EMLÉKEK JANKU ÁBRAHÁMTÓL

Egy zilahi tanár beszélgetése Avram Iancuval

A Kolozsvári Egyetemi Könyvtár tulajdonában levő, Avram Iacu-életrajzban még nem közölt fénykép (1865 március 5.-én készült).

Ez a leírás és fénykép akkor készült, amikor a románok még féltve rejtegették Iancu kiszolgáltatott helyzetét a világ szeme elől, igyekeztek őrizni a “Havasok királyá “-nak letünt kultuszát. Ma, történelmi távlatból nézve fontos dokumentum, reális értéket képvisel, és nem megalázó. Feleleveníti Iancu életének tragikus utolsó szakaszából egy mozzanatot, riport jellegű, adott helyszínen ragadta meg a lélek belső valóságát.

Borbély Sámuel (1) Iancuról szóló leírásának egy részlete kéziratban maradt fenn, kissé újságcikk jellegű, és lehet, hogy nyomtatásban is megjelent valamelyik korabeli magyar lapban. Borbély Sámuelt, saját bevallása szerint, Moldován Gergelynek a Magyar Polgár című lap 1881.évi 120. számában megjelent írása sarkallta arra, hogy megírja személyes találkozását a móccal (2). Túl romantikusnak találta Iancu ábrázolását, és Moldován kérdésére is válaszolni akart. Kinél van Iancu furulyája és hosszú szárú fapipája ? Igen ő, Borbély, őrzi Janku híres furulyáját, maga készítette pipáját és papírra vetett néhány szavát.  Abrudbányán kapta magától Iancutól ezeket a tárgyakat. Saját igényeinek megfelelő, találó és hiteles portrét alkotott.

“ És megláttam; hajléktalan koldus, könyörületre méltó állapotban. 1864 december 19.-én vásár volt Abrudbányán, és ezekre a vidéki vásárokra összegyűl a környék. Én is elmentem. Épp barátok beszélgettünk a casina (kocsma) ajtajában, mikor hozzánk közeledett furulyálva, egy öles, egyenes tartású de rongyos ember és öt krajcárt kér, mondva, hogy van husza és szeretne inni egy fél liter bort. Jancu volt. Adtam neki öt krajcárt és bevittem a casinába, ahol akkor enni is lehetett. Kifizettem neki a bor, azzal a feltétellel, hogy lefényképezhetem.”(3)

Borbély Sámuel feljegyzéséből kiérződik a rettenet: “ Janku most 39 éves; magas, széles vállú és ahogy ez az egyenestartású tönkrement emberen látszik nagyon szép és tekintélyes lehetett. Nem hiszem el, ő aki 16 évvel ezelőtt, 1848-ban a “Havasok királya “ volt, ma eljött a vásárra italt koldulni. Azt akit 1848-ban bálványként tiszteltek a hegyi emberek, most kidobják a kocsmából a sárba, és ő ott fekszik míg kijózanodik."

Barbu Iscovescu (1816-1854): Havasok királya

 

Egy kocsmai találkozásuk alkalmával Iancu a sörkészítés módját magyarázta el és  latinul vetette papírra (jogász volt), közben arról panaszkodott, milyen régen nem írt már szöveget. Borbély Sámuel megkérdezte tőle milyen igéretet kapott az osztrákoktól ha a mócok felkelése sikerrel járt volna (4), és Iancu kitérően válaszolt.” Ígéretek voltak szép számmal, de ígéret maradt mind. Egy keresztet ( kitüntetést) ígért Bécs, de nekem nem kellett az ő keresztjük. Van keresztjük a románoknak templomaikon, házaikon, vállaikon” 

“ Több részletet mesélt a Dragossal való egyezkedésről és Vasvári – ahogy ő mondta- esztelen támadásáról…….”

A kézirat itt megszakad, ám biztos volt folytatása, és ha valaha ezt a szöveget nyomtatásban közölték, megvan a befejezése is. A feljegyzés nem tartalmaz  hallomásból leírtakat, ami még jobban megerősíti dokumentum jellegét. Megértéssel ábrázol egy embert az ellenfél táborából.


…………………………………………………………………………………..
1. Igazgató-tanár Zilahon, 1877-ben Szilágymegyében megalapította az első hirlapot , a “Szilágyot”

2. Havasi románok, a Nyugati Érchegységben élő román nyelvű népcsoport.

3. Egy vándorfényképész örökítette meg Iancut. Ez volt az első felvétel róla, egy másik létező fénykép kevéssel halála előtt készült, amikor már teljesen megháborodott. Borbély Sámuel feljegyzéséből tudjuk, hogy Iancuról készült egy felvétel 1864 december 19.-én is, ez 1880-ban a Vasárnapi Újság 30.-dik számában jelent meg

4. Avram Iancu volt az 1848–49-es szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű móc felkelés vezetője. A Habsburg udvar támogatta, Anton von Puchner személyesen engedélyezte emberei  felfegyverezését

Anyakönyvi bejegyzés Avram Iancu haláláról. Felső Vidrai ortodox parókia.