Az erdélyi magyarság helyzete Groza pozíciójának megszilárdulása ellenére nem javult. Groza jóindulatú és demokratikus elgondolását Dorminy közömbössége és soviniszta főigazgatási szervek ellenállása megakadályozta. A Magyar Népi Szövetség március végén Brassóban tartott gyűlésén, belátva, hogy a magyar kisebbség helyzetének javulását a demokratikus román rezsimtől is hiába várja, megváltoztatta eddigi várakozó és kormányt támogató magatartását, és erélyes sérelmi politikába kezdett, a panaszok orvoslásának elmaradásáért nyíltan a kormányt is hibáztatva.(Gyöngyösi János külügyminiszter, 1946)
1944 szeptemberében a magyar kormány elrendelte Észak-Erdély kiürítését. Romániában a minisztertanács szeptember 27-i ülésén Iuliu Maniu javaslatot terjesztett elő az észak-erdélyi területek közigazgatását irányító kormánybizottság megalakítására. Ekkor született meg a Maniu Gárda. A korabeli romániai baloldal, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, és a Romániában működő angol katonai és diplomáciai kirendeltség véleménye szerint indokolt volt, hogy a román hivatalos szerveknek ki kellett vonulniuk innen, és 1944. november 14. és 1945. március 13. között a terület szovjet katonai parancsnokság alá került. Az észak-erdélyi magyar kisebbség történetének 1945 utáni szakaszáról, és az akkori közállapotokról keveset írtak. A következő dokumentumok, a térség és a korszak szempontjából is jellemző pillanatokat őriztek meg a vidéki papság és a lakosság mindennapjaiból. Ezek az iratok, különböző okokból, eddig talán elkerülték a történészek érdeklődését.
..........................
A széki református egyházmegye esperesi hivatala, Ördöngösfüzes.
122/1945. esp. szám.
Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr!
Az idei május 10-én, amely napon egyházilag áldozócsütörtököt ünnepeltük egyházmegyénkben, a románság nemzeti függetlenségi ünneplésében minden községben tüntetett, és több helyen bántalmazták híveinket, s újból kifejezésre juttatták a védtelenekkel szembeni hatalmaskodó magatartásukat. A búzai szent eklézsiában, ahogyan Szász István nálam járt ottani hívem elbeszélte, a következő történt. A románok tüntető menetben felvonultak a református templom cintermébe, ottan a templom tornyára feltűzték a román nemzeti lobogót, és a cinterem sírhantjai iránti kegyelettel nem törődve horát és sârbát táncoltak a templom előtt. Nemzetgyűlölettől áthatott román nótákat énekeltek, és éneklés közben táncolva kurjongattak. Egyik hívünk megjegyezte és leírta az egyik kurjantás szövegét, amely élénk fényt vet arra, hogy a románság beszédében és tetteiben hogyan értelmezi a demokráciát. A szöveg a következõ:
..........................
A széki református egyházmegye esperesi hivatala, Ördöngösfüzes.
122/1945. esp. szám.
Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr!
Az idei május 10-én, amely napon egyházilag áldozócsütörtököt ünnepeltük egyházmegyénkben, a románság nemzeti függetlenségi ünneplésében minden községben tüntetett, és több helyen bántalmazták híveinket, s újból kifejezésre juttatták a védtelenekkel szembeni hatalmaskodó magatartásukat. A búzai szent eklézsiában, ahogyan Szász István nálam járt ottani hívem elbeszélte, a következő történt. A románok tüntető menetben felvonultak a református templom cintermébe, ottan a templom tornyára feltűzték a román nemzeti lobogót, és a cinterem sírhantjai iránti kegyelettel nem törődve horát és sârbát táncoltak a templom előtt. Nemzetgyűlölettől áthatott román nótákat énekeltek, és éneklés közben táncolva kurjongattak. Egyik hívünk megjegyezte és leírta az egyik kurjantás szövegét, amely élénk fényt vet arra, hogy a románság beszédében és tetteiben hogyan értelmezi a demokráciát. A szöveg a következõ:
Sus opincă, jos păpuc,
Până la Tisa mă duc
Să bag ungurii în jug,
Sar cu ei o brazdă, două,
Să-i arăt că-i ţara nouă,
Cu ungurii voi ara,
Cu jidovii voi grapa.(1)
Miután jól kitáncolták magukat, búcsúzóul, hogy nyomaikat is a templomban hagyják, a templom zöldre festett ablakainak zsalugátereit leszedték és összetörték. Szász István atyánkfia előadása szerint búzai híveink megdermedten és fájdalmasan, elrejtőzve nézték végig, és ki amerre tudott rejtőzött el, így ünnepelve az Úr mennybemenetelének szent ünnepét. Jellemző híveink lelkiállapotára az a tény is, hogy mikor azt mondtam, hogy az orosz katonai hatóságok segítségét fogom kérni, arra kértek, hogy semmit se tegyek, mert akkor a románok dühe elől kénytelenek lesznek a faluból elköltözni.
Szörnyű és rettenetes ez a helyzet, melyben e nemzetiségi vidéken híveink és lelkipásztoraink élnek.
Tisztelettel: Ördöngösfüzes, 1945. május hó 12-én.
Cseterky János megbízott esperes
(Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár, I. 87/1918, f.9)
...............
Az ördöngősfüzesi szent és nemes református ecclesia lelkipásztori hivatalától
Szám: 47/1946. Tárgy :Egyházüldözés ...... Ördöngősfüzesen
(Szolnok-Doboka vm.)
Főtiszteletű és Méltóságos Igazgatótanács!
Mint már jelentettem f. évi május hó 14-én kelt jelentésemben, hogy helyzetem válságossá lett, újból megismétlem jelentésemet.
Május 9-én, vasárnap Mihály Károly széki lelkésztestvérem feleségével együtt meglátogatott, ő prédikált, és a széki templom részére gyűjtést rendezett. Ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy mint egyházmegyei tanácsos a presbitériummal ülést tartson, és azon foglalkozzon az én elüldözésem kérdésével.
A presbiteri ülés jegyzőkönyvét három példányban (egy magyar nyelvű és két román nyelvű) mellékelten tisztelettel felterjesztem, és kérem a további intézkedéseket. Ebben a nehéz ügyben felettes hatóságom bölcs belátására bízom magamat, sehonnan máshonnan – Istenen kívül – segítséget és támogatást remélve.
Egyházközségemet nem hagyom el, mert bárhova mennék is Erdélyben, a helybeli román pap felbujtogatott hívei nem nyugszanak, és a népbírósági vagy másféle bírósági útra terelnék ellenem való dühüket, éppúgy, mint a szamosújvári románok tették, Czirmay Zoltán szamosújvári volt lelkipásztorral szemben, ezek is megteszik. Azt hiszem, hogy ma Erdélyben a nemzetiségi vidékeken nincsen olyan egyházközségünk, ahol lelkipásztorainkat direkt vagy indirekt úton ne bántalmaznák. Csak én tudom, hogy az érkörösi lelkipásztort a tavasszal megverték, a tasnádszántói lelkipásztornak Virágvasárnapján összes ablakát betörték, s ellenőrizhetetlen hírekből hallom, hogy a bonchidai római katolikus papot felpofozták, a válaszútit súlyosan megverték, a nyíresit bántalmazták.
Arra kérem a Főtiszteletű és Méltóságos Igazgatótanácsot, hogy a Kultuszminisztériumon vagy a Nemzetiségi Minisztériumon keresztül valami formában védelmet nyújtson nekünk. Az alantas közigazgatási és közbiztonsági szervek (községi bíró, községi jegyzők, csendőrök, főszolgabírók stb.) olyan elvakult gyűlölettel és bosszútól lihegő vadsággal néznek ma minden magyarra, hogy híveink ott állnak, hogy ők kérnék szívesen az áttelepítést, s kimennének önként az országból.
Amint elentettem, a csendőrség az ablaktörés bűntényét erélyesen kinyomozta,
és a tetteseket kiderítette. Ez a román papot még jobban felingerelte. A csendőrség tenne, de a román közhangulat egyenesen hazaárulóknak minősíti őket, ha magyart védelembe vesznek.
A szamosújvári kommunista párt - anélkül, hogy én kéréssel fordultam volna hozzá – elüldözésem ügyében erélyesen állást foglalt, és ennek nyomására a csendőrség nyomozást indított az üldözők felderítésére. Nem volt nehéz őket felderíteni, mert presbitereknek mondták meg határozatukat, tehát azok tanúk voltak. Híveinktől úgy értesültem, hogy a csendörtörzsőrmester keményen korholta a románokat, és szidta őket. Azt mondta nekik: miért nem jártok el törvényes úton, és hogy mertek valakit a faluból kiűzni? Híveim azonban azt is megállapították, hogy ez kétszínűsködő magatartás.
Szörnyű nehéz időket élünk. Állandó rettegés, félelmek között fekszünk le. Feleségem az utóbbi időben állandóan betegeskedik, ez a másik nagy aggodalom.Fejszével az ágy mellett, erősen bezárt ajtókkal alszunk, és mikor reggel felébredünk, hálát adunk az Istennek, hogy ezen az éjszakán is átvezérelt és megőrzött. Minden neszre felriadunk, minden kutyaugatás felébreszt, az utcán haladók beszéde megrémít.
Szám: 47/1946. Tárgy :Egyházüldözés ...... Ördöngősfüzesen
(Szolnok-Doboka vm.)
Főtiszteletű és Méltóságos Igazgatótanács!
Mint már jelentettem f. évi május hó 14-én kelt jelentésemben, hogy helyzetem válságossá lett, újból megismétlem jelentésemet.
Május 9-én, vasárnap Mihály Károly széki lelkésztestvérem feleségével együtt meglátogatott, ő prédikált, és a széki templom részére gyűjtést rendezett. Ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy mint egyházmegyei tanácsos a presbitériummal ülést tartson, és azon foglalkozzon az én elüldözésem kérdésével.
A presbiteri ülés jegyzőkönyvét három példányban (egy magyar nyelvű és két román nyelvű) mellékelten tisztelettel felterjesztem, és kérem a további intézkedéseket. Ebben a nehéz ügyben felettes hatóságom bölcs belátására bízom magamat, sehonnan máshonnan – Istenen kívül – segítséget és támogatást remélve.
Egyházközségemet nem hagyom el, mert bárhova mennék is Erdélyben, a helybeli román pap felbujtogatott hívei nem nyugszanak, és a népbírósági vagy másféle bírósági útra terelnék ellenem való dühüket, éppúgy, mint a szamosújvári románok tették, Czirmay Zoltán szamosújvári volt lelkipásztorral szemben, ezek is megteszik. Azt hiszem, hogy ma Erdélyben a nemzetiségi vidékeken nincsen olyan egyházközségünk, ahol lelkipásztorainkat direkt vagy indirekt úton ne bántalmaznák. Csak én tudom, hogy az érkörösi lelkipásztort a tavasszal megverték, a tasnádszántói lelkipásztornak Virágvasárnapján összes ablakát betörték, s ellenőrizhetetlen hírekből hallom, hogy a bonchidai római katolikus papot felpofozták, a válaszútit súlyosan megverték, a nyíresit bántalmazták.
Arra kérem a Főtiszteletű és Méltóságos Igazgatótanácsot, hogy a Kultuszminisztériumon vagy a Nemzetiségi Minisztériumon keresztül valami formában védelmet nyújtson nekünk. Az alantas közigazgatási és közbiztonsági szervek (községi bíró, községi jegyzők, csendőrök, főszolgabírók stb.) olyan elvakult gyűlölettel és bosszútól lihegő vadsággal néznek ma minden magyarra, hogy híveink ott állnak, hogy ők kérnék szívesen az áttelepítést, s kimennének önként az országból.
Amint elentettem, a csendőrség az ablaktörés bűntényét erélyesen kinyomozta,
és a tetteseket kiderítette. Ez a román papot még jobban felingerelte. A csendőrség tenne, de a román közhangulat egyenesen hazaárulóknak minősíti őket, ha magyart védelembe vesznek.
A szamosújvári kommunista párt - anélkül, hogy én kéréssel fordultam volna hozzá – elüldözésem ügyében erélyesen állást foglalt, és ennek nyomására a csendőrség nyomozást indított az üldözők felderítésére. Nem volt nehéz őket felderíteni, mert presbitereknek mondták meg határozatukat, tehát azok tanúk voltak. Híveinktől úgy értesültem, hogy a csendörtörzsőrmester keményen korholta a románokat, és szidta őket. Azt mondta nekik: miért nem jártok el törvényes úton, és hogy mertek valakit a faluból kiűzni? Híveim azonban azt is megállapították, hogy ez kétszínűsködő magatartás.
Szörnyű nehéz időket élünk. Állandó rettegés, félelmek között fekszünk le. Feleségem az utóbbi időben állandóan betegeskedik, ez a másik nagy aggodalom.Fejszével az ágy mellett, erősen bezárt ajtókkal alszunk, és mikor reggel felébredünk, hálát adunk az Istennek, hogy ezen az éjszakán is átvezérelt és megőrzött. Minden neszre felriadunk, minden kutyaugatás felébreszt, az utcán haladók beszéde megrémít.
Kérem a Főtiszteletű és Méltóságos Igazgatótanácsot, tegyen meg mindent, amit lehet, védelmünk biztosítása érdekében.
Tisztelettel Ördöngősfüzes, 1946. május hó 21-én
Cseterky János lelkipásztor
(Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár, I. 87/1918, f.9)
........................................................
1.A szöveg fordítása :Fel a bocskort, le a klumpa
Végcélom a Tisza
Magyarokat járomba,
S egy-két barázda,
Hogy lássák, ez új haza
Magyarokkal aratok,
Zsidókkal boronálok.
II.
Összeírások és összefogások
1941 augusztusában, közvetlenül a hitleri támadás után, a Volgai Német Köztársaságot felszámolták, és az itt élő németeket áttelepítették Szibériába és Kazahsztánba.(1) Ezt követően, a Vörös Hadsereg előrenyomulásával, a kitelepítési esetek egyre gyakoriabbá váltak a Wehrmacht-tól visszafoglalt területeken.
Az ankarai román nagykövet, Alexandru Creţianu által a Szövetségeseknek benyújtott 1944 augusztus 25-ei fegyverszüneti kérelemben Constantin Sănătescu miniszterelnök és a román kormány felajánlotta, hogy Románia németajkú lakosságát kiutasítja az ország területéről.(2) Előkészítő felmérést végeznek, és összeírják a 16. életévüket betöltott német nemzetiségű férfiakat és nőket. (Belügyminisztérium, 12.500/ 1944 augusztus 27-ei Dekrétum )
1945 ianuár 6-án a román Minisztertanács Elnöksége megkapja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 031/ 1945.01.06 számú rendeletét, amely kimondja, hogy január 10-20 között, Románia területén mozgósítani kell (állampolgárságtól függetlenül) minden 17- 45 év közötti német nemzetiségű férfit és 18-30 év közötti német nemzetiségű nőt. Az egy éven aluli gyermeküket egyedül nevelő nők felmentést kaptak
Az ankarai román nagykövet, Alexandru Creţianu által a Szövetségeseknek benyújtott 1944 augusztus 25-ei fegyverszüneti kérelemben Constantin Sănătescu miniszterelnök és a román kormány felajánlotta, hogy Románia németajkú lakosságát kiutasítja az ország területéről.(2) Előkészítő felmérést végeznek, és összeírják a 16. életévüket betöltott német nemzetiségű férfiakat és nőket. (Belügyminisztérium, 12.500/ 1944 augusztus 27-ei Dekrétum )
1945 ianuár 6-án a román Minisztertanács Elnöksége megkapja a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 031/ 1945.01.06 számú rendeletét, amely kimondja, hogy január 10-20 között, Románia területén mozgósítani kell (állampolgárságtól függetlenül) minden 17- 45 év közötti német nemzetiségű férfit és 18-30 év közötti német nemzetiségű nőt. Az egy éven aluli gyermeküket egyedül nevelő nők felmentést kaptak
(Román nyelvű)
“ Váradi Csendőr-felügyelőség
Szilágy megyei Csendőr Légió
Nr.1509/1946.03.19
TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
845/1946.02.21 sz. jelentésünkre hivatkozva:
Tudomásunkra jutott, hogy 1946 januárjában a csalánosi (Urziceni, Szatmár megye) római katolikus pap, Tillingher Ferenc, a templomában tartott misén a hívők tudomására hozta a hírt, miszerint Oroszország 7.000.000 svábot szándékozik a Dunamedencéből Oroszországba telepíteni. Ezért minden sváb legyen figyelmes amikor a nemzetiségét deklarálja.(....) Minden lakos, hogy elkerülje a deportálást, szabadon magyarnak vallhatja magát. Ezt a propagandát követve, most Csalános község sváb lakosai magyarnak deklarálják magukat.
Biztos információ.
A pap ellen beadványt foganasítottunk, és a fenti Jelentéssel együtt megküldtük a Szilágy megyei Ügyészségnek.
Szilágy megyei Csendőr Légió Parancsnok
Dinescu Marin kapitány
Értesítve: a Csedőrség Központi Felügyelősége, a Váradi Csendőr-felügyelőség, a Szilágy megyei Prefektúra”
( Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 65/1945-ös dosszié, 89.lap)
“ Váradi Csendőr-felügyelőség
Szilágy megyei Csendőr Légió
Nr.1509/1946.03.19
TÁJÉKOZTATÓ JELENTÉS
845/1946.02.21 sz. jelentésünkre hivatkozva:
Tudomásunkra jutott, hogy 1946 januárjában a csalánosi (Urziceni, Szatmár megye) római katolikus pap, Tillingher Ferenc, a templomában tartott misén a hívők tudomására hozta a hírt, miszerint Oroszország 7.000.000 svábot szándékozik a Dunamedencéből Oroszországba telepíteni. Ezért minden sváb legyen figyelmes amikor a nemzetiségét deklarálja.(....) Minden lakos, hogy elkerülje a deportálást, szabadon magyarnak vallhatja magát. Ezt a propagandát követve, most Csalános község sváb lakosai magyarnak deklarálják magukat.
Biztos információ.
A pap ellen beadványt foganasítottunk, és a fenti Jelentéssel együtt megküldtük a Szilágy megyei Ügyészségnek.
Szilágy megyei Csendőr Légió Parancsnok
Dinescu Marin kapitány
Értesítve: a Csedőrség Központi Felügyelősége, a Váradi Csendőr-felügyelőség, a Szilágy megyei Prefektúra”
( Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 65/1945-ös dosszié, 89.lap)
Emlékirat
1947. évi február hó 17-én és az utána következő napokon a tasnádi (Szilágy vm.) járásban, főleg Tasnád községben, a csendőrség több lakosnál megjelent, és a családfő, valamint a családtagok személyi adatait feljegyezte. A lakosság körében ez nagy nyugtalanságot keltett, mert főleg az idegen (német ) hangzású nevűeknél jelentek meg, és csak római katolikus vallásúaknál. Tekintettel arra, hogy az érintett lakosok szövetségünkhöz fordultak felvilágosításért, nyugtalanságukat alátámasztva azzal, hogy 1945 januárjában egy ugyancsak idegen (német) hangzású nevűek összeírása következményeképpen Tasnádról több mint 400 személyt szállítottak el Oroszországba munkaszolgálatra, kik közül eddig alig 200 került haza, mind gyengélkedő – a lakosság megnyugtatására az ügyet a helybeli Blokk bizottsága (tanácsa) elé vittük, ahol a jelen levő járási csendőrőrmester kijelentette, hogy az összeírást statisztikai adatgyűjtés céljából felsőbb utasításra végzi, az összeírás céljából felvilágosítást nem adott. Az összeírás most is folyamatban van.
A lakosság körében ez az összeírás azt a hiedelmet keltette, hogy az 1945 január havában történt elszállítást megelőző összeíráshoz hasonlóan folyik az adatgyűjtés.
(…..)
A lakosság körében ez az összeírás azt a hiedelmet keltette, hogy az 1945 január havában történt elszállítást megelőző összeíráshoz hasonlóan folyik az adatgyűjtés.
(…..)
Tasnád, 1947. évi február hó 20-án
Az M.N.SZ. Végrehajtó Bizottsága nevében: (kiolvashatatlan)”
(Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár, I. 87/1918, 46-48 lap
(Román nyelven)
“Központi Csendőr-felügyelőség
Közbiztonsági Felügyelet Igazgatósága
Nr.33.250/1946 június 4
A Különleges Információs Szolgálathoz
“Központi Csendőr-felügyelőség
Közbiztonsági Felügyelet Igazgatósága
Nr.33.250/1946 június 4
A Különleges Információs Szolgálathoz
A 31.084/1946 május 3 számú átiratra vonatkozóan, a kaplonyi (Căpleni) református papról és a Dengelegh (Dindeşti) községi ( Szilágy megye) Mok István nevű egyénről;
Tisztelettel jelentjük, hogy a Szilágy megyei Csendőr Légió által elvégzett ellenőrzésből kitűnik, hogy Lovász Bálint református pap, az M.N.SZ (Magyar Népi Szövetség) Kaplony községi szervezetének elnöke, január 14-án utasította a kisbírót, hogy doboltassa ki a községben: minden sváb nevű lakos jelentkezzen a községházán nemzetiségének deklarálása végett
A deklarációkat Holtzman Justina jegyezte fel, a község jegyzői hivatalának tisztviselője, aki jelenleg a M.N.SZ helyi szervezetének a titkára is. A német ajkú lakosság többsége, a pap ösztönzésére, kijelentette, hogy magyar nemzetiségű, megpróbálták így kivonni magukat a németek ellen foganasított intézkedések alól.
Ami a Mok István nevű egyén esetét illeti, az felűlvizsgálat eredménye a következő:
A fent nevezett, a M.N.SZ védelme alatt, élénk és tendenciózus propagandát folytat, miszeint ha a német ajkú népesség nem fogja magyar nemzetiségűnek vallani magát, munkára fogják vinni őket a Szovjetunióba. Ezzel az eljárással sikerült összegyűjtenie 82 sváb deklarációját, amiben azok magyar nemzetiségűnek vallják magukat.......
A két eseten kívűl megemlítjük, hogy Szaniszló (Sanislau) községben (Szatmár megye) a Bálint nevű magyar tanító, Tenkei József és Füzesi Mihály, az M.N.SZ aktív tagjai ugyanazokat a tilltott eljárásokat alkalmazva, sikeresen 1.000 ilyen deklarációt gyűjtött össze a helybeli sváboktól.
A fentiekből következik, hogy... az észak-erdélyi magyarok a fent említett eszközökkel, propagandával kiaknázzák, érdekelt módon a 2433 sz. Dekrétum-törvény rendelkezéseit, amely 1945 augusztus 6-án jelent meg a Hivatalos Monitorban 176. számmal, amely az I.rész a. pontjában kiondja, hogy Észak-Erdély lakossága köteles egy év leforgása alatt a város- és községházán hivatalos módon jövedelmi bevallást tenni.
A fenti eseteket a Szilágy megyei Csendőr Légió vizsgálta ki, az okányokat az igazságszolgáltatáshoz terjesztették elő.
Tisztelettel jelentjük, hogy a Szilágy megyei Csendőr Légió által elvégzett ellenőrzésből kitűnik, hogy Lovász Bálint református pap, az M.N.SZ (Magyar Népi Szövetség) Kaplony községi szervezetének elnöke, január 14-án utasította a kisbírót, hogy doboltassa ki a községben: minden sváb nevű lakos jelentkezzen a községházán nemzetiségének deklarálása végett
A deklarációkat Holtzman Justina jegyezte fel, a község jegyzői hivatalának tisztviselője, aki jelenleg a M.N.SZ helyi szervezetének a titkára is. A német ajkú lakosság többsége, a pap ösztönzésére, kijelentette, hogy magyar nemzetiségű, megpróbálták így kivonni magukat a németek ellen foganasított intézkedések alól.
Ami a Mok István nevű egyén esetét illeti, az felűlvizsgálat eredménye a következő:
A fent nevezett, a M.N.SZ védelme alatt, élénk és tendenciózus propagandát folytat, miszeint ha a német ajkú népesség nem fogja magyar nemzetiségűnek vallani magát, munkára fogják vinni őket a Szovjetunióba. Ezzel az eljárással sikerült összegyűjtenie 82 sváb deklarációját, amiben azok magyar nemzetiségűnek vallják magukat.......
A két eseten kívűl megemlítjük, hogy Szaniszló (Sanislau) községben (Szatmár megye) a Bálint nevű magyar tanító, Tenkei József és Füzesi Mihály, az M.N.SZ aktív tagjai ugyanazokat a tilltott eljárásokat alkalmazva, sikeresen 1.000 ilyen deklarációt gyűjtött össze a helybeli sváboktól.
A fentiekből következik, hogy... az észak-erdélyi magyarok a fent említett eszközökkel, propagandával kiaknázzák, érdekelt módon a 2433 sz. Dekrétum-törvény rendelkezéseit, amely 1945 augusztus 6-án jelent meg a Hivatalos Monitorban 176. számmal, amely az I.rész a. pontjában kiondja, hogy Észak-Erdély lakossága köteles egy év leforgása alatt a város- és községházán hivatalos módon jövedelmi bevallást tenni.
A fenti eseteket a Szilágy megyei Csendőr Légió vizsgálta ki, az okányokat az igazságszolgáltatáshoz terjesztették elő.
A Közbiztonsági Felügyelet Igazgatója, a Biztonsági Szolgálat főnöke,
N.Stoicescu ezredes,
M.C. őrnagy,”
(Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 70/1946.sz. dosszié, 59-60.lap)
…………………
1. „Biztonsági” kitelepítésekre már 1936-ban is került sor. Akkor a Lengyelországgal határos sávból a lengyel nemzetiségű állampolgárokat telepítették Kazahsztánba, majd 1937-ben a koreai nemzetiségű szovjet állampolgárok kerültek sorra. Őket Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Kirgíziába szállították (majd a többiek következtek: kabardok, kalmükök, karacsajok, stb)
2. 23 August 1944. Documente, vol. II, Bucureşti, 1984, p. 488.
N.Stoicescu ezredes,
M.C. őrnagy,”
(Bukaresti Állami Levéltár, a Csendőrség Központi Felügyelősége, 70/1946.sz. dosszié, 59-60.lap)
…………………
1. „Biztonsági” kitelepítésekre már 1936-ban is került sor. Akkor a Lengyelországgal határos sávból a lengyel nemzetiségű állampolgárokat telepítették Kazahsztánba, majd 1937-ben a koreai nemzetiségű szovjet állampolgárok kerültek sorra. Őket Kazahsztánba, Üzbegisztánba és Kirgíziába szállították (majd a többiek következtek: kabardok, kalmükök, karacsajok, stb)
2. 23 August 1944. Documente, vol. II, Bucureşti, 1984, p. 488.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése