A ROMBADŐLT TEMESVÁRBÓL

Losonczy István búcsúlevele az erdélyi vajdához.

Temesvár ostroma, 1596, fametszet, papír

1552 márciusában már tudni lehetett, hogy Sokollu Mehmet Paşa, a ruméliai beylerbey elindul Nándorfehérvárról, és Temesvárt ismét megtámadja a török. Amikor Losonczy István számbavétel céljából szemlét tartott a vár és a katonaság felett, kiderült, hogy az egy évvel korábban megkezdett helyreállítási és megerősítési munkálatok stagnálnak, és Bernardo de Aldana zsoldosvezér rendszeresen elsikkasztotta a lovasok fizetésére felvett pénzt.(1) Áprilisban Batthány Ferenc ír Mária özvegy királynénak Losonczy leveléről, melyben a temesi ispán a ruméliai tartományi kormányzó várható támadásáról ír. (...Ceterum heri allate sunt mihi literae a Stephano de Lossoncz, comite Themesiensi, qui scribit, Beglebegum iterum sese appromptari, ad obsidionem castri ipsius Themesiensis... – Wywar, 18 die Mensis aprilis anno dni 1552) Losonczy májusban értesíti Ferdinándot a vár helyzetéről, de júniusi segélykérő levele (”legalább 1500 embert”) válasz nélkül marad.

Ferdinand írt viszont hugának, az özvegy királynénak : Ahmed pasa már átkelt a Dunán, Karánszebesnél van, közel Temesvárhoz, amit ostrom alá fog venni. Kevés ezköz áll a rendelkezésére (Ferdinndnak) ahhoz, hogy orvosolja a bajt, de ha esetleg Németországban békekötésre kerülne a sor, több segítséget nyerhetne. (....et dieu scet madam que Jay petit moyen y pouoir remedier,(...) Et si le choses dicy venoient a vne paix Jespererois encoires pouoir obtenir quelque ayde, mais sans cela, Je ny vois moyen quelconque.... Datum Passau le XXVI-e de Juing 1552.Signe Vostre vray bon frer Ferinand )

Temesvár 1597. október 17-27-i erdélyi seregek általi sikertelen ostroma.

Losonczy reménytekenül próbált védőket szerezni saját pénzen, és dugába dőlt az a terve is, hogy elfoglalja Becskereket és Péterváradig mindent felégessen.

Június 22-én, Temesvártól két napi járóföldre, Mezősolyomnál (Şemlacu Mare) az Ahmed pasa vezette török fősereg egyesül Sokollu Mehmet pasa hadával. Június 24-én Kasim, a becskereki (volt budai) bég már Temesvár alá ér, és három nap múlva a város körük bezárult az ostromzár.

”....több ezer főből álló sereggel elindulván (...) átkeltek a Dunán és Szemendréből (Szendrő) várostromló ágyúkat vive magukkal, Demesvár (Temesvár) alá mentek. Ennyi ezer harcossal körülfogták Demesvárt, (...) jó ideig lőtték s többször rohamot is intéztek, ... ” ( Lufti pasa)

Sokollu Mehmed Paşa sisakja. (Bécs, Kunsthistorisches Museum)

Losonczi István utolsó levele, a rombadőlt Temesvárból, Erdély vajdájához, Bárthory Andráshoz.

“ Spectabili ac magnifico domino Andreae Bathory vajvodae Transilvaniae

  Spectabili ac magnifice domine et amice honorande.Salutem.
Te kegyelmednek nem kellene mind az idegen menzetség után járni,kegyelmednek nagyobb gondot kellene viselni ; egy cedulával (levél) hiszen megláttathattatok volna eddig ; ezt penig amaz félékeny latorra Aldanára nem kellene bízni csak, mert ő magát sem tudja most, hol vagyon. Az törökvel ha volna linek tractálni, elbeszélhetnétek, én azt hiszem, adóígirissel és engedelmesség ajánlással ; ha ez nem kedig, hát víjjatok vele ; mert ha ezen csendességben leszen ti kegyelmetek,nyilván elvesztitek mind ez országot, mind minket. Tudja kegyelmed urunk minemű tanúsággal bocsátá el, hogy egymást segítsük ; miután én Temesvárra jüttem, azúta én kegyelmednek egy vagy két céduláját láttam, ha az urunk hagyása nem volna is, nagyobbal tartozunk természet szerint is egymásnak, az régi jámbor tiszttartók szerint, mint azok fogták egymás dolgát szükségekben. Azért ám lássa kegyelmed ottan.Irjon kegyelmed egészsége felől ; mi egészségben vagyunk és vígan várjuk az órát, az melyben meg kell fizetnünk az utolsó adósságot.
Valeat vestra magn. Dominatio felicissime. Datum ex destructo Temesvár, die 12.Julii anno 1552

Stephanus Lossonczy mpria”

(Österreichisches Staatsarchiv, Bécs)

NAPAMASSZONY

“……a napamasszony éles nyelve mindjárt elbérmálja a nevét” (Baksay Sándor: Magyar népszokások az Alföldön)

Báthori Zsófia kézjegye. Sárospatak, 1660. november 8.


Férje halálakor Zrínyi Ilona, ennek adóságoktól megterhelt örökségéből kifolyólag (1), olyan pénzhiányban szenvedett, hogy Kazinczi Péter jegyzőtől is felvett 1800 forintot. (Elismervény: Dat.in arce Regécz 1678 die 10 febr.) Kiadásainak csökkentésére családostól Munkácsa, anyósához, Báthori Zsófiához költözött. Itt alkalma volt megismerni a nagyasszony jellemét. A magáétól eltérő véleményt nem tűrő, csupán páter Kis Imre jezsuita (2) szavának engedelmeskedő Báthori Zsófia alaposan megkeseríthette Zrínyi Ilona mindennapjait. Menye két évi együttlakás után otthagyta Munkácsot, és részint Regécen, részint Makovicán tartott udvart.

Zrínyi Ilona kézjegye. Regéc, 1678. január 21.

Báthori Zsófia menye minden lépését figyelte, gyóntatója, a jezsuita páter pedig csak szította lelkében a gyanút és az elégedetlenséget a fiatal özvegy viselkedésével szemben. Jól bizonyítja ezt egy sajátkezűleg írott feddő levele.


“Az én kedves menyem-asszonynak, Szeréni Ilona asszonynak adassék.

Jó egészséges hosszú élettel áldja Isten Kegyelmedet, az gyerekekkel együtt.
Hogy az gerekek jó egészségben vadnak, azon örülök; csak hogy igen mocskos a hire, hogy az nyócz esztendős Julijánka áruban bocsáttatott, minap is az részegek között nyalták-falták, úgy beszélik; ez vagy igaz, vagy nem, de okot az ilyenekre adni nem kell. Már azt is felveték vala, hova megyen gróf uram, Makoviczára mátkájához megyen; ha szegény édes fiam élne, megpökné ezt, meg sem engedné; ugyanis ki látta mostani állapotjában Julijánkát affélében keverni! Szabad emberséges embernek mások házához menni; de az ilyenekre okot nem kell adni; az ilyenbűl nagyobb rossz is szokott keletkezni. Most is kigyelmed részirűl adatott ok az sztropkói alkalmatosságra. Isten legyen kigyelmeddel.

Költ Munkácson, 3 Februarii (1680?)

Kigyelmednek szívibűl jót kíván

Bátori Sofia m.k.”


……………………………..

1. I.Rákóczi Ferenc a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredvén, csak hatalmas összeg fejében szabadult. Anyja, Báthory Zsófia, a kassaiak, a győri jezsuiták, Szelepcsényi György kalocsai, később esztergomi érsek, és a bécsi papnevelő intézet (Collegium Pazmanianum) tették le érte a pénzt. Zrínyi Ilona jegyajándékának egy része is ráment.


2. Báthory Zsófia 1661 áprilisában tért katolikus hitre, a Rákócziak előzőleg már három generáción át reformátusok voltak.

Az anyós tanácsa.Rozsa-regény 1350-1360 (Bibliothèque Sainte-Geneviève, Párizs) 

KENYÉR MEZEJE

A’ csata, az a’ dicső, az a’ nagy 1479.octób.13d mene véghez. (Kazinczy Ferenc:Erdélyi levelek.XI)

A kenyérmezei csata emlékműve

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1862 január 29-diki ülésszakán Nagy Lipót közlésre ajánlotta a kenyérmezei csatáról és ennek a tiszteletére állított emlékoszlopról szóló kéziratának szövegét (1). Az egyesület Tudományos Tanácsa még azon év december 17-én visszautasította ezt a javaslatot. Nagy Lipót rövid, nyolc oldalas kézirata a hely geográfiai leírásával kezdődik, majd a felállított emlékmű szimbolikáját ecseteli és rámutat az 1479-ben itt elért gyözelemről szóló történeti írások rövidre fogott és rendkívül hiányos voltára. Mindezek arra késztették, hogy összegezze a csatára vonatkozó összes fellelhető adatot, és rekonstruálja a hadi események menetét (2). Ez volt Kenyérmező első monográfiája. Kézirata legvégén Nagy Lipót indítványozza egy új emlékmű felállítását, és az ehhez szükséges összeghez 10 forinttal járul hozzá. Nem jártak sikerrel sem ő sem az erdélyi püspökség. Csaknem egy évszázad fog eltelni míg 1929-ben, a zsibóti (Alkenyér) vasútállomás közelében leleplezik a ma is álló emlékművet. Egy páncélos lovag mellszobrát ábrázolja, leeresztett rostélyú sisakban, keresztbe rakott lándzsával, buzogánnyal, jogarral és kettőskereszttel.

A kelneki vár

1479 tavaszán erős török hadmozgás kezdődött, majd júliusban újabb seregek érkezetek Havaselvére.  A Dubnici Krónika feljegyzése szerint a török Vég-Szendrőnél (Belgrád mellett) gyülekezett, majd Havaselvén át október 9-én, a kelneki vár alatt jutott el Királyföldre. Báthory István vajda   Kinizsi Pált, az Alsó Részek főkapitányát, Vuk Branković szerb despotát (Zmaj Ognjeni Vuk), valamint a Jakšić-fivéreket (3) hívta segítségül. Hozzájuk csatlakozott egy (Bonfini szerint “vasba öltözött“) kontingenssel a volt Havaselvi vajda, Öreg Basarab, és október 13-án megtámadták a Kenyérmezőn táborozó, már visszavonulni készülő Ali Kodca Bey (és a vele levő “Kysbazarad“- Ţepeluş vajda) seregét. 

Kenyérmező ( Nemes Ödön rajza nyomán, Vasárnapi Újság,1867, 11.szám)


“Akkora öldöklés támadt mindkét részről, hogy a mező közepén folyó patakocskáról azt hallottam azoktól, akik e csatában ott voltak, hogy vérrel keveredett..(4) “

A kenyérmezei diadalról hamarosan egész Európa hallott. Mátyás október végén levélben értesítette IV.Sixtus pápát, Ferdinánd nápolyi királyt, Ernő szász választófejedelmet, és a Rómában lakó bíbornokokat a boldog sikerről, amikor az isteni kegyeletbe vetett hitüket legutóbb az ellenséggel összemérték. A nemrég küldött sereg, Báthori István országbíró és Kinizsi Pál legfőbb kapitány vezetése alatt, visszafoglalták a töröktől korábban megszállt hegyaljai részeket.

“ Ad cardinales,
Benevolentia et affection, quam erga reverendissimam dominationem vestram gerimus specialem, cogit nos, ut paternitati vestre reverendissime, successus felices, quos nobis divina pietas contra hostes fidei novissime contulit, litteris nostris scriberemus, ut cognitis hiis, que apud nos agantur, sciret bono Christianitatis gratulari. Miseramus nuper copias nostras sub conductu fidelium nostrorum magnificorum comitis Stephani de Bathor judicis curie ac etiam Pauli Kinysy summi et generalis capitanei gentium nostrarum ad recuperandas partes Transalpinas, in quibus jam pridem Turci dominari ceperant. Qui capitanei nostri collectis omnibus copiis nostris.”

(töredék, közölte: Fraknói Vilmos, 1893)

A Mátyás alapította pozsonyi egyetem horoszkópja 1467-ből. Készítette Martin Bylica d’Olkusz (vagy d’Ilkusch), sziléziai asztronómus. (Wien, Österreichische Nationalbibliothek 24, f. 212 v°)


Talán már a győzelen napján szárnyra keltek a legendák és az első vitézi énekek Kinizsi tetteiről, melyeket Erdélyben még a XVI században is hallani lehetett (Liszthy János veszprémi püspök feljegyzései).

“………………………………
Íme azonközben kémek megjutának
Az Erdélyországban Báthori Istvánnak,
És Vég-Temesvárban jó Kinizsi Pálnak
Megbeszéllék török szándéka mi volna…
……………………………………
Azonközben pedig az Vég-Temesvárnak
Az ő ispánjának:jó Kinizsi Pálnak
Izene Báthori mint jó szomszédjának:
Oltalmára jőne az Erdélyországnak!
……………………………………..
Azonközben török egy falura ére
Mely a mező közepén áll: Kenyérre,
Mitől neveztetik Kenyérmezőnek-
Ott lőn szállások mind a töröknek.
…………………………………….
-Jó Báthori István és az Kinizsi Pál
Eképpen vívának meg a pogányokkal
Bőv Kenyérmezején az Erdélyországban,
Az böjtelő hónak tizenöted napján.
……………………………………..
-Ezeket versekben a ki berendelte
Temesvári István deák az ő neve,
Hogy Telegden laknék scholamesterségben
Ezerötszáz hatvankilenc esztendőben” (5)

Valerius Corvus és egy gall harca, 1370 körül (Párizs, Bibliothèque Sainte Geneviève, ms 777, f. 119 v°)

A legendán túl, bizonyos, hogy az elesett törökverők emlékére Báthori István fogadalmi kápolnát építtetett, Alkenyéren. A patak partján “ a postaház áll, ’s mellette még látszanak a’ kápolna’ kövei…”(Kazinczy Ferenc) A kápolna karbantartása a mindenkori szászvárosi magistratus feladata volt (évenként 100 forintot utaltak ki erre). 1696 május 9-én a kápolna már nagyon rossz álapotban lehetett, mert Apor Péter erdélyi kincstartó parancsoló hangú levélben kéri fel Szászváros vezetőit az emlékmű helyreállítására. 1780-ban Eperjesi Gergely királybíró lebontatta és köveiből hidat építtetett a mezőt átszelő patakon. 1818-ban egy szerényebb, kőből emelt emlékművel pótolták a kápolnát. A felirat szövege “Locul cladis Stephani Bathori et Pauli Kinisi turcis datae “ volt, a talapzatára pedig I Ferenc császár és II. Bánffy György erdélyi gubernator nevét valamint az 1818-az évszámot vésték. A kezdeményező Nagy Sándor református lelkész volt, aki 1818 február 6-án levélben kérelmezte a guberniumnál az emlékmű felállításához szükséges engedélyeket. Bánffi György ugyanazon év március 12-én megadta az engedélyt és a közben megépült emlékmű felállításához 1820 május 19-én Bécs is hozzájárulását adta. Sajnos ez az emlékmű megsemmisült az 1848-1849-es harcok során.

Az 1818-ban álltott emlékoszlop rajza (Kővári László: Erdély régiségei, 1856)

 

A Báthori-kápolna rajza (XIX.század)

A szájhagyomány szerint a kenyérmezei csata keresztény áldozatai Bencenc mellet, a “Kenderesek helyé”-nek nevezett domb alatt nyugszanak, és a harc emlékére itt Kinizsi Pál “faragott képét” is felállították. (Gheorghe Pavelescu gyűjtése, 1933-ból) A temesi ispán e feltételezett középkori ábrázolásáról semmi dokumentum nem maradt fenn, viszont nagyon érdekes toponim adatokat találunk az Alkenyér környéki egyházi földekre vonatkozó, 1844-1868 között kiadott aktákban. “La Chipu Rendu Belti - a Képhez a Belti sorban”, “In Hotaru din Szusz La Tyipu- Alkenyér határában a Fent a Képhez…” vagy “ Holda in Rindu Tyipului – a Képhez sorban levő tábla” (6) Ha figyelembe vesszük, hogy a “Kenderesek helye” és a “Fent a Képhez” részek telekkönyvi nyilvántartási száma közeli, feltételezhetjük, hogy a néphagyományban valóban egy, még a középkor végén állított emlékmű képe él tovább.


……………………………….

1.Jelenleg a kolozsvári Egyetemi Könyvtár tulajdonában van Nagy Lipót: A kenyérmezei emlékszobor történelme című írásának kézirata. A szerzőről nagyon keveset tudunk. A család a Hunyad megyei Branyicskáról (Brănişca) származik, és a XVIII.század folyamán települtek Szászvárosba. Nagy Lipót (Leopold) 1816-ban született, a város református kollegiumában tanult, majd tanított (latint és történelmet). Hunyad-, Szeben-, és Kolozsmegyékben jogászként dolgozott. 1848-1849-ben aktívan részt vett a szabadságharcban, amiért kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de az ítéletet később száműzetésre enyhítették. A Dráva mellett élt 1854 április 24-éig, amikor is visszatérhetett Kolozsvárra.

2. Nagy Lipót munkája szolgált alapul az első nagyobb szabású, a kenyérmezei csata eseményeit taglaló történelmi íráshoz, Ioan Horia Ursu 1913-ban kiadott dolgozatához (Revista pentru Istorie, Arheologie şi Filologie”, IV, 1, Bucureşti), s azóta is jobbára ezen az íráson alapszik minden, az 1479-es csatát leíró mű.

3.Jakša fiai, István és Demeter (Dmitar) Mátyás hívására Magyarországra jönnek. Megkapják Nagylakot, ahol egy karósánccal megerősített kastélyt építenek. A királytól Csanád, Kolozs, Temes és Arad vármegyékben több mint 80 uradalmat kaptak. István az Alsó Részeken, míg Demeter a Felső Magyarorsági területeken vett részt Mátyás hadjárataiban.

4. " Szászváros városától, melynek családunkban öröklődő elöljárói tisztét most testvérem, Oláh Máté tölti be (szép termékeny helyen fekszik, és a közelében fekvő folyó miatt kellemes a benne lakás), nem messze van egy mérföldre északra egy falu, melynek neve Kinyér, latinul Panis. Mellette fekszik egy azonos nevű sík mező, mely emlékezetes a nagy török-magyar öldöklés miatt. Mátyás király korában, mikor Báthori István állt Erdély élén, a törökök Bali bég vezetésével átkeltek a havasokon, s a hagyomány szerint hatvanezer lovassal betörtek Erdélybe. Ezekkel István, miután összegyűjtött hirtelen minden lehetséges haderőt Erdélyből, s még a temesi grófot, Kinizsi Pált is megnyerte segítségnek, a törökök számítása ellenére megütközött ezen a mezőn. Akkora öldöklés támadt mindkét részről, hogy a mező közepén folyó patakocskáról azt hallottam azoktól, akik e csatában ott voltak, hogy vérrel keveredett. Bali bég néhány emberrel nagy nehezen kijutott a havasokon keresztül, a mieink nagyrészt elestek." (Oláh Miklós)

5. A költemény címe: „Histórás ének az jeles győzelemről, mint verte meg Mátyás király üdöjében Báthori István vajda a király hadával és az erdéli és magyarországi hadával az Ali-béget hatvanezer törökkel Erdélben a Kenyérmezőjén, mikoron irnának 1479. Szent Kálmán napján. - A Cyrusnak nótájára”
Nyomtatásban 1574-ben jelent meg Kolozsvárott, (Heltai Gáspár: Cancionale)

6. Dévai Állami Levéltár Igazgatósága: A szászvárosi görög-katolikus esperességi alap, iratcsomó No.4/1868, 5-6. lap – iratcsomó No.3/1855.6-7.lap – iratcsomó No.2/1844,8-26 lap.

TIT, A SZÉLVÁRI VÉDŐ

Egy makacs legenda

 Nándorvehérvár


Bonfini krónikájában megénekelt névtelen belgrádi (és/vagy jajcai) hős nevét Döbrentei Gábor közölte először a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban (1824.VIII.füzet.16.lap). Dugovics Titusz legendájának történeti hitele mára már kétségessé vált, de talán mégis érdekes lehet amikor egy (porrá zúzott) nemzeti legenda köszönt vissza reánk, mégha nem is valós forrásokból..


“ Kértem tehát Fiscális Horváth Elek Urat, hogy azon nevezetes két tanú írást venné kezéhez, s közölné a Tudományos Gyűjteményben Nemzetünkkel, a'mit tenni is szándékozott.Azomban meghallván e'sürgetést Dugovics Imre Ur, nekem adta által önnkéntesen mind az adomány levelet párban, mind Dugovics György Elejének, Gróf Bercsényi Miklós aláírtta passzusát, még pedig úgy, hogy a ' Hazával való közöltetések után is a' két becses tanúírás enyím maradjon, a' mit nekik nagyon köszönök.
E ' dolog megtudásához Dugovics Imre Esküdt Ur is csak 1821-ben Májusban jutott.(…) Nálam az adomány-levél a' szerint van, a'hogy azr Tiszt. Kresznerics Ferencz Ur pontrol pontra lemásolta; az eredeti uti levél pedig Gróf Bercsényi Miklósnak pecsétjével, 's neve tulajdon keze'irásával.” (Döbrentei Gábor)

Döbrentei az okmányból hiányzó részeket Stephanus Katona, Historica critica regum Hungariae című művében közölt (Tom.VII.pag.143), Mátyás király által 1458-ban kibocsátott adománylevél stílusában pótolta, és Kováchich Márton 1799-ben megjelent gyűjteményét is felhasználta a “ formulae solemnes styli in Cancellaria” jobb megismeréséhez.

Nándorvehérvár


“A király úr saját megbízásából. Rozgonyi János Királyi Tárnokmester!

Mi Mátyás Isten kegyelméből, Magyar-, Dalmát-, Horváthország stb.királya, adjuk emlékezetül ezek rendjében mindenkinek akiket illet, hogy mi tekintetbe vévén hívünk …Egregii Titi Dugovitz hívségét és hvséges szolgálatait, melyeket is néhai méltóságos herceg Hunyadi János úrnak, oldog emlékezetű édes atyánknak, elsőben is a várnai csatában s később Belgrádban történt keserű halálakor, magát a toronyról az ellenséggel együtt levetvén, ily hallhatlan hívség és állhatatossággal tanúsított s teljesített vala, Pozsonyvármegyében létező Teu nevű helységet, melyet hajdan néhai Kuthalfalvai Darus György bírván, országunk koronájára…. Szokásunk szerint visszaszállott, királyi jogunknál fogva, akár az bennünket más címen is illetne, annak minden haszonvételeivel együtt…mívelt és nem mívelt szántóföldjeivel, rétjeivel, legelőivel, erdeivel.. hegyaljaival, folyóvizeivel, halasvizeivel… és általában azoknak minden haszonvételeivel s tartozékaival és ezek haszonvételeivel… és azokhoz tartozandóival együtt igaz és régi határjai szerint, előbocsájtván ahogy előbocsájtatott… az előbocsájtatott fiának Bertalannak s az ő örököseinek és utódainak valamennyinek adtuk, adományoztuk és… tulajdonítjuk, hogy az örök jogon s visszavonhatatlanul birtokolják hasonlókép tartsák és bírják… ezen levelünknek erejénél és tanúsága szerint, melyet kiváltságos level alakjában kiadatni rendeltünk a mint nékünk újból be fog mutattatni.
Kelt Budán Szent Vitus és Szent Modestus vértanuk ünnepe után való hatodik napon. Az Ur ezer négyszáz ötvenkilencedik évében

Ita transumsit Franciscus Kresznerics Parochus Sághiensis.
Ságh, die 22-a Maji 1821”

(a fordítást közölte Dr.Hegedüs Sándor, 1858)

Nándorfehérvár
Wolfgang Resch metszete, Nürnberg, 1521


Dugovics György állítólagos passzusa Gróf Bercsényi Miklóstól.

“ ÉN SZEKERESI GROF BERCSÉNI Miklós
Nemes Ungh Vármegyének FeóIspánnya, Méltóságos Erdély Fejedelem Felső Vadászi Rákoczj Ferencz és az Magyar Haza szabadságaért Isten által fegyvert fogott egész Hadaknak Feó Generálisa. Adom tudtára mindeneknek az kiknek illik ez evelemnek rendiben Hogy mivel Nemzetes Téji Dugoviczh György Uram kinek Tit Eleje Belgrádi toronál Magyar Mód el holt, most Németnek embere, megyen bizonyos dolgokban Gyöngyös felé, kihez képest az Hazánk s' mélt.Fejedelem hűségében levő Lovas és Gyalogy Tisztekk's keoz Vzleo Rendekk parancsoltatik megirt Dogovicz Györgh Uramat igaz járatbelinek lenii isnervén, szabadon bocsássák' s károsítás nélkül.Városi 's falusi Bírák szállás adással 's illendő gazdálkodással hozzája lenni tartozzanak, Presentibus perlectis Exhiben restit. Kurthnel levő Táborban 4 July 1705
GBMiklós m.k.”

SZEGED-CSANÁDI FERENCESEK

Keresztény dervisek

A szegedi ferencesek jelentőségét a török hódoltság ideje alatt több egyháztörténeti mű hangsúlyozza. Ugyanakkor lelkipásztori munkájukról alig tudunk valamit, habár a ferencesek voltak az egyetlenek, a raguzai bencéseket (1587-1612 között) leszámítva, azok között a rendi közösségek között, amelyek Mohácsot követően a török által megszállt területen is folytatták missziós tevékenységüket. A szegedi ferencesek „túlélési stratégiái”-ba, de az oszmán valláspolitika „türelmességé"-be is betekintést engednek számunkra az ebből a korból fennmaradt dokumentumok.

A török hódoltság idején Alsóváros volt a magyar ráják (keresztény alatvalók) központja. A ferencesek jelenléte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a többségében evangélista lakosság lassan visszatért a régi vallásra, a katolikus hitre.
 „ A mi itt írva van megerősítem: Én a szegény Ali ben Abderrahman szegedi kázabeli (bírósági körzet) molla (nagyobb városok bírái).
A bentfoglalt ítélet a páratlan jeletőségű ser (isteni származású) törvénnyel megegyezvén megerősíttetik. Írta szegény Muhammed ben Kjemal szegedi kázabeli molla. Megerősíttetik. Írta a szolgák legerőtlenebbike Ahmed ben Murad szegedi kázabeli molla.
Ezen írott sorok keltének oka itt következik:

Rózsa Ferenc, Balok András, Pijáncs Márton és Horvát Marci bizonyságot tevén a felől, hogy az Új boldog asszony háza néven ismert egyház 53 év óta a barátoknak nevezett szerzetesek keze közt van: ezek annak birtokban továbbra is megerősíttetnek, hogy benne hiábavaló szertartásaikat s üres szabályaikat gyakorolhassák. Jelen írott vaszika pedig azért adatott az említett szerzeteseknek, hogy szükség esetén vele előállhassanak.
Kelt Dzemáziülevvel hó elején 969 (1562 január 7-én)

Jelen voltak: Szlih vajda, Hadsi Mussa, Bejrán ben Juszuf,
  Mahmud ben Abdallah, a jegyző,
  Mehmed ben Musztafa tolmács „

Alsóvárosi templom, alaprajz, 1480-1503

A hódoltság alatt az iszlám vallásjog szerint a keresztények, habár több tekintetben alárendelt helyzetben voltak, fejadó ellenében megtarthatták vallásukat és helyi intézményeiket. Több megszorítással kellett megküzdeniük, ám a gyakorlatban a helyi oszmán hatóságok nem lehetetlenítették el a keresztény egyházak életét. A török nem engedélyezte új templom vagy kolostor építését, sem a régiek kibővítését, és a török kincstár birtokán a barátok csak engedéllyel tudtak javításokat végezni, ám a szerzeteseknek és a lakosságnak apró, gyakori karbantartással sikerült azokat megőrizniük.

„Kadik a hákimok példánya Musztafa, szegedi kádi!.
Jelen császári magas névjegyem alatt tudatom veled, hogyküldött leveledből a szegediek folyamodása, melyben a császári hódítás óta fenálló idők folytán megromladozott városi templomuk szükséges kijavítására engedélyt kérnek, megértettem. Egyúttal elrendelem, hogy mihelyt ezen magas parancsom hozzád érkezik, az ügyet igazságosan megvizsgáld, s meglásd, hogy úgy van-e a dolog amint bejelentetett, s valóban a hódítás óta áll-e fenn a templom, nem volt azóta újtva s szükséges-e a kijavítása? Ha mindezeket így találod, úgy a kért engedély ezennel megadatik. Azonban gondod legyen rá, hogy a kijavítás a meglevő terjedelemben, nagyobbítás nélkül történjék. Így értsd s e magas jegynek hitelt adj.
Kelt a zimonyi táborban 1041 Dzülkide 10-20 ( 1632 május 29-június 7).”

Kívül más kéz: Szultán Mehmet (Murád helyett) császári levele, hogy az egyház körül minden épületeket az üdőhöz képest megujtani”

Török levél 1644-ból

„Ezen tezkere így hangzik: Az alsó városiak az iránt folyamodnak, hogy szabad legyen templomukban négy-öt szál deszkát megújítani, mi kértökre meg is engedtetett.
Kelt 1045 Saban 1-10 (1636 január10-20)
Saban, szegedi kajmekán "

A szegedi vár, 1686

„Jelen sorok tartalma itt Következik: A szeged alsó város lakosai az iránt folyamodtak hozzánk, hogy miután nagy templomuk fedele s a templom melletti kelie (cellák) pusztuló félben vannak, ezek megfedésére s kijavítására engedélyt adjunk. Ezt ezennel meg is adjuk, oly feltétel alatt, ha a templomot nagyobbra nem építik, hanem a cellákkal együtt a régi alakhoz s terjedelemhez képest javítják ki Ebben tehát őket senki se gátolja.
Kelt 1050.Muharrem 20-30 (1640 május 12-22)
Hadni Ibrahim basa
szegedi vali „

A szerzetesek hamar kiismerték a rendelkezésükre álló lehetőségeket, a túlélés érdekében pedig jó kapcsolatokat alakítottk ki a felsőbb és a helyi hatóságokkal.

 „ A parancs alább következik.

Musztafa a szegedi káza kádija.
Jelen hiteles kiadvány tartalma ez: A szegedi alsó városban lakó s ezen iratot előmutató Guardia és Paul nevű barát, továbbá Siha János, Vas István, Szántó Fábián, Látin Tomó s mások a törvényülés előtt megjelenvén, mindannyian azt állították, hogy a pokolbeli sátánok gyülhelyéül s kárhozatos ördögök fészkéül szolgáló fertelmes templomuk melletti papalîkok (paplak) az idő folyamán annyira megromladoztak, hogy kijavításuk több helyen szükségessé vált. Esedeznek ennélfogva, hogy a már kezeik közt levő fényes rendelethez képest a törvény részéről is engedhessék meg nekik ama szükséges javítások munkába vétele. Miután a törvényülés által azon barátlakok megvizsgálására kiküldött Szejdi Ali efendi visszaérkezvén, meggyőződése szerint arról tőn jelentést, hody a sürgetett javítás múlhatatlanul szükséges, a fennevezetteknél levő magas rendelet értelmében határozottan, hogy az említett templom melletti barátlakok meghagyatván eddigi alakjukban, nagyobbítás vagy feljebb emelés nélkül jelen törvényszerű engedély mellett kijavíthatók. Miről is az illetők kérésére ezen irat szerkeztetett s hogy szükség esetén előmutathassák, nekik ki is adatott.
Kelt 1055 Rebjütevvel 1-10 (1645 április 27-május 6-án)
Jelen voltak: Ali Celebi imán, Abdi Celebi khadimi ser’, Ibrahim basi, Siha János, Vas István, Szántó Fábián, Gekkért János.”


A ferencesek szegedi gvárdianjai a megszünt csanádi püspökség helynökeiként is működtek, és a szerzetesek pasztorációs tevékenységük során eljutottak a Felvidékre, a Bánságba, és a Délvidékre, de gyakran saját hivatalos ügyeik intézésére kértek menlevelet. Az alsóvárosi Ferences Rendház guardiánját 1644 a megszünt csanádi püspökség püspöki helytartóvá nevezték ki, s mivel székhelye Nagyszombatban volt, ettől kezdve a ferencesek rendszeresen följártak hozzá jelentést tenni.

„Jelen sorok értelme ez: szegedi lakos Losoczi Benedek és Márton pap, Tót Gyurka nevű kocsissal ügyes-bajos dolgukban Nagy Szombat nevű helyre utaznak. Hogy jártukban-keltükben az utakon s réveken velük találkozó moszlim gháziktól (vitézektől) bántásuk ne legyen, kértökre. Szükség esetén előmutatás végett, ezen vaszikát adtuk nekik.
Kelt 1064 Szemáziülakhir 20-29. (1654 május 8-17-én)
Ahmed miriliva „

I.Ahmed szultán. (Dimitrie Cantemir „Az Oszmán Birodalom Története” című munkájából.)

A ferencesek rendházának levéltára a török kori Szeged lakosságának valamint a szerzetesek mindennapi életének történéseibe is betekintést enged.

„ Mi alább következik megerősíttetik.
Ali Ben Musztafa szegedi kádi.
Jelen hüdset ( törvényszéki okmány) kibocsátására a következő dolog adott alkalmat: Devlet Mirza nevű tatár a törvényulés előtt megjelenvén, a szegedi várban lakó István és Mihály nevű barátok jelenlétében ily panaszt emelt:-
Nem régiben Bocskai Istvánnak, ki boldog véget érjen, segítségére voltam s midőn visszatértem, itt Szegeden az alsó városban telepedtem meg. Kevéssel ezután egy magyar szolgálóm megszökvén, gyermekemet is magával vitte. Kérésemre a szultán ö felsége által, kinek vágyai teljesüljenek, kinevezett mübasir Musze Mirza e miatt törvényes nyomozást végzett.
Midön a fent nevezett vádlottak ez iránt megkérdeztetének, azt felelték, hogy a városi lakosok a gyermeket a nádasban megtalálták s át is adták, a magyar szolgálót azonban nem látták. Erra a vádló azt állítá, hogy ő ama gyereket pénzen vette, de még ő eszt sehogysem tudta bizonyítani; addig a barátok előadásuknak eskű általi erősítésére hivatván fel, a nagy istenre s az evangéliumra megesküdtek. E tényállás írásba foglaltatott.
Kelt 1013 Dzülkide 10-20 (1605 március 30-április 9-én)
Jelen voltak: Haszán efendi, khatib, Alauddin efendi, naib, Hasszán terdsümán „

„Kerkaik! (körlevél)
Köztetek lakó Móricz György nevű alattvalónk Örzsébet nevű gazdasszonya vízért ment, lába megcsúszván a Tiszába esett s bele halt. E miatt a mürászek (levél) a ser (isteni származású törvény) értelmében oly meghagyással küldjük hozzátok, hogy a holt test megkeresésére az illető helyen mindannyian megjelenjetek a a vízből kivonván eltemessétek!.Ezen levél pedig mint temesszüköt megőrizzétek, s magatokat ehhez tartsátok. (év nélkül)

Ahmed, szegedi kádi”

(a török okmányok fordítását közölte: Szilády Áron, 1863)

12 SZEGEDI MÉSZÁROS

....és egy mészáros fiának erősnek kell lenni…(Mikes Kelemen 1717. november 29-i levele) 

A szebeni mészáros céh mesterlegényeinek zászlaja 1813-ból (Szebeni Brukenthal Múzeum

Magyarország Buda elfoglalása után három részére szakadt. Keleti fele a török birodalom megszállt területe lett, amelyben rendszeres postahálózat nem működött. A török közigazgatás a maga levelezését csauszokkal (futár, őrmesteri rangnak megfelelő altiszt) bonyolította le, akik testőri és rendfenntartó szolgálatot is elláttak.

A „hírmondás" Szegeden a mészárosokra hárult. Ők voltak a futárok, ők hordták a hatóságok leveleit Budára, Egerbe, Temesvárra, vagy Belgrádba. Ezért a harács megfizetésén kívül a többi illetékfizetéstől a török felmentette őket.

„ E szegény nyomorult kérelmezőnek az égkörök magasságát s a nagy ég szélességét megközelítő trónhoz intézett folyamodása ím itt következik: A szegedi 12 mészáros alólírthoz jövén általunk így értesült: mi a császári hödítás óta folytatott harcokban a moszlim seregeknek mindenkor kalauzai valánk s a kincstári ügyekben Budára, égerbe, Temesvárra, Bergrádba s a keresztény földre szóló leveleket télen-nyáron hordozánk.Ebbeli szolgálataink jutalmául mondennemű terhek alól felmenteténk, mi az országösszeírók által a császári defterbe (üzleti könyv) is be lőn iktatva, kik erről kezünkbe tezkerét (bizonyítvány) is adának. Ezeknél fogva háború idején gabonaszállítással nem tartoznak, mit most tőlünk követelnek. Szolgálni is, gabonát is adni képtelenek vagyunk s ezért kérelmük e sorok által teljesíttetik, különben a fermán (uralkodói parancs) a magas udvar tetszésétől függ.

Kelt 1030 Rebbjülahir 10-20 (1621 március 4-14)

Ibrahim, szegedi kádi. Isten bocsásson meg neki.”


A tizenkét szegedi mészáros megkapta a fermánt, mert a következő útjukra már bizonyítvánnyal indultak.

„ Egykorúak példaképe, szegedi emin ( felügyelő)!. Üdvözletem után arról értesítelek, hogy a szegedi mészárosok, mivel Buda, Eger, Temesvár és Belgrád vidékeire levelet hordanak, minden rendkívüli adó és terhek alól fel vannak mentve s hogy erről császári fényes rendelet s az egri divántól tezkerét tudnak előmutatni.Ezek tartalmához képest az egri hambárokba ez idén rendelt gabona szállítás alkalmával sem kell őket gabona adásra vagy szállításra kényszeríteni.Ezért adtam nekik ezen levelet, melynek vételével magadat a fényes rendelethez s az egri diván tezkeréjéhez tartván, megkíméld őket ezen gabonaszállítás terheitől. Különben Isten veled.

Muhamed
Szegedi miriliva (szandsák bég)”

A kassai mészároscéh régi pecsétje (XV.század)

Egy idő után Szeged többi polgára megunta egyedül cipelni a közterheket. Cselhez folyamodtak. A mészárosok közül szerettek volna birót választani, így kísérelték meg bevonni őket is az illetékfizetésbe. A mészárosok tiltakoztak és nyertek, mert a török becsülte őket. (Evliya Çelebi szerint ünnepi felvonuláson a mészárosok közvetlenül a tengerészek után haladtak.)

„ A mevlana (nagyobb város bírája) szegedi kádinak,

Kádik és hákimok (bölcsek) példánya, szegedi kádi!
E tezkere hozzád jutván így értsd meg: a szegedi 12 mészáros Buda, Eger, Temesvár és Zombor vidékeire a végek dolgában s kincstári ügyekben küldött leveleket s fényes rendeleteket, miknek kézhez juttatása nagy fáradsággal jár, hűségesen vizsi, hordja. Céhüket azonban Szeged városa bírái hol az áltak, hogy közülük bírót akarnak választani, hol meg más terhek rájuk rovásával háborgatják. Ez rudomásomra jutván, jelen tezkerét bocsátottam ki a végre, hogy valameddig a szegedi mészárosok a végek dolgában s kincstári ügyekben küldött leceleket s fényes rendeleteket a fent írt négy vidékre pontosan szállítják: saját bírájukon kívül a városi ráják (keresztény alattvalók) bírái őket semmiféle teher rájuk rovásával ne nyomorgassák. Mely tezkere hozzád érkezvén, illő és szükséges, hogy közülük városi bíró ne tétessék s őket a rájákkal együtt terheltetni ne engedd; sőt mivel szolgálatuk másokénál nagyobb, védelemben s oltalomban részsítsd. Egy szóval ne háborgattassanak.
Kelt 1033 Redseb 10-20 (1624, április 29-május 8)

Szegedi ügyben,
Juszuf ben Muhammed egri beglerbég „

Jól mehetett soruk mert számuk növekedett, és a korábban elmenekült mészárosok is kezdtek visszaszállingózni.

„ Ezen sorok tartalma a következő: folyó 1046-dik évi bérletünkben eső Szeged városa lakosai közt Tehenes Miklós mind padosahi rendeletnél fogva bejegyzett mészáros találtatik, ki miután húsz évig Becskereken és Zomborban lakott, most arra kér tőlünk engedélyt, hogy régi lakára visszajöhessen s mesterségét folytathassa. A keze kózt lévő császári parancs nyomán valósággal úgy találtuk, hogy mint mészáros van bejegyezve s ennél fogva megengedtük, hogy mesterségét mint annak előtte folytathassa s míg a padisah szolgálatát a szerződések értelmében híven teljesíti, senkitől semmiféle szolgálattételre se kényszeríttessék. Erről szükség esetén megkívántatható bizonyság okáert adtuk neki ezt a temesszüköt (menlevél).

Kelt 1046 Dzülhidae 5 (1637 április 30-án)

Mumi ben Husszein
Szegedi szpáhi”

(a török okmányok fordítását közölte: Szilády Áron, 1863)

 A székelyudvarhelyi mészáros céh behívótáblája (XIX-dik század)

Sokuk meggazdagodott és nem mindig becsülettel. A drágítások és a hamis mértékkel mérés ellen a városok limitációkkal (ár megszabásokkal) védekeztek, vagyis megszabták a hús és a húsárúk árát.

Lőcse város limitációja 1688-ból.

„Anno1688, die 20. Sept. Leuchoviae limitatio facta ut sequitur”
                                                                       Forint dénár
Tehén húsának a java és kövérje egy fontja................   4
Alább való tehén hús...................................................     3
Borjú húsnak fontja.- a szépe- ....................................    4
(......)
Tiszta faggyúnak fontja...............................................  14
(.....)
Bárány húsának fontja................................................    3
Az olvasztott juh faggyújának fontja........................... 11
(.....)
Tüdeje, mája................................................................   6
Disznó húsának javának fontja....................................  6
(.....)
Ó szalonnának fontja................................................... 15
Új szalonnának fontja.................................................  12
(......)
  Kire az városokban magistratus locorum, falukon pedig szolgabírák, földes urak, falusi bírák arra vigyázzanak
Egy kolbásznak egy sing hossza..................................   6 „