Călugăreni-i csata menetéről semmi korabeli feljegyzés nem maradt, a legtöbb amit biztosan tudunk, az a török had hozzávetőleges létszáma. Mihály a csatát követően így válaszol Stanislav Zolkiawski lengyel kancellár levelére:
“ Io. Mihály, Isten kegyelméből, Havaselve örökös palatinusa,
Írt Számunkra Kegyelmességed, hogy tudassuk a török seregről. Tehát tudja meg, hogy megverekedtünk a törökkel ezelőtt három héttel a saját hazánkban Călugăreni-nél…Saját magunk hagytunk nekik szabat utat, mert seregünk nagyon megfogyatkozott. Most Mehmed Pasa 10.000 emberrel Bukarestben erődöt épít. Szinán Pasa és Hasszán Pasa ma elindult 30.000 emberrel Târgovişte felé. Az egész had nem több 40 ezernél. Harcosok alig vannak tizenkétezren, mert tudjuk, hogy a janicsárok csak ezerkétszázan vannak, ha beleszámítjuk a regrutákat is. Magam természetesen mindennél jobban szeretnék ismét az ellenségre rontani, de úgy ítélem, meg kell várnom a többi keresztény segítségét.
A Dâmboviţai táborból, 1595 szeptember 12.-én”
Mihály visszahúzódik Stoeneştibe, és bevárja Báthorit. (8) Október 18.-án Tîrgoviştét, 20.-án Bukarestet üríti ki Szinán basa, majd a visszavonuló török had utóvédjét augusztus 25.-én Bocskai Isván Giurgiunál megsemmísíti.
Báthori következetlen politikája folytán az elkövetkező években Rudolf egyre jobban mellőzi a fejedelmet és a török elleni háborúban a vezérszerepet lassanként a havaselvi vajda kezébe adja.
Mihály erős fizikai alkata célratörő lélekkel párosult, elért sikerei egyre növelték elbizakodottság és bizantismusát.
"
...és Erdély határa. Az óhaj mit óhajtottam. Mihaiu voevoda”
(Mihály sajátkezű bejegyzése egy 1600-ból keltezett, a császári biztosnak küldött dokumentum hátoldalán)
Zsigmond megkísérelt ha nem is alkut kötni, de legalább kaput nyitni a törökkel való tárgyalásokhoz már a havaselvi hadjáratot követően. Ez derül ki Hasszán pasának a fejedelemhez 1597 január 7.-én írott leveléből.
„ Mikor én Ratzgrado valék, jrta vala Nagyságod ennékem Mihaly Waida hiréuel, hogy Nagyságod az hatalmas cziaszar ellen nem igyekézet vétenj, hannem mind erre Szjnan Basza adot volna okot. Azerth jmar eömegh holt, es az minemw hiwséggel és engedelmességgel az fényes portahoz voltatok, ez utan-is az hatalmas cziaszarnak feiet haituan, azon hiwseggel legyetek hoza, és az kik eö hatalmassaga ellenségj, azoknak ellenségj, es baratjnak baratj legyetek.”
Az alku nem járt eredménnyel, és a mezőkeresztesi vereség ( 1596, október 26) fölélesztette Erdélyben a törökbarát politikát. Carillo atya (Zsigmond jezsuita diplomatája) a lengyelekhez való közeledést szorgalmazza, és Báthori Zsigmond harmadszor is lemond a fejedelmi címről, ez alkalommal viszont nem Rudolf császár, hanem Báthori András javára, akinek érdekében mind Krakkó, mind a moldvai vajda közbenjárt Stambulban. Ezzel Erdély lengyel-török befolyás alá került.
A törökellenes erők csapatokat gyűjtöttek, Bocskai István a Tiszántúlon, a császár pedig Giorgio Basta-t bízta meg Erdély visszaszerzésével. Minkettőt megelőzve, Mihály 1599. október 5-én, II.Rudolf tudtával megindult Báthori András, a "nagy szegény ártatlan pap” fejedelemsége ellen. Október 28-án Schellenberg falunál (Szeben mellett) Kornis Gáspár főkapitány vereséget szenvedett Mihálytól, akinek seregét a hozzá csatlakozó székelyek jócskán megnövelték. Báthori András Moldva felé menekült de Csíkszentdomokos közelében a székelyek megölték, a hagyomány szerint ” Tsíkban Ördög Balás nevü ember által. Mellyért Száz eztendei böjtölésre szententziázta vólt a Római P.a Tsíki Székeyeket” (9)
November 1-én Mihály bevonul Gyulafehérvárra.
„..
