KICSI SZEKEREK, KEREKEK

Temetkezések, ünnepi szertartások, mágikus rítusok kultikus tárgyai voltak.

Stilizált vizimadarakkal díszített kultikus szekér a bronzkorból. Bujoru község (délkelet Munténia)

Eurázsiai középső, füves pusztai területein élő nomádok hatalmas életterű és gyors mozgású népek voltak. Így a kerék és a szekér mint mozgató eszköz, igaerővel vontatott, fogatolható mozgó hajlék befolyással volt a családos útrakelésre, a népvándorlásra. Az utóbbi évek alatt a szaktudomány mindinkább felismeri, hogy a ló háziasítása valahol Észak-Kazahsztán és az Ural keleti része között kezdődött, ezáltal felmerül az a lehetőség, mely szerint a szekér eredete is az ázsiai sztyeppékhez köthető (ami nem zárja ki azt, hogy a világ több pontján is külön-külön megtörtént ). 

A Dereivkában (Ukrajna ) és Botajban (Kazahsztán) feltárt, Kr.e. 3500-ból származó lófogak zabla és kantár használatára utaló elváltozásokat mutatnak. (1) A ló a gyors mozgást jelentette, elsődleges szerepe a vadászatból, az állatterelésből, a vándorló életmódból és a harcmodorból adódott. A szekér használata is ekkor, a Kr.e.IV.-III. évezredben kezdődhetett, és nemcsak a mindennapi életben használatos tárgy volt. Gyakran olyan fontosságot tulajdonítottak neki, hogy beépült a temetkezési szertartások közé, eltemették a halottakkal. Így biztosított volt azok számára a túlvilágon is az „úton levés”.

Néha az egész szekeret elhelyezték a sírban, máskor csupán részeit, kerekeit. Jelképesen, mint „pars per toto”. Előkerültek sírmellékletként a valódit tökéletesen utánzó miniatűr, agyag vagy bronz szekerecskék, kerekek, amelyeknek rendeltetése minden bizonnyal egy temetkezési szokás beteljesítése, a valódi tárgy szimbólikus helyettesítése volt. A szekér drága tárgy lehetett a fában szegény vidékeken, így mindig előkelő, magas rangú személlyel tették végső nyugovóra. A bronzkorra jellemzőek a masszív, tömörkerekű, szarvasmarha vontatású szekerek, de találtak küllős ( 8-10-12 küllős) kerekű, könnyű szekereket is a Kr.e.II. évezred első feléből, az Urál és a Volga közötti területeken. (Egy Tri Brata-i kurgánban a szekérrúd és a járom maradványait is megtalálták.) 

Bytyn-i szekerecske ( Postdam, Lengyelország)

 A Fekete- és a Kaszpi-tenger vidékén kialakult Majkop kultúrából származó Konstantinovskoe-i kicsinyített modell, vagy a Kubán vidékén talált két szekér azt mutatja, hogy Európa legkeletibb részén Kr.e.3500-2900 között már használtak négykerekű járműveket. Az Urál és a Duna közt feltárt gödörsíros, a Jamnaja kultúrához tartozó temetkezéseknél a legtöbb szekér maradványa, illetve kicsinyített mása a Bugeac-i sztyeppéről (Basarabia), a Prút középső szakaszáról és Dobrodzsa déli részéről származik. Európa keleti részén mindig férfiak vagy kisgyermekek ( fiúk?) sírjából kerültek elő, egyedül a bulgáriai Placidolban találtak női sírban ökrös szekeret. A Jamnaja sírok melléklete nagyon egyszerű és szegényes, csupán a szekér jelenlétéből következtethetünk az elhunyt magasabb társadalmi rangjára. 

Európa északi részén a Kr.e.IV.évezred második feléből van közvetett bizonyíték az igásállattal vontatott szekér használatáról. Egy lengyelországi agyagedényen levő rajz a szekér legrégebbi Európában talált ábrázolása, a Potsdam-i bronz ökrös szekér pedig ugyan ebből a korszakból, a Tricheterbecher kultúra népének az alkotása. A legtöbb négy küllős kerékkel ellátott, kétkerekű szekér (harci szekér?) ábrázolást a Skandináv-félszigeten találjuk. A Svédországban feltárt bronzkori sírban egy falfestményen megjelenített szekér mellett több ember és állat ábrázolás is kivehető. A jelenet egy ceremóniát, esetleg a harcos arisztokrácia életének egy pillanatát örökítette meg, mert a sír egy férfié volt, akit kardjával együtt helyeztek örök nyugalomba.

Agyagedény (eneolitikum), szekeret ábrázoló díszítéssel. Bronocice ( Lengyelország)

A szekeres temetkezések nyomait megtalálhatjuk Európa legnyugatibb részein is. Angliában, Fraciországban és Európa lápvidékein, elsősorban Hollandiában (2).  

 

 

 

Kelet Yorkshire- i szekeres temetkezés (vaskorszak) Érdekessége, hogy a halottat keleti szokás szerint felhúzott térdekkel helyezték a sírba.

Katonai vezető szekeres sírja ( La Téne kultúra) La Gorge-Meillet, Franciaország 

Közép-Európában, a svájci Alpokban is zömével 2 vagy 3 darabból készült tömör kerekeket találtak. Előkerült egy 1,20 m. hosszú kocsitengely is, és befogott ökröket ábrázoló „kisplasztika” a zsinórdíszes kerámiák korszakából. Érdekes csoportja a kicsinyített szekér ábrázolásoknak a Badeni kulturához ( korai brozkorszak) tartozó darabok. A budakalászi és a szigetszentmártoni ivóedények különleges, mágikus temetkezési kultuszról tanúskodnak. Az itt csupán sejthető szimbólum, a víz és a kerék kapcsolata, sokkal erőteljesebben fog megjelenni később a Halstatti (vaskorszak) kultúrában. 

 

Svájci „ökrösfogat”

Nagyon különleges, kicsinyített kultikus szekerek is fennmaradtak. Érdekes, ám csaknem annyira nehezen megfejthető jelképvilág titkos bölcsességét hordozzák, a szó szoros értelmében. A közös szimbólumok két szálon futnak. Egyfelől a mozgás - víz egy nagyon régi tesszáliai mágia, az esőcsinálás elemei. Észak-Görögországban a kocsikerék keltette zaj, ami a mennydörgést jelképezte, és a vizimadarak részei voltak az esőcsinálás ceremóniájának. A másik jelkép-együttesben a szibériai és a sumér mitológia nyomaira bukkanunk. A vizimadarak tartják a kapcsolatot a víz és a szárazföld között, így jelképezhetik a valós és a túlvilág átjárhatóságát.

Rituálét bemutató szekér a Peccatel tumuluszból. Mecklembourg

Jugoszláviában talált rituális szekér (Saint-Germain-en-Laye-i múzeum)

Bécsi szekér

  

Dupljajska kolica (Dupljaja-i szekér) Szerbia

A kerék gazdag jelentéskörrel rendelkezik. A világ kereke az örök körforgás, a megújulás, az idő függvényében alakuló sorsváltozások jelképe. A perpetum mobile, azaz örökmozgó.A küllős kerék soláris szimbólum és az egész ősi világban ismert és használt jelkép volt. Talán ilyen értelemben helyeztek el, apró kerekeket (agyagedénybe rejtve) a Gyulavarsándon, Érszalacson vagy a „Várdombon” (Harghita megye) talált sírokban.

1. Sajnos a dereivkai lelet radiokarbonos vizsgálatának az eredményei  nem egyértelműek.
2. Itt csaknem mindig kultikus emberáldozatokról beszélhetünk. A lápvidéken is közlekedtek szekérrel. 2-3 m széles, félbevágott gerendából építettek átvezető utakat. 

 

A tölgyfa gerendákból készült mocsári út. Corlea, Írország.

CHURCHILL KALANDORA

A második világégés számos új hadviselési módszert hozott. A manipulatív befolyásolás része lett a külpolitikai stratégiának

1939 decemberében, egy fiatal svájci grafológus-asztrológus kap helyet a német nemzeti szocialisták elitjében. Karl Ernst Krafft. Rudolf Hess figyelmét felkeltette Krafft előrejelzése egy esetleges Hitler elleni merényletről (1), és a Birodalmi Propaganda Minisztériumnak is sürgősen szüksége volt egy emberre, aki készen állt Nostradamus próféciáit úgy átértelmezni (2), hogy fel lehessen azokat használni mint pszichológiai fegyvert a franciák ellen. Így a svájci fiatalembert Berlinbe rendelték, és 1940 májusáig az RSHA Amt VII (arhívum) hivatalában dolgozott, a Deutsche Nachrichtenbüro alkalmazottjaként.  

A fekete propaganda módszerével élve, a németek Hitler javára magyarázott Nostradamus próféciák szövegét tartalmazó brosúrákat és röplapokat szórtak Franciaország és Belgium területére. Az eredeti négysorosokat is feltüntettve, azok magyarázata a szövetségesek vesztét ecsetelte, de kiemelte azt, hogy a “pokoli repülő szerkezetek “ Franciaország dél-keleti részét megkímélik. 

Krafft brosúrájának a franciákra gyakorolt lélektani hatásáról Walter Schellenberg, a náci Biztonsági Szolgálat vezetője is említést tesz visszaemlékezéseiben. Leírja, hogy az előkészületek alatt remélni se mert a nyomtatványok eredményességében. Ám az első tekintetre ártalmatlannak tűnő iromány menekült áradatot váltott ki a délre vezető utakon, és a pánik feloldására tett kísérlet, a civil és a katonai hatóságok minden erőfeszítése ellenére, hiábavalónak mutatkozott. Goebbels júliusban már élvezettel jegyzi be naplójába, hogy a brosúra szenzációsra sikerült, és senki, még a Külügyminisztérium sem sejti, hogy azt a Propaganda Minisztérium „produkálta”. Ám az angolok hamar rájöttek, és hamarosan ők is bevetették a saját, pont ellenkező tartalmú Nostradamus-magyarázataikat. 

A háború sötét napjaiban, Hitler elkövetkező stratégiai lépéseiről beszerzett bármilyen kevés információ is nagy jelentőséggel bírt a brit titkosszolgálat számára. Sokszor a sötétben tapogatózva, bizony felnéztek az égre is egy kis segítségért. A SOE (Speciális Műveleti Igazgatóság), az ellenséges vonalak mögötti diverzáns tevékenységet összehangoló brit szolgálat, a titkosítás alól feloldott iratok (No. KV 2/2821-2822) tanúsága szerint egy Louis de Wohl (3) nevű asztrológust alkalmazott, az MI5 sorozatos tiltakozása ellenére. Churchill is ellenezte De Wohl foglalkoztatását ( mert potenciálisan károsítná munkáltatóinak a hírnevét), majd gondolt egyet és 1941 derekán átküldte fellármázni Amerikát, ám az Egyesült Államok hadbalépése után hirtelen nemkívánatos személyiség lett, és 1942 februárjában visszarendelték Angliába. De Wohl azzal kecsegtette Sir Charles Hambro bankárt, a SOE keretén belül működő szabotázs szekció mentorát, hogy meg tudja mondani milyen tanácsokat fog adni Krafft Hitlernek.(4) 

De Wohl ismeretségi köréhez tartozott a londoni román nagykövet, Viorel Virgil Tilea (5), aki levelet írt Krafftnak, és érdeklődött a Nostradamus jóslatok magyarázatának helyessége felől, majd amikor a svájci asztrológus válaszlevelében ezt megerősítette, Tilea fogta Krafft levelét és bemutatta azt az MI5-nak. Így De Wohl munkát kapott. Ellic Paul Howe-val (okkultista művek szerzője) közösen elkészítették a legnépszerűbb német asztrológiai magazin, a Zenit „különkiadását”. Az 1943 áprilisi dátummal nyomtatott lapban megjelent Karl Dönitz és Erich Raeder admirálisok horoszkópja, és természetesen a Nostradamus jóslatoknak az angol érdekek szerinti magyarázata. A hamisított magazint júliusban dobták le a La Manche csatorna felett, hogy a német tengeralattjárók kihalászhassák, az előre keltezés pedig azért volt, hogy a két dátum között megtörtént események addigra „beigazolódjanak”. Ám problémák is adódtak. A lap fejlécén a Der Zenith szerepelt, szemben az eredetivel aminek Zenit volt a címe, és De Wohl azt is elnézte, hogy a magazin 1938 óta nem jelent meg.

Az MI5 jelentése szerint De Wohl semmi érdemlegessel nem segítette a hírszerzést, egyedül Olaszországnak a háborúba való belépését „jósolta” meg, azt is akkor amikor már mindenki előre látta.

............................................................

1. Krafft 1939 november 2-án levélben értesítette Dr Heinrich Feselt a RSHA-nál (Birodalmi Biztonsági Főhivatal), hogy Hitler ellen november 7-e és 10-e között robbantásos merényletet fognak elkövetni. A sikertelen merényletet követően Krafftot november 9-én letartóztatta a freiburgi Gestapo, majd december 10-én Berlinben az SD is kihallgatta, de amikor kiderült, hogy nincs bizonyíték ellene kiengedték a börtönből. Soha nem találkozott személyesen Goebbelsel, az utasításokat Dr. Feseltől kapta. Hess szökését követően a Gestapo letartóztatott minden hivatásos és amatőr csillagjóst vagy jövendőmondót (Hess Akció), a Propaganda Minisztérium pedig betiltotta az asztrológiával kapcsolatba hozható szövegek megjelenését. Krafftot is letartóztatták. 1945-ben, a buchenwaldi koncentrációs táborba való szállítása közben meghalt. 

2. Goebbels már 1939 október 30-án egy válogatást kért az asztrológiai irodalomból, majd Nostradamus Histler/Hitler-jövendölése felkeltette az érdelkődését, és naplójának bejegyzéséből (1940, január 8) tudjuk, hogy szándékában állt összehívni egy bizottságot a megfelelő propaganda anyag kidolgozására. Goebbels 1923 és 1945 között vezetett naplóját az Institut für Zeitgeschichte tette közzé az Orosz Állami Levéltárral közösen.

3. Ha igaz, Berlinben született 1903 január 24-én és eredeti neve Mucsinyi Wohl Lajos volt. A Magyar Országos Levéltában megvan az 1900-ból való nemesség adományozás „mucsinyi” előnévvel Wohl Adolf, Lajos, Aladár és utódaik részére. Nem tudni, hogy csak nem felhasználta-e.

4. Talán így terjedt el a köztudatban, hogy Hitler érdelkődött volna az asztrológia iránt. Christa Schroeder elmondása szerint, aki Hitler egyik titkárnője volt 1933 és 1945 között, a Führer szélhámosságnak tartotta az asztrológiát és Krafft Hitlernek még a közelébe se jutott.

5. Tilea 1939 márciusában beszámol a Foreign Office-nak miszerint tudomása van arról, hogy Nemetország Erdély visszacsatolására készül, és mivel szebeni azon kesereg, hogy ha nem sikerül vagyonát Erdélyből kimentenie, földönfutóvá lesz. Ez volt a " Tilea ügy".

DEFIXIONUM TABELLAE

„Az ocsmányság démona zaklasson téged, Aeli Firme! „

Nehéz meghatározni milyen kategóriába sorolhatnánk a római átoktáblákat. Talán történetírás-termékek, hisz szövegük az ókori római polgár közéleti és magán ügyeinek, hétköznapi életének sok etikai aspektusát is megőrizte, a nyelvészek számára pedig lehetővé teszik, hogy elemezzék a nyelvi változás folyamatát, különösen a polgári lakosság körében, a római birodalom területén.

Kr.e. IV.-V. századtól kezdve az átoktáblák használata széles körben elterjed, különösen a Földközi-tenger medencéjében, a racionalista görögöknél Attikában (igaz, a hellenisztikus korban a szövegek még nem tartalmaznak “mágikus” szavakat), majd a Római Birodalom minden szegletében. Az átoktáblákat általában a vesztes fél utolsó megoldásként alkalmazta, amikor már csak ez az egy „intézkedés” állt a lopás, szerelmi elhagyás vagy más bűncselekmény áldozata rendelkezésére, hogy ellenfele, haragosa számára a rossz szerencsét biztosítsa. A mágikus szöveg alkalmas volt a kicsinyes frusztrációk levezetésére, a tolvajok megbüntetésére, de használták kereskedők és sportolók is versenytársaik megkárosítására, a szerelem kóros megszállotjai pedig azonnal és véglegesen az alvilági istenek „kegyeire” bízták hűtlen párjukat vagy riválisukat. Az átoklemezek általában kis, vékony fémlapok voltak, melyeket henger formára felgöngyölítettek, és templomok, kutak, vizek vagy szentnek tartott helyek közelében dugták el. Halott mellé is helyezték, gyakran a fej alá.  Gyakran bábút raktak a szöveg mellé, hogy a haragos vagy az ellenfél megkínzását is „ biztosítsák”.

Karameikos-i (Athén) sírokban talált ókori “wodoo” bábúk

 

Az átok, a rontás vagy a „megkötés” mágiájától az emberek sérelmeik orvoslását remélték, gyorsan üzletté vált, és ezzel a szolgáltatással hivatásos átokírók foglalkoztak. A megrendelők igen széleskörű lehetőségek közül választhattak. Létezett a pereskedő felek által használt defixiones iudicariae ( jogi átok), a defixiones agonisticae (versengési átok), ami főleg a császári korban, a szinházi és a cirkuszi világban terjedt el, és volt az úgynevezett defixiones amatoriae ( szerelmi kötés). 

Anna Perenna nympha kútja (Róma), ahol Antoniusra és Sura bíró jobb és bal szemére kértek átkot

A rómaiak társadalmi vagy gazdasági helyzetre való tekintet nélkül használták a mágiát. A személyes és a polgári erkölcs elfogadta. Tacitus említi (Annales, II, 69), hogy Kr.u.19-ben, amikor Drusus Germanicus, Tiberius császár unokaöccse megbetegszik, azonnal mérgezésre és rontásra gondoltak.

”saevam vim morbi augebat persuasio veneni a Pisone accepti; et reperiebantur solo ac parietibus erutae humanorum corporum reliquiae, carmina et devotiones et nomen Germanici plumbeis tabulis insculptum, semusti cineres ac tabo obliti aliaque malefica quis creditur animas numinibus infernis sacrari. - A meggyőződés, hogy Pisotól ( Syria kormányzója volt) mérget kapott, csak megnövelte a betegség kegyetlen erejét, és még találtak, a földön és a falak mentén emberi csontmaradványt, mágikus és átkos szavakba foglalást és ólom táblákon Germanicus nevét, félig elégett, vérrel mocskolt maradványokat és más pokoli igézést, melyről azt tartják a lelkeket az alvilági isteneknek szenteli”

A lemezek legtöbbje ólomból vagy ólom ötvözetből készült ( nem volt ritka, hogy az ólomból kézült vízvezető csöveket ilyen célra lopták el !), az átok előállítási kölsége így alacsonyabb volt, és a társadalom alsóbb rétege számára is hozzáférhetővé vált.

Az idő nem volt túl kegyes az átkokhoz, a tekercsek többsége oxidálódott, korrodált állapotban került a régészek kezébe. A jelenleg ismert, csaknem másfélezer átoktábla kétharmada görög. A legtöbb latin nyelvűt Nagy-Britanniában találták, Uley-ben (Gloucestershire) és a gyógyfürdőiről nevezetes Bath-ban. Az ókori Dierna ( Orsova) mellet egy aranylemezből készült átoktáblát találtak Iulia Surilla sírjában. Szövegében Aelis Firmusra kérnek átkot: ”Az ocsmányság démona zaklasson téged, Aeli Firme! ” 

Empúries-ben talált átoklemez. Barcelonai Régészeti Múzeum.

Különös nyelvi világ tűnik fel az átoktáblákban. A szöveg gyakran a katadō (megkötlek) mágikus igével kezdődik, a betűk többsége látszatra görög, a szavak “kódoltak”, rengeteg hibával íródtak, és értelmezésük még ma is nehézkes. Szépszámmal tartalmaznak káromkodást és közönséges kifejezéseket is, az agresszív nyelvezet valószínűleg a szenvedélyes érzéseket tükrözi. Oda-vissza olvasható értelmetlen szavakat, mágikus kifejezéseket (voces mysticae) tartalmaznak és gyakran szándékosan tükörírással íródtak. Mágikus szlenggel van dolgunk, hisz ezeket a szövegeket nem halandók hanem a démoni erők „olvasták”

 Az Empúries-i lemez első lapjának átirata

...ATECIDNI                           MATURUSPROQVRA
[...] MVRON                           TORAVGVSTICONSI
ATECIDNIITAGEL                 LIVMLEGATI
ITAGELMVIL                         LEGATIIDICETA
ISNOCITSVGVAROT            NORVM
ARVQORPSURVTAM           INDICETA [NORVM 

2007-ben a Gyulafehérváron feltárt huszonkilenc síros római temetőben találtak egy ólomból készült defixionum tabellae-t a Kr.u. III.századból. A kormeghatározást segítette a sírban talált érme, melyen Philippus Arabus császár (244-249) fiának képmása látható. A lemez teljes szövege még megfejtésre vár, de annyi felismerhető, hogy egy egész „ társaságra” vetettek átkot.  

Az átoktáblák hagyománya viszont nem tünt el Románia területéről a rómaiakkal egyetemben. Bukarest elég furcsán lép be a történelembe. Első írásos említése pont egy „átokszóró okmány”, 1459 szeptember 20-án bocsátotta ki Vlad Ţepeş.

„...(...) azt a személyt az Úristen semmisítse meg, ölje meg testét, lelke pedig örökre Júdás és Arias részes társa legyen, azokkal együtt akik kimondták: Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon, ami örökkön örökké így legyen (...)”

Az átokszórás a havaselvi hivatalos dokumentumokban a XIV. században jelenik meg. Leggyakrabban törvények, parancsok záradékaként, mintegy megerősíteve azt. A kor vallásos embere, rettegve a spirituális büntetéstől, nehezebben hágot át egy természetfeletti erőktől védelmezet törvényt.

Matei Basarab (1580-1654) vajda egyik levelében olvashatjuk: ” Tie Vacho te, kurva fia, leveleim nem tartod számon, hogy akasszanak fel...”.

Constantin Brâncoveanu (1654 – 1714), a híres mecénás (1) sem fukarkodik az átokkal. „ ..ha nem részesítik tisztességben és nem újjítják meg ...az háromszor legyen átkozott és kiátkozott a Nicheia-i 318 szent atya révén, Júdás és Arias részes társa legyen Kristus előtt... Istenszülő anyánk (Szűz Anyánk) fedje fel Ghiezie keléseit örökkön örökké, ámen” (A Hurezu kolostor számára adott adománylevél)

Ezek a felszólító, kötelező, kényszerítő szövegek minden bizonnyal erős befolyást gyakoroltak az érintettek érzelmi állapotára.

.....................

1.Uralkodása alatt egy új stílus alakult ki Havaselvén, a velencei reneszánsz és a bizánci építészet szintézise, a Brâncoveanu-stílus. Az adománylevél 3,30 méter hosszú, nyúlbörre írták arany betűkkel, arany és ezüst fonal díszíti. Safta Brâncoveanu, a család utolsó leszármazottja (apáca) 1835-ben egy márvány átoktáblát helyezett el a bukaresti Brâncovenesc korház urvarán álló Constantin Brâncoveanu által alapított templomban. Arra kéri a Mindenhatót, hogy azt ki nagy elődje munkáját tönkreteszi, saját népe ölje meg egy ünnepnapon.( A márványtábla a bukaresti Egyetem Történeti Fakultásának az udvarán van) Ezt a templomot 1984-ben Ceauşescu lebontatta. 

Safta Brâncoveanu márvány átoktáblája

MIGRATIO GENTIUM

Az apotropaikus (védelmező) szemmel díszített sisakok népe.

A Vaskapu-i ezüst sisak.

Valamikor a Kr.e.IV.században a Kárpátok karéján kívül, a Duna menti területeken egy új kulturális-művészeti áramlat jelenik meg, amelyet négy (1) “fejedelmi” sírban talált mítikus állatokkal díszített sisakok, lábszárvédők, pitykék, lószerszámok, harci szekerek és ivóedények sokasága képvisel. A leleteken tisztán kivehető a szibériai-iráni bélyeg nyoma (2), és bátran a szkíta anyagi kultúra egy alcsoportjához sorolhatjuk őket.

Ebben az időben, ezeken a területeken már ismeretes egy hagyományos, helyi jellegzetességekkel bíró kultúra, amibe ezek a tárgyak nem integrálhatók. Nem rendelkeznek helyi gyökerekkel, kérész éltű “toldalékként” jelentkeznek, és hirtelen tünnek el anélkül, hogy a folytatólagosság legcsekélyebb elemét is visszahagyták volna. Röviden, ennek a kultúrának sem előzménye, sem bárminemű folytatása nincs, azonkívül a thrák-géta-moesiai civilizáció elterjedési zónájához képest sokkal kisebb területre korlátozódik, mely területen ezekből az időkből az ezüst és arany megmunkálásának szokásáról a leghalványabb nyom sem maradt fennt. 

Agighiol-i sisak (Tulcea megye-Dobrudzsa)


Az “apotropaikus szemmel díszített sisakok népe” csaknem kizárólag indás elemekkel ötvözött antropo-zoomorf mintákat használt, és ha gyakran érezhető is a hellén (pontusi) ihletés, a megfogalmazott motivumok kelet felé mutatnak.

A Dunamenti leleteket hátrahagyó, a helyi lakosságtól etnikailag gyökeresen különböző népcsoportot csupán nemesfém tágyaikon kézzelfoghatóvá tett, meglepően gazdag és egységes ikonográfiájuk alapján ismerjük. Dekorációs elemeik első látásra két kategóriába sorolhatók: antropomorf és zoomorf motívumok, melyeken belül valós ( ló, hal, kőszáli kecske, nyúl, szarvas stb.) és fantasztikus állatok ( griffek, szárnyas lovak, lykogriphon, mesés ragadozó madarak, stb.) láthatók. Besztiáriumuk nagyon gazdag. A föld állatai erősek, impozánsak, míg az ég és a föld között közvetítő szárnyas állatokat mítikus küzdelmekben elevenítik meg.

Agighiol-i serleg 

Ami annyira egyedivé teszi ezeket a motivumokat, az az apotropaikus szemek és a nyulat marcangoló, csőrében halat tartó sas ábrázolása.

Aranyozott ezüst sisak.( Kr.e.IV.sz.) A homlokrészt apotropaikus szempár díszíti, a bal arcvédőn kőszáli kecske, a tarkóvédőn három szarvas, a jobb arcvédőn csőrében halat tartó ragadozó madár látható.  

(Peretu község, Teleorman megye-Munténia)

Ez a “megszállottságig” ismétlődő két kifejezőegység hiányzik a thrák-géta művészetből, és csak elemeiben találkozunk vele a szibériai-iráni népeknél.

A szempárnak nagy szerepet szántak. Az eddig előkerült sisakok homlokvédőjén megjelenő, a malefikus erőktől védelmező vagy azokat elijesztő szempár minden esetben feltűnő. Nagy, hipnotikus. A szemöldök minden esetben rövid és felfelé pördül ( a kontúrozott felső szemhéjak az Udzsat Szemre emlékeztetnek). Esetleg a Medúza pillantását jeleníti meg, vagy szemmelverés elleni védelmet biztosított tulajdonosának. Ha feltételeznénk, hogy egy, az ukrán sztyeppék szkítái körül megtelepült peremtörzs hiedelemvilágával állunk szemben, ez anyagi bizonyíték lenne idősebb Plinius szavaira (Naturalis Historia VII.2,16-18), miszerint a pontusi szkíta asszonyok, különösen az ikrekkel megáldottak értettek a szemmel verés mágiájához.

Coţofăneşti-i arany sisak ( Prahova megye-Munténia)

Figyelembe kell vennünk, hogy a tárgyak sírokból kerültek elő, kultikus tárgyak lehettek, tehát természetesek a szoláris jelképek, és az ember ábrázolásoknál inkább egy szakrális mint profán ( pl. vadászat, harc, stb) tevékenységre gondolhatunk. A Coţofăneşti-i sisakon megjelenített harcos bizonyára egy rituális áldozatot készül bemutatni az isteneknek. A kos hátára térdelve egyik kezével annak pofáját fogja, a másik kezében egy akinekes tőrt mutat fel ( a kar természetellenes pozícióban van ha döfésre készülne !), amit rituális mozdulatnak tekinthetünk. (Mithrasz-kultusz ?) Öltözete árulkodó. Perzsa (méd) és nem pontusi görög ihletésre vall. Mellvértjét pikkelyek alkotják, fején sisakot, vállán lebegő perzsa palástot visel. A mellvért, a sisak, a lándzsa és a tőr viselete a szkíta nehézlovasságra volt jellemző ( amint a Solokha-i fésűn látható). A Coţofăneşti-i sisak készítése idején a görögöknek még csak könnyű lovasságuk volt, és nem hordtak mellvértet. Későbbi mellvértes nehézlovasságuk pedig nem hordott rövid palástot.

Ezüs pityke

A lovat megülve, felszerszámozottan ábrázolják, (a stilizált ló fej csak pitykéken, rátéteken jelenik meg). A ló héroszi attribútum, szoláris vagy győzelmi szimbólumokkal társítható, az uralkodói hatalom megtestesítője, nem hiányozhatott a harcos életéből, és  halálban is vele maradt.

Ezüst rátét

A felfegyverzett Peretu-i “fejedelmet” lova, három kutya és egy ökör kísérte egy négykerekű szekéren a túlvilágra, egy nő, egy jogar és több mint ötven aranyozott ezüst tárgytól körülvéve. Az Agighiol-i halomsírnál a dromos ( a sír bejáratához vezető folyosó) formált, megmunkált kövekből épült. Egy férfi és egy valószínűleg feláldozott nő csontvázát találták egy-egy sírkamrában, míg a a harmadik kamrában három felszerszámozott ló, száz nyílhegy, száz ezüstgyöngy és arany fülbevaló, valamint két ezüst serleg, a “fejedelem” sisakja és lábszárvédői voltak elhelyezve.

Lószerszám díszek (homlokdíszek)

A vaskapui sisak jobb arcvédője 

Szoláris tevékenységet, az élet és halál körforgását jelképezheti a sas, a Nap madara. A nyulat, a védtelen embert halhatatlan lelke, a sas ragadja az örökkévaló létbe. A hal (víz) a magzati állapot formáját, az újjászületést idézi. A nyulat marcangoló, csőrében halat tartó sas motívuma szinte jelvénnyé, címeré vált e népcsoport számára. Megtaláljuk az egymástól többszáz kilométerre levő sírok mindegyikében, a Vaskapu-i sisak arcvédőjén, a munténiai sisakon és serlegen, de a Fekete tenger partján előkerült leleteken is. 

 
























Ezüst serleg

A trák-odriszok legyőzése után II Fülöp és a makedonok a Balkán egyedüli urai lettek, hatalmuk kiterjedt az Al-Dunai részeken a Pontusig. Kr.e. 339-ben II.Fülöp konfliktusba került a dobrodzsai görög városoktól és egy rex Histrianorum vezette géta népcsoporttól adót behajtó Ateas szkítáival. Régeszetileg kimutatható, hogy Dobrodzsában ebben a periódusban letelepült szkíta csoportok éltek és nem csupán szkíta hatásról beszélhetünk. Még bizonytalan adatok sincsenek arra nézve, hogy mi lett Ateas szkítáival miután vereséget szenvedtek a makedonoktól. Nagyon keveset tudunk erről a szkíta csoportról, és nagyon sok megoldatlan probléma marad utánuk. Feltehetően nyugatra vándoroltak. Számuk már kezdetben sem lehetett jeletős, a kissebb csoportok relativ nagy területen szóródtak szét, és soha sem jutottak domináns szerephez. Talán ezek a szkíták voltak az apotropaikus szemmel díszített sisakok népe.

A Kr.e.IV.században Dobrudzsában megjelent, eddig névtelen keleti népcsoport lassan nyugatnak vándorolt, a térségbe benyomuló más harcos népek elől. A Vaskapuig követhetjük nyomukat. (3)

A Duna menti területek lakossága még sokáig nem volt homogén, hiszen állandó mozgásban voltak, az állandó fenyegetésekkel hol szembenézve hol visszahúzódva előle.

Aranyozott ezüst rátét.



Ezen a földön –írta Publius Ovidius Naso – a boldogtalan földműves egy kézzel az eke szarvát, a másikkal fegyverét fogja, mert itt a pásztor sisakkal a fején furujál, és a nyomorult nyáj jobban fél a háborútól mint a farkastól.

………………

1. A vaskapui sisakról és ivóedényekről nem tudni sírból kerültek-e elő. 1913-ban egy matróz találta a parti sziklák között. Franz Trau bécsi gyüjtőhöz kerültek majd innen a sisak és egy edény Detroitba, egy serleg pedig New Yorkba, a Metropolitan Múzeumba.

2. Délnyugat Iránban már Kr.e. XIV.században, az elamita periódusban, találunk példát a hegyi kecske és a védelmező szemek együtt való ábrázolására, és ezen is megjelenik a homlokot övező apró toll szerű díszítés.

MIHÁLY VAJDA SZERETŐJE

A szerető mindig illiciten foglalta el a feleség helyét, főleg mert a kedvestől vagy az ágyastól elérően, a szerető megnevezés felhangjának negatív elemeit tompítja a belelopott csillogás és  hatalom.

If.Frans Francken (1581-1642): Krőzus megmutatja kincseit Solonnak, 

(eredeti, Kunsthistorisches Museum)

Mihály vajda kripto-portréját két korabeli allegorikus festmény őrzi. Az egyik vászon If. Frans Francken munkája, a vajda 1601 évi Prágai tartózkodásakor készülhetett, amikor Mihály a miriszlói vesztes csata után a császárhoz ment a maga tisztázása céljából. A másik festményt a Pradóban találták, ismeretlen művész munkája, és El Greco különös stílusában készült. A képek felkeltették a kutatók érdeklődését, mert mind a kettőn a vajda oldalán egy elmaradhatatlan árnyék, egy elegáns, szőke asszony jelenik meg. Ki ő és játszott-e szerepet az oláh felemelkedésében vagy dicsőségének villámgyors elmúlásában? Ime egy kérdés amire a XX. század eleje óta keresik a választ.

If.Frans Francken (1581-1642): Krőzus megmutatja kincseit Solonnak,

(másolat, Calvet múzeum, Avignon)

If. Frans Francken képén Krőzus, a legendásan gazdag lűd király mutatja be kincseit athéni Solonnak. (1) Krőzus és egy, a nézőnek háttal álló személy ( az ismeretlen jövő ?) között áll a szőke asszony, Mihály karjára támaszkodva. 

A Prádóban őrzött képen Heródes alakjában jelenik a vajda, és a szőke asszony tálcán hozza elé Báthory András levágott fejét. Mihály nyakában látható a medálos lánc amit Rudolf császárkirálytól kapott ajándékba.  

Vannak akik Báthori Zsigmondnét, Mária Krisztiernát látják benne, ki válása után egyengette volna Mihály ügyét Bécsben és a Prágai udvarban, a fogarasi uradalom fejében, melynek haszonélvezete szerződésileg és jogilag is őt illette, de amelyből kiforgatták. Mária Krisztierna, „ az erdélyi dáma ” ( Bocskai István nevezte így) valóban nagyon ragaszkodott jussához és minden fejedelem vagy császárváltástól jogai érvényesítését remélte, de nincs nyoma, hogy egyezkedett volna Mihállyal.

Kevésbé meggyőzőek azok a vélemények is, miszerint a Mihály mellett megjelenő női alak annak lányát ábrázolja. Ez a feltételezés Franz Khristoph Khevenhülle visszaemlékezéseire alapul, aki 1600-ban feljegyezte, hogy II.Rudolfban felötlött, elveszi vagy a „moszkvai” vagy az „oláh” lányát. Leánykérés azonban nem történt, mert a császár anyja azonnal és harározottan véget vetett ennek a gondolatnak.

„Arra vonatkozóan amit a Császár írt a Moszkvai és a Vlach leányairól,...mivel azok a nemzetek barbárok és minőségben a leányok csupán saját értékeiket hozzák, és nincs csak kevés jó tulajdonságuk, a császár ne terhelyje magát barbár erkölcsi szokásokkal, amelyek csak kárára szolgálnak”(2)

Mihályt leánya nem kísérhette el se Prágába se Bécsbe. Felesége leányukkal maga jött át Havaselvéről Székely Mózeshez, és az vitte őket Fogarasra, majd onnan Gyalura ( fia Csáky István léczfalvi táborában maradt). Mihály Bécsben, 1601 ianuár 12.-én kelt levelében kéri a császárt, hogy feleségét, fiát és leányát az erdélyiek kezéből szabadítsa ki. Szamosközi szerint jobbára csak fiát, Nicolae Pătraşcut akarta visszakapni, feleségét nem szerette mert „vénecske” volt, és ezért folyamatosan két ”csábítót” tartott („..et penes se duas continue pellices aluit.”).

Nagyobb a valószínűsége, hogy Mihályt szeretője, Fabio Genga felesége (3) kísérte el a császári udvarba, és őt örökíthette meg a festő. Báthori Zsigmond udvarában ismerhette meg Mihály, még a Călugăreni-i csata után, majd erdélyi kormányzósága alatt viszonyuk notóriussá lett. 1601 március 15.-én II Rudolfnak jelentik (talán épp Báthori Zsigmond kérésére), hogy az ország összes dolga egy oláh nő, Fabio Genga felesége kezében van, akivel a vajda nyilvánosan mutatkozik, a férjnek pedig halál büntetés terhe alatt tiltotta meg, hogy megéríntse saját feleségét.(4)

A legtöbb amit bizonyíthatunk, hogy Mihály különös figyelmet fordított egy yatak ( budoár) hangulatára. Szeben városától derékaljakat, párnákat, rózsa és nárdus vizet rendel.

“ Prudentes sat. Salutem sat
Hagyjuk és parancsoljuk, hogy levelünk látván, küldjön kgtek 7 derekalt és 12 fewoltt ( párnát) és egy tokbeli üveg palaczk rózsa és spikinard vizet. Secus non facturi.

Datum Albae Juliae 14. Julii 1600.
Mihály vajd
( aláírása.) ”

A Szamosközi István  szerint Mihály felesége, Stanca asszony soha nem bocsátotta meg férje hűtlenségét. Székely Mózesnek “..keservesen, sírva panaszkodott férje istentelen élete felől”, és anyósa halálos ágyánál megátkozta Mihályt.

A vajda halála után Fabio Genga feleségéről nem találunk további feljegyzést. 

.................................

1.Herodotosz szerint Solon megintette, és a szerencse forgandóságára figyelmeztette Krőzust

2.( Was aber der Kayser wegen des Moscoviters, und des Walachen Töchtern schreibt, so vermaint die Kayserin, weil dasselbig Volck Barbarisch, und an Qualitet mehr nicht, als was ihr Valor mit bringt, auch an Qualiteten wenig haben, der Kayser solle sich mit Barbarischer Sucht, die ihm mehr zu ubersein, als zu Consolation dienen wurde, nicht beladen)

3. Fabio Genga bizalmasa maradt mindvégig Báthory Zsigmondnak, és csak a fejedelem halála után tért vissza Erdélybe. Felesége a fehérmegyei Csáklya falu urának, Norocea (Logoffet János) uradalmi intézőnek az egyik leánya volt.

4. Adam Hoffkirchen : „tutto il maneggio della provincia é riposto in una donna valaccha, maritata con il Fabio Genga, con la quale egli tratta molto pubblicmente, e tanto che ha commesso sotto pena della vita al marito, che non tratti piú con la propria moglie."