Táltosok és kun szokások nyoma a XVII. századi Moldvában
A katolikus egyháznak, a Kárpátoktól keletre levő területeken létrejött struktúráiról 1227-től vannak megbízható írásos adatok. Ekkor a magyar expanzió előőrseként már megindult a magyar népelemek kitelepülése ezekre a peremterületekre, és végül a Havasok és a Szeret közti területet a Magyar Korona ténylegesen birtokba vette.
1065 után a kunok voltak Moldva urai. A XIII.század elején Moldva déli részén (Fekete-Kunország) élő kunok egy része politikai megfontolásból felvette a keresztséget. 1227-ben az esztergomi érseki székbe Magister Robertus, a Liège Egyházmegyében született jó és vallásos férfiú került (In Hungaria Magister Robertus, Vir bonus et religiosus in Leodiensi Diocesi natus, factus fuerat Archiepiscopus Strigoniensis), és térítő papokat küldött a Kárpátokon kívülre. A zalai főesperestől értesülvén, hogy Bortz fejedelem és kunjai megkeresztelkedtek “..et quidam princeps Bortz nomine de terra illorum cum omnibus sibi subditis per ministerium tuum fidem desiderat suscipere christianam;”, IX Gergely pápa 1227 július 31-én kelt levelében Robert érseket a kunok és a brodnikok országának szentszéki követének nevezi ki. Felhatalmazza ige hirdetésre, keresztelésre és püspökök kinevezésére. Robert 1228-ban a kunok püspökéül a domonkos rend magyarországi főnökét, Theodorikot nevezi ki.(1)
X. Benedek pápa. Subiaco-i San Benedetto kolostor
A kun missziós püspökség székhelye valahol a Milkov folyó mentén ( civitas de Mylco, posita in confinibus Tartarorum), “Tatárország folytatásában” volt. Az egyházmegye határait Robert érsek jelölte ki, de sajnos ezt pontosan nem ismerjük. Figyelembe véve Rogerius írását (Carmen miserabile) és a johannita adománylevél szövegét, elképzelhető, hogy a Szerettől az Árgyas folyóig terjedt. 1229-től a kun püspökség már nem az esztergomi érsektől, hanem egyedül a pápától függött. Püspöke a székely székeket is egyházmegyéje fennhatósága alá vonta. Erről egy 1228-ban kelt levéltöredék tanúskodik, melyben Theodorik egy székely esperest csitít.
” Nonne in Ecclesia Christi D. lupum et agnum una pasci conuenit! quidni etiam Siculum cum Comano, et Olachoque… Audite Apostolum dicentum: non esse Graecum, vel Iudaeum, non barbarum vel Scytham (Nemde az Isten anyaszentegyházában a farkas és bárány együtt legeltetik! miért ne a székely a kunnal és oláhval.... Halljátok az apostolt, ki azt mondja: nincs görög vagy zsidó; nincs barbár vagy scytha)
A Magyar Királyságból a püspökség megszervezésével alsópapság, katonaság és dolgozó nép is áttelepszik Moldvába. Számtalan (nonnulli) lakos érkezett Moldvába, és keveredtek a románokkal akik “görög ápüspökök” szavát hallgatják ( sed a quibusdam pseudoepiscopis Graecorum ritum tenentibus) – figyelmezteti IX Gergely pápa Perugiából Béla herceget 1234 novemberében, és felszólítja, kényszerítse a románokat a katolikus püspök felsőségének elfogadására.
Mongol harcosok. Rashid od Din kronikája
A kun püspökség 1241-ben megsemmisült. A Szeret folyó mentén dél felé tartó Bochetor legyőzte “azokat az embereket, akik ott a harcra összegyülekeztek”(2) Alexandru Gonţa történész véleménye szerint érdemes volna Odobeşti környékén ásatásokat kezdeni, ahol feltételezése szerint egy komolyabb csata zajlott a kun püspökség megvédéséért. Minden bizonnyal itt is sok bizonyíték kerülne felszínre, akárcsak Bukovinában, ahol a régészeknek sikerült feltérképezniük a Vereckénél levált mongol seregek útját Moldváig. A Szeret, a Prút és a Beszterce mentén ereszkedtek le, ezeken a területeken tűzvész nyomai, karósáncok, IV. Béla korabeli pénzérmék és mezőgazdasági szerszámok mellett heverő emberi csontmaradványok kerültek napvilágra.
Csaknem félévszázad múltán, III. Miklós pápa 1279-ben jelentést kér a kunok helyzetéről és a püspökség bevételéről Fermói Fülöp pápai legátustól. A püspökséget “ a nevezett tatárok elpusztították, és csaknem negyven év óta nincsen ott sem püspök sem katolikus lakos” (per predictos Tartaros destructa fuerit, nec inibi Episcopus et alii Catholici habitatores extiterint quadraginta annis et amplius iam elapsis). A szerzeteseket és a lakosokat megölték, a püspökség birtokait pedig a hűbérurak már eltulajdonították.
A XIV. században a pápák többször megpróbálták a milkói püspökségüket újraszervezni. Sikertelenül. XXII.Leó pápa Károly Róbert káplánját, Vito de Monferrat-ot nevezi ki a tatároktól lerombolt püspökség fejének, de kevés a valószínűsége, hogy eleget tett volna küldetésének mert néhány évvel később 1344-ben, Nagy Lajos a székelyeket mint az erdélyi püspökség alá tartozó híveket emlegeti, és támogatást nyújt a Milkói Episcopatum elrabolt javainak a visszaszerzéséhez.( Az eltulajdonítók közt szerepel egy esztergomi érsek is ) VI. Kelemen és XI. Gergely pápák is neveztettek ki Milkói Püspököt, de ezek már csupán címként viselték a rangot.
Moldvában a görög szertartású szakadár népeket a domonkos és a ferences misszionáriusok térítették tovább. 1370-ben Laţcu vajda arra kérte a pápát, hogy Szeretvásárra küldjön egy katolikus püspököt. Ezt minden bizonnyal politikai megfontolásból tette ( viszont személyesen rosszul járt vele !). A katolikus lengyelek és magyarok közé beékelődve Moldva sokkal szilárdabb pozicióba került azáltal, hogy elnyerte a pápa támogatását. A pápa városi rangra emelte Szeretvásárt ( civitate Cerethensi), temploma katedrálisi rangot kapott és kivonta azt a Halics-i püspökség hatalma alól. 1371 március 9.-én az új püspök leteszi az esküt, de ténylegesen nem foglalta el „posztját”. Laţcu minden bizonnyal áttért a katolikus hitre, mert egy pápai válaszból (1372 februárja) tudjuk, hogy házassága felbontását kérte a pápától, oknak felesége ellenállását hozta fel, aki makacsul megmaradt ortodox hitében. A pápa elutasította kérését és a hatalom Laţcu leányán keresztűl a Muşatokra szállt.
Csaknem félévszázad múltán, III. Miklós pápa 1279-ben jelentést kér a kunok helyzetéről és a püspökség bevételéről Fermói Fülöp pápai legátustól. A püspökséget “ a nevezett tatárok elpusztították, és csaknem negyven év óta nincsen ott sem püspök sem katolikus lakos” (per predictos Tartaros destructa fuerit, nec inibi Episcopus et alii Catholici habitatores extiterint quadraginta annis et amplius iam elapsis). A szerzeteseket és a lakosokat megölték, a püspökség birtokait pedig a hűbérurak már eltulajdonították.
A XIV. században a pápák többször megpróbálták a milkói püspökségüket újraszervezni. Sikertelenül. XXII.Leó pápa Károly Róbert káplánját, Vito de Monferrat-ot nevezi ki a tatároktól lerombolt püspökség fejének, de kevés a valószínűsége, hogy eleget tett volna küldetésének mert néhány évvel később 1344-ben, Nagy Lajos a székelyeket mint az erdélyi püspökség alá tartozó híveket emlegeti, és támogatást nyújt a Milkói Episcopatum elrabolt javainak a visszaszerzéséhez.( Az eltulajdonítók közt szerepel egy esztergomi érsek is ) VI. Kelemen és XI. Gergely pápák is neveztettek ki Milkói Püspököt, de ezek már csupán címként viselték a rangot.
Moldvában a görög szertartású szakadár népeket a domonkos és a ferences misszionáriusok térítették tovább. 1370-ben Laţcu vajda arra kérte a pápát, hogy Szeretvásárra küldjön egy katolikus püspököt. Ezt minden bizonnyal politikai megfontolásból tette ( viszont személyesen rosszul járt vele !). A katolikus lengyelek és magyarok közé beékelődve Moldva sokkal szilárdabb pozicióba került azáltal, hogy elnyerte a pápa támogatását. A pápa városi rangra emelte Szeretvásárt ( civitate Cerethensi), temploma katedrálisi rangot kapott és kivonta azt a Halics-i püspökség hatalma alól. 1371 március 9.-én az új püspök leteszi az esküt, de ténylegesen nem foglalta el „posztját”. Laţcu minden bizonnyal áttért a katolikus hitre, mert egy pápai válaszból (1372 februárja) tudjuk, hogy házassága felbontását kérte a pápától, oknak felesége ellenállását hozta fel, aki makacsul megmaradt ortodox hitében. A pápa elutasította kérését és a hatalom Laţcu leányán keresztűl a Muşatokra szállt.
A Bogdana kolostor délkeleti sarkában van Laţcu vajda sírja
Petru Muşat hatalomra jutása után ennek katolikus anyja Margit, Szeretvásáron kolostort építetett a Prédikátorok rendjének, és kieszközölte számukra az örökös mérlegjogot. A szeretvásári katolikus püspökség 1434-ig állt fent.
A moldvabányai püspöki templom romjai
“Nullum in Moldavia par huic templum”- Ennek a templomnak nincs párja Moldvában
(Codex Bandinus,1648)
1400-ban Alexandru cel Bun ( Jó Sándor) uralkodik Moldvában. Rendezni igyekszik az ortodox egyház helyzetét (a konstantinápolyi pátriárka már Petru Muşat idején egyházi átokkal sujtotta Moldva uralkodóit és népét mert elutasították a görög nemzetiségű püspököket), mitropolitát hozat Nyeszterfehérvárról (3), a fővárost Suceava-ba költözteti és Szeretvásár elveszti fontosságát.
IV.Jenő pápa 1439-ben írja: “ … a katolikus hívek kedvezőtlen szétszórtsága miatt, a régebbi Szeretvásári Püspökség (...) a század eleje óta, a hívek nagy kárára, üresedésben volt és pillanatnyilag helyreállíthatatlan...” (4)
A minoriták és a domonkosok kitartóan igyekeztek Moldvát katolizálni, és ehhez a tevékenységükhöz az uralkodó segítségét is elnyerhették, mert Alexandrunak érdekében állt közelednie a magyarokhoz, hisz a lublói békeszerződés értelmében kötelessége volt segítséget nyújtania Ulászlónak és Zsigmondnak a törökök ellen, trónja megőrzéséért.
„ Kelt Lublón, az Úr 1412. évében....
Ezek után Moldva vagy Moldávia tartományával kapcsolatban mi és Ulászló úr, Lengyelország királya, igenkedves testvérünk, az alábbi módon egyeztünk meg. Minthogy fény derült arra, hogy a nagyságos Sándor, jelenleg moldvai vajda, magát Ulászló úr, testvérünk parancsai és jóváhagyása alá vetve, elkötelezte magát neki, amely kötelezettséget mi, az említett Zsigmond király,Ulászló király úr tiszta és őszinte testvériségének szeretete miatt megzavarni és akadályozni nem akarjuk; így tehát elhatároztatott és megerősíttetett, hogy valahányszor a törökök és hitetlenek a magyar koronaterületére nagy sereggel rárontanak, és azt dúlni és pusztítani készülnek, vagy amikor csak mi, az említett Zsigmond király ezer vagy több lándzsát állítunk ki a mondott törökök és hitetlenek ellen, és ellenük Magyarország határain túli hadjáratot határozunk el, ez esetekben tehát tudósításunkra és jelzésünkre Lengyelország királya, igen kedves testvérünk köteles lesz parancsba adni a fent nevezett Moldvainak, hogy ő maga, saját személyében teljes fegyveres erejével együtt nekünk és seregünknek segítségére jöjjön, valamint hűségesés állhatatos engedelmességet tanúsítson, kivéve, ha maga a Moldvai súlyos és látható gyengeségben találtatna, ez esetben azonban éppúgy köteles lesz haderejét egy alkalmas vezérrel együtt elküldeni; akkor pedig, ha az említett Ulászló király úr, kedves testvérünk szolgálatában lesz épp elfoglalva, szintén legalább ez utóbbit kell cselekednie. Ha pedig az említett Ulászló király úr parancsára vonakodna a fentiek szerint a törökök vagy hitetlenek ellen segítségül jönni, úgy mi ketten, tudniillik Zsigmond és Ulászló királyok, kötelesek leszünk az említett kötelezettségvállalás ellenére hatalmasan berontani Moldvába, magát a moldvai fejedelmet onnan eltávolítani, a fejedelemséget pedig hatalmunk alá igázni, és miután levertük, köztünk, királyok közt felosztani és belső határokkal szétválasztani a következő módon: a nagyobb, Bukovinának nevezett erdőket, amelyek a magyar király hegyénél azaz hegyláncánál kezdődnek és Moldva valamint Sepenica földje között terülnek el, és a Szeret mellett haladva egy másik, kisebb, Bukovinának nevezett erdőig, a Prut folyóig érnek, középen kell ketté osztani, azaz megfelezni. Mivel Jászvásár a bal oldalra esik, megmarad Ulászló úrnak...”
Ezek után Moldva vagy Moldávia tartományával kapcsolatban mi és Ulászló úr, Lengyelország királya, igenkedves testvérünk, az alábbi módon egyeztünk meg. Minthogy fény derült arra, hogy a nagyságos Sándor, jelenleg moldvai vajda, magát Ulászló úr, testvérünk parancsai és jóváhagyása alá vetve, elkötelezte magát neki, amely kötelezettséget mi, az említett Zsigmond király,Ulászló király úr tiszta és őszinte testvériségének szeretete miatt megzavarni és akadályozni nem akarjuk; így tehát elhatároztatott és megerősíttetett, hogy valahányszor a törökök és hitetlenek a magyar koronaterületére nagy sereggel rárontanak, és azt dúlni és pusztítani készülnek, vagy amikor csak mi, az említett Zsigmond király ezer vagy több lándzsát állítunk ki a mondott törökök és hitetlenek ellen, és ellenük Magyarország határain túli hadjáratot határozunk el, ez esetekben tehát tudósításunkra és jelzésünkre Lengyelország királya, igen kedves testvérünk köteles lesz parancsba adni a fent nevezett Moldvainak, hogy ő maga, saját személyében teljes fegyveres erejével együtt nekünk és seregünknek segítségére jöjjön, valamint hűségesés állhatatos engedelmességet tanúsítson, kivéve, ha maga a Moldvai súlyos és látható gyengeségben találtatna, ez esetben azonban éppúgy köteles lesz haderejét egy alkalmas vezérrel együtt elküldeni; akkor pedig, ha az említett Ulászló király úr, kedves testvérünk szolgálatában lesz épp elfoglalva, szintén legalább ez utóbbit kell cselekednie. Ha pedig az említett Ulászló király úr parancsára vonakodna a fentiek szerint a törökök vagy hitetlenek ellen segítségül jönni, úgy mi ketten, tudniillik Zsigmond és Ulászló királyok, kötelesek leszünk az említett kötelezettségvállalás ellenére hatalmasan berontani Moldvába, magát a moldvai fejedelmet onnan eltávolítani, a fejedelemséget pedig hatalmunk alá igázni, és miután levertük, köztünk, királyok közt felosztani és belső határokkal szétválasztani a következő módon: a nagyobb, Bukovinának nevezett erdőket, amelyek a magyar király hegyénél azaz hegyláncánál kezdődnek és Moldva valamint Sepenica földje között terülnek el, és a Szeret mellett haladva egy másik, kisebb, Bukovinának nevezett erdőig, a Prut folyóig érnek, középen kell ketté osztani, azaz megfelezni. Mivel Jászvásár a bal oldalra esik, megmarad Ulászló úrnak...”
Moldva „földrajzi helyzetét” figyelembe véve, Alexandru rendkívül toleráns politikát mutatott a katolikusokkal szemben, habár a huszitáknak nyújtott biztos védelem épp egyfajta Róma ellenes reakció volt (5) ha figyelembe vesszük, hogy a husziták elsődlegesen a katolikus közösségekben terjesztették tanaikat és találtak követőkre.
Alexandru egyik adománylevele
A Moldvabányai Püspökséget II Ulaszló és Cillei Anna kérésére XXII János (ellenpápa) alapíthatta, 1413 augusztus 7-én kelt Bullájának ilyen értelmű szövege szerint. Az a feltételezés miszerint a püspöki templom már 1410 előtt felépült Marco Bandini püspök nevéhez fűződik, aki 1646-1647-ben végigjárta a moldvai katolikus egyházmegyéket.(6) Leírásában feljegyzett egy oltárfeliratot mely szerit a „Moldavicem” katolilus templomot Alexandru vajda építette 1410-ben, és a keresztelőmedence alá temette feleségét, Margitot. ( Anno 1410. Hoc templum...Principe Alexandri Woyda Aedificatum est..) Bandini Margitnak a nevéhez kapcsolja a bákói ferences monostor felépítését, viszont ez késői feljegyzés és a hagyomány is belekontárkodhatott.( Bandini Pázmány Péter bíboros-prímás 1629-ben írt szövegéből idéz, igaz hozzátéve:„ ha nem tévedek”)
A Moldvabányai Püspökséget II Ulaszló és Cillei Anna kérésére XXII János (ellenpápa) alapíthatta, 1413 augusztus 7-én kelt Bullájának ilyen értelmű szövege szerint. Az a feltételezés miszerint a püspöki templom már 1410 előtt felépült Marco Bandini püspök nevéhez fűződik, aki 1646-1647-ben végigjárta a moldvai katolikus egyházmegyéket.(6) Leírásában feljegyzett egy oltárfeliratot mely szerit a „Moldavicem” katolilus templomot Alexandru vajda építette 1410-ben, és a keresztelőmedence alá temette feleségét, Margitot. ( Anno 1410. Hoc templum...Principe Alexandri Woyda Aedificatum est..) Bandini Margitnak a nevéhez kapcsolja a bákói ferences monostor felépítését, viszont ez késői feljegyzés és a hagyomány is belekontárkodhatott.( Bandini Pázmány Péter bíboros-prímás 1629-ben írt szövegéből idéz, igaz hozzátéve:„ ha nem tévedek”)
„Fundatum ab Uxore Vaivodae Moldavi, filia Vaivodae Transsilvani”( Alapította a moldvai vajda felesége, az erdélyi vajda leánya)
Margit minden bizonnyal katolikus és magyar lehetett. Paolo Bonnici Da Malta misszionárius szerint Moldva fejedelme és felesége (una moglie ungara cattolica....principessa Margarita) több templomot létesített.
Alexandru Ringola nevű feleségéről biztosan tudjuk, hogy katolikus volt. 1420-ban Ryza János „ episcopus Muldavien”, V. Márton pápától kéri „ Ringola ducissa minoris Walachiae” házasságának felbontását. A vajdaasszony elkívánt válni a „görögök és a hitetlenek rítusa szerint élő” Alexandru vajdától. Ez a legkorábbi írásos dokumentum amely bizonyítja a Moldvabányai Püspökség létét.
A firenzei zsinaton ( 1432-1444) Moldvát Damian mitropolita képviseli, és habár elfogadja, hogy a pápa lesz az egész keresztény egyház feje, a Filioque-tant nem írja alá, és népével együtt továbbra is megmarad az ortodoxizmus tanaiban.
Alexandru halálát követő trónviszályok és feudális belharcok idején a korai protestantizmus olyan erőre kap Moldvában, hogy Czipszer Péter moldvabányai püspök szomorúan értesíti Rómát 1452-ben a katolikus egyházmegyékben kialakult helyzetről. Az eretnekek háborítattlanul prédikálnak, egyre több ferences és domonkos szerzetest nyernek meg tanaiknak, a hit és a morál összeomlását eredményzik. IV.Miklós pápa felkérésére Kapisztrán János minoritákat küld Moldvába az „ igaz hit” terjesztésére, majd 1456-ban maga is elmegy prédikálni. A következő évben a minoritáknak el kell hagyniuk Moldvát, miután összeütközésbe kerültek az ortodox klérussal.
Ştefan cel Mare ( István, a Nagy) minden erejével támogatja a huszitákat Hunyadi Mátyás seregével átkel a havasokon, elfoglalja Tatrosvásárhelyt, Bákót és bevonul Moldvabányába. 1467 december 15.-én Ştefan a magyarokra gyújtja a várost, és Moldva legszebb templomából csak a falak maradnak. A török veszélyt érezve Ştefan vajda Fenesi ( Szigeti) Pétert, Küküllő püspökét IV.Sixtus pápához küldi segítségért (1476 III.29-től ő lesz a moldvabányai püspök). A pápa igéretet tesz, hogy imádkozik mindazokért akik a vajda seregét adományokkal segítik és résztvesznek a moldvabányai nagytemplomban bemutatott miséken. Ştefan közben újraépítette a templomot, de mire Fenesi Péter visszatér, az ismét romokban hever. A török seregek elől visszavonulva a vajda mindent feléget. 1525-ben a Moldabányai Püspökség már egy egyszerű parókia.
1900
1753 szeptember 18.-án a diván ( államtanács) kéréssel fordul Matei Ghica-hoz, Moldva fejedelméhez, és a katolikus lakosság nevében a Jászvásári templom felépítését kérik. Kerésüket így indokolták:
„ Fényességes Úr, Mi amióta emlékezünk mindig volt nekük templomuk Jászvásárban, tudjuk, állandóan, míg az évek száma romba nem döntötte...és tudjuk, hogy nem csak mióta emlékszünk volt templomuk, de amióta az ország van. Más, volt fényességes Urak idejéből volt nekik templomuk Jászvásárban.”
A Jászvásári apostoli vikáriátust 1864-ben állítatta fel Alexandru Ioan Cuza uralkodói dekrétummal (No.1400/ 20 octombrie 1864). XIII. Leó pápa a „ Quae in cristiani nominis incrementum” kezdetű apostoli levelével 1884 iúnius 27.-én megszűnteti a vikáriátust, és létrejön a Jászvásári Római Katolikus Püspökség. Nicolao Giuseppe Camilli püspök nehéz feladat elé nézett. Egyházmegyéjét úgy kellett megszerveznie, hogy Moldvában a Katolikus Egyház modern története kezdődjön el. 244 helységben, 62.000 hívő és 37 minorita misszionárius lelkéről kellett gosdoskodnia.
„ Fényességes Úr, Mi amióta emlékezünk mindig volt nekük templomuk Jászvásárban, tudjuk, állandóan, míg az évek száma romba nem döntötte...és tudjuk, hogy nem csak mióta emlékszünk volt templomuk, de amióta az ország van. Más, volt fényességes Urak idejéből volt nekik templomuk Jászvásárban.”
A Jászvásári apostoli vikáriátust 1864-ben állítatta fel Alexandru Ioan Cuza uralkodói dekrétummal (No.1400/ 20 octombrie 1864). XIII. Leó pápa a „ Quae in cristiani nominis incrementum” kezdetű apostoli levelével 1884 iúnius 27.-én megszűnteti a vikáriátust, és létrejön a Jászvásári Római Katolikus Püspökség. Nicolao Giuseppe Camilli püspök nehéz feladat elé nézett. Egyházmegyéjét úgy kellett megszerveznie, hogy Moldvában a Katolikus Egyház modern története kezdődjön el. 244 helységben, 62.000 hívő és 37 minorita misszionárius lelkéről kellett gosdoskodnia.
Római Katolikus Püspöki Katedrális. Jászvásár
A többség ellenséges magatartása és állásfoglalása képzeletbeli sorompókat, korlátokat, tipikus önvédelmi gesztusokat ébreszt a kissebbségi közösségekben akár felekezetiek, nyelviek vagy etnikaiak azok. Ugyanakkor a szakaszos közeledés is megfigyelhető. Általában a kissebbség utánzással alkalmazkodik a többségi társadalomhoz. Ilyen perspektívából Moldva falusi közösségeiben élő katolikus lakosok gazdasági és szociális tekintetben szervesen beilleszkedtek a helyi ortodox társadalomba, ez viszont nem zárta ki azt, hogy felekezeti hovatartozásukat használják egy állandósult “zárt közösség” megtartására, mellyel nemzeti identitásukat őrizték. A XVIII.századig a modern értelembe vett nemzetiséget a felekezeti hovatartozás jelentette. (7) Egy országgal való azonosulást vallották nemzetiségnek és „nemzetiségi ellentétek” csupán felekezeti vagy vallási szinten jelentkeztek.
A csángók idegen nyelvi és vallási környezetben, szórványtelepüléseken éltek, mégis megőrizték nyelvüket és katolikus vallásukat. A legősibb csoportjuk a Románvásár közelében élő északi csángók. A XX.-dik század legelején, román történészek felmérése szerint csak a katonaviselt férfiak beszéltek románul, az asszonyok pedig egyáltalán, habár öltözetük csaknem azonos volt a románokéval.
Nicolae Iorga, így ír róluk:
„ A pompás büszke viseletűek tiszta Románoknak tünnek, míg a többiek, akik az ékesség iránt minden izlésüket elvesztették, ki tudja milyen vásári lakosok, ezekben a hegyek menti falvakban elveszett közönséges emberek lennének. De a sors véres gúnyolódása azt teszi, hogy ez ne így legyen: az elsők, megkérdezve, Magyaroknak (Unguri) mondják magukat és nem Erdélyinek ( Ungureni), a többiek saját maguk ismerik be, hogy moldvaiak, azaz Románok...Magyar és katolikus törvényeik nélkül, amihez ragaszkodnak, rég elfelejtették volna, tökéletesen, a nemzetet amiből erednek. ”
A XVII. században még senki sem emlegette ezt a népcsoportot. 1646-ban Marco Bandini, a Skopjei születésű bosnyák minorita és titkára Beke Pál mit sem tud róluk. A katolikusokat magyaroknak és szászoknak jegyzik. Dimitrie Cantemir 1716-ban írja : ”Azok akiket Lechiából (Lengyelországból) hoztak Moldva közepére, az idők múlásával elfelejtették nyelvüket és eltanulták a moldvait, ... a magyarok megingathatatlanul a saját pápista törvényükben maradtak, és megőrizték az ő hazájuk nyelvét..”( Descriptio Moldaviae)
Az általánosan efogadott nézet szerint a csángók egy, a XIII.-XIV.században a határterületekre kitelepedett magyar népelem. Lükő Gábor néprajzkutató szerint az északi csángók a magyarok legrégebbi, archaikus csoportja Moldvában. A Szamos medencéből kerültek oda.
Szerintem északibb területek is szóba jöhetnek. Máramaros, Bereg és Ugocsa. Máramaros a honfoglalás után is üresen maradt. Az egész terület gyepűelve volt és királyi vadászterület, mely a Borsa folyását követve valósággal átnyúlik keletre, Moldva felé. A XIII..században a tiszaháti magyarság előrenyomulásával és a tatárjárás utáni betelepítéseket követően Máramaros területeire is nagyobb számú magyarság és szász gyarmatos (hospites) kerülhetett, főleg a Tisza balparti mellékfolyóinak a völgyébe, a jobb partot Keselymezeu, Lipcse és Herince vonaláig lakhatták magyarok. 1300-ig a Hontpázmány nemzettségé volt, amikor is a király elvette tőlük és ugocsai birtokkal kárpótolta őket.
Izakohnya, Máramaros
Az oklevelekben emlegetett szászok jobbára a városi kiváltsággal felruházott helységekben és a Szigeten éltek. Habár az ország más részeihez viszonyítva ritka volt a máramarosi medence népessége, megjelennek a királyi ispánságok, és a románok betelepedésével a kenézségek és a vajdaság a királyi uradalmakban. (Orosz krónikák IV.Laszló nevéhez kötik a románok Máramarosi betelepítésének kezdetét, 1284-1285 között) A kenézség és vajdaság rang volt, néha azonos a falusi közösség ( possessio) területével, de soha nem volt azonos a possesióval a föld birtoklásának értelemében, és ezt az oklevelekben gyakran alá is húzzák: ” possessiones necnom keneziatus aliique honores” A máramarosi vajdacsalád, izakohnyai Bogdán és testvére Ige kezén roppant kiterjedésű terület volt, a Kárpátoktól a Radnai Havasokig, de ehhez nemesi birtokjoguk nem volt. Bogdan több vajdával, mint például a beregi Karachunus de Bylk-kel is konfliktusba kerül, majd fellázadt a király ellen és átment Moldvába saját földet szerezni. 1343-ban a királyi oklevél már mint volt máramarosi vajdát és hűtlen alattvalót emíti „Boghdan quondam woyvoda de Maramorosio noster infidelis”. Még 1349-ből is van dokumentum, hogy más elégedetlenkedők és lázadók is követték Bogdánt. Dragoş fia Gyula panaszolja: rokona Stephanus csatlakozott Bogdánhoz (és nem hiszem, hogy csupán válogatott román vitézek hagyták el Máramarost). Az elégetlenkedés és az áttelepülések folytatódhattak, és talán ennek megakadályozására Erzsébet királyné 1364 és 1368 több kenézségnek megadja Beregben és Máramarosban az „officialatus” azaz honos címet, kiváltságot kapnak a bilkeiek is. Magyarok is követhették Bogdánt Moldvába főleg, hogy ez nem egyszerre, hanem kisebb-nagyobb hullámokban ment végbe.
A Bandini Codexben leírt babonaságok megerősítik a korai elszigetelődést, ami olyan korban következett be amikor az ősi hit még nem ingott meg. Kettőre közül azonnal ráismerünk, a táltosokhoz és a pogány kunokhoz köthető szokásra. Bandini a falvak vajákosairól szólva leírja azok révülését és elcsodálkozik milyen megbecsülésnek örvendenek.
„Amilyen becsben vannak Itáliában a kiváló doktorok és szent életű emberek, majdnem olyan becsben állnak ezek (a lakosság) előtt a bűbájos férfiak és nők.” Ezt a mesterséget bárki szabadon gyakorolhatta és mindenkire nézve tisztességhozó volt. (Exercere et discere incantationis et maleficiorum artem omnibus liberum et honorificum.)
Révülésbe esnek, „.....mormolással, fejük rángatásával, szemük forgatásával,....képüknek eltórzításával,kezeik hadonászásával és lábaik rugdalózásával, egész testüknek rángatózásával.....azután földre vetik magukat...inkább halotthoz hasonlítva, egy óráig, de nem ritka három vagy négy óráig, mint valami holtak fekszenek.Aztán magukhoz térve, a nézők elé rettenetes látvány tárul....Postemo velu e somno evigilantes, sua somnia, tanquam oracula pandunt ( Végül az álomból ébredő, álmát mint jóslatot közli)”
Mircea Eliade szerint a sámánizmust a magyarok hozták be Ázsiából azokra a területekre ahol élnek, és “ az elragadtatás, amelyről Bandinus beszél, Románia egyetlen más vidékén sem létezik. Ezek miatt hisszük, hogy azok a bűbájosok (incantatores), amelyekkel Bandinus Moldovában találkozott, nem románok voltak, hanem csángók.”
Antropomorf sztélé. Butor falu.
Ilyen révüléses önkívületet esetleg beavatást, rituális halált sehol sem jegyeztek fel románokról, a keleti ősvallás vagy hiedelem fenmaradt eleme, akárcsak az antropomorf jellegű szobrok állítása. A szobor kezeibe nyilat és íjjat adtak, ez pedig végtelenül hasonlít a kunok szokásához.
Az Annals of Human Genetics-ben, 2007 április 16-án Walther Parson (innsbrucki Orvostudományi Egyetem) és Egyed Balázs (budapesti Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet) megjelentetett ”Migrációs ráta és genetikai szerkezet két magyar etnikai csoportnál” című kutatási eredményei azt mutatták, hogy az elvárásokkal ellentétben a székely és a csángó népesség között hangsúlyos genetikai eltérés mutatható ki. A génáramlás alacsony volt, és magasabb migrációs ráta mutatható ki a székelyektől a csángók felé mint fordítva. A phylogeographikus elemzések kimutatták a genetikai elszigeteltségét, a csángók genetikai szerkezete egyértelműen különbözik a székely népességétől.
Romániában 1977-től a népszámlálási kérdőíveken a csángó nemzetiség is fel van tüntettve. 2002-ben 1370 egyén vallotta magát csángónak és csángó anyanyelvűnek északon. Gyimesben és a Barcaságba többségük székelynek vagy magyarnak valotta magát.
.........................
1. Thúroczy-Krónika: “ In Nigram Comaniam,quae nunc Moldavia forte creditor, devenerunt…”,
1. Thúroczy-Krónika: “ In Nigram Comaniam,quae nunc Moldavia forte creditor, devenerunt…”,
Troisfontaines-i Alberic krónikája. 1228:“Archiepiscopus Roberus Strigoniensis de Hungarian novum fecit Episcopatum in Cumania Theodoricum nomine”
A “terra Borotnik” a Vöröstornyi-szoros táján feküdt.
2. Magister Rogerius: Carmen miserabile
2. Magister Rogerius: Carmen miserabile
3. A XIV. század első felében a minoriták eljutottak a Prúttól keletre eső területekre is, Nyeszterfehérvárra, ahol a románok és a tatárok részéről kemény ellenállásba ütköztek, többet közülük a lakosság megölt Az Anonymi Minoritae kodex megemlíti Angelo de Spoleto mártíromságát. ”In Mauro-Castro, fr.Angelo de Spoleto, tunc custus, fuit mactatus per Vulgaros.” Ilyen sorsra jutottak 1326-ban Luca és Valentinus testvérek is, őket később a Szeretvásári templomban temették el.
4..IV.Jenő pápa 1439-ben kiadott Bullájának a másolatát, amelyet 1520-ban hitelesített a bodoni püspök, a csiksomlyói ferences kolostor levéltárában őrizték.
5. Moldva volt az egyedüli terület Európában ahol a huszitákat legális közösségnek fogadták el. Alexandru fizetett huszita csapatokat is köldött Ulászló segítségére.
6. Bandini X Inzce pápának ajánlotta a Codex Bandini néven ismert, 1646.X.16 és 1647 I.20. közti moldvai útjának leírását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése