II. Rákóczi Ferenc és harminc bucsáki magyar.
Kevéssel a zsibói harc után, 1705 november 23-án indultak el Bay Mihály és Pápay Gáspár tatárországi útjukra. Kővárvidékéről, a Kovásinál felállított táborból, a Prut, a Dnyeszter és a Duna-torkolat Kilia ága közti területen át vezetett II. Rákóczi Ferenc két küldött követének útja a Krímbe, a tatár kánhoz.
1706 március 20- án egy Dnyeszter melléki faluban megháltak.
“ Die 20. Martij, szombaton, indulván Janok-Palánkáról, háltunk az Neszter-parton, Csebercsík nevű magyar faluban. Ezen Csebercsík nevű falut, többekkel együtt László király telepítette volt meg, több falukkal együtt, Akkerman avagy Nyeszter-Fejérvár körül, Bessarábiában sive Bucsákban; már az több faluk mind elpusztultanak, ez az egy maradott meg, ennek is hasonfele már oláh falu.
Ezek még ez mai napig magyar nyelven beszélnek; az tatár chán jobbágy-faluja, chán kislájához (uradalmához) tartozó. Ezek még vadnak gazdaemberek harmincan; gyermeki, cselédi sokan vadnak, jó magabíró emberek; panaszolkodák, hogy már egynehány esztendőtől fogva páterek nincsen, katolikusok lévén másként. Házasodnak, szaporodnak, multiplicalódnak magok között pap nélkül, sőt négy-öt esztendős gyermekek vagyon az oly pap nélkül házasult és férjhezmenteknek kereszteletlen, sokan penig gyermekeik közül kereszteletlen meg is holtanak. Mindenük nagy lelkük fájdalmával panaszkodnak papjuk iránt való fogyatkozásukról; bárcsak- úgymond- három négy esztendőben jőne egy pap közikbe, aki gyermekeiket megkeresztelné – esketné, gyónhatnának nekie. Oly durusok (kemények) penig az maguk vallásában, hogy noha oláh pap lakik falujokban: mégis készebbek kereszteletlen gyermekeket eltemetni, mintsem az oláh papal megkereszteltetni. Minekünk lelkünkre kötötték, hogy Kegyemes Urunk ő Nagyságának jelentsük meg,, s kérjük ő Nagyságát, hogy küldjön nekiek egy pátert, készek ők magok tehetségek szerint fizetni és a pátert eltartani, de oly páter kellene, a ki magyarul tudna mert ők magyar és oláh nyelven kúvül mást nem tudnak.
Annuatim penig ad egy-egy gazdaember egy-egy tallért, egy-egy véka lisztet, egy-egy véka kölest, egy-egy szekér fát, egy-egy tyúkot, azonkívül esketés, halottemetés és kereszteléstől külön fizetést.”
1706 március 20- án egy Dnyeszter melléki faluban megháltak.
“ Die 20. Martij, szombaton, indulván Janok-Palánkáról, háltunk az Neszter-parton, Csebercsík nevű magyar faluban. Ezen Csebercsík nevű falut, többekkel együtt László király telepítette volt meg, több falukkal együtt, Akkerman avagy Nyeszter-Fejérvár körül, Bessarábiában sive Bucsákban; már az több faluk mind elpusztultanak, ez az egy maradott meg, ennek is hasonfele már oláh falu.
Ezek még ez mai napig magyar nyelven beszélnek; az tatár chán jobbágy-faluja, chán kislájához (uradalmához) tartozó. Ezek még vadnak gazdaemberek harmincan; gyermeki, cselédi sokan vadnak, jó magabíró emberek; panaszolkodák, hogy már egynehány esztendőtől fogva páterek nincsen, katolikusok lévén másként. Házasodnak, szaporodnak, multiplicalódnak magok között pap nélkül, sőt négy-öt esztendős gyermekek vagyon az oly pap nélkül házasult és férjhezmenteknek kereszteletlen, sokan penig gyermekeik közül kereszteletlen meg is holtanak. Mindenük nagy lelkük fájdalmával panaszkodnak papjuk iránt való fogyatkozásukról; bárcsak- úgymond- három négy esztendőben jőne egy pap közikbe, aki gyermekeiket megkeresztelné – esketné, gyónhatnának nekie. Oly durusok (kemények) penig az maguk vallásában, hogy noha oláh pap lakik falujokban: mégis készebbek kereszteletlen gyermekeket eltemetni, mintsem az oláh papal megkereszteltetni. Minekünk lelkünkre kötötték, hogy Kegyemes Urunk ő Nagyságának jelentsük meg,, s kérjük ő Nagyságát, hogy küldjön nekiek egy pátert, készek ők magok tehetségek szerint fizetni és a pátert eltartani, de oly páter kellene, a ki magyarul tudna mert ők magyar és oláh nyelven kúvül mást nem tudnak.
Annuatim penig ad egy-egy gazdaember egy-egy tallért, egy-egy véka lisztet, egy-egy véka kölest, egy-egy szekér fát, egy-egy tyúkot, azonkívül esketés, halottemetés és kereszteléstől külön fizetést.”
Érsekújvár
A fejedelem még ugyanabban az évben Érsekújvárról küldött Csebercsíkra papot, Páter Lippai Istvánt. Feltételezhetjük, hogy Rákóczi többször kért jelentést a bucsági magyarokról, mert a páter kétszer is megjelent a fejedelem előtt. Körössy Györgynek (1) a feljegyzéséből tudjuk, Lippai 1707 júliusában indult vissza Tatárországba, majd 1709 decemberében ismét a fejedelem udvarában tartózkodik.
Ráday Pálnál találjuk erre utalást és némi kiegészítést Csebercsík multjáról.
“Die 6. decembris Anno 1709
Jött hozzám azon pap-ember, a kit ennekelötte négy esztedővel a Felséges Fejedelem Tatárországba küldött, ott egy Csoborcsa nevű faluban lakos magyarok kívánságára, beszélvén sok kérdezkedések között, eredetit azon magyarok ottlétinek; hogy t.i. minekutána László király Várnánál megverettetett a törökök által, és azután csakhamar Magyar-Nyeszter-Fejérvár is (kit törökül Akkermannak is hívnak, és a Nyeszter partján, a tenger mellett van építve) részekre esett: akkor maradtak el az ottvaló lakosokból, most jobbágysága alatt lévén a tatár chánnak, aki őket aga által, több Bucsákban levő jószágával együtt kormányoztatja”
Jött hozzám azon pap-ember, a kit ennekelötte négy esztedővel a Felséges Fejedelem Tatárországba küldött, ott egy Csoborcsa nevű faluban lakos magyarok kívánságára, beszélvén sok kérdezkedések között, eredetit azon magyarok ottlétinek; hogy t.i. minekutána László király Várnánál megverettetett a törökök által, és azután csakhamar Magyar-Nyeszter-Fejérvár is (kit törökül Akkermannak is hívnak, és a Nyeszter partján, a tenger mellett van építve) részekre esett: akkor maradtak el az ottvaló lakosokból, most jobbágysága alatt lévén a tatár chánnak, aki őket aga által, több Bucsákban levő jószágával együtt kormányoztatja”
Csebercsík (Ciuburciu) napjainkban
A bucsáki magyarokról senki sem tud már, csupán a környező helynevek emlékeznek még rájuk ( Unguri, Unguri-Holoşniţa).
………………………………..
1. Körössy Györgyöt Zrínyi Ilona rendelte a gyermek Rákóczi mellé kamarásnak. Thököly táborában mindig ő főzött rá, mérgezéstől tartva. Rákóczi főkamarása és családi kincstatója lesz. “Durus magyar ember” mondja róla a fejedelem. 1707 és 1709 első feléből fennmaradt számadási feljegyzéseiből kitűnik, hogy másfél év alatt több mint 10.000 arany ment át a kezén.
“ 1707. Erogatio Aureorum
…….
Die 19.July. Tatárországba ment Páter Lippai István uramnak………….43
A bucsáki magyarokról senki sem tud már, csupán a környező helynevek emlékeznek még rájuk ( Unguri, Unguri-Holoşniţa).
………………………………..
1. Körössy Györgyöt Zrínyi Ilona rendelte a gyermek Rákóczi mellé kamarásnak. Thököly táborában mindig ő főzött rá, mérgezéstől tartva. Rákóczi főkamarása és családi kincstatója lesz. “Durus magyar ember” mondja róla a fejedelem. 1707 és 1709 első feléből fennmaradt számadási feljegyzéseiből kitűnik, hogy másfél év alatt több mint 10.000 arany ment át a kezén.
“ 1707. Erogatio Aureorum
…….
Die 19.July. Tatárországba ment Páter Lippai István uramnak………….43
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése