A moigrádi ( Szilágy megye) nagy idol.
Többrétegű aranylemez, hossza 31,1 cm.,szélessége 24,1 cm. és 764,40 gr.súlyú
A bodrogkeresztúri kultúra (középsõ rézkor) elterjedési övezete jól behatárolható. A Kárpát-medence alacsony síkságán összpontosul, létezik egy “főtengelye” (a Tisza) és egy “oldalági” tengelye (a Maros). Délnyugatról a Duna, keletről a Szeret, északnyugatról pedig Budapest dombos vidéke határolja. Észak Erdélyben kevésbé érezteti jelenlétét, itt még a késői Tiszapolgár-kultúráknak (Réty, Kovászna megye) jut fontos szerep.
Nem tudni egyértelműen, milyen kultikus vagy rituális szerepük volt a csüngőknek, de bizonyos, hogy nem a profán életben használták őket. Értelmezésük továbbra is hipotetikus, kevés az esély, hogy az eddig felvetett magyarázatok bármelyike is igazolódni fog egyszer, hisz valódi jeletésük évezredekkel ezelőtt elveszett. A hegedűre emlékeztető formájuk miatt “en violon”-nak nevezett csüngőket a női idolok végletekig leegyszerűsített válozatának tekintik, és mint minden női szobrocskát (sokszor a leletkörnyezeti kontextust figyelmen kívül hagyva) gépiesen a Föld-Anyának, a termékenység- vagy a szaporaság-kultusz kifejezőjének tekintik. Léteznek bátrabb és árnyaltabb magyarázatok is, alaposan kitéve a „klasszikus” nézetet vallók kritikájának.
Gumelniţa-i csüngők
Traian-i lelet. Cucuteni A- kultúra
A domború csüngőkön formált lyuk esetleg kaput szimbolizál, átjárást két világ között, a terhes nő hasát, köldökét, a szülést jelképezi. Nincs erotikus jellege; az életet óvó anyai testet elhagyó és a feltétlen védelemre szoruló ember amulettje. Ugyancsak a „tápláló-védelmező” funkciója felől közelíti meg a csüngők szerepét Fettich Nándor (La trouvaille de tombe princière hunnique a Szeged-Nagyszéksós-"Arhaeologia Hungarica”, 1953), amikor a női mell stilizált ábrázolását véli felfedezni bennük. Valószínűleg védelmező, apotropaikus szerepük volt. Ezeknek a tágyaknak, függetlenül attól hogyan használták (esetleg hordták) őket, fontos szerep jutott az eneolitkum emberének hitvilágában.
A Beersheba-i Vénusz, Izrael
Az „en violon” idolok pán-kulturális jelleggel bírnak. A különböző rézkori kultúrák egyesülési folyamata figyelhető meg rajtuk keresztül. Amikor egy közösségi csoport lélekszáma megemelkedett, életterük leszűkűlt, a kevesebb tulajdonnal rendelkezők feltehetően ”kirajzottak”. Közelebb vagy távolabb új telepeket hoztak létre, az emberi közösségek is változtak, és egy-egy „erősebb” csoport saját kultúráját kiterjeztette környezetére, gyakran igen nagy távolságra.
Vărăşti-i csüngő, Boian B-kultúra. Egy serdülő fiú sírjában találták (M100) a contváz nyaki részén. 2,4 cm. átmérőjű, 1,96 gr.súlyú.
A tiszasőlősi kincs csüngője (Bécsben van)
A függő ékszerek termésaranyból, trébeléssel (au repoussée technikával) kialakított lemezből készültek, amelyeket azután a kívánt formára vágtak ki. Felületük fényezett és domború.
Sajnos még nem létezik tudományos módszer annak megállapítására, hogy az aranyat amiből egy tárgy készült mikor bányászták, de hol, a föld mely szegletében, az megállapítható. A Nyugati Érchegység termésaranya meglehetősen sok ezüstöt tartalmaz, eléri a 30% -ot (electrum), és nagyon kevés rezet, ez nem haladja meg a 0,5%-ot. Ónt pedig gyakorlatilag egyáltalán nem tartalmaz. Ez szabad szemmel is látható, az arany szín csaknem fehérbe hajlik.
Az en-violon függők elemzése (PAA) során kiderült, hogy a csüngőkhöz felhasznált nemesfémet Románia mai területéhez képest távoli helyeken bányászták, így felmerül annak a valószínűsége, hogy a tárgyak sem helyben készültek.
A Duna menti idolok 2 és 7% közötti ezüst, és magas réz (1,2%), valamint ólom tartalmát figyelembe véve az arany nyugat Anatólia folyóiból származhat. Ilyen alapon a mai Olténia és Munténia területén előkerült aranyleletek esetében az arany forgalmazásában kimutatható egy közvetitő vonal Trója - a régi Hellász és a Duna menti területek között, és ez más prehisztórikus korból származó aranytárgy esetében is jelen van.
A Perşinari-i (Munténia- kőkorszakinak keltezett) tőrök aranya ugyancsak anatóliai eredetű.
Sajnos még nem létezik tudományos módszer annak megállapítására, hogy az aranyat amiből egy tárgy készült mikor bányászták, de hol, a föld mely szegletében, az megállapítható. A Nyugati Érchegység termésaranya meglehetősen sok ezüstöt tartalmaz, eléri a 30% -ot (electrum), és nagyon kevés rezet, ez nem haladja meg a 0,5%-ot. Ónt pedig gyakorlatilag egyáltalán nem tartalmaz. Ez szabad szemmel is látható, az arany szín csaknem fehérbe hajlik.
Az en-violon függők elemzése (PAA) során kiderült, hogy a csüngőkhöz felhasznált nemesfémet Románia mai területéhez képest távoli helyeken bányászták, így felmerül annak a valószínűsége, hogy a tárgyak sem helyben készültek.
A Duna menti idolok 2 és 7% közötti ezüst, és magas réz (1,2%), valamint ólom tartalmát figyelembe véve az arany nyugat Anatólia folyóiból származhat. Ilyen alapon a mai Olténia és Munténia területén előkerült aranyleletek esetében az arany forgalmazásában kimutatható egy közvetitő vonal Trója - a régi Hellász és a Duna menti területek között, és ez más prehisztórikus korból származó aranytárgy esetében is jelen van.
A Perşinari-i (Munténia- kőkorszakinak keltezett) tőrök aranya ugyancsak anatóliai eredetű.
11 arany tőr és egy arany kard képezi a Perşinari-i “kincset”. ( bronkor, Kr.e.kb 1500-ból)
A Kárpátok déli vonulata mintegy zárvonalat képez a balkáni közvetítés előtt, mert az északra eső területeken az anatóliai “hatás” megszünik, és egy északnyugati vonal jelentkezik. A mográdi leletek esetében ez még összetettebb. A lelet darabjai több korszakból származnak. Míg az “en-violon” és a “ T “ csüngők rézkoriak, három karperec a Kr.u. IV-V.századból, (gepidák?) idejéből való. Az arany viszont mindkét esetben, habár évezredek teltek el (így az újrafelhasználás is szóba jöhet) Németországból vagy Írországból származik.
A mojgrádi “T” idolok egy része
Ugyanez a helyzet az Erdélyi-medencében előkerült többi prehistórikus aranylelet esetében is. Az aranyosivánfalvi (Cacova Ierii, Fehér megye) hallstatt-kori lelet darabjainak elemzésekor a kutatók kimondottan Írországot jelölték meg származási helyként.
Aranyosivánfalvi lelet.
Az Érkáváson (Căuaş, Szatmár megye) talált aranytárgyak és a magyarbényei (Biia, Fehér megye) csupor sem helyi aranyból készültek. Alacsony ezüst és magas réz, valamint óntartalmuk (1,1%) más aranylelő zónából (pontos eredetét nem tudták megállapítani) származnak. A nagyapoldi (Apoldu de Sus, Szeben megye) leletre (Wietemberg – közép bronz korszak) és a Tótiban (Tăuteu, Bihar megye) talált aranytárgyakról viszont egyértelműen kimutatták, hogy a készítésükhöz felhasznált arany Németország északi részéről való.
A magyarbényei csupor (datálása: korai Hallstatt) (1) Kr.e. 1800-1700..
Visszatérve a mojgrádi kincsre (2), a román történészek is egyre gyakrabban érintik annak a lehetőségét, miszerint a mojgrádi idolok, a karperecek, és a maga nemében Európában egyedülálló pentadent (ötágú aranyszigony) tulajdonképpen a tiszaszőlősi kincs része. (Nem Mojgrádon találták, a leletek eredete ismeretlen, elnevezésük megegyezés alapján született. Nem eredetieskednek a románok, Márki Sándor már rég felvetette ennek lehetőségét.)
A mojgrádi arany pentadent rajza ( Fettich Nándor elmondása alapján) Bukaresti Nemzeti Múzeum (nincs kiállítva) A szigony 2 mm vastag aranylemezből készült, 750 gr.súlyú
1. A magyarbényei csuporral egy arany karperecet is találtak, ezt Bécsbe vitték. Rendkívül hasonlít a pipei (Pipea, Maros megye) karperecre. Ez Budapesten van.
Hampel, Arheológiai Értesítő XIV, 1880. XXXIII, XXXIV
2. A mojgrádi kincs 1944-től 1950-ig a Magyar Nemzeti Múzeumba volt, ekkor visszadták Romániának (Kolozsvárnak), majd 1976-ban a múzeumokra vonatkozó Ceauşescu-féle rendeletnek megfelelően az értékesebb darabokat Bukarestbe szállították.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése