Oldalak

Keresés ebben a blogban

2010. december 12., vasárnap

BARCSAI ÁKOS

“Fejedelemségünknek erővel való reánk adása és kéntelen felvétele mint lett?”




















Barcsai Ákos fejedelem 1660-ban, Nagyszebenben veretett tallérja, Nagyenyedi Múzeum

A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könytár tulajdonában van egy pegamentbe kötött, tizenkettedív méretű (in duodecimo) kézirat-kötet (1), melyben két összefűzött, kisméretű, 1644-ben kiadott nyomtatvány található. Ha a könyv tábláját kinyitjuk, a később beragasztott ex-libris alatt az Acatius Barczai de Nagy Barcza 1652, és az „Is liber Acat Barchiaj B. bejegyzést találjuk. Az előzék hátoldalán egy kézírásos szöveg, ( “Cave me legas”-Óvatosan olvass engem) és Barcsai Ákos olvasható aláírása látható. Valószínű, hogy ezek a maguk idejében igen népszerű művek egykoron a fejedelem tulajdonában voltak. (2)


Erdély megírt történetében sohasem szántak túl jelentős szerepet Barcsai Ákosnak (3), a török politika túlzó kiszolgálójának tartották, de nevéhez fűződik az erdélyi országgyűlés által efogadott első törvénykönyv (Approbatae Constitutiones 1653) megalkotása, nagyra értékelte Apáczai Csere János akadémiai tervezetét, és uralkodása idején (1959 május 24) a szászsebesi országgyülésen határozták meg Erdély címerét. 1657-ben Rhédey Ferenccel és II. Rákóczi Györggyel kezdeményezte a Váradi Biblia kiadását. (4) Művelt, tanult ember volt, joggal kapna helyet a XVII. századi erdélyi könyvbarátok sorában. 



















Barcsai Ákos fejedelem saját kezű írása

A XVII. századi Erdély olyan ország volt amit mind Bécs, mind a Porta saját területeként értékelt és kezelt. A Bocskai-felkelést lezáró 1606-os bécsi béke elismerte ugyan Erdély függetlenségét és a szabad fejedelemválasztás jogát, ám a fejedelmek nem annyira szuverén uralkodók, mint inkább török vazallusok voltak. A rendek “választását” minden esetben szultáni athnamé ( beiktató levél) erősítette meg.(5)

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata egy többéves politikai mélypontot idézett elő Erdélyben. A Porta ellenezte (egy egyesült erdélyi-magyar-svéd-román sereg bármikor a Balkán ellen fordulhatott), a hadjárat kudarcba fulladt, az erdélyi hadsereg tatár fogságban volt, melynek kiváltásától Rákóczi elzárkózott, ezzel is növelve az ellenzék táborát. A török is követelte lemondását, ám Rákóczi továbbra sem volt hajlandó megválni a fejedelemségtől, és egy nagyszabású törökellenes háborút igyekezett kirobbantani,  provokálva így a Magas Portát. Mindez a rendek tehetetlenségével és politikai tájékozódásában beállt változással párosulva egy tarthatatlan állapotot hozott létre Erdélyben, és Köprülü Mehmed nagyvezér megindult Rákóczi ellen a Bánságon át. A krími tatárok és a két román vajda hadserege pedig a keleti és a déli szorosokon törtek be Erdélybe. 1658 szeptember 14-én a szultán Barcsait (Boros-) Jenő alatt levő táborába hívja és felajánlja számára a fejedelmi címet. Barcsai óriási harácsot (40 ezer forint) és hadisarcot (500 ezer tallér) vállalé, majd átadja a töröknek Karánszebes, Lugos és Jenő várát.

Ha valaki vádolni akar azzal bennünket: nem kellett volna bemennünk az török nemzet közé, és az mi bemenetelünk okozta volna Jenőnek, Karán-Szebesnek, Lugosnak elvesztését,- nem méltán cselekszi; (…) az ott lakos szegény embereken kivül csak tíz emberből álló praesidium sem volt az véghelybe; nem mi adtuk azért meg Karán-Szebest és Lugost, hanem az ki felbíztatván az török ellen való fegyverkezésre, elégséges eszközöket nem adott nékiek hozzája.” írja Barcsai id.gróf Csáki Istvánnak (1659 január 16-án)























Cesare Laurentio: Barcsay Ákos erdélyi fejedelem, rézmetszet,1670
A szorult helyzetben levő rendek elfogadták a nagyvezér feltételét, és 1658 október 11-én a segesvári országgyűlés török parancsra a lugosi és karánszebesi bánt, Barcsai Ákost választotta Erdély fejedelmévé. Barcsai megpróbál hűséges maradni Rákóczihoz, október 18-án levelet ír neki és megigéri, hogy igyekszik visszafogadtatni fejedelmi székébe.(6) A bécsi udvar is megpróbál valamilyen szintű egyezséget létrehozni Rákóczi és Barcsai között ( Báró Radolti Kelement küldik Kassára ezt létrehozni, és id. gróf Csáki István támogatását is kérik.) Ám az erdélyi politikai elit egy része már Barcsai sógorát, a tatár fogságból hazatért Kemény Jánost támogatta, a Pártium pedig továbbra is hű maradt Rákóczihoz, aki viszont nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe, nem imerte el Barcsai uralmát, és állandó engedetlenséget szított ellene.

Váradot a török elveszi, s Erdély az nagy sarcz nem fizetése miatt fog veszni. Az országban Barcsay névvel fejedelem Haller Gábor, Bethlen János in ipsa az árulók”- írja Rákóczi id.gróf Csáki Istvánnak, majd a levél utóiratában további jóslatokba bocsátkozik. „ Erdélyben febr.18-ik, 19-ik táján csuda volt az gyűlések napjain, egy hétben egyszersmind három üstökös csillag látszott, egyike tüzesen az Barcsay szállása előtt nagy csattogással leszállott köves formával; másik fehéren tisztán Magyarország felé jött; harmadik Moldován enyészett el”

A zavaros politikai helyzetben II. Rákóczi György bevonult Erdélybe és 1659. szeptember 24-én a marosvásárhelyi országgyűlésen ismét fejedelmévé választtatta magát. A rendek számára is meglepetés volt, hisz legtöbben Kemény János megválasztását szorgalmazták. Barcsai török csapatokkal Szebenbe húzódott vissza, és innen ír Rákóczinak 1660 február 17-én. Levelében megátkozza az erdélyi urakat és alkudozni kezd. Déva várában maradt felesége „felhozását” kéri, Szeben feladását és fejedelemségről való lemondását is megemlíti, de Bethlen János kancellár és Haller Gábor meghiúsítják terveit. „ hogy keserves nem volna, így meggátolák Haller uramék nyavalyás feleségemnek felhozását; nem tagadom, kiért az Úristen ő kegyelmeket soha meg ne áldja ! Azóta oly megkeseredett szívvel vagyok, csak Isten mondhatja meg.”

Sejdi Ahmed óriási méretű hadjáratba kezdett a Tiszántúlon és Bihar területén, majd elűzi Rakóczit Szeben alól, aki Lipóthoz folyamodott s habár Zrínyi Miklós is felszólt Erdély érdekében, a segítség elmarad. Rákóczi Szászfenesnél ( Gyalu és Kolozsvár között ) 1660. május 22-én megütközött a törökkel, súlyosan megsebesült és Váradon meghalt. Barcsai tartva egy újabb, az 1658. évi török-tatár invázióhoz hasonló beavatkozástól, Temesvárra megy Cengizade Ali pasához, biztosítani őt hűségéről. (A temesi beglerbég csak augusztusban, Várad feladása után engedte szabadon.) A székelyek most Kemény Jánoshoz (7) fordultak, aki november 20-ikán kiáltványt bocsátott ki, melyben bejelentette, hogy hadaival Erdélybe indul.

Barcsai a törökkel való kapcsolatai miatt mindig nagyon népszerűtlen volt, de ekkorra már egyedül maradt egy fizetésképtelen ország élén, általános megvetéstől övezve.  Nem is gondolt ellenállásra, Görgény várába zárkózott, és 1660 december 31-én lemondott a fejedelmi hatalomról, majd átadta ennek jelvényeit a szászrégeni országgyűlésen megválasztott Kemény Jánosnak. Kemény azonnal Bécsbe küldte Bánffy Dénest és Kászonyi Márton szerzetest tárgyalásokat kezdeni az osztrákokkal. 
















Kulcsor Tamás nemesi oklevele. II Rákóczi Görgytől kapta 1655 március 8-án, a karánszebesi bán, nagybarcsai Barcsai Ákos ajánlatára. Temesvár, Bánát Múzeum
Habár félre állt, az új fejedelem bizalmatlan maradt Barcsaival (talán attól tartott, Barcsain keresztül a török értesüll, hogy Wesselényi Ferenc nádor segítségével oltalmat kért I. Lipóttól), a rendekkel törvényen kívül helyeztette és Görgény várába záratta.(8) Amikor a temesvári basa, Ali bevonult Erdélybe és ellenébe alkalmas fejedelmet keresett, Barcsait és emberét Budai Zsigmondot Görgényből Kövárra küldte, Kövér Ferenc asztalnok és Váradi Jónás kíséretében, akik Répa határában a foglyokat meggyilkoltatták, és a fejedelem holtteste „ott hevert, míg a kozmatelki lakosok el nem temették”( Kőváry László)

A fejedelem meggyilkolásának körülményeit három forrásból ismerjük. Bethlen János kancellár, Szalárdi János és Georg Kraus műveiből. (9) Szalárdi valamivel bővebben írja le a történteket. A foglyokat megvasalták és a szekérhez lakatolták, “hihető azért, valahol valakik őket az úton elszabadítani ne kezdenék, … nagy véletlen reájok ütének, s a szekeret ottan felvervén, noha nagy reménykedéssel reménykedőnek, ha ugyan meg kellene lenni szedjék fejőket; de azok neki dühödten meglövöldözvén, vagdalván őket, megölték vala. Kiknek tetemeik a falu lakóitól ugyancsak ott, a falú pellengére mellé egy vermecskébe eltakaríttattak vala “ (VIII.könyv 2.)

Kraus szerint Kosmann és Répa faluk határában Barcsait meglőtték, Budai Zsigmondnak fejét vették, és egy harmadik személyt is említ, Barcsai szolgját Szövérdi Jánost, akit felkoncoltak. A tetemeket parancsra a parasztok hantolták el  a falu pellengére mellett. Kraus halotta, hogy Barcsai másik szolgája Doboli Isván, amikor értesült a gyilkosságról kiásta a fejedelem holttestét és (Gyulafehérvárról hozott gyolcsba takarva) a kozmatelki templomban eltemettette. ( Ezért Dobolit később Kemény János Fogarasban felakasztatta.)










A csontvázakról készült kép. “Geneaologiai Fűzetek” 1904



Kozmatelkén, 1906-ban Barcsai Ákos fejedelem felállítandó síremlékének (Spáda János kolozsvári építőmester munkája) előmunkálatai során csontvázakat találtak Itt már 1830-ban állt egy román feliratú fakereszt (10) a meggyilkolt fejedelem emlékére. Elképzelhető, hogy Kozmatelke lakosai mindig is emlékeztek a meggyilkoltak nyughelyére, és a krónikás feljegyzések is hozzávetőlegesen helyesek. A félig egymásra helyezett testek és a karok rendezettlen helyzete, valamint az, hogy az egyik holtesten a béklyó is rajtamaradt, arra mutat, eltemetésük tulságosan sietős körülmények között történt. Ha a fejedelem teste valóban a templomban nyugszik, akkor a sírlelet megbéklyózott csontváza Budai Zsigmondé ( Szalárdi János szerint Barcsai Ákost és Budait vasalták meg). A nyakcsigolyákon nem látszottak vágás nyomai, viszont a koponya és három csigolya kimozdult a test főirányából, ami nyaksérülesre utalhat. A két kézfejet levágták, talán a rajtuk viselt gyűrűkért. A béklyó nélküli csontváz koponyáját több kardvágással szétrepesztették. A sírüregből egy tuskó maradványa is előkerült,  a hajdani pellengér maradványa lehetett, mert mélyebben feküdt mint a testek.

………………………….

1. Teleki-hagyaték: T d-196 c (Leltári száma :10410)

2. Egy “pro feminista” mű ( Disputatio prejucunda qua anonymus probare nititur mulieres homines non esse) és egy politikai pamflet (“Laus ululae” –A bagoly dícsérete)

3. 1610 körül született Hunyad megyében, kálvinista köznemesi családban. Anyja Palatics Erzsébet, az illyédi bán leánya volt. Bethlen Gábor udvarában különleges nevelést kapott. 1632 és 1637 között a diplomácia fortélyait tanulta ki Konstantinápolyban, majd 1642-ben I Rákóczi Györgyöt képviseli a török udvarban. Már ekkor jó kapcsolatot alakított ki a törökökkel. 1644 december 20-án, az ónodi várban a feledelem kinevezi Barcsait örökös karánsebesi és lugosi bánná. A kinevezés megindoklásában Barcsai seregkapitánynak Jeszenyő váránál mutatott vitézsége szerepel. 1648-ban Hunyad megye főispánja (megkapja Déva várát). Rákóczi lengyelországi hadjárata idején fejedelmi helytartó Erdélyben.
Öccsének, Sándornak a leszármazottja Barcsay Ábrahám (1746-1806.) a magyar klasszicista költészet egyik alakja. A jelenleg Kanadában élő Barcsay Tamás, aki a gyalui kastély tulajdonjogát örökölte és 2002 február 13-án írásbeli értesítésben kérte vissza jussát.
4. Várad feladásáról a törökkel kötött feltételek között (5.pont) az 1657 óta készülő Biblia addigra kinyomtatott anyagának és a nyomdának a sértetlen elszállítása is szerepelt.

5. A szultán ünnepélyes oklevele, mellyel megerősítette Barcsai megválasztását sebtében készülhetett, Törökországból csak a szultán kalligrafikus pecsétjével ellátot iratot hozták, a beiktató levél szövegét Erdélyben fogalmazták meg. (Papp Sándor: Három török dokumentum Barcsai Ákos erdélyi fejedelem hatalomra kerüléséről)

6. Barcsai és hívei a beiktatást követően sem érezték biztonságban magukat, visszatértek Dévára, s onnan már több ezer fős török segédcsapattal jöttek ismét Erdélybe. Bethlen János kancellár 1658 őszén megkísérli megmagyarázni Barcsai kényszerű törökbarátságát, és kéri az európai uralkodókat intsék nyugalomra Rákóczit. (Innocentia Transylvaniae) Wesselényi Ferenc nádor a védiratra nem ad egyértelmű feleletet, a császár dötésétől tette függővé az érdemi választ.

7. Cserey Mihály „teljes életében gonosz, ambitiosus, kegyetlen, vérszomjas ember”-nek nevezi.

8. Barcsai további sorsáról eképp számol be “Gömör vármegye viceispánja, Gyöngyösi István” (Porábúl megéledett Főnix)

“Ákoson oly okot találnak azonban,
Amelyért vettetik őtet árestomban,
Budai Zsigmond is pendíttetik vasban,
Mert ál praktikáit érték sok dolgokban.
……………………………………….
Barcsai Ákosnak meghűlt volt már teste,
Kit sebeibűl folyt piros vére feste,
Érdeme szerént lett nem remélt eleste,
Úgy vette el hasznát, amiként kereste.

9. Bethlen János: Rerum Transsylvanicarum libri quatuor. MDCLXIX
Szalárdi János: Siralmas magyar krónika
Georg Kraus : Fontes rerum Austriacarum

10. Kővári László Erdély régiségei. és történelmi emlékei, 1892
Cheţan pópa elbeszélése alapján az utolsó fakeresztet Simion Varadi faragta 1886-ban.

3 megjegyzés:

  1. Buna ziua, ma intereseaza foarte mult articolul dumneavoastra despre Acatiu Barcsai. Numele meu este Horatiu Stanciu, traisec in Canada. Preotul din satul Barcea Mica (KisBarcsay) de unde a pornit fam Barcsay lucreza la o monografie a satului, si cred ca aveti date interesante, diin pacate limba maghiara este o piedica pentru mine.
    Am incercat sa traduc cu Google Translate dar va imaginati ce-a iesit... Daca nu va este prea dificil, ati putea traduce articolul?

    Cu stima,
    Horatiu

    VálaszTörlés
  2. Am uitat, adresa mea de email este hstanciu@gmail.com

    Va multumesc,
    Horatiu

    VálaszTörlés
  3. Hello,

    I am very much interested in your article about Acatiu Barcsay, I tried to translate into English/Romanian with Google Translate but to no avail. Can you write me at hstanciu@gmail.com?
    I have some questions to ask.

    Thanks,
    Horatiu

    VálaszTörlés