Traianus által a mai Adamclisi (Adam Kilisse) területén alapított Tropaeum egyszerű civil települes lehetett, a közelében található diadalemléket pedig egy korábbi római győzelem emlékére emelhették és egy új határvidéket is jelölhetett.
A Tropaeum Traiani-nek nevezett győzelmi emlékmű (1977-ben építették újjá)
A tropaeum-állítás ókori szokás volt. A rómaiknál már a köztársaság korában találkozunk vele, és megőrződött a császárkorban is. (Talán a germánoktól ellesett antefixa ora truncis arborum mintájára) Eredetileg diadaljel, a kivívott győzelem színterén felállított oszlop volt, amire a legyőzöttektől zsákmányolt fegyvereket függesztették. Ábrázolásuk gyakran pénzérméken is megjelenik.
A Traianus oszlopán megjelenített tropaeum.
Idővel monumentális építménnyé lett, és ennek csúcsára helyezték a fegyverekkel teleaggatott oszlop kőből faragott szoborképét (tropaeum). Ilyet állított Pompeius a pireneusi hágón (Tropaeum Pompei), vagy Augustus Nizza mellett (Tropaeum Augusti), és egy ilyen emlékművet láthatunk Dobrodzsában is, az Adamclisi-i római kori ványroserődtől nem messze.
Az észak-déli (Marcinopolis-Noviodunum) és a kelet-nyugati (Tomis-Callatis-Durostorum) utak metszéspontjában felépült Tropaeum városerődöt Traianus alapította, de arra nincs bizonyíték, hogy az ettől két kilométerre található diadalemlék a császárnak a dák háborúkban elért győzelmét hírdetné.
A Mars Ultor-nak szentelt győzelmi emlékmű magas, kör alakú építmény volt. Oromzatán és oldalain metopék (négyzetes, domborművekkel díszített mezők) sorakoztak, és a tetején állot a tulajdonképpeni tropaeum.
Az észak-déli (Marcinopolis-Noviodunum) és a kelet-nyugati (Tomis-Callatis-Durostorum) utak metszéspontjában felépült Tropaeum városerődöt Traianus alapította, de arra nincs bizonyíték, hogy az ettől két kilométerre található diadalemlék a császárnak a dák háborúkban elért győzelmét hírdetné.
A Mars Ultor-nak szentelt győzelmi emlékmű magas, kör alakú építmény volt. Oromzatán és oldalain metopék (négyzetes, domborművekkel díszített mezők) sorakoztak, és a tetején állot a tulajdonképpeni tropaeum.
Az Adamclisi-i tropaeum
Az első Adamclisi-i ásatásokat Grigore Tocilescu (és Fenichel Sámuel) végezte 1882 és 1890 között. A diadalemlék háromszöget zár be két másik római kori emlékkel. Egy temetkezési oltárral és egy dombsírral, melyben hamvasztásos temetkezés nyomai voltak. Arra nézve, hogy kiknek az emlékére emelték öket, csak feltételezések léteznek.
A fennmaradt töredékes felirat szerint az oltárt [in honorem et in] MEMORIAM FORTIS [simorum virorum qui] PUGNANTES PRO R [epublica?] MORTE OCCU [buerunt]- a legbátrabb, a köztársaságért (?) csatát vivó és holtan maradt férfiúk tiszteletére és emlékére emelték. Sajnos állításának ideje a szövegből nem kivehető. A felsorolt elesettek praetorianusok, legionáriusok, polgárok, segédcsapatok katonái voltak. Egyedül a Cohors II Batavorum- COH II BAT- neve olvasható ki meggőzően. A Cohors II Batavorum viszont csak Traianus előtt harcolhatott ezen a vidéken.
Valamivel kissebb betűkkel vésve, a szöveg megemlít még egy névtelen, Pompejből származó tisztet. (COL POMP DOMICIL NEAPOL ITALIAE PRA) A tiszt a Vezúv kitörése után telepedhetett le Nápolyban, mert itt lakóhelyét (domicilium) és nem lakhelyét (domus) említik. Ezek szerint ezt az oltárt nagy valószínűséggel Domitianus idején vívott harcok (85-87) emlékére állították. Ha figyelembe vesszük az oltár oldalain levő feliratok terjedelmét (csaknem 240 m2) és a sorok magasságát (5,5 cm) hozzávetőlegesen 3800 elesett neve szerepelhetett a feliraton. Ez nagyon nagy veszteség ha tudjuk, hogy ebben az időben egy légió általában öt-hat ezer emberből állt. Talán Varus katasztrófájához vagy a Legio XXI Rapax elvesztéséhez mérhetjük.
Domitianus idején Cornelius Fuscus praefectus praetorio vesztett sereget és esett el a dák háborúban. Ezért több történész megpróbálta az oltárt az ő nevéhez kötni. A Tacitus nyomán írt Orosius passzus (VII,10,4.) két ütközetet és rettentő veszteséget sejtet. Ezt követően Domitianus Moesiaba jött, de Fuscusnak csak a Duna jobb partján emelhetett emléket vagy jelképes sírt, a bal partot nem birtokolta. (Martialis, VI, 76, 1-6)
Oppius Sabinus legátusra is gondolhatunk, aki az I Italica légió és a V Macedonica légió csapatrészével Novae (Svishtov, Bulgária) mellett 85-ben megütközött a Ripae Danuvii-t megtámadó dákokkal, de embereivel együtt felkoncolták (Suetonius : Vita Domitiani 6. és Eutropius 7, 23.) Tordán találtak is egy Neptunusznak szentelt oltár feliratot mely szerint a I Italica és a V Macedonica legió csapatrészei (vexillatio) egy centurion vezetése alatt Tropaeumban tevékenykedtek (Tropaei agens), viszont ez egy sokkal későbbi időre vonatkozhat, miután az I Italica és V Macedonica légiót Tordára irányították. Dobrodzsa a Durostorumban állomásozó XI Claudia légió akció-területéhez tartozott, de elképzelhető, hogy a csapatrészek az itt megjelenő kosztobókok ellen harcoltak a markomann háborúk idején.
A fennmaradt töredékes felirat szerint az oltárt [in honorem et in] MEMORIAM FORTIS [simorum virorum qui] PUGNANTES PRO R [epublica?] MORTE OCCU [buerunt]- a legbátrabb, a köztársaságért (?) csatát vivó és holtan maradt férfiúk tiszteletére és emlékére emelték. Sajnos állításának ideje a szövegből nem kivehető. A felsorolt elesettek praetorianusok, legionáriusok, polgárok, segédcsapatok katonái voltak. Egyedül a Cohors II Batavorum- COH II BAT- neve olvasható ki meggőzően. A Cohors II Batavorum viszont csak Traianus előtt harcolhatott ezen a vidéken.
Valamivel kissebb betűkkel vésve, a szöveg megemlít még egy névtelen, Pompejből származó tisztet. (COL POMP DOMICIL NEAPOL ITALIAE PRA) A tiszt a Vezúv kitörése után telepedhetett le Nápolyban, mert itt lakóhelyét (domicilium) és nem lakhelyét (domus) említik. Ezek szerint ezt az oltárt nagy valószínűséggel Domitianus idején vívott harcok (85-87) emlékére állították. Ha figyelembe vesszük az oltár oldalain levő feliratok terjedelmét (csaknem 240 m2) és a sorok magasságát (5,5 cm) hozzávetőlegesen 3800 elesett neve szerepelhetett a feliraton. Ez nagyon nagy veszteség ha tudjuk, hogy ebben az időben egy légió általában öt-hat ezer emberből állt. Talán Varus katasztrófájához vagy a Legio XXI Rapax elvesztéséhez mérhetjük.