Így november elsején, Mindenszentek napján birtokomba vettem mint győztes Fehérvárt, az erdélyi uralkodók székét....
Gyulafehérvárott, november 4.-én, az Úr 1599. évében.”
-írta II Rudolfnak.
A kormányzaton külsőleg nem változtatott. A kancellária megmaradt Napragi Demeter püspök kezében .Az okiratokat és adományleveleket latinul iratta meg és latinul írta alá, az erdélyi románságnak nem szánt politikai szerepet, az erdélyi hadakat Csáky István főkapitány (majd Barcsai András) vezette, de a székelyeket külön parancsnokság alatt tartotta. Kornis Farkas (10) és Székely Mózes mellett havaselvi bojárjai elég „tisztázattlan” hatáskörrel voltak jelen udvarában. A székelyek támogatására szüksége volt, ezért már november 3-án szabadságlevelet állított ki a kézdiszékieknek, majd november 28.-án Csík-, Gyergyó-, Kászon-, Udvarhely-, Maros-, Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszéknek is általános szabadságlevelet adott.
Azt, hogy Mihály milyen „ hangnemben” uralkodott jól példázza egy, a beszterceieknek küldött levele melyben bort rendel Kővárra.
„ Hagyjuk azért tinektek: ez mi levelünk látván, az mikor az mi ott való kővári kapitányunk szolgáját ez mi levelünkvel odaküldi, mindjárást húsz hordó bort az mi ottvaló borainkban vitessetek Kővárban ; erre több levelünket ne várjátok. Secus non facturi.
Dátum Albae Juliae. die 20. mensis Januarii, anno d. 1600.
Mihaiu voevoda m. “
Nemcsak a székelyek támogatása fordította szembe vele a magyar nemesség nagy részét (11), Mihály elkövette azt a hibát, hogy a megyei és széki szervezetek ellenőrzését havaselvi kapitányokra bízta. Ezen intézkedései kiváltották a hitet, hogy a magyar nemességet ki akarja irtani, és lassan ellenzék alakult ki. Jól tükrözi az ellene kezdődő szerveszkedést egy 1600 januárjában vagy februárjában kelt névtelen levél szövege.
“Higyje meg kgd, hogy én mindenkoron kgd jóakaró barátja voltam, kdnek ezt bizonyosképpen jelenthetem, hogy az fejedelemnek minden szándékja és akaratja, hogy az mennyi kulcsos város vagyon Erdélyben, mindazokban oláhokat szállítson. Azért kgtek viseljen oly gondot, hogy mód nélkül ne engedje kgtek, mert az ország avagy töröké leszen, avagy lengyelé, avagy mindéltig Mihály vajdáé leszen. Jó volna kgdnek az több várasoknak is értésére adni. Én sem megyek ki az országbúl mód nélkül. Kdnek szorgalmatos gondja legyen ezekre.” ( az íráson arany porzó volt)
“
..,hogy Erdélyből kezemet kivegyem és annak in toto renunciáljak”
Egy 1600 augusztus 19.-én kelt velencei jelentésben olvashatjuk: ”...Augsburgon keresztül más levelek is jöttek Bécsből azzal a hírrel, hogy oda érkezett Erdélyből, a császári udvarba tartó követ, akit a vlach küldött, jelentést tenni a császárnak (Mihály) szándékáról, miszerint Őfelsége jóváhagyásával megtámadja Moldvát...A lengyel király kijelentette Ő császári felségének, ha a vlach újabb támadást indít Moldva ellen, a lengyelek válaszként fegyverrel indulnak Erdély és Szilézia ellen.”
Mihály májusban egész Moldvát elfoglalta, és már nem lehetett határt szabni követeléseinek. 1600 június 11-én találkozik Dr. Bartholomeus Pezzen császári tanácsossal, és közli vele szándékát, hogy hivatalosan is Havaselvéhez csatolja Erdélyt és Moldvát. Fejedelmi címet és örökös adomány gyanánt erdélyi városokat kér a császártól. Pezzen csak a kormányzói titulust igérheti a vajdának, és ugyancsak elmarasztaló jelentést ír Mihályról: ”...a vajda hitegeti úgy a törököt mint Őfelségét, és magának akarja megtartani az országot,...saját uralma alá vonni a három provinciát” (12)
Mihály tervei azonban nem állottak arányban lehetőségeivel. 1600 őszére a Tordán összegyűlt erdélyiek mozgolódása már nyílt lázadásba ment át, és Báthori is beakart jönni az országba. Basta júliusban Kassáról levelet írt Spinelli prágai nunciusnak és Ungnád Dávid királyi biztosnak, amelyben kifejti, hogy egyre kevésbé bízik Mihályban, de mivel a lengyel kanczellár sereggel készül megtámadni Erdélyt, a császár érdekében kész vele kibékülni. Kéri, tudassák ezt a vajdával. Mihály nemcsak Zsigmond visszatértéről, de a nemesek mozgolódásáról és Csáki Isvánnak az elégedetlenkedőkhöz való átpártolásáról is értesül a beszterceiek által elfogott levelekből. Augusztus 2.-án kéri Basta generálist, hogy siessen seregével Tasnád felé. Basta szeptember elején megérkezik a Majtényi táborba, ahonnan értesíti Mátyás főherceget és San Clemente prágai spanyol követet, miszerint az erdélyi viszonyok arra kényszerítik, hogy Mihály vajda ellen lépjen fel. Az erdélyi nemesség a császárhoz való hűségéről biztosította a generálist, és mert amúgy is gyűlölte a vajdát, Basta a felkelők pártjára állt. Remélte, a vajda elhagyja az országot és Erdélyt megszerezheti a császárnak.
A miriszlói csata térrajza. Achille Tarducci hadmérnök rajza.
1600 szeptember 18-ikán Mihály vajda Miriszlónál vereséget szenvedett. „Örömmel jelentem, hogy a Wallachen-t e hó 19-án d.u. 2 órakor az erdélyi nemesség seregeivel együtt a miriszlói mezőn megvertük s a csata részleteiről Felségedet az egyidejűleg útnak indított gróf Thomas Cavrioli útján kívántam tájékoztatni, kivel a csatatér térrajzát is küldöm, kérve, kegyeskedjék elöadásának hitelt adni.”- írja Giorgio Basta a császárnak.
A generális engedékeny, békét köt Mihállyal, aki lemond Erdélyről és visszatér Havaselvére. Engedékeny, mert mint az illyefalvi táborból Prágába írja, a vajda kikergetésével két tűz közé került és veszedelemben van. A lengyelek betörtek Havaselvére, megverték Mihályt és félő, hogy Zamojski elfoglalja azt, majd segít Báthori Zsigmondnak visszaszerezni fejedelemségét.(13) A nemesség halogatta a császárhoz való hűségének esküvel való megerősítését, és jó szokásához híven több pártra szakadt, míg végre elhatározták magukat, és a császár beleegyezését meg sem várva, fejedelemmé választották Zsigmondot. Bastát váratlanul érte a hír és azonnal elhagyta Erdélyt.
Ez idő alatt Mihály vajda Bécsben időzött, de a császár hallani sem akart személyéről, az erdélyi események hírére viszont Prágába rendelte, tárt karokkal fogadta, és Erdély ellen küldte. Ám Mihály többet szerett volna elérni mint Erdélyt a császár kezébe adni, és puhatolózni kezd a szultánnál. Giorgio Basta és a vajda egyesült serege Goroszló mellett 1601 augusztus 3.-án vereséget mért az erdélyi hadseregre. Mindketten bosszúra vágytak. Basta mert Zsigmond megválasztásával távozásra kényszerült Erdélyből, Mihály mert az országot akarta. Kertelés nélkül megírta a császárnak „ ami erdélyi Zsigmondot illeti, vele épp oly röviden fogok elbánni mint vérrokonával” (Quod ad Sigismundum Transylvanumattinet, cum ipso non aliter, quam cum consangvineo suo brevi actum iri existemo”) (Hurmuzaki, Documente IV.)
Mihály felgyújtatta Tordát, mert ,,az császárnak elég országa vagyon, nem szűkölködik Erdély nélkül” és embereit Gyulafehérvárra küldi fosztogatni. (Ekkor semmisítik meg Hunyadi János sírját) Basta felszólítja a vajdát, térjen vissza Havaselvére, de Mihály válaszából kicseng, hogy nem a császárnak szánta Erdélyt.(„ más traktátusom volt ez országok felől..”) Basta augusztus 18-án este haditanácsa véleményét kéri Mihály megfékezéséről, és másnap vallonjai megölik a vajdát.
Mátyás főherceg levélben kérte meg Giorgio Basta császári generálist, juttassa el hozzá a halott Wallachen hátaslovát.(14)
...................
1.A hajdani Ungro-Valachia püspökségeként 1370-ben megalakul a Szörénységi püspökség, ami 1375-ben Strehaiara költözik, majd onnan Râmnicre. 1503 és 1515 között Új Szörénységi Püspökség néven átszervezik.
2. Az a változat miszerint Pătraşcu váratlanul, mégezés következtében halt meg (non sine veneni suspicione), sokkal később 1580 körül terjed el. Pătraşcu fia jelenti ki a francia diplomata San Bonnet előtt, kérve, hogy tájékoztassa erről I Erzsébet angol királynőt akihez Bonnet küldetésbe indult. Ugyancsak Pătraşcu fia, Petru ajálja a szultán figyelmébe egy Mihályt, akiről “azt mondják valamelyik oláhországi fejedelem testvérének a fia”, ám a valóságban ” a kamarilla egy szolgája, aki apró dolgokkal foglalkozik”.
3. Radu, Preda és Stroe Buzescu. Stroe intézte Mihály diplomáciai ügyeit.”
Mikor az vajdaságot Mihálra atták volna,…Mihály vajda Ztroiát küldötte el előjáróban ki elfoglalaja az vajdaságot Mihálynak” (Szamosközi)
Stroe Srejeşti falui udvarháza megvolt egészen 1990-ig. Akkor a helybeliek egy év alatt széthordták, és tégláiból építkeztek. A gyulafehérvári bevonulás után széthúzás alakult ki köztük. A Buzescu fivérek az erdélyi nemesség teljes eltávolítását és vagyonuk elkobzását kérték (saját részükre), amit Mihály politikailag megengedhetettlennek tartott.
4. A Măgura-i birtokot 1561-ben említik először, akkor Stanca családja birtokolta, majd 1591-ben Mihály tulajdonába megy át, a Călugăreni-i csata előtt csapatai itt táboroztak. Egy 1593-ból való feljegyzés szerint 40 birtoka volt Stanca hozományával együtt.
5. A krónikák 400 ezer forintnak megfelelő adósságról beszélnek. A görög, zsidó és török hitelezőktől felvett összegekkel Mihály maga is jócskán hozzájárul ehhez. Az adósságot sajátos módon törlesztette. A drinápolyi és konstaninápolyi hitelezőket levéllel magához rendelte és levágatta őket.
6. VIII. Kelemen pápa szervezte törökellenes szövetség. A spanyol és osztrák Habsburgok, a toszkánai nagyhercegség és a ferrarai hercegség vett részt benne. Hozzájuk csatlakozik Báthori Zsigmond és Áron moldvai valamint Mihály havaselvi vajda. Lengyelország Báthori István óta megkísérelt véget vetni a tatár betöréseknek, és olyan törökellenes politikát folytatni, amit az ország érdekei még elbírnak, ám a Habsburgok nélkül. Isztambul sem akarta a lengyeleket Rudolf szövetségesének látni, és angol közvetítéssel egyengette a legnagyobb lengyel-török problémát, a tatár kán hadseregének lengyel területen való áthaladását. Barton angol követ erről így ír 1594 február 3.-án: “…legkönnyebb átjárójuk a lengyelországi Podólián át lenne, de ahogy szintén értesítettem méltóságodat arról, hogy a lengyelek huszonötezer katonát szereltek fel, hogy határaikat védelmezzék, és megtiltsák a tatárok átkelését azon az úton. Erről most a tatárok értesítést küldtek és panaszkodtak a lengyel király ellen, és most általános tanácskozás lesz arról, hogy a tatároknak merre is kell venniük az útjukat." Lengyelország visszautasított minden eggyüttműködést a Keresztény Ligával. Ám, hogy ne lehessen törökbarátnak nevezni, a Ligába való belépését a Habsburgok által elfogadhatattlan feltételekhez kötötte: annektálhassa a két román fejedelemséget. Báthori Zsigmond fejedelmi címét sem ismerte el, annál kevésbé a moldovai Áronét és Mihályét.
7. Havasalföld az Erdélyi Fejedelemség joghatósága alá kerül. Mihály címében nem használhatja a “Dei gratia” kifejezést (a lengyel és török levelezéseiben használta !), és csak a családi pecsét illette, a “Nagy pecsét”, az országpecsét használata Báthori joga volt. Küldhetett követeket az erdélyi országgyűlésbe, ám az itt megállapított adót köteles volt befizetnie. A tisztviselők Báthorié voltak, Mihály követeket idegenbe csak a fejedelem tudtával és engedélyével küldhetett, cserében Báthori hűbéresének védelmezésére kötelezte magát (habár ezt a védelmet későbbi közös hűbérurukra, Rudolfra bízta volna), és felvette a “Regnorum Transylvaniae, Moldavie, Valachie transalpinae et Sacri Romani Imperii Princeps” címet.
8. Augusztus 17/27.-én Báthori Zsigmond 4000 emberrel elhagyja Gyulafehérvárat és Szászsebesnél majd Feketehalomnál (Brassó mellett) bevárja a székelyeket (14755 személy, ebből 9200 puskás, a többi lándzsás és nyilas) Az erdélyi nemesek 13 ezer harcost állítottak, a porosz Johann Veuither 1.600 teutonnal (minden embere egy puskával, egy kréklakatos pisztollyal és íjjal rendelkezett), Lengyelország 80 kozákot küldött (Báthorinak magának is volt 300 kozákja), Bocskai István 800 lándzsást, 1.200 muskétást hozott Váradról. A szászok 4000 gyalogos puskást ( a feketébe öltözöttek a szebeni, a kékek a brassói, a zöldek a medgyesi, a vörösök a besztercei szászoktól) Moldvából 2.000 gyalogos, 800 lovas és 22 ágyú érkezett. Rucărnél csatlakozott hozzájuk 1.600 mellvértes és 150 kozák Kassáról, valamint 75 firenzei lovag Hozzájuk csatlakozott Mihály kevesebb mint 8.000 megmaradt emberével.Báthorinak Stoeneştinél hozzávetőlegesen 62.000 embere és 76 ágyúja volt
9. VIII. Kelemen pápa szemrehányó levelet írt Rudolf császárnak, Malaspinát, a pápai nuntiust kegyvesztéssel büntette. „Az egész Csíkban pénteket és szombatot a vajas ételtől is megböjtölni parancsolá”(Csík-szt.-királyi Bors János krónikája.)
10. Udvarhelyszék legbefolyásosabb emberét védte és maga mellett tartotta,
„
Miérthogy Székely Mózes uramnak, mi generaliss kapitányunknak,
Kornis Farkasnak és több ez országbeli fü-füembereknek feleségek
gyermekek Zekel-Vásárhelyt vadnak, megengedtük nekik, hogy
senki oda, se kozák, se rácz, se magyar, se oláh, se akármi rendbeli
hadunk és seregünk ne menjen és az városba be ne szálljon. . “
ami nem akadályozta meg abban, hogy a miriszlói csata után ki ne végeztesse.
11. Egyfelől azért mert a székely jobbágyok felszabadítása károkat okozott a nemességnek, másrészt azért, mert a székelyek bosszút álltak az 1596-os “véres farsangért” - A Giurgiu-i ütközetből visszatérő közszékelyeket a földesurak, Bathori Zsigmond igéretével ellentétben nem szabadították fel, ezek felkelést robbantottak ki, amit az erdélyi nemesség Bocskai István vezetésével a „véres farsang” során levert. A székelyekben annyira bízott Mihály, hogy havaselvi kapitányt nem is nevezett ki melléjük.
12. „Az provinciákat, Erdélyt és Moldvát, sajátul örökösképpen nem adhatni, bizonyos okoknak ellenkezésiért..”- olvashatjuk a császári biztosoknak Mihály követelésére adott válaszában (R esponsum pro Michaelis vaivodae legatis - Prága 1600) Mihály saját és leszármazottjai örökös tulajdonába kérte Görgényt, Gyalut, Vécset, Fogarast, Husztot és Kővárt. Igényt tart Temesvárra, Felnakra, Csanádra és Becskerekre, ha sikerül visszaevennie őket a töröktől. Kéri a császárt, hogy Bihart, Középszolnokot, Máramarost, Zarándot és Krasznát (a Partiumot) minden várával csatolja Erdélyhez.
“Az minem titulust adott fge Báthori Sigmondnak, olyant adjon ngának is.” (Az erdélyi császári és királyi biztosok jelentése) A fejedelmi cím fejében Mihály titokban szövetségi ajánlatot tett egyidejűleg a lengyeleknek, Boris Godunovnak és a szultánnak is. Ajánlatára egyedül a szultán reagál, 1600 februárjában levélben figyelmezteti a lengyel királyt, hogy a vajda és fia a szövetségese. Az oláh „ condottiero” a szultán beleegyezésével támadta meg 1600 május 5.-én Moldvát. A kárvallott Habsburgok kénytelenek voltak ideiglegesen szemet hunyni Mihály tette felett, hogy ne veszélyeztessék az Esztergomért a törökkel folytatott béketárgyalásokat
13. Basta és Ungnád többször is felszólította Zamojskit, azonnal hagyja el Havaselvét „mely szintén a császáré” és Erdéllyel ne ” törődjön”, nehogy a jóbarátság megszakadjon.
14. Erről Basta válaszleveléből tudunk. „ Nell altra poi del primo di Settembre, toccante al cavallo, che 1' Altezza V. Ser ma havea donato al Valacho, detto cavallo é in mio potere e Io mandarò a V. Altezza con la prima occasione”
