ČERNI JOVAN

Egy “nagyon aljas rácz” története

A lippai török bazár

1526-ban a Dózsa György-féle parasztháború borzalmainak, és a Szapolyai által elrendelt megtorlásoknak az emlékei még éltek a humanisták emlékezetében. Johannes Sommer felháborodva ír a kivégzésekről: “Lycaon barbár legendája elnémul amikor keresztények így lakomáznak”. Paolo Giovio szerint a keresztényeknek még gondolatban is távol kellene maradniuk az ilyen szörnyűségektől.

A mohácsi csata után az országban kialakult kaotikus állapotok viszont elősegítettek egy újabb lázadást, és Černi Jovan “cárságának” létrejöttét. A Magyarországot végigdúló török kivonulása után a nemeseket erőik egységesítése helyett a királyválasztás foglalta le. A székesfehérvári országgyűlés Szapolyai Jánost, a Mohács után életben maradt Habsburg-párti nagybirtokosok és főpapok Pozsonyban Ferdinándot emelték a trónra. Szapolyai egyezkedett Ferdinánddal, a török is beleszólt, és az ország három részre szakadt. A nemesek pedig lavíroztak, hol Szapolyai, hol Ferdinánd pártjára álltak. Ilyen körülmények között nem volt nehéz a biztos célkitűzés nélküli elégedetlenkedőket összegyűjteni, és ez a „mozgolódás” csakhamar olyan méret öltött, hogy a nemeseknek az 1514-es parasztháború megismétlődésétől kellett tartaniuk.

Sigillum - Lippa 

Černi Jovan Nenad, a “fekete ember” Lippánál egy paraszthadat toborzott össze, melynek zömét a török elől menekült délvidéki szerbek képezték. Csapata egy részével innen Tokajra megy Szapolyai támogatására, majd dél felé veszi az útját, hogy csatlakozzon a temesi gróf, Petrovich Péter (1), Ferdinánd ellen szervezett hadával. A Fekete Ember serege egyre duzzadt, mind több és több “ felkelő” csatlakozik hozzá, elfoglalja Szabadkát Török Bálinttól (2), és 1526 októberében kikálltja “cárságát”. Így Bácskában a török portyázása mellet Jovan Cár csőcselék seregei is pusztítanak. Jovan elpártolt Szapolyaitól (3), de mivel a Ferdinándtól várt zsold elmaradt, bevonul a Bánságba fosztogatni. A hátszegi szerbekkel is bővűl serege, és 1527 március 13-án csapatai már a Temesközbe értek. Macedóniai Miklós (4) a szebeniekhez szóló levelében olvashatunk Jovan és emberei által elkövetett gaztettekről. Elrettentő híresztelések jutottak el hozzá -írja- a Fekete Ember (alias Iwan Czar) és csavargó, hajléktalan embereinek kegyetlen támadásairól, Csáky László lefejezéséről. “Iam dominus Lasislaus Csaky capite truncatus ac decolatus est”.

 















 Macedóniai Miklós levele (MOL,DL 48772)

Hieronymus Ostermayer szász krónikás beszámol a Fekete Ember további útjáról. Iovan elfoglalja Hátszeget, és Gulafehérvárnak indul, egyidejűleg Havaselvéről nagyszámú románság csatlakozik hozzá. ”Eodem anno (1527) hat sich ein Ratz im Hatzak oder Karan-sebes, den man den Schwarzen Mann genant, auf geworfen und bis drei Meil von Weissenburg kommen”

Erdély belsejében a rác hada egyre nő, mert ahogy Perényi Péter vajda írja “Quoniam Walachos in Transilvania multo plures quam Rascianos in Hungaria fore percepimus,qui cum Rascianis unam et eandem sectam profitentur” (Erdélyben sokkal több a román mint Magyarországon a rác, mint ahogy a köztudatban van, és ezek a rácokkal egy és ugyanazon felekezetiek)

Iovan Nenad szabadságot, az urak és nemesek elnyomása alóli felszabadulát ígér szerbeknek, bolgároknak és románoknak. Gosztonyi János püspök nagyon sötét színben írja le a felkelők és “a nagyon aljas rácz” (vilissimus Rascianus) tetteit a szebeniekhez és a brassóiakhoz intézett levelében. “Rettenetes erőszakkal és hallatlan ádázsággal viseltetik ez a keresztény ember más keresztények iránt, sem oltárt sem templomot, kort és nemet sem kímél.” 

Gozthon-i János erdélyi püspök levele (MOL, DL 36383

Perényi Péter sem fukarkodik a beszterceieket felvilágosítani az őket fenyegető veszélyről. Azokat akik a felkelők kezeik közé kerülnek felnyégyelik, kibelezik, feleségeiket nyilvánosan meggyalázzák. (Quosdam in quatuor partes desecasse, aliorum viscera, quod est horrendum, extraxisse, uxores etiam, liberos in publicum usum redigere) A veszély nem volt elhanyagolható, hisz parasztmegmozdulások ütötték fel a fejüket már Észak-Erdélyben is. A vermesi (Beszterce megye) parasztok elűzték urukat birtokáról, és a vajda rendreutasító levelét elégették. Erre Perényi olyan büntetést ígért nekik, amit utódaik utódai is megemlegetnek mindörökké.

Perényi Péter erdélyi vajda levele, 1527 március 11. 

(Arhivele Statului Sibiu, Medgyesi káptalan levéltára, U 1253)

Szapolyai, Perényi és Gerendi Miklós kétszégbeesetten próbáltak ütőképes hadsereget toborozni. “Perényi Péter hópénzt kiáltatott ki, a lovasoknak három forintot, a gyalogosoknak kettőt, átadta nekik a nagy aranyos zászlót, amelyet a király adott neki Székesfehérvárott az erdélyi vajdasághoz. És emidőn sok hadinépe volt, megindult Jován cár ellen.”(Szerémi György)

A legsúlyosabb büntetés terhe alatt követelték a szebeniektől, a brassóiaktól, a beszterceiektől és a székely székektől, hogy késedelem nélkül jőjjenek a sebesi táborba, gyalogsággal, lovassággal és “harci gépezettel”. A Perényi Péter vajda vezette nemesi sereget Černi Jovan Csigérszőlősnél (Arad megye) szétverte 1527 májusában. “..Azután hallottuk, hogy Perényi Péter Gyulán kihirdette a háborút a fekete ember ellen, szabad zsákmányra...... Midőn hadát áttette a Maroson, Szöllős mezővárosnál tábort ütött; nemesek és nem nemesek voltak a vajda úrral..... Ahol a kétezer magyar gyalogos állott, azokra támadtak, s nagy mészárlást és pusztítást vittek véghez, úgyhogy, mint mondják, a kétezer emberből nem maradt több ötven gyalogos férfinél. Azután a lovasokra törtek. Bizony sokat leterítettek azokból a nemesekből, akiket a királyi felség udvarából ismertem, mint például Kerei Pált és Ábránffy Györgyöt; és így más nemesek is sokan elestek. Úgy mondják, vajon elpusztultak-e annyian Mohácsnál.... Perényi Péter elfutott a lován, de nem tudta, hová fusson, mert azt a földet nem ismerte. Azután egy rác, Jaksith Márk nagyságos úrnak a szolgája igazította el Nagylak felé a révhez. Bátran utána futottak a rác katonák; s keresték őt: – Hol láttátok Perényi Pétert? – Egy lovat adott neki Mehmed bég ajándékba. Fehér ló volt, szeplős, ahogy én láttam. Nagyságos Jaksith Márk a várból a korláton át megismerte külsejéről, amint Perényi Péter a Maros folyó partján állt. Rögtön megparancsolta szolgáinak, hogy tutajon szállítsák át a Maros folyón. S mikor megérkezett a vajda Márk úrhoz Nagylakra, ott titokban egy héten át pihent. Mert a magyarok rác mágnásai maguk sem tudták elviselni, hogy a fekete ember uralkodjék; inkább nevették őt, és azt mondogatták, hogy végül elfogy a magyarokkal szemben. Ezek után Perényi Péter, megcsúfolva és megveretve a rácoktól, hazasietett Füzérvárra. „ (Szerémi György)

Ekkor Czibak Imre (5) Bihar és Zaránd vármegyékben győjtött sereggel Perényi segítségére jött, és Szépfalunál (6) július 25.-én legyőzte a parasztsereget. Černi Jovan megsebesül és megmaradt embereivel visszahúzódik Szegedre, ahol a polgárok szembeszálltak csapatával, őt meglövik, embereit pedig kiverték a városból. Szerémi György leírása szerint Černi Jovan sebesülten Tornyosra menekül, ahol Török Bálint megöli (vagy már halott volt !).

“És Jovan cár skarlátszínű, azaz szederjes ruhában volt. Amint a vajdák látták, hogy halálosan meg van sebesülve, Szegedről rögtön egy faluba, Tornyosra vitték .. És vele kevesen maradtak… És hogy ezt meghallotta Török Bálint, azonnal háromszáz lovasával ellovagolt azon az éjszakán Tornyosra. Nagy három mérföldet tettek meg. És amikor Török Bálint megérkezett a házához, még azok a rácok is, akik még néhányan ott maradva vele megszálltak, mindjárt elszaladtak, s urukat egyedül hagyták ágyban fekve, még félig élve… Amint Török Bálint látta, hogy már halálra váltan fekszik hanyatt az ágyban, mindjárt levágta fejét;testét otthagyta, és fejét magával vitte Szabadkára. Nem sokat időzött Tornyoson. A fejet a Fekete Ember egy zászlajával mindjárt elküldte János királyhoz Budára.”
(Szerémi György)

Szapolyai Te Deum laudamust énekeltetett a templomokban, és állítólag Krakkóban is meghúzták a harangokat.

……………
1. Szapolyai János rokona, Szerémi György ezt írja róla: „Petrus Petrouit erat carnaliter frater, hoc est attyafy germek erat cum Rege”- talán atyai ágú rokonra gondolt. Maga Szapolyai egy 1530-as levelében azt írja, hogy „vér szerint van vele összekötve.”(„Petrum Petrovics, qui nobis sanguine junctus est”.)
2. A nagyúr hiába kért jogorvoslatot, maga indított hadat Szapolyai szolgálatában álló rác ellen. Hamarosan vissza is foglalta Szabadkát.
3. Ferdinánd egy Bótus Márton nevű pécsi kereskedővel ajándékot küld Iovannak, Rácország despotaságát és magyarországi várakat, uradalmakat igér neki
4. Macedóniai Miklós, Bátori nádor temesi alispánja és vicefőkapitánya.
5. Temesvár kapitánya és Temes vármegye főispánja, Várad püspöke.
6 A “Sződi csata”. Aradtól 12 km.-re, a bizerei apátság szomszédságában állt Sződ ( Zewdy) vára. 1479-ben említik először az okiratok, amikor Garai Jób eladja Bánffy Miklósnak a hozzátartozó 15 faluval együtt.