Domitianus idején Cornelius Fuscus praefectus praetorio vesztett sereget és esett el a dák háborúban. Ezért több történész megpróbálta az oltárt az ő nevéhez kötni. A Tacitus nyomán írt Orosius passzus (VII,10,4.) két ütközetet és rettentő veszteséget sejtet. Ezt követően Domitianus Moesiaba jött, de Fuscusnak csak a Duna jobb partján emelhetett emléket vagy jelképes sírt, a bal partot nem birtokolta. (Martialis, VI, 76, 1-6)
Oppius Sabinus legátusra is gondolhatunk, aki az I Italica légió és a V Macedonica légió csapatrészével Novae (Svishtov, Bulgária) mellett 85-ben megütközött a Ripae Danuvii-t megtámadó dákokkal, de embereivel együtt felkoncolták (Suetonius : Vita Domitiani 6. és Eutropius 7, 23.) Tordán találtak is egy Neptunusznak szentelt oltár feliratot mely szerint a I Italica és a V Macedonica legió csapatrészei (vexillatio) egy centurion vezetése alatt Tropaeumban tevékenykedtek (Tropaei agens), viszont ez egy sokkal későbbi időre vonatkozhat, miután az I Italica és V Macedonica légiót Tordára irányították. Dobrodzsa a Durostorumban állomásozó XI Claudia légió akció-területéhez tartozott, de elképzelhető, hogy a csapatrészek az itt megjelenő kosztobókok ellen harcoltak a markomann háborúk idején.
Ilyen lehetett az Adamclisi-i temetkezési oltár (George Niemann szerint)
Az oltár főtáblájáról a császár neve hiányzik, nem maradt fenn. Tocilescu egészítette ki Traianus nevével és a BELLO DAC[ico] szavakkal. Rögtön a következő legnagyobb rangjelzés, az elesett praetorianusok neve előtt, elütő nagyságú betűkkel vésve, a pompeji tiszté. Ha a szövegben fennmaradt PRA betűket praefectus-ra egészítjük ki, a gárda parancsnokra (praefectus praetori) gondolhatunk. Lévén a római hadsereg legmagasabb rangú tisztje, közvetlenül a császár neve után csak az övé állhatott. Abban az esetben ha praefectus castrorum -ra egészítjuk ki, nem valószínű, hogy a csatatéren volt. Mint a tartalék vezére és a tábor térparancsnoka a praefectus castrorum ritkán vett részt csatában. Még kevésbé lehetett segédcsapatok tisztje (praefectus cohortis vagy praefectus alae) mert akkor az illető segédcsapat elesett katonáinak a nevét felsoroló oszlopnál szerepelt volna a neve.
A császárság kezdetén a gárda parancsnok Itálián kívül csak akkor ment csatába, ha abban maga a császár vagy a gárda is részt vett. A sok elesett praetorianus nevét olvasva csaknem bizonyos, hogy a pompeji tiszt praefectus praetori volt.
Az oltár főtáblájáról a császár neve hiányzik, nem maradt fenn. Tocilescu egészítette ki Traianus nevével és a BELLO DAC[ico] szavakkal. Rögtön a következő legnagyobb rangjelzés, az elesett praetorianusok neve előtt, elütő nagyságú betűkkel vésve, a pompeji tiszté. Ha a szövegben fennmaradt PRA betűket praefectus-ra egészítjük ki, a gárda parancsnokra (praefectus praetori) gondolhatunk. Lévén a római hadsereg legmagasabb rangú tisztje, közvetlenül a császár neve után csak az övé állhatott. Abban az esetben ha praefectus castrorum -ra egészítjuk ki, nem valószínű, hogy a csatatéren volt. Mint a tartalék vezére és a tábor térparancsnoka a praefectus castrorum ritkán vett részt csatában. Még kevésbé lehetett segédcsapatok tisztje (praefectus cohortis vagy praefectus alae) mert akkor az illető segédcsapat elesett katonáinak a nevét felsoroló oszlopnál szerepelt volna a neve.
A császárság kezdetén a gárda parancsnok Itálián kívül csak akkor ment csatába, ha abban maga a császár vagy a gárda is részt vett. A sok elesett praetorianus nevét olvasva csaknem bizonyos, hogy a pompeji tiszt praefectus praetori volt.
Traianus sestertiusa
Traianus dák háborúiban csak Claudius Livianus gárda parancsnok vett részt (Dio Cassius LXVIII 9.2), de ő túlélte a harcokat. Traianus nevét abban az esetben is kiiktatám, ha csak egy olyan feltételezésről is volna szó, miszerint a diadalmas császár a dák háborúk sikeres befejezése után, a Domitianus idején hősi halált haltak emlékére emeltette az oltárt. Róma Domitianusnak a dákokkal kötött békéjét szégyenletesnek, csaknem kapitulációnak értékelte. Az ellenség kezére jutott hadi zászlókat és légió-jelvényeket csak 102-ben szerezték vissza a rómaiak. (Dio Cassius LXVIII 9.3)
Katonai diploma (diploma militaris)
A Cohors I Brittonum milliaria Ulpia, Decimus Terentius Scaurianus vezetése alatt tartózkodott Daciaban. Leszerelt katonái 106 augusztus 11-én megkapták a római polgárjogot. (Bukaresti Történeti Múzeum)
Traianus saját győzelmeinek állított emlékeket. Oltárt emeltetett Tapae-nál (Dio Cassius LXVIII.8), colonia-kat és Dobrodzsában egy vicus-t alapít (csakúgy mint Ratiariát, Nicopolist, Traianopolist, és Augusta Traianát a Balkánon), mintegy megpecsételve ezzel háborúinak sikeres befejezését. Míg a Tapae-i oltár, a császár rendeletére Decimus Terentius Scaurianus által alapított Colonia Ulpia Traiana (Sarmisegetuza), vagy a nemrégiben a Vaskapu-hágó mellett feltárt település (a mai Zăvoinál) Traianus felvonulási területén található, a neki tulajdonított Adamclisi-i diadalemlék ettől nagyon távol esik.
Tropaeum városerőd. Légi felvétel,1973
CIL III 12470
A város területéről előkerült legkorábbi szövegtöredéken, Traianus tiszteletére szánt szobor feliratán (112-115 között) a lakosok mint Traianenses Tropaeenses örökítik meg magukat. A város ekkor már a császári provinciahoz tarozhatott (megjelenik rajta a legatus Augusti pro praetore, a császári helytartói cím).
Daizus Comosius (akit 50 éves korában öltek meg a kosztobókok) és két fia nem voltak római polgárok (talán géták vagy trákok voltak), nevük mellől hiányzik a tria nomina.(Daizi Comozoi vixit an L interfectus a Castabocis Iustus et Val patri BM posuerunt)
Az Adamclisiben talált feliratokon a markomann haborúkig nem esik szó sem légiókról sem katonai beavatkozásról. Egy 140-ből fennmaradt felajánlási emlékmű (CIL III 14214,1), melyet T.Vitrasius Polionius legatus Augusti pro praetore Alsó Moesia kormányzója és M.Stabius Colonus tribunus militum emeltetett, csupán a kormányzó tropaeumi jelenlétét jelzi egy, az isteneknek és a császár egészségéért bemutatott áldozat alkalmával. A város nem volt katonai táborhely, a barbárok mindig váratlanul támadták meg, ahogy ezt L. Fufidius Lucianus sírkövén olvashatjuk. A sírfeliratokból is csak veteránokról értesülünk. A Cohors I Lusitanorum, a Legio XIII. Gemina, vagy a Legio IX Claudia veteránjai már Traianus idején letelepedtek itt. Virágzó város lehetett, ám Ulpia Traiana-val ellentétben sokáig nem rendelkezhetett római joggal (ius latii). Még nem került elő olyan lelet ami Tropaeum-ot a III.század előtt colonia-nak vagy municipium-nak nevezné, esetleg mint sorozási helyet jelölné meg (sorozás csak római joggal rendelkező városokban történt)
Ha valóban Traianus fényes hadisikerét hírdeti az Adamclisi-i diadaljel, talán Tropaeum magasabb városi rangot kapott volna még a császár idején. Azt sem tudni pontosan, hogy nevét a már korábban, a közelben felépített emlékműnek köszönheti-e vagy másra vezethető vissza, mert a város keleti kapuját is díszítette (Constantin és Licinius idejéig) egy kissebb méretű tropaeum.
Valamikor a város keleti kapuját díszítő diadaljel.
A töredékes forrásokból, no meg Dio Cassius eléggé zavaros leírásából nem derül ki egyértelműen, hogy sor került-e rómaiak és dákok között Dobrodzsában is egy fontosabb összecsapásra. Napjainkban a történészek nem forrásokban leírt hadjárathoz rendelik az Adamclisi-i tropaeumot, de pont fordítva: az emlékműhöz kapcsolnak egy feltételezett, Traianus idején itt lezajlott csatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése