tanulták a zsoltárokat….
Domenico Ghirlandaio : Szent Jeromos. (Firenze, Ognissanti templom)
Amennyiben Szent Jeromosnak a hunokra vonatkozó értesülései hitelesek (1), nem vethetjük el azt a feltevést miszerint a keresztény hit tartalma talán a honfoglaló magyar törzsek előtt sem volt teljesen ismeretlen. Találkozhattak az új vallás elemeivel még a Fekete-tenger partvidékén, ahol már folyt görög térítés, a Kárpát-medencében való megtelepedéskor pedig jelentős keresztény közösségekkel találkoztak.
A kereszténység a római korban hatolt be Pannóniába, majd a nyugati gótok megtérésével magába olvaszt több germán népet is, a vandálokat, gepidákat, longobárdokat (magyobb részük ariánussá lesz). De egymásnak adva helyet vándorlásaik során, egyes népek kipusztulnak mielőtt felvették volna a keresztséget. A népvándorlás után letelepült nyugati szláv törzsek, akárcsak a Duna-Maros közt lakó bolgár-szlávok későn jutnak „keresztséghez”. Rastislav, a morva-szlávok fejedelme, hogy a bajor egyháztól való függőséget elkerülje III.Mikhael császártól kér térítőket. A görög misszió 863-ban jött Morvaországba. Cyrill és Methód (az ő nevükhöz fűződik az úgynevezett glagolita ábécé, a cirill betűk ősi változata) görögből fordított szláv nyelvű liturgikus szövegeket hoztak magukkal, több mint három évig folytatták missziós munkájukat, ám a bajor püspökökben egyre nagyobb ellenérzést váltott ki, nem maga a bizánci rítus, de a szláv nyelv liturgiai használata.(2)
A kereszténység a római korban hatolt be Pannóniába, majd a nyugati gótok megtérésével magába olvaszt több germán népet is, a vandálokat, gepidákat, longobárdokat (magyobb részük ariánussá lesz). De egymásnak adva helyet vándorlásaik során, egyes népek kipusztulnak mielőtt felvették volna a keresztséget. A népvándorlás után letelepült nyugati szláv törzsek, akárcsak a Duna-Maros közt lakó bolgár-szlávok későn jutnak „keresztséghez”. Rastislav, a morva-szlávok fejedelme, hogy a bajor egyháztól való függőséget elkerülje III.Mikhael császártól kér térítőket. A görög misszió 863-ban jött Morvaországba. Cyrill és Methód (az ő nevükhöz fűződik az úgynevezett glagolita ábécé, a cirill betűk ősi változata) görögből fordított szláv nyelvű liturgikus szövegeket hoztak magukkal, több mint három évig folytatták missziós munkájukat, ám a bajor püspökökben egyre nagyobb ellenérzést váltott ki, nem maga a bizánci rítus, de a szláv nyelv liturgiai használata.(2)
A nyugati egyház a latin liturgikus nyelv által mintegy monarchikus egyetemességre törekedett, míg a görög szertartású keleti egyház hozzájárult a nemzeti egyéniség megőréséhez azáltal, hogy a népek saját nyelvüket használhatták, nemzeti kultúrájukat szabadon és függetlenül vihették tovább.
(Más kérdés azonban az, hogy miért nem tud már jó ideje a régebbi műveltségű Kelet lépést tartani a nyugati népek egyetemes haladásával?)
(Más kérdés azonban az, hogy miért nem tud már jó ideje a régebbi műveltségű Kelet lépést tartani a nyugati népek egyetemes haladásával?)
II.Mikhael pénze. (British Museum)
A Kárpát-medence két keresztény nagyhatalom, a Német-római Császárság és Bizánc ütközőpontjában volt. Idővel a honfoglaló magyarság is felismerte, hogy lassan rendeznie kell viszonyát a két birodalommal. A békés közeledés megvalósításának legfőbb eszköze pedig a kereszténység bizonyos mértékű elfogadása lett volna, így két magyar „..színleg a keresztény hit felé hajolva Byzantionba jutott. ” (Skylitzes)
Konstantinos Porphyrogennetos munkájában (De administrando imperio) megemlíti a bírói tisztséget viselő gyla és karcha bizánci látogatását, Skylitzes krónikája pedig kiegészíti ezt egy, a Theophanes continuatus-ból átvett adattal, miszerint a két magyar meg is keresztelkedett, a karchát maga a csázsár merítette a keresztelő medencébe (és feltehetőleg hatalmas pénzösszeggel is megajándékozta a magyarokat, hogy kalandozásaik Bizánc irányába megszűnjenek.) De Bulcsú később „széttépte az Istennel kötött szerződést, és gyakran harcolt a rómaiak ellen.(3).”(Georgios Kendrenos)
„Nem sokkal utóbb Gyula is, aki szintén a türkök fejedelme volt, a császári városba jön, megkeresztelkedik, s ő ugyanazon jótéteményekben és megtiszteltetésekben részesül. Ő magával vitt egy jámborságáról híres, Hierotheos nevű szerzetest, akit Theophylaktos Turkia püspökévé szentelt, s aki odaérkezvén, a barbár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez. Gyula pedig megmaradt hitében, ő maga nem intézett soha betörést a rómaiak területére, és az elfogott keresztényekről sem feledkezett meg, hanem kiváltotta azokat, gondja volt rájuk és szabaddá tette őket.” (Skylitzes)
A magyarok földje, a literátor császár feljegyzése szerint, a X.század közepén, a Tiszától a Körösök, a Maros és a Küküllő (vagy Aranka ?) vidékéig terjedt, de magába foglalta a Bánságot is. Itt kezdhették meg Hierotheos és a bolgár-szláv szerzetesek a kereszténység keleti változatának a terjesztését, de hogy működésük nyomán szervezett egyház is keletkezett volna, arra semmi nyomot nem találuk. Sem a nyugati sem a magyar krónikák nem tesznek említést Magyarország első püspökéről, és elhallgatják a „szakadár” keleti egyház érdemeit. Hierotheosnak a X.század közepén még nem voltak nyugati vetélytársai (Bruno és Piligrim püspökök 970 után kezdték meg missziós tevékenységüket), és nagyon messzi területekre is eljuthatott. Nem zárhatjuk ki, hogy a veszprémvölgyi görög apácák léte is Hierotheos munkásságának az eredménye volt (és talán kapcsolatban van Imre herceg jegyesével is, aki a Szent-Margit legenda szerint bizánci hercegnő volt).
Konstantinos Porphyrogennetos munkájában (De administrando imperio) megemlíti a bírói tisztséget viselő gyla és karcha bizánci látogatását, Skylitzes krónikája pedig kiegészíti ezt egy, a Theophanes continuatus-ból átvett adattal, miszerint a két magyar meg is keresztelkedett, a karchát maga a csázsár merítette a keresztelő medencébe (és feltehetőleg hatalmas pénzösszeggel is megajándékozta a magyarokat, hogy kalandozásaik Bizánc irányába megszűnjenek.) De Bulcsú később „széttépte az Istennel kötött szerződést, és gyakran harcolt a rómaiak ellen.(3).”(Georgios Kendrenos)
„Nem sokkal utóbb Gyula is, aki szintén a türkök fejedelme volt, a császári városba jön, megkeresztelkedik, s ő ugyanazon jótéteményekben és megtiszteltetésekben részesül. Ő magával vitt egy jámborságáról híres, Hierotheos nevű szerzetest, akit Theophylaktos Turkia püspökévé szentelt, s aki odaérkezvén, a barbár tévelygésből sokakat kivezetett a kereszténységhez. Gyula pedig megmaradt hitében, ő maga nem intézett soha betörést a rómaiak területére, és az elfogott keresztényekről sem feledkezett meg, hanem kiváltotta azokat, gondja volt rájuk és szabaddá tette őket.” (Skylitzes)
A magyarok földje, a literátor császár feljegyzése szerint, a X.század közepén, a Tiszától a Körösök, a Maros és a Küküllő (vagy Aranka ?) vidékéig terjedt, de magába foglalta a Bánságot is. Itt kezdhették meg Hierotheos és a bolgár-szláv szerzetesek a kereszténység keleti változatának a terjesztését, de hogy működésük nyomán szervezett egyház is keletkezett volna, arra semmi nyomot nem találuk. Sem a nyugati sem a magyar krónikák nem tesznek említést Magyarország első püspökéről, és elhallgatják a „szakadár” keleti egyház érdemeit. Hierotheosnak a X.század közepén még nem voltak nyugati vetélytársai (Bruno és Piligrim püspökök 970 után kezdték meg missziós tevékenységüket), és nagyon messzi területekre is eljuthatott. Nem zárhatjuk ki, hogy a veszprémvölgyi görög apácák léte is Hierotheos munkásságának az eredménye volt (és talán kapcsolatban van Imre herceg jegyesével is, aki a Szent-Margit legenda szerint bizánci hercegnő volt).
De lássuk mit mondanak a szláv források ezekről az időkről.
”Csakhamar keletről, északról és délről számos nép tört elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök birodalmát, úgy, hogy ezt a paeon népet (a magyarok) hamarjában nem tudták megerősíteni a hitben. És saját nyelvükön írott könyveik sem voltak. A görögök rájuknézve alkalmatos tétlenségét látva a latinok, Romából felkerekedtek s a paenokat, kik ugroknak nevezték magukat és a többi velük szomszég nemzeteket könyveikkel és irásaikkal istentelen hitükre térítették”
”Csakhamar keletről, északról és délről számos nép tört elő, sok rázkódás és ijedelem fogta el a görögök birodalmát, úgy, hogy ezt a paeon népet (a magyarok) hamarjában nem tudták megerősíteni a hitben. És saját nyelvükön írott könyveik sem voltak. A görögök rájuknézve alkalmatos tétlenségét látva a latinok, Romából felkerekedtek s a paenokat, kik ugroknak nevezték magukat és a többi velük szomszég nemzeteket könyveikkel és irásaikkal istentelen hitükre térítették”
A magyarok harca a bolgárokkal. Joannes Skylitzes krónikája.
A keleti egyház térítő munkája akadozva haladhatott ezután, de a megindult folyamat vékony szálai tovább vezetnek, egészen Ajtonyig.
……………………………………
1. Szent Jeromos, egy Paula nevű hölgy menyéhez, Laetahoz írt válaszlevelének a 2.bekezdésében olvashatjuk: “Az örmény nyilas félre rakta puzdráját, a hunok a zsoltárt tanulják, a hűvös szkítákat a hit izzása melegíti. A vörös és szőke géták sátor templomokat hordoznak seregükkel: és lehet, hogy az ellenünk való sikeres csatározásaik tényét az adja, hogy ugyanabba a vallásba hisznek.” Ugyancsk szent Jeromosnál olvashatunk a Szkytiában térítő Theotimus tomis-i (ma Constanţa) püspökről (De viris illustribus, 131.fejezet)
2. Rómába mentek, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket és jóváhagyta a szláv nyelvű istentisztelet. Metódnak, Chozil közbenjárására, megadta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát és a hajdani illír főváros, Sirmium érsekévé nevezte ki. Method működésének központja feltehetően Chozil és Priwina székhelyén volt. A smirniumi kinevezéssel a pápa csupán az Illíriára vonatkozó iurisdictios igényét akarta hangsúlyozni, mivel Illíria addig a salzburgi érsek joghatása alatt állt. Passau püspöke és Salzburg érseke Regensburgban perbe fogták Methodot azzal a váddal, hogy jogosulatlanul tanít a Salzburgi Érsekség fennhatósága alá eső területeken, s két és fél éven át egy sváb kolostorban tartották fogságban. Ennek a konfliktusnak a forrása a nyugati egyháziaknak a szláv nyelv liturgikus használata elleni viaskodásában keresendő. A Zalaváron talált glagolita töredék a legszebb bizonyíték a két testvér szellemi hagyatékára.
3. A „bizánci” terminus csak a reneszánsz korban terjedt el. A bizánciak magukat rómainak, nyugat-rómainak tekintették.
……………………………………
1. Szent Jeromos, egy Paula nevű hölgy menyéhez, Laetahoz írt válaszlevelének a 2.bekezdésében olvashatjuk: “Az örmény nyilas félre rakta puzdráját, a hunok a zsoltárt tanulják, a hűvös szkítákat a hit izzása melegíti. A vörös és szőke géták sátor templomokat hordoznak seregükkel: és lehet, hogy az ellenünk való sikeres csatározásaik tényét az adja, hogy ugyanabba a vallásba hisznek.” Ugyancsk szent Jeromosnál olvashatunk a Szkytiában térítő Theotimus tomis-i (ma Constanţa) püspökről (De viris illustribus, 131.fejezet)
2. Rómába mentek, ahol II. Hadrián pápa ünnepélyesen fogadta őket és jóváhagyta a szláv nyelvű istentisztelet. Metódnak, Chozil közbenjárására, megadta a szlávok között a szentszéki legátus hatalmát és a hajdani illír főváros, Sirmium érsekévé nevezte ki. Method működésének központja feltehetően Chozil és Priwina székhelyén volt. A smirniumi kinevezéssel a pápa csupán az Illíriára vonatkozó iurisdictios igényét akarta hangsúlyozni, mivel Illíria addig a salzburgi érsek joghatása alatt állt. Passau püspöke és Salzburg érseke Regensburgban perbe fogták Methodot azzal a váddal, hogy jogosulatlanul tanít a Salzburgi Érsekség fennhatósága alá eső területeken, s két és fél éven át egy sváb kolostorban tartották fogságban. Ennek a konfliktusnak a forrása a nyugati egyháziaknak a szláv nyelv liturgikus használata elleni viaskodásában keresendő. A Zalaváron talált glagolita töredék a legszebb bizonyíték a két testvér szellemi hagyatékára.
3. A „bizánci” terminus csak a reneszánsz korban terjedt el. A bizánciak magukat rómainak, nyugat-rómainak tekintették.
I.Hadrian pápa fogadja Szent Cyrillt és Methodot. San Clemente bazilika.(XI.századi freskó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